Rész, Fejezet
1 2, 6 | a herceg lába s a kegyes grófnő imazsámolya alól, hogy felépítem
2 2, 8 | Theudelinda grófnő~Bondavár úrnője csakugyan
3 2, 8 | kibeszéljük.~Theudelinda grófnő rég lemondott a világról.
4 2, 8 | lesz, akkor Theudelinda grófnő is húsz éves lesz, kijön
5 2, 8 | összefűzetnek.~Theudelinda grófnő hat évig volt egy minden
6 2, 8 | az imádság. Theudelinda grófnő hallani sem akart többé
7 2, 8 | mulatságokat is kerülte a grófnő, nem volt rávehető, hogy
8 2, 8 | feltalálható.~Theudelinda grófnő a keresésben eltöltötte
9 2, 8 | egy észrevétele, mely a grófnő lelki helyzetét legjobban
10 2, 8 | cölibátust.”~Nem is kaptak.~A grófnő túlment a harminc éven is,
11 2, 8 | ősi kastéllyal együtt. A grófnő már több év óta oda menekült
12 2, 8 | beleszólása abba, hogy a grófnő mit teszvesz azon, amíg
13 2, 8 | azon, amíg él.~Theudelinda grófnő bondavári magányában teljesen
14 2, 8 | része volt grófnőjének. A grófnő magas, szikár alak volt,
15 2, 8 | éppen olyan ideges, mint a grófnő. Kezei éppen olyan erőtlenek
16 2, 8 | következik valami, amitől a grófnő meg fog ijedni, meg fog
17 2, 8 | ideges elmeredést, mint a grófnő, s legalább egy perccel
18 2, 8 | bírja a csuklást, mint a grófnő, s ha az elájul az egyik
19 2, 8 | tisztelendő úr pontos, hanem a grófnő nem az. A lelkiatya, amint
20 2, 8 | egymásra sütő telehold!~– A grófnő még be van zárkózva szobájában –
21 2, 8 | Fenn van már ilyenkor a grófnő, de öltözködik. Egyedül
22 2, 8 | Ez azt jelenté, hogy a grófnő megreggelizett.~Minden ajtaja
23 2, 8 | sarkaikon vasütközőkkel. A grófnő hálószobájának ajtaja éppen
24 2, 8 | kiegészíté egy gépezet, mely a grófnő hálószobájában egy lábnyomásra
25 2, 8 | Kövessük a tisztelendő atyát a grófnő belső szobájába.~Ne tessék
26 2, 8 | után az ajtót, odajárult a grófnő elé, s kezet szorított vele.
27 2, 8 | kezet szorított vele. A grófnő egy nagy karszékben ült,
28 2, 8 | lelkész.~– Ismét – felelt a grófnő suttogó hangon. – Éppen
29 2, 8 | És sohasem hallotta a grófnő ezt a nótát azelőtt parasztoktól
30 2, 8 | parasztoktól a mezőn?~A grófnő neheztelő méltósággal felelt:~–
31 2, 8 | Akkor hogyan ismert rá a grófnő, hogy ő az? – E kérdéssel
32 2, 8 | hogy ezt már csak álmodta a grófnő.~– A két őshúgom, az apáca
33 2, 8 | olyan sokszor újra látja a grófnő, s a kezdete mindig ugyanaz.~–
34 2, 8 | tárgy után kérdezősködnöm.~A grófnő némi kéjelmetlen feszengést
35 2, 8 | áll.~– De hát megengedi a grófnő e kérdést? – nem itt vetette
36 2, 8 | tud felőle.~– Megengedi a grófnő, hogy behíjjam a kisasszonyt?~–
37 2, 8 | Rögtön itt benn lesz. – A grófnő kettőt csendített a villanycsengettyűvel,
38 2, 8 | Kisasszony – szólt hozzá a grófnő –, ön emlékezik a fűzöld
39 2, 8 | átkötve szokott viselni a grófnő.~– Éppen az – mondá a grófnő. –
40 2, 8 | grófnő.~– Éppen az – mondá a grófnő. – S hol van ez az öltönyöm?~–
41 2, 8 | mindjárt meg lesz győzve a grófnő afelől, hogy álom volt,
42 2, 8 | viselhetné ilyen időben a grófnő, mert a nyitott japáni ujjak
43 2, 8 | meggyőződhetik felőle a grófnő – monda a plébános –, ha
44 2, 8 | kisasszonynál.~– Parancsolja a grófnő? – kérdé a kisasszony.~–
45 2, 8 | Látni akarom – monda a grófnő, s felkelt helyéről, és
46 2, 8 | hegyire-hátára akasztva. A grófnő soha semmi ruháját idegen
47 2, 8 | már diadalmaskodott. De a grófnő, kinek túlérzékeny idegei
48 2, 8 | papnak a japonikával.~A grófnő kikapta azt kezéből, s fejét
49 2, 8 | elfoglalva. Ezt érezte a grófnő már messziről.~– Nem pipafüstszag-e
50 2, 8 | fácánmell-sarkantyú.~– Hát ez?~A grófnő abban a pillanatban elájult,
51 2, 9 | ketten voltak az asztalnál. A grófnő szobájában maradt, mint
52 2, 9 | munkája-e ez? – kérdezé a grófnő, szemeit kenetteljesen emelve
53 2, 9 | térnek vissza? – kérdé a grófnő aggodalmasan.~– Akkor nem
54 2, 9 | elkárhozottak! – szólt a grófnő csüggetegen. – Miről lehetne
55 2, 9 | eloszlatom a kísérteteket.~A grófnő arca felhevült.~– Én önnel
56 2, 9 | önnel fogok menni.~– Nem, grófnő. Nem ön fog velem jönni,
57 2, 9 | sekrestyés! – kiálta fel a grófnő. – Egy férfi! Hogy jönne
58 2, 9 | nélkülözhetetlen emberem.~A grófnő nagy nehezen beleegyezett,
59 2, 9 | odafenn költé el, melynél a grófnő is megjelent már, de nemigen
60 2, 9 | rögtön hálószobájába vonult a grófnő; a lelkész pedig lement
61 2, 9 | amik történni fognak. A grófnő nagyon kérte a tisztelendő
62 2, 9 | egy sem említette azt a grófnő előtt soha.~A tisztelendő
63 2, 9 | fogja végigálmodni, amit a grófnő elbeszélt előtte, s amit
64 2, 9 | beszélte azt el előtte a grófnő.~– Mihály – monda fogvacogva –,
65 2, 9 | Az éjjel nem hallott a grófnő semmit?~– Bibliai csend
66 2, 9 | fognak a rémek utánamenni.~A grófnő bal keze középujjának hegyét
67 2, 9 | nyelvén, hogy: „No, ha a grófnő itt marad, akkor én nem
68 2, 9 | De mondja meg nekem a grófnő, hogy amíg ön oly benső
69 2, 9 | hogyan lehet az, hogy a grófnő éppen a múlt éjjeli ördögszombat
70 2, 9 | sem hallott?~E kérdésre a grófnő fehér arcán két kerek piros
71 2, 9 | furcsa nyilatkozatra.~A grófnő felemelkedett térdéről,
72 2, 9 | voltaképpen?~– Gyónom – szólt a grófnő a lelkész fülébe súgva. –
73 2, 9 | Mondjad leányom tovább! – A grófnő tovább gyónt.~– És midőn
74 2, 9 | hiszem – sietett rámondani a grófnő –, s a bűbájos víziókért
75 2, 9 | fényképét is?~– Nem – felelt a grófnő.~– És miért nem? – kérdezé
76 2, 9 | És miért lehetetlen?~A grófnő válasz helyett az albumnak
77 2, 9 | rendelet van adva – szólt a grófnő –, hogy mindenféle sima
78 2, 9 | Mea culpa!… – nyögé a grófnő, mellére téve ökleit.~A
79 2, 10| unszolására rászánta magát a grófnő, hogy felhatalmazást adjon
80 2, 10| A plébános tudatá vele a grófnő körülményeiről mindazt,
81 2, 10| rácsajtón kimenekültek.~A grófnő hintaja a szokott órában
82 2, 10| kezével nem érintette a grófnő homlokát. Bevett szokás
83 2, 10| azon nyilatkozattételre a grófnő, hogy az ég küldte e napon
84 2, 10| belső szobájába vonult. A grófnő remegve várta, mi ítéletet
85 2, 10| Emberi csíny? – kérdé a grófnő elszörnyedve. – Az én vízióim?~–
86 2, 10| összefüggésben vannak e csínnyel. A grófnő egy részét hallja, más részét
87 2, 10| organizmusa szétbomlott.~A grófnő kedvetlenül rázta fejét.
88 2, 10| olvasta szavai hatását a grófnő arcán, és sietett a gyökeres
89 2, 10| gyökeres orvoslással.~– Grófnő. Én ismerem önnek kételyeit
90 2, 10| önnel menni a kriptába.~A grófnő arcán e szóra ismét megjelentek
91 2, 10| szándékomat kettőnkön kívül.~A grófnő zavarodottan tekinte rá.
92 2, 10| az apát úr egész éjjel a grófnő szobáiban maradjon, vele
93 2, 10| akkor jelentkezni fogok a grófnő ajtaján.~A grófnő hitetlenül
94 2, 10| fogok a grófnő ajtaján.~A grófnő hitetlenül rázta fejét.~–
95 2, 10| nekem egy kérdést tenni a grófnő. Miután a grófnő innen a
96 2, 10| tenni a grófnő. Miután a grófnő innen a legbelső szobájából
97 2, 10| zárt ajtón keresztül?~A grófnő arcán diadalmosoly ragyogott;
98 2, 10| elrejtőzik a könyvtárban, s ha a grófnő rábízza a rejteklépcső kulcsát,
99 2, 10| találandja magát. Csakhogy a grófnő jellemét ismerve, az ilyen
100 2, 10| apát úr tudta azt jól.~– Grófnő, én maradok amellett, amit
101 2, 10| kocogtatni ezen az ajtón.~A grófnő ideges borzadással rázta
102 2, 10| én itt fogok zörgetni a grófnő ajtaján e szóval: „In nomine
103 2, 10| malasztja legyen önnel, grófnő.~Theudelinda el volt ámulva,
104 2, 10| földfeletti hatalmú lény volna?~A grófnő látta ablakából, midőn a
105 2, 10| grófnőt. Azután ottmaradt a grófnő az ablaknál, míg visszatért
106 2, 10| megvénült, pietista.~Theudelinda grófnő azonban minden átjáratot
107 2, 10| fájdult meg a feje, s midőn a grófnő aludni ment, a társalkodónő
108 2, 10| és nyögött halálosan.~A grófnő bezárkózott hálószobájába,
109 2, 10| dana a kísértetes misét.~A grófnő nem arra hallgatott most.~
110 2, 10| eljönni – mondá magában a grófnő, s már minden tagját rázta
111 2, 10| aperiantur portae fidelium!”~A grófnő felsikoltott.~Minden lélekerejét
112 2, 10| az ajtó előtt.~Előre!~A grófnő az ajtóhoz futott, s felnyitotta
113 2, 10| lehull a sötét mélységbe. A grófnő e rugóra tette a lábát,
114 2, 10| most van! – kiálta rá a grófnő parancsoló hangon. – Mielőtt
115 2, 10| ördögnek segítségével?~– Grófnő! – szólt az apát –, nézzen
116 2, 10| És cselédeim – kérdé a grófnő elbámulva –, kik e szobákban
117 2, 10| ordítását e zsivajon? – kérdé a grófnő, megragadva mindkét kezével
118 2, 10| Én ígértem? – szólt a grófnő, két tenyerét keblére nyomva
119 2, 10| tenni. Nyújtsa kezét!~A grófnő remegve tette lankatag kezét
120 2, 10| amiken át kell mennünk?~A grófnő érezte, hogy a férfi kezét
121 2, 10| arcán. Nem járt e lépcsőn a grófnő soha.~Hanem a grófnő még
122 2, 10| lépcsőn a grófnő soha.~Hanem a grófnő még nem ocsúdott fel káprázatából.
123 2, 10| egyszer voltak ottan.~Mikor a grófnő vezetőjével végighaladt
124 2, 10| könyvtáron végigmegyek – mondá a grófnő. – Mikor a hold a tetőzet
125 2, 10| dajkájától hallotta ezt a grófnő.~Úgy volt, ahogy ő mondta.
126 2, 10| egy üveglap alatt.~Hanem a grófnő nem járt itten soha. A szoba
127 2, 10| Abban a percben, amelyben a grófnő és az apát a könyvtárba
128 2, 10| amik gúnyt dudorásznak.~A grófnő fulladozó kebellel támaszkodott
129 2, 10| pocula poculorum, Stramen!”~A grófnő jéggé fagyni érezé tagjait;
130 2, 10| félelemhez jött a borzadály!~A grófnő értett latinul.~Most az
131 2, 10| haurire. ~Gloria Baccho.”~A grófnő az elkárhozottaknak azt
132 2, 10| kórus rázengé: „Stramen!”~A grófnő nem bírt tovább lábain állani,
133 2, 10| zárába taszítá a kulcsot.~A grófnő eléje tartá kezeit irtózattal,
134 2, 10| és lakmároztak, de nem a grófnő ősapái és ősnénjei, hanem
135 2, 10| utána.~Most már látta a grófnő, hogy micsoda kísérteteket
136 2, 10| öreg dobot. A juhász, a grófnő ősatyja, a kancellár sírkövének
137 2, 10| hordó.~Valamennyi némber a grófnő selyemruháiba volt öltözve,
138 2, 10| fickó fején megismerte a grófnő hálófőkötőjét és termetén
139 2, 10| közelségében. A kisasszony a grófnő lángszín selyemszalüpjét
140 2, 10| selyemszalüpjét viselte (a grófnő sovány volt, a kisasszony
141 2, 10| férfi és egyetlen asszony!~A grófnő látta az apát úr szemében
142 2, 10| amit azután most látott a grófnő, az valóban álomszerű vízió
143 2, 10| Vágjad! Vágjad!” – suttogá a grófnő, amint látta kényeztetett
144 2, 10| férfierő volt az.~Amint a grófnő elé ért, a hölgy leborult
145 2, 10| földről.~– Térjen magához, grófnő. Küzdje le gyöngeségét.
146 2, 10| Mit tegyek? – kérdé a grófnő, s erőltette magát, hogy
147 2, 10| tudni, hogy használt-e.~A grófnő összeborzadt.~– Mitől retteg
148 2, 10| velem!~S azzal megfogva a grófnő kezét, s felvéve a lámpást
149 2, 10| gyermekeihez.~A pap rátette a grófnő kezét a csontváz koponyájára.~
150 2, 10| csontváz koponyájára.~A grófnő megszűnt reszketni. Úgy
151 2, 10| Megyek egyedül – szólt a grófnő. – Magamért nem félek többé,
152 2, 10| Isten nevével menjen előre a grófnő!~Theudelinda kezébe vette
153 2, 10| az ajtón kilépni látta. A grófnő nem esett vissza betegségébe.~
154 2, 10| világított magának, míg a grófnő szobájához visszatért.~A
155 2, 10| Sámuel apát belépett hozzá, a grófnő áhítattal tette össze kezeit,
156 2, 10| illetnek ily magas címek, grófnő! – szólt az apát. – Megelégszem,
157 2, 10| töltsön magának teát a grófnő, s ha részeltet vendégszeretetében,
158 2, 10| fecsegnénk unalmas téli estén.~A grófnő töltött teát magának és
159 2, 10| előttem az a helyzet, amit a grófnő itt maga körül teremtett;
160 2, 10| találkozási módot, s hogy a grófnő azt soha fel ne fedezhesse,
161 2, 10| vétkes kicsapongásaikat, a grófnő rég megtudta volna azt.
162 2, 10| ajtónyitogatással, midőn visszatérnek, a grófnő figyelmét felköltsék. A
163 2, 10| figyelmét felköltsék. A grófnő társalkodónőjének arcán,
164 2, 10| kérdés van még hátra. A grófnő legközelebbi szobája a ruhatár.
165 2, 10| ütköző, melynek rugóját a grófnő innen saját szobájából szokta
166 2, 10| orgiáikhoz kilopogatják a grófnő selyemruháit. A luxuries
167 2, 10| magyarázata van. Mikor a grófnő hálószobájába távozik, hirtelen
168 2, 10| ütközője elé. S amint aztán a grófnő a gép rugóját megnyomja,
169 2, 10| ajtó közé dugva. És így a grófnő éjről éjre egész hálószobája
170 2, 10| szólítni ne is próbálkozzék. Grófnő, ez szörnyű büntetés volt
171 2, 10| Büntetés! – rebegé a grófnő elképedve.~– Igen, büntetés!
172 2, 10| megrettenve tekinte az apátra.~– Grófnő! – szólt az apát úr szigorral. –
173 2, 10| Mi védelme van ellenük?~A grófnő megbénultan rogyott karszéke
174 2, 10| hangzott az idéző harangszó a grófnő lelkében: „Mi védelme van
175 2, 10| kastélynak birtokában leszek.~A grófnő az életről lemondás szomorú
176 2, 10| felkelt helyéről, s amint a grófnő eléje nyújtá reszkető viaszfehér
177 2, 10| arcát, mondá:~– Üljön le, grófnő, és már most hallgassa,
178 2, 10| mindenkorra tegyen le a grófnő!~A grófnőt meglepték e szavak.
179 2, 10| gondolatról is tegyen le a grófnő – folytatá az apát –, hogy
180 2, 10| eltemesse. Ott nem fogná a grófnő megtalálni azt, amit keres:
181 2, 10| hanem az ördöghöz! Nem! Grófnő, ön rossz helyre menekülne
182 2, 10| ahelyett átkozta az Istent!~A grófnő szemei lángoltak e rémlátvány
183 2, 10| Igaz! Igaz! – hörgé a grófnő mellét verve ökleivel. –
184 2, 10| válaszolt:~– Meneküljön a grófnő saját szívébe! Ott a menedék!
185 2, 10| mely önt ott megilleti.~A grófnő megdöbbenten hátrált vissza,
186 2, 10| hívjam fel magam ellen?~– Grófnő, ön életének azt a felét,
187 2, 10| Minő bűvkör az?~– Elmondom, grófnő. Az ön nemzete egy nagy
188 2, 10| sikertelenül mindenik.~A grófnő feszülten figyelt; még nem
189 2, 10| itt van Konstantinápoly.~A grófnő már mosolyogni is tudott
190 2, 10| nincs!~– Lesz! – szólt a grófnő, felmagasztosult arccal
191 2, 10| glóriájától körülvéve?~A grófnő mindkét kezével megragadá
192 2, 10| Most tehát elhiszi nekem a grófnő, hogy más útja is van a
193 2, 10| Azonban engedje meg a grófnő, hogy most egy prózai kérdéssel
194 2, 10| gazdag vagyok – szólt a grófnő. – Van saját szerzeményemből
195 2, 10| tőkepénzeim.~– A házat a grófnő a maga számára fogja átalakítani,
196 2, 10| a háztartáshoz, amire a grófnő vállalkozni akar. Húszezer
197 2, 10| szalont vinni nem lehet.~A grófnő elbámult.~– Én pedig azt
198 2, 10| szellem igényei számára.~A grófnő zavarodottan tekinte rá.~–
199 2, 10| valamelyikkel majd értekezhetik a grófnő, ha Pesten leszünk. Annyiról
200 2, 10| nemzetgazdászat terén.~A grófnő el volt bájolva e szavak
201 2, 10| minden ügyemben – szólt a grófnő elragadtatással.~– Ha rám
202 2, 10| elragadtatással.~– Ha rám bízza a grófnő, akár a kész bevégzett szerződést
203 2, 10| megkétszerezését. Legalább a grófnő nem költ alkuszra.~Theudelinda
204 2, 11| működtetni.~– Mit csinál a grófnő? – kérdé az apát bámulva.~–
205 2, 11| mint jut ki legközelebb a grófnő ebből a kastélyból.~– Hogyan? –
206 2, 11| kastélyból.~– Hogyan? – A grófnő oly gyönge elméjű volt,
207 2, 11| kastélyban. Ha én elmegyek most a grófnő számára valahonnan szolgálattevő
208 2, 11| kastélyát rábízhassa, akkor a grófnő arra az időre egyedül marad
209 2, 11| tiszttartó lesz – szólt a grófnő –, megtudta cselédeitől,
210 2, 11| Nem tudom én.~Törődött a grófnő olyan plebejus dolgokkal,
211 2, 11| őket.~– Csak ne nagyon.~A grófnő nem azt értette ezalatt,
212 2, 11| Én Sámuel apát vagyok, a grófnő gyóntatója.~– Én pedig Berend
213 2, 11| Én pedig Berend Iván, a grófnő szomszédja.~Az apát úr leereszté
214 2, 11| grófnőnek. Ámbár tudom, hogy a grófnő nem szokott elfogadni férfiakat,
215 2, 11| A két férfi felhaladt a grófnő termeibe. Sámuel apát bement
216 2, 11| érkezett – szólt neki –, a grófnő egyik szomszédja, Berend
217 2, 11| Berend Iván.~– Ah – szólt a grófnő ajkcsettentve –, kellemetlen
218 2, 11| levélben figyelmeztette a grófnő helyzetére, s afelől akar
219 2, 11| értekezzék vele helyettem.~– Grófnő, lehet, hogy ez az ember
220 2, 11| Ha kívántatni fog.~A grófnő sáljába burkolta magát,
221 2, 11| gyertyatartót utána hozni.~A grófnő fagyosan kínálta Ivánt üléssel,
222 2, 11| tőle letelepedni.~– Uram?~– Grófnő, ma éjjel az ablakomon zörgettek,
223 2, 11| A tiszttartóm? – szólt a grófnő elbámulva.~– A levél stílusánál
224 2, 11| nem alkalmas arra, hogy a grófnő elolvassa; a tartalmából
225 2, 11| Én úgy vélekedem erről.~A grófnő kénytelen volt elismerni,
226 2, 11| nem mer a történtek után a grófnő szeme elé kerülni, miután
227 2, 11| szeme elé kerülni, miután a grófnő sohasem fogná azt elhini,
228 2, 11| tartom. Azt elhiszem, hogy a grófnő egy felindulás percében
229 2, 11| egy táviratot küldeni a grófnő pesti bankárjaihoz, kik
230 2, 11| elővigyázat volt öntől – szólt a grófnő helyett az apát úr –, ezért
231 2, 11| helyett az apát úr –, ezért a grófnő önnek nagy hálával fog tartozni.~
232 2, 11| idejövetelemnek, hogy a grófnő helyeslését ez intézkedésemre
233 2, 11| Másik oka az, hogy miután a grófnő itt minden szolgálat nélkül
234 2, 11| szólt ismét a pap –, s a grófnő nagyon lekötelezve érzendi
235 2, 11| még egy harmadik indok. A grófnő többé falun nem fog lakni,
236 2, 11| sincs semmi kétségem, hogy a grófnő amilyen gazdag, olyan takarékos.
237 2, 11| adom. Rövid időre, amíg a grófnő rendezetlen pénzügyeit rendes
238 2, 11| uzsorát kínáljon. Annálfogva a grófnő kegyteljes mozdulattal nyújtá
239 2, 11| darab ezrest kiszámlált. A grófnő írást akart neki róla adni.
240 2, 11| hiszen rövid időre adja.~A grófnő kérte az apátot, hogy vegye
241 2, 11| sietett mohón felelni a grófnő.~– Abban az esetben némi
242 2, 11| összemálházása. Csak mondja meg a grófnő, hogy mit és milyen bőröndbe
243 2, 11| lepecsételjük. Mindaddig, míg a grófnő valakit küld a kastély átvételére,
244 2, 11| számadás – tiltakozék a grófnő.~– Jó. Tehát egyenesen hajtatunk
245 2, 11| egyúttal a posta is, s a grófnő hintójába ott fognak postalovakat.~–
246 2, 11| az én lovaim? – kérdé a grófnő felborsoltan.~– Azért, mert
247 2, 11| ember! – mondá magában a grófnő. – Mindenre olyan parasztul
248 2, 11| legelébb is határozza el a grófnő, hogy minő ruháit málházzam
249 2, 11| Minő ruháimat? – szólt a grófnő, és sajátságos kifejezéssel
250 2, 11| nemsokára vígan lobogott.~A grófnő rövid időn visszajött. Egész
251 2, 11| Ah, ezt mind el akarja a grófnő csomagoltatni?~– Mind! mind!
252 2, 11| hová?~– Ide ni! – szólt a grófnő, s belehajítá a kandallóba
253 2, 11| szólt neki egy szót is.~A grófnő pedig visszasietett ruhatárába,
254 2, 11| de már most miben fog a grófnő tovább utazni?~– A rajtam
255 2, 11| Iván lement az udvarra, a grófnő felsegítteté az apáttal
256 2, 11| velünk. Nálam megmaradhat.~A grófnő kíváncsi volt rá, hogy harapja
257 2, 11| úrnak, ki a hintóban ült a grófnő mellett, s maga a bakra
258 2, 11| hajtotta a két gebét, amit a grófnő ekvipázsnak nevezett, s
259 2, 11| mennek; mondták neki, hogy a grófnő magtára ég; de hiszik, hogy
260 2, 11| mi volt belőle eladva.~A grófnő skandalizálva volt az emberi
261 2, 11| felőli gondoskodást s a grófnő lovai elhelyezését, s addig
262 2, 11| ahová letelepedjenek.~A grófnő szorongva tekingetett körül
263 2, 11| Cagliostro officínája” – súgá a grófnő borzongva az apát úrnak.~
264 2, 11| csészéket és ibrikeket a grófnő és az apát úr részére.~Amíg
265 2, 11| apát úr részére.~Amíg a grófnő valami ürügyet keresett,
266 2, 11| erősítőre.~Azután, hogy látta a grófnő, hogy az apát úr fejét nem
267 2, 11| megvilágítá a szomorú szobát.~A grófnő e rögtöni világosságnál
268 2, 11| ön szobájában? – szólt a grófnő félig bosszúsan, félig tréfálva
269 2, 11| fordított a tükörnek.~– Grófnő, bizony ez a tükör nem toalettem
270 2, 11| a ropp-gáz lángjában.~A grófnő hálával tartozott azért
271 2, 11| kíváncsiságot tettetve a grófnő Ivánhoz. – Ön azt állítja,
272 2, 11| volna?~– Eléghető biz az, grófnő, mert nem egyéb, mint szén
273 2, 11| ezt nem hiszem! – szólt a grófnő fejének előkelő hátravetésével.~
274 2, 11| nem hiszem – szólt erre a grófnő, s a mellkendőjét összefűző
275 2, 11| kétkarátos brilliánt volt.~A grófnő semmit sem várt bizonyosabban,
276 2, 11| Ámde bámulva tapasztalá a grófnő, hogy csalatkozott. Iván
277 2, 11| magát a melltűt nem akarja a grófnő megolvasztatni?~Akkor kiveszem
278 2, 11| odatette a szoba közepére a grófnő elé.~Maga pedig fogta a
279 2, 11| napsugárzat a gyútükörre.~A grófnő még mindig azt hitte, hogy
280 2, 11| maguknak.~A posta trombitált, a grófnő feladatta magára utazó bundáját,
281 2, 11| Mikor tovarobogtak, a grófnő azt kérdé az apáttól:~–
282 2, 12| konzorciumodnak. Az nem elég, hogy a grófnő aláírta a szerződést, hacsak
283 2, 12| is alá nem írja. Mert a grófnő csak élethosszig rendelkezhetik
284 2, 12| lesz rá gondunk, hogy a grófnő sokáig éljen, hogy kedvet
285 2, 12| kikötés, hogy ha Theudelinda grófnő egyszer megdicsőül, bátyja
286 2, 12| annak utódai, a megdicsőült grófnő netaláni hagyományosainak,
287 2, 12| még, légy szíves mint a grófnő teljhatalmazottja, a szükséges
288 2, 13| későbbre, Bondaváry Theudelinda grófnő estélyére.~– Aha! Még egy
289 2, 13| tudom, hogy Theudelinda grófnő legközelebbi estélyére ön
290 2, 13| úgy van. Nekem akármelyik grófnő estélyét végignéznem a lehető
291 2, 13| Ez új valami. Theudelinda grófnő megnyitotta termeit az elegancia
292 2, 13| gondolja ön, hogy Theudelinda grófnő estélyén felolvassam az
293 2, 13| Elmegyek Theudelinda grófnő estélyére. Tartok felolvasást.
294 2, 13| önt kérnem, hogy eziránt a grófnő helybenhagyását kieszközölje?
295 2, 13| biztosíthatom róla, hogy a grófnő el lesz az ön ajánlatától
296 2, 13| bízza ön egészen rám. A grófnő magánkívül lesz örömében,
297 2, 13| amik között Theudelinda grófnő soirées amalgamantes-jai
298 2, 13| István gróf, Theudelinda grófnő unokabátyja, tökéletes olvasott
299 2, 13| bemutattassanak.~Angela grófnő klasszikus szépség.~Angela
300 2, 13| klasszikus szépség.~Angela grófnő nagyatyja politikai celebritás.
301 2, 13| tudakozódni.~Arra azután Angela grófnő egy szót sem szól többet
302 2, 13| jégvisszfényt vetnek reá.~Angela grófnő ideálszépség. Már egyszer
303 2, 13| találja, hogy Bondaváry Angela grófnő előtt bevezetésül nem lehet
304 2, 13| éppen akkor Theudelinda grófnő házat nyitott Pesten, Angela
305 2, 13| házat nyitott Pesten, Angela grófnő lejött nagynénjéhez, és
306 2, 13| kellett történni Theudelinda grófnő termeiben, azt elég jókor
307 2, 13| interkaláris három nap Theudelinda grófnő legközelebbi estélyéig elég
308 2, 13| Vajon tudja ezt Theudelinda grófnő?”~„Ma különösen fehér az
309 2, 13| háziasszony elé vezeté. A grófnő kezet nyújtott neki, s néhány
310 2, 13| szólt a bemutatotthoz Angela grófnő.~– Rég ideje, hogy utolszor
311 2, 13| voltam itt. Úgy tudom, a grófnő is először van itt. Eddig
312 2, 15| fényáradatban. Az egyik Angela grófnő. Az új fény megfosztá arcát
313 2, 15| tünemény volt Theudelinda grófnő. Egy emelvényen ült, magas
314 2, 15| és ünnepi grófnők; Angela grófnő arca ismét hódító és büszke;
315 2, 15| támaszkodva állt mellette Angela grófnő.~Mikor Angela grófnő nagynénjéhez
316 2, 15| Angela grófnő.~Mikor Angela grófnő nagynénjéhez sietett, ezzel
317 2, 15| mondá Iván. – Mikor a grófnő megtisztelte szerény hajlékomat,
318 2, 15| szerény hajlékomat, akkor a grófnő adott nekem egy gyémántot,
319 2, 15| kísértsük meg – szólt Angela grófnő fellángoló szemekkel. –
320 2, 15| Jöjjön! Ezt Theudelinda grófnő is látni akarta. Felkelt
321 2, 15| e tükörre – mondá Angela grófnő, s kérése után figyelve
322 2, 15| az utóbbit Theudelinda grófnő átvette, és biztosítá Ivánt,
323 2, 15| bizsutéria-gyűjteményébe fogja tenni.~Angela grófnő szembeállt Ivánnal oly közelségben,
324 2, 15| mindent.~Valóban Angela grófnő szemei oly delejező erővel
325 2, 15| értette jól, hogy Angela grófnő mit kérdez, s Angela is
326 2, 15| bűvös kelepcéből.~– Igaz, grófnő, hogy ahol csak élet van
327 2, 15| ellenszenv egyenlőn jogosult. A grófnő tanulmányozta a delejességet.
328 2, 15| delej-ekvátor alatt? – kérdé Angela grófnő.~– Például egy gyermeknek
329 2, 15| apának a gyermekei. Angela grófnő arca kigyulladt, szép szemei
330 2, 15| egymással – mondá Angela grófnő, s a terem belsejébe távozott.
331 2, 15| ismerte már, mert Theudelinda grófnő bírt annyi helyes érzékkel,
332 2, 15| szállásába, ki Theudelinda grófnő palotájában az egész második
333 2, 15| odalenn már eloszlott; a grófnő nyugodni megy, már most
334 2, 15| való nézőjáték.~Ma Angela grófnő különösen szép volt rózsaszínű
335 2, 15| nincs?~Nehéz egy kérdés.~– A grófnő talán hallotta azt már,
336 2, 15| nyilatkozatra szánta el magát.~– Grófnő! Ha önnek oly szenvedélye
337 2, 15| Hát nem vagyunk-e itt?~– A grófnő nincs itt. Ön csak látogató
338 2, 15| vagyunk, nem tud semmit. Grófnő, nincs önnek mit keresni
339 2, 15| uralkodó.~– Ki fölött?~– Grófnő, önnek egyetlen szavába
340 2, 15| Pestre jönne lakni.~Angela grófnő haragosan csapta össze legyezője
341 2, 15| meggyűlöltem vele együtt.~– Tudom, grófnő.~– S mi adja önnek azt a
342 2, 15| mégis előhozza?~– Megmondom, grófnő. A grófnő családja és az
343 2, 15| Megmondom, grófnő. A grófnő családja és az enyém között
344 2, 15| prédikátor. Nem magyarázom önnek, grófnő, hogy mi különbség volt
345 2, 15| Ugyanazon villámok előtt állok grófnő, ugyanazt a szót mondom: „
346 2, 15| ősömmel a kardinál?~Angela grófnő ökölre szorítva összegyűrt
347 2, 15| Egy perccel utóbb Angela grófnő is osztotta e kacagást.~
348 2, 15| de jó válasz volt rá. A grófnő maga is megtalálta benne
349 2, 15| Ezt eléggé jelezte Angela grófnő nyilatkozata: „Terhemre
350 2, 15| jószágán tartatott, Angela grófnő is részt vett.~Pompásan
351 2, 15| kiálta merészen Angela grófnő, s ostorával rávágva nyargoncára,
352 2, 15| csinálják utána?~Mikor a grófnő átjutott a meredély másik
353 2, 15| volt legnagyobb gondja.~A grófnő a vágány szélén nyargalt
354 2, 15| eltakarta a lovasokat a grófnő szemei elől. Ekkor a grófnő
355 2, 15| grófnő szemei elől. Ekkor a grófnő is visszafordította a lovát,
356 2, 15| oldalt vetette magát, s a grófnő lebukott a nyeregből.~Estében
357 2, 15| fatörzsre nyugtatva; s amint a grófnő a lovagmellénykéjéről estében
358 2, 15| hozott számára a patakból.~A grófnő nem várta be, míg odaér,
359 2, 15| Köszönöm. Semmi bajom – mondá a grófnő.~Iván háta mögé öntötte
360 2, 15| kastélyba visszatérne a grófnő.~– Azt teszem.~– Nem messze
361 2, 15| lovaikat féken vezetve.~A grófnő arca kigyulladt, mikor keblére
362 2, 15| Júlia történetét?~– Nem, grófnő.~– Fondi úrnője volt. Barberousse
363 2, 16| összehívó kürtszó. Angela grófnő kísérőjével már ekkor elérte
364 2, 16| egész vadásztársaság.~Angela grófnő és Iván azután egész a vacsora
365 2, 16| toalettjüket végezték.~Angela grófnő nagynénjének elmondta, ami
366 2, 16| bárkinek is, hogy Angela grófnő bizonyos feszélyt mutat
367 2, 16| nyakoncsípték. Sajnálták, hogy a grófnő nem lehetett jelen, a hegyszakadék
368 2, 16| István gróf, Theudelinda grófnő, néhány hölgyvendég a terembe
369 2, 16| erkélyen át, s míg Theudelinda grófnő zongorázott, Angela egy
370 2, 16| egymásra babonából.~Angela grófnő azután kiment az erkélyre,
371 2, 16| össze akarnák törni Angela grófnő ujjai az ő kezét. Angela
372 2, 16| mi ád neki jogot Angela grófnő miatt odavetni valakinek
373 2, 16| egy szobában aludt, hogy a grófnő hatszor kelt fel az éjjel
374 2, 16| vendégek, de maga Theudelinda grófnő is hozzátartozói is otthon
375 2, 16| otthon voltak Pesten. Angela grófnő nyugtalanul járt alá s fel
376 2, 16| Háromszor! – kiálta fel a grófnő.~– Azt hittük, bizton tehetjük
377 2, 16| repült ki a szivar.~Angela grófnő arcán egy önkénytelen mosoly
378 2, 16| kell bevégezni.”~Angela grófnő bámulva csapta össze kezeit.~–
379 2, 16| Ez az ember harap!~Angela grófnő leült egy asztal mellé,
380 2, 16| Ödön gróf elment, és Angela grófnő nem vette észre, hogy mikor
381 2, 16| A következő éjjel Angela grófnő nem feküdt le. Órahosszat
382 2, 17| Sámuel apát Theudelinda grófnő estélyére hívogatta, már
383 2, 17| Tibald hercegé; testvére a grófnő már átengedte, de az ő engedélye
384 2, 17| el fog menni Theudelinda grófnő estélyére, tart csodálatos
385 2, 17| Maximilián utcai palotáját Angela grófnő számára, ha az férjhez menne
386 2, 17| van feldíszítve.~Hanem a grófnő összeperelt a herceggel,
387 2, 17| megtörténhetik, hogy ha Angela grófnő nem jön el idején beköltözni
388 2, 17| magyar úrnak. Akkor Angela grófnő kibékülne nagyapjával. A
389 2, 17| gondolni a dolgot. Ha Angela grófnő olyan nagyon megszerette
390 2, 17| persze ő is(!), hogy Angela grófnő mégis megtörte a jeget.
391 2, 19| lépcsőkön karonfogva Theudelinda grófnő ajtajáig. Őt nem érintették
392 2, 19| érdekesekké tette.~Theudelinda grófnő eléje ment, s messziről
393 2, 19| átellenben vele Angela grófnő.~Angela grófnő ma reggel
394 2, 19| vele Angela grófnő.~Angela grófnő ma reggel szokatlanul egyszerűen
395 2, 19| szólalt meg vére Theudelinda grófnő, midőn szavainak urává tudott
396 2, 19| megbocsátani magamnak soha, grófnő – szólt Iván –, ami részem
397 2, 19| sóhajta meglepetten a grófnő. – Ön el akar hagyni bennünket?
398 2, 19| mint egy remete?~– Nem, grófnő! A remete egyedül van.~–
399 2, 19| vagyunk: én és a munkám.~A grófnő egy ünnepélyes nyilatkozatra
400 2, 19| lesz nálam a kegy, mi a grófnő marasztaló szavaiban nyilatkozik
401 2, 19| szavaiban nyilatkozik irántam. A grófnő jóságának kifogyhatlanságáról
402 2, 19| marad?~– Holnap reggelig, grófnő.~– Ah – szólt a grófnő neheztelve –,
403 2, 19| grófnő.~– Ah – szólt a grófnő neheztelve –, ha én mondom
404 2, 19| kérdezget a virágtól.~– Grófnő – szólt Iván félretolva
405 2, 19| keggyel szemben, amellyel a grófnő engem elhalmoz. Önnek nem
406 2, 19| vissza ne jöjjek többet. Grófnő! Ez nem az én világom, ez
407 2, 19| kísértő fásultság! Nem, grófnő! Én nem tudok e levegőben
408 2, 19| benne! Azért elmegyek innek, grófnő! Bocsánat merész szavaimért!
409 2, 19| kényszerítve voltam rá, grófnő, az ön jósága kényszerített.
410 2, 19| végtelenül nagyobb.~Theudelinda grófnő is felállt Iván beszéde
411 2, 19| grófnőnek:~– Azt helyesen teszi, grófnő! Holnap Tibald herceg születésnapja
412 2, 19| ölelő karok várják.~Angela grófnő sápadt lett, mint a szobor.~
413 2, 19| kíváncsiság vitte oda.~Angela grófnő kedélyesebb volt, mint bármikor.~
414 2, 19| kitanulni!”~ ~… Angela grófnő pedig még aznap írt Tibald
415 2, 20| unokája ellenében.~Angela grófnő tartozott magának, tartozott
416 2, 20| megmenthette volna Angela grófnő a maga és családja számára,
417 2, 20| annyi szó volt.~És Angela grófnő tudta mindazt, ami szó van
418 2, 27| Nagyon tudom! Unokája, Angela grófnő, férjhez ment, s veje, Salista
419 2, 38| elfogy a pénz.~Theudelinda grófnő pénzzavarát Angela grófnő
420 2, 38| grófnő pénzzavarát Angela grófnő érezte meg legjobban.~Salista
421 2, 38| házastársak között.~Angela grófnő is úgy viselte magát, mint
422 2, 44| melyet Bondaváry Angela grófnő írt neki saját kezűleg.~
423 2, 44| írt neki saját kezűleg.~A grófnő elmondott neki őszintén
424 2, 44| szűkölködés napjaival.~Theudelinda grófnő szerződött jövedelme is
425 2, 44| rendezve lesznek.~Theudelinda grófnő is kapja rendesen elmaradt
426 2, 44| megszakítá a levelet Angela grófnő.~Hanem mikor már a neve
427 2, 44| jóindulatra, amivel őt a grófnő elhalmozta. A levél iparkodott
428 2, 44| Nyugtassa meg a lelkét grófnő! Őt meg nem bántotta soha.
429 2, 44| bántotta soha. S előtte a grófnő alakja most is azon magasban
430 2, 44| Bondaváry Theudelinda grófnő.”~„Bondaváry Angela grófnő.”~
431 2, 44| grófnő.”~„Bondaváry Angela grófnő.”~Sajátságosnak találta,
432 2, 44| vonásait.~Ez Theudelinda grófnő volt.~Hosszú, kettős gallérú
433 2, 44| menjen eléje! – szólt a grófnő. – Idetalál ő magától is.
434 2, 44| őt fogadni, nemde?~– Óh, grófnő!~– Semmi frázisok! – vágott
435 2, 44| Itt van Bondaváry Angela grófnő, és kér öntől, Bondavár
436 2, 44| kötelességet? – kérdé a grófnő.~Iván némán inte fejével.~–
437 2, 44| sorban járult Theudelinda grófnő.~Mikor a sírbolt ajtajához
438 2, 44| visszatért, Theudelinda grófnő úti kocsijának s a halottas
|