Rész, Fejezet
1 1, 1 | lábaiknál pedig ott terül el az őstermékeny föld azon
2 1, 1 | bábeli napja még nem érkezett el: nincsenek zónákra megosztva
3 1, 1 | nem éhezik, míg egészen el nem soványodik, s felakasztja
4 1, 1 | eget tűzvörös szín borítja el egész a keleti láthatárig:
5 1, 1 | Hanem a tigris nem futott el. Háta mögé került a bozótban
6 1, 1 | vége, hogy miután ő tovább el szokott lenni a víz alatt,
7 1, 1 | ellenfél megriadva ereszti el egymást. A machaerodus felugrik;
8 1, 1 | agyaraival, sem ormányával el nem ejti.~Hanem ez új hadicselre
9 1, 1 | egyenlőtlen harcot fogadott el. Ellenségei körbefogták,
10 1, 1 | diókat hajgálnak és kapkodnak el a légben. Clownjaik pedig
11 1, 1 | s ismét egymást temette el.~Aztán az erdőbőségnek más
12 1, 1 | a parázs szikrázva lobog el, mint a meteor, s hogy az
13 2, 1 | Mikor már nem fér el az ember a földön ~ŐSAPÁNK~
14 2, 1 | felismerje; a lajhártól tanulja el, hogyan kell makkal élni;
15 2, 1 | feleségének; az már nem dugta el vackát a bozótba; fákat
16 2, 1 | szárazán nem férünk már mind el; milliók laknak a tengereken
17 2, 2 | Egy egész világ választja el őket egymástól. Hogyan lett
18 2, 2 | tudja; de hogy mi oltotta el? Ez a kérdés.~A keskeny
19 2, 2 | mélyen gondolkozót árulják el. Hajadonfővel van, mert
20 2, 2 | másé.~A tulajdonos nem fut el a vész érzetére. Nyugodtan,
21 2, 2 | kőszénizzasztók foglalják el. Terjedelmes épületcsoport,
22 2, 2 | tornyai még feketébben ütöttek el az alkonyfényű égtől, míg
23 2, 2 | míg az a házsorok közt el nem enyészik.~S abban a
24 2, 3 | legnagyobb merényletet követné el rajta. Szanaszét hever abban
25 2, 3 | titok üldözésében tölti el éjeit, ifjúsága, férfikora
26 2, 3 | és billió mérföld választ el tőle, olyanokkal, kik nem
27 2, 3 | megfoghatók, olyanokkal, kiket el kell előbb társaiktól választani,
28 2, 3 | A föld éppen úgy szakadt el a nap testéből, mint a többi
29 2, 3 | üstökös között. Melyik ragadja el a másikat? Tán eggyéolvadnak,
30 2, 4 | alaptételekben hibázott el egyetlen betűcskét. Az a
31 2, 4 | forró csíptetőt fogta meg. El nem tudta gondolni, mi lelte
32 2, 4 | tanulmányán keresztül, vele alszik el, vele ébred; s azon veszi
33 2, 4 | akik csoportban haladtak el előtte, könnyen kiveheté
34 2, 4 | arcon, amit nem takarhatott el a szénpor: az a két nagy
35 2, 4 | öltözött női angyaloktól el hagyták magukat csábíttatni,
36 2, 4 | semmi geológia, archeológia el nem bírja disputálni innen!
37 2, 4 | De én nem veszem azt el! – felelé rá a leány.~Most
38 2, 4 | Napoleonida egy mosónőt vett el, ki előbb szeretője volt.~
39 2, 4 | hogy összeesküvő kedvesét el ne árulhassa a kínpadon.
40 2, 4 | férje helyett párbajt fogad el és elesik. Az abelérák,
41 2, 4 | kedveseikért mákonnyal ölik el magukat, és mindazok, akik
42 2, 4 | van!~Az imádott alak, kit el nem bírt érni ébren, azt
43 2, 4 | azon majd segítünk. Vedd el a leányt! Bánom is én! Magam
44 2, 4 | Nem parancsol senki. Vedd el, aztán lássunk egyéb dologhoz.
45 2, 4 | már van vőlegényem, akinek el vagyok jegyezve.~Iván elereszté
46 2, 4 | Pedig hamarább nem vehet el, mint amikor tárnalegénnyé
47 2, 4 | megfelelt a kérdésre.~– El vagyok ígérve régen, még
48 2, 4 | megölt leány holttestét el lehet rejteni. Ott nem sejtheti,
49 2, 4 | ki saját vonásait rabolta el.~S midőn öklét fenyegetőleg
50 2, 5 | fajnak adatott meg, hogy el tudjon pirulni, s ennek
51 2, 5 | templomunk.~– Eszerint ön el fog kárhozni.~– Mikor egyedül
52 2, 5 | vétek senkinek, nem lopok el semmit, s ha van Isten,
53 2, 5 | ön vele vesződni.~– Mondd el.~– Rövid történet az. Mikor
54 2, 5 | a tengeren. Hajók mentek el mellettünk a láthatáron,
55 2, 5 | nevét húzta ki.~Engedje el, uram, az ezután következtek
56 2, 5 | is olyan könnyen hagyja el a helyét. Hát gondold meg
57 2, 5 | kellett hazavinni, hogy el ne vesszen.~Iván utána nézett
58 2, 5 | szaladónak, míg a völgy rekettyéi el nem fedték szeme elől.~„
59 2, 6 | rakáson. A szájamtól fogtam el. A dohányt tagadtam meg
60 2, 6 | erősebb rétegben messze el Bondavár alatt, egészen
61 2, 6 | predikátumát képező birtokát adja el kőszénbányának.~– Óh, hó!
62 2, 6 | Amerika sohasem hagyta volna el Európát.~– A másik baj a
63 2, 7 | haját, s ijedten bocsátá azt el.~– No, megállj fiam – szólt
64 2, 7 | pillantott, míg az erdőt el nem érte.~Iván bámult a
65 2, 7 | ketten. Most a Péternek el kellene engem venni. Aztán
66 2, 7 | tenni a szegényekkel. Ha el vagy határozva az öcséd
67 2, 7 | a kapott összegen, hogy el is feledte azt megköszönni.
68 2, 7 | leány remegett, de mégis el volt szánva, hogy vőlegényét
69 2, 7 | magában: „Vajon mit vehetne el tőlem, ami az enyém? A tárnámat
70 2, 7 | legelső hízelgő szavára! El tudja utasítani az úri férjet,
71 2, 8 | azért arra sem határozta el magát, hogy az apácafátyolt
72 2, 8 | valamiképpen az ökumeni koncílium el nem törli a cölibátust.”~
73 2, 8 | tilos hajlamokat árult volna el valami fejkötő után, rögtön
74 2, 8 | vertügadin nem tűretik el senkin. És azután kezei
75 2, 8 | kisasszony éppen oly sietve dug el ruhája zsebébe, s miután
76 2, 8 | mellcsont-sarkantyúját: „Törjük el, kevesem, melyikünk megy
77 2, 8 | kéjelmetlen feszengést árult el.~– Azt valóban nem tudom.
78 2, 9 | vacsorát is odafenn költé el, melynél a grófnő is megjelent
79 2, 9 | ártatlan hajadoni szíveket el ne rémítse ama föld alatti
80 2, 9 | Éppen így beszélte azt el előtte a grófnő.~– Mihály –
81 2, 9 | be van zárva.~Mahók úrnak el kellett magát szánni, hogy
82 2, 9 | nagybecsű terhét nyakába.~– De el ne ejtsen kend! – inté őt
83 2, 9 | avult képei jöttek és tűntek el kétfelől: a bondavári hős
84 2, 9 | kulcs nyikorogva fordult el zárában, s a gádorba lépőket
85 2, 9 | Egy fekete tárgy suhant el fejük fölött.~Egy denevér!
86 2, 9 | halotti fényt árasztva el az egész folyosón, s a fény
87 2, 9 | abban elbukott, jó, hogy el nem harapta a nyelvét, s
88 2, 9 | utat meg a rácsajtó zárja el! Hogyan, hogyan nem, a rácsajtót
89 2, 9 | tudományomnak vége. Ez a kastély el van átkozva. S én a grófnőnek
90 2, 9 | hogy minél előbb hagyja el ezt a helyet, költözzék
91 2, 9 | csaló boldogság mámora lepi el szívemet. Bolondság ez;
92 2, 9 | ő tudtán kívül követte el a vétket, hogy egy felszentelt
93 2, 10| csupán az az egy vonás árulta el arcán hivatását, mely minden
94 2, 10| hazaszeretetről, amiért el is ítéltetett egy kicsit
95 2, 10| titok megsértése nélkül el lehetett mondania. A kísértetekkel
96 2, 10| görcs makacsul nem múlt el addig, amíg az apát kezével
97 2, 10| görcsnek lenni, míg magától el nem múlt.~Csak e roham után
98 2, 10| önnel, grófnő.~Theudelinda el volt ámulva, meg volt bűvölve
99 2, 10| összeszedte, hogy eszmélete el ne hagyja.~Ez való! Ez nem
100 2, 10| férfi kezét nem bocsáthatja el. Sem testi, sem lelki ereje
101 2, 10| ismert irgalmat, emléktelenül el nem bocsátott senkit. A
102 2, 10| én is. De az oltáron is el kell oltanom a gyertyákat,
103 2, 10| ne költsek, gyalog jöttem el a kertajtóig. Friss havon
104 2, 10| S a lázadást ön követte el, ki hosszú évsoron át kizárta
105 2, 10| hová a világ gúnykacaja el nem hangzik. Ott fogom a
106 2, 10| nagyvilágba, s foglalja el helyét, mely önt ott megilleti.~
107 2, 10| csodákat mívelhetnének; de el vannak egymástól szakítva,
108 2, 10| örök füstöt terjengetve el fölötte. Gyár, lerakóhely,
109 2, 10| kezét, s csókjaival halmozá el e kezet, és zokogta hozzá: „
110 2, 10| nemzetgazdászat terén.~A grófnő el volt bájolva e szavak által.
111 2, 10| bevégzett szerződést hozhatom el, előre biztosítva mostani
112 2, 11| revolvereiket, s aztán úgy kezdtek el egymással értekezni.~– Ki
113 2, 11| és milyen bőröndbe rakjak el. Azután majd befogom a lovait
114 2, 11| rosszak. Azok nem viszik el a grófnőt a szomszéd állomásig.~–
115 2, 11| Tehát legelébb is határozza el a grófnő, hogy minő ruháit
116 2, 11| hogy minő ruháit málházzam el, és minő bőröndbe.~– Minő
117 2, 11| tudott fogni.~– Ah, ezt mind el akarja a grófnő csomagoltatni?~–
118 2, 11| az útra. Semmit sem vitt el magával a kastélyból, amit
119 2, 11| hány ezer forintba fogadott el a sáfáraitól. Rossz két
120 2, 11| de hiszik, hogy rögtön el fogják oltani.~– Azt képzeltem –
121 2, 11| grófi hintót a tárnatelepig el bírta vonszolni. Ott már
122 2, 11| a gyémánt csak abban ég el, meg a ropp-gáz lángjában.~
123 2, 11| kellemetlen ember, s aztán el lett volna felejtve a hétköznapi
124 2, 11| foglalatból a követ. Ha nem ég el, ismét visszahelyezem belé.~
125 2, 11| hogy a gyémánt csak nem ég el a napban, s ő annál inkább
126 2, 12| utazik, és sohasem veszti el szeme elől.~Nem tollat mozgat
127 2, 12| kapjon az élethez. Óh, hidd el nekem, hogy mikor egy ilyen
128 2, 12| hozzá, borzasztó sokáig el tud élni. Aztán nem vagyok
129 2, 12| kőszénkupacból raboltál el?~– Hát egyelőre nevelőbe
130 2, 12| Éppen a napokban döntetett el ez értelemben egy francia
131 2, 12| adósság.~– Óh, én sem felejtém el, hogy mivel tartozom atyád
132 2, 12| hátratevé két kezét, úgy kezdett el a szobában fel s alá járkálni,
133 2, 12| voltak a kezükben, amiket el hagytak veszni. Csak Magyarországon
134 2, 13| Azonban hát a megtiszteltetést el kellett fogadni. Ki tudja,
135 2, 13| egymást.~– Nem mulaszthattam el, hogy önt meg ne látogassam,
136 2, 13| sem lesz. Nem eresztjük el önt olyan könnyen. Úgy tudom,
137 2, 13| biztosíthatom róla, hogy a grófnő el lesz az ön ajánlatától ragadtatva,
138 2, 13| nemzeti öltözetben fogadtatnak el látogatók; s ha valaki megkísérlé
139 2, 13| magyart, hogy lehetetlen volt el nem ismerni felőle, miszerint
140 2, 13| societásban még azután kezdtek el igazán mulatni. Az ifjak
141 2, 13| maradtak volna is! Minek mentek el? Ők is részt vehettek volna
142 2, 13| nem tudom, nem feledi-e el a delej villanyvilágítást?”~„
143 2, 13| Ödön, hogy a felolvasóterem el van rendezve, a társaság
144 2, 14| Ennek a keresésében veszett el Franklin és hős társai.
145 2, 14| dereglyék vasból és kaucsukból. El voltak rá szánva, hogy ahol
146 2, 14| hosszan elnyúló körben fogta el az a jégpart, melyen Kane
147 2, 14| széles kerek tért foglalva el az ég zenitjén, ott világol
148 2, 14| él, az állattól nem vesz el mást, mint tejét; a húsételtől
149 2, 14| lehet kérni, égtől, földtől el lehet vonni, annak a segélyével
150 2, 14| A magot bizonyosra vetik el. Jó év, rossz év nem tesz
151 2, 14| Delejország kormánya nem veszi el Pétertől a földjén termett
152 2, 14| légvonatosak, nem égnek el és eltartanak örökké! Fő
153 2, 14| főváros közepét foglalja el egy óriási körépület kétszáz
154 2, 14| egymást feltalálta, soha el nem szakad az többé egymástól,
155 2, 14| egymástól, nem választja el őket más, csak a halál;
156 2, 14| előbb meghal, nem költözik el újjászületni társa nélkül
157 2, 14| fogyasztja őket, hogy férnek el lassanként azon a körülzárt
158 2, 15| éjsarki világba, s addig el nem eresztette, míg meg
159 2, 15| valahol, úgy a büfében árulja el magát, hogy ő csak táblabíró.
160 2, 15| védelmezni a poharát, hogy el ne vigyék az orra elől,
161 2, 15| keresett, de sohasem jutott el a negociált konzorcium végleges
162 2, 15| hogy inkább maga mondta azt el ismerőinek, mint hogy mástól
163 2, 15| elég, azt nem mondhatta el, mert éppen érkezett alulról
164 2, 15| Iván oda is hivatalos volt. El is ment.~– Szoktál táncolni? –
165 2, 15| én azt Ivánnak nem mondom el.~– Azzal pedig Ivánnak teszesz
166 2, 15| visszatért helyére.~– Ön el készült már menni Pestről?
167 2, 15| mindennap azt tudni róla, hogy el van temetve, minden gondolatban
168 2, 15| merész nyilatkozatra szánta el magát.~– Grófnő! Ha önnek
169 2, 15| székére.~Iván nem hagyta el.~Jó az a cotillon, még ha
170 2, 15| hogy az ember nem hagyhatja el egymást, mikor akarja.~Egy
171 2, 15| neki, kérlek, hogy veszítse el még ezt is.~És ott maradt.~
172 2, 15| mondta róla: „Az ördög vigyen el, ha ez az ember valaha komédiás
173 2, 15| sarkantyúkkal, azt mondta: „Vesszek el, ha ez az ember valaha huszár
174 2, 15| keveredett lovagnőt. Az el volt ájulva.~Iván lefekteté
175 2, 16| mondott soha.~Vajon Iván is el fogja-e beszélni a történteket
176 2, 16| elegyedik a közlármába. El van fogulva. Most pedig
177 2, 16| utálja. No, ne fintorítsd el, kérlek, azt a te szép arcocskádat.
178 2, 16| Gézát. Ha Berend nem fogadja el a segédséget, akkor mindjárt
179 2, 16| sokszor igaztalanul dönti el a pert, de a törvény, amelyet
180 2, 16| társalom, hanem fogadná el azt, amit a kódex úrnak,
181 2, 16| pedig nekem nincs…~Ezzel el volt metszve a vitatkozás
182 2, 16| valakije neki is lehet.~El kezdett a forradalmi hadjárat
183 2, 16| Milyen pusztítást követett el a huszárok között! Huszadmagával
184 2, 16| olyan, hogy nem titkolhatom el előtted. Mi úgy tettünk,
185 2, 16| tréfálózást. Arról kezdett el valaki beszélni, hogy milyen
186 2, 16| minő egy pár szem vonta el Bécstől”, mielőtt én válaszolhattam
187 2, 16| rettenetes ostobaságot követtünk el mi valamennyien! Nem! Ennek
188 2, 16| idegen háznál nem végezheti el az ember. Az csak a színpadon
189 2, 16| Hiszen azért mondtam el neked a dolgot, hogy világosítsd
190 2, 16| mentül hamarább, hogy jobban el ne mérgesedjék. Azután a
191 2, 16| egymásra, mégse találná el egymást. Tehát csak kérlek,
192 2, 16| tagja a társaságnak távozván el, lehetetlenné tette a hátramaradtakat.
193 2, 16| Salistának: „Ön nem fogadta el a köszöntésemet, pedig mikor
194 2, 16| pisztolyát. „Az ördög vigyen el engem – kiálta –, ha ezzel
195 2, 16| Az botrány lesz, ha Iván el nem fogadja a fegyverváltoztatást,
196 2, 16| került bele, akkor azt éred el vele, hogy egy ember helyett
197 2, 16| szultánhoz hadvezérnek! Vesszen el, ha veszni indult! Ki kérdi
198 2, 16| kardpárbajt nem fogadhatjuk el. Erre ő megszorította kezeinket,
199 2, 16| veletek a dolgot. Hanem el fogok menni a Károly-kaszárnyai
200 2, 16| vette észre, hogy mikor ment el.~*~A következő éjjel Angela
201 2, 17| hogyan jött bele.~Hanem hát el fogjuk mondani az indokokat,
202 2, 17| zongorán egész indulókat el tudott játszani. Abban az
203 2, 17| mi módon halt meg, az is el lesz mondva. Az özvegy kétségbe
204 2, 17| körülmények miatt hirtelen úgy el kellett hagynia Belényiék
205 2, 17| művészi jelenséget kezdték el emlegetni a lapok. Ez időtől
206 2, 17| azután Iván is követett el olyasmit, amivel a hírlapok
207 2, 17| egész leckeórát azzal tölti el, hogy elfecsegi, hol járt,
208 2, 17| neki volnék, nem mondanék el.~Várj csak, kérlek, kedves
209 2, 17| ismerem. Azt sohasem próbáltuk el még együtt.~Hát azután mire
210 2, 17| nekem, hogyha próbáimon el nem fogadom, hát ruinálni
211 2, 17| nem állhattam meg, hogy el ne nevessem magamat. Arra
212 2, 17| nyilatkozatra bírta, hogy el fog menni Theudelinda grófnő
213 2, 17| Hát én pedig nem adtam el a fényképeket Waldemár hercegnek,
214 2, 17| hogy azután ahhoz határozza el: lehet-e egyszerre egy időben
215 2, 17| ha Angela grófnő nem jön el idején beköltözni a Maximilián
216 2, 17| hogy nem lehet ott, mert el kell utaznia. Hanem hiszen
217 2, 17| van a kezemben?~– Én azt el tudom öntől venni.~Az asszony
218 2, 17| egészen elbűvölve hagyta el Evelinát, kinek utolsó varázslatán
219 2, 17| a varangyíkos békának.” El is produkálta előttem, hogyan
220 2, 17| hangján, mikor az a nagy úr el akarta a nénjétől venni
221 2, 18| Iván igen lovagiasan járt el irányodban, mikor elfogadta
222 2, 18| Csupáncsak az orrából vágok el neki egy csipetnyit. Ej,
223 2, 18| krétaporral, hogy a vívók el ne csússzanak rajta.~Azután
224 2, 18| szabadságharc alatt.~– No hát vigyen el az ördög, mért nem tudtad
225 2, 19| azt hamarább hagyhatják el a segédei. Ödön gróf ment
226 2, 19| dolgokról mások, és egy szóval el nem árulja, hogy ő is tud
227 2, 19| jó cimborát ily könnyen el nem eresztünk! Éppen most,
228 2, 19| szezon lionja. Innen ugyan el nem távozol. Te vagy köztünk
229 2, 19| hogy nem tették.~– Vesszek el, ha nem az apát úr fecsegte
230 2, 19| nem az apát úr fecsegte el neki! – mondá ki véleményét
231 2, 19| ingénél, mért ne vehetné el a bondavári hercegséget
232 2, 19| hozzájuk Iván, szokatlanul el volt fogulva. Kemény vonásait
233 2, 19| meglepetten a grófnő. – Ön el akar hagyni bennünket? S
234 2, 19| Háztartása?~– Amennyit magam el tudok látni.~– Ismerősei,
235 2, 19| elvész, és hogy így vész el; de nem tudta más, hagytuk
236 2, 19| egyet, azt nem felejtik el többé soha.~ ~Iván
237 2, 19| unokabátyjának:~– Eredj el Salistához s tudasd vele,
238 2, 20| izgatott kedéllyel indult el Evelina művészi próbatételére.~
239 2, 20| palotámba, s azontúl nem fogad el mást, csak akit én önnek
240 2, 20| olcsó. Azután ne fogadja ön el minden ember hódolatát.
241 2, 20| gyermek. Sohase felejtse el, hogy mi öregapó és unoka
242 2, 20| még akkor se fogadjon ön el Waldemártól semmit, és ne
243 2, 20| igen nyugodt szívvel megyek el innen. Ezt meg fogom önnek
244 2, 21| ki tud felőle? Ki hiszi el?~Zsurnalisztikai reklámok, „
245 2, 21| kövületgyűjteményem.~– Hát akkor vidd el ezt is hozzá!~Félix elvitte
246 2, 22| tanulták. Nem is különítették el magukat, mindenütt ott voltak,
247 2, 22| a görögök akkor kezdtek el tizednapra egy fatáblán
248 2, 22| hogy elmúltak. Miért haltak el férfiaik mint agglegények,
249 2, 22| kellett tenni a fegyvert, el kellett menni valahová,
250 2, 22| melyet a patak választott el házuktól, meg szokott jelenni
251 2, 22| nyomára jönni, hogy hová rejti el a malmához való eszközöket
252 2, 22| valaki a kertbe, minden el volt takarítva szem elől.~
253 2, 22| Árpád úrfi utoljára rejtette el tilinkóját és malmát a pincegégében,
254 2, 22| meggondolom a dolgot. Jöjjön el uramöcsém délután a kávéházba.~
255 2, 22| nyomára jutott, ha mindent el nem követne, hogy minden
256 2, 22| inkább saját maga kövesse el!~„Hát bolond vagyok én,
257 2, 22| Kaulman savanyú mosolyra vonta el a száját.~– No már, urambátyám,
258 2, 22| Élt a gyanúperrel, hogyha el talál késni az első befizetéssel,
259 2, 22| hordó közül, melyik menjen el legelébb. Szinte megsiratta
260 2, 22| vasúton, tengelyen mennek el pénzt szaporítani. Amint
261 2, 22| hálálkodott, s nem mulasztotta el a kézcsókolást.~– Üm! –
262 2, 22| nem hálok.~– Hát vezessen el engemet a börzére! Szeretnék
263 2, 22| emberére talál, mindjárt el is adja bondavári részvényeit. „
264 2, 22| percenttel! – szörnyedt el Csanta uram, s a falnak
265 2, 22| szentírás.~– Egyet sem adok el! – szólt markába ütve Csanta
266 2, 22| engedem.~De megengedte.~– De el ne csaklizza azt a részvényt!
267 2, 22| itt az ideje, hogy azokat el kell adni. Ért maga engem?
268 2, 22| esedezett Spitzhase –, el ne áruljon Kaulman úrnak,
269 2, 23| sztrájk”. A munkások egy része el akar menni az új tárnába,
270 2, 23| milyen oktalanságot követett el, amikor az ő kedves barátja
271 2, 23| megmarad, és nem hagyja el az őstelepet. Egy nagy csapat
272 2, 23| Azontúl egy vasárnap sem múlt el verekedés nélkül a két tárna
273 2, 23| csak ilyen áron fogadhatnak el valamit.~Ötven százalékkal
274 2, 23| Iván még erre sem veszté el bátorságát. Visszaírt minden
275 2, 23| megnyugtatta őket. Az év végén el fog minden kelni jó áron.
276 2, 23| számára megterítve.~Előre el lett híresztelve, hogy maga
277 2, 23| uraságra jutott, nem feledte el az irántuk való háladatosságot;
278 2, 23| ijedtség, azután a düh sápasztá el ez alak láttára.~Az pedig
279 2, 23| felé mutatva: „Fogjátok el! Kössétek meg!”~A szent
280 2, 23| szép hölgy.~A parasztság el volt bájolva e jelenettől.
281 2, 23| aranysziporkái arra szálltak el Iván tárnája fölött. Másnap
282 2, 23| legjobb emberei hagyogatták el. Hatalmas, kolosszális tőkepénzek
283 2, 23| Tehát Csanta uram nem adta el a részvényeit, befizette
284 2, 24| beszédében.~Egyhangúlag el lett fogadva, hogy egy tizenkét
285 2, 24| előkelő pap. Annak a nyomában el lehet menni. Attól nem lehet
286 2, 24| egyszer csak azt hallják, hogy el kell hagyni házat, telket.
287 2, 24| francia nyelven ejtegettek el, azt tudá meg, hogy a jelenlevők
288 2, 24| késő éjszaka választotta el a szerelmeseket egymástól.
289 2, 24| templomok azok! Az ember el sem meri azokban mondani
290 2, 24| vagyunk mi ott?~– Csak te járj el mindenüvé, s ne kérdd, miért.
291 2, 25| nekifohászkodással mondja el kicirkalmazott szónoklatát,
292 2, 25| ma meg deputációt fogadsz el, s komoly instanciát hallgatsz
293 2, 25| ha valakit szalonjában el akart fogadni, hogy nincs-e
294 2, 25| kértem, hogy mikor fogadhatna el kihallgatáson, s ő arra
295 2, 25| titkárjától, hogy inkább maga jön el hozzám.~– De hát mit akar
296 2, 25| fogni. Hát csak fogadja el ön magas látogatóját. Önt
297 2, 25| Nehezemre esett az nekem, hidd el, mert már háromszor ki voltunk
298 2, 25| Evelina. – Ha hazamégy, mondd el, hogy beszéltél velem, együtt
299 2, 25| belőle. Csak a Mancit ne vedd el, kérlek, azzal nem lennél
300 2, 25| galvanikus mosolyra vonult el. – A kedvenc étel nevére-e
301 2, 26| egy vonással sem árulta el, hogy ő ismeri ezt a bizonyos
302 2, 26| aki megitta az ecetet, s el akarja titkolni.~– Mi az? –
303 2, 26| Csanta uram szentül el volt szánva, hogy a harmadik
304 2, 27| akárkit mást, de engem soha el ne fogadjon.~Te odaadod
305 2, 27| nincsen többé semmi szükség. El lehet már dobni.~Egy napon
306 2, 27| szakmából. Hanem Bécset el akarom hagyni. Itt nincs
307 2, 27| ön most elmondott. Hagyja el ön Bécset, s menjen a színpadra,
308 2, 27| hipotékát a kormány nem veheti el soha.~Azután…~A prímás öreg
309 2, 27| egyleti tárna előtt vihessék el az utat, s ennélfogva Ivánnak
310 2, 27| százalékkal olcsóbbért vállalom el a sínek szállítását, mint
311 2, 27| Ivánt még most sem hagyta el a szívóssága. A kétszerkettő
312 2, 27| vagy előbb, vagy utóbb, de el kell pusztulniok.~Iván csak
313 2, 28| levelére megjelent nála.~– Én el akarok menni Bécsből.~–
314 2, 28| hölgyekre nézve.~– Nem esnek el rajta oly nagyon, hogy fel
315 2, 28| lakosztályának kulcsait hozta el a komornyik. A hölgy a korán
316 2, 28| megtudta, hogy miért hagyta el őt ez az asszony.~Mindent,
317 2, 28| csipkéit.~Semmit sem vitt el magával.~A herceg megértette,
318 2, 28| megértette, miért hagyta el őt.~Még sétabotját is ott
319 2, 28| kocsiba ült Félixszel, s el hagyta magát új szállására
320 2, 29| tetsző jó dolgot követne el vele. Iván egy idő óta revolverrel
321 2, 29| valamelyik szénüregbe, ha másként el nem tudják pusztítani; s
322 2, 29| Iván. – Minden ember lássa el magát szájtakaróval! Vegyétek
323 2, 29| kötelet; de csendesen, hogy ha el találtam esni, a fejemet
324 2, 29| arcát, hogy szája és orra el volt takarva vele.~Azután
325 2, 29| kapják meg, s állva vigyék el onnan.~Mire megvirradt,
326 2, 29| megvirradt, a beomlott portálé el volt takarítva. Hanem az
327 2, 29| vasúti síneknek napjára el kell készülni, különben
328 2, 29| nézett, sohasem felejtette el azoknak tekintetét. Azok
329 2, 29| Egy órára sem távozott el a tárnától.~Negyedik napon
330 2, 29| meg füleit.~– Itt kezdjünk el ásni! – mondá munkásainak.~
331 2, 29| kétfelől, s sietve vonszolták el magukkal, nehogy hátul maradjon.~
332 2, 29| láttam. E látmányt soha el nem felejtem. Ez nem emberi
333 2, 29| nekem is! A tárnatüzet el nem oltja senki. Ismeri
334 2, 30| érzékeny vereséget szenvedett, el fog hallgatni a kontremin
335 2, 30| elhallgattatni az ellenfélt?~El lett határozva, hogy Evelinával
336 2, 31| frankért, a templomajtóból el nem eresztett az a pénzszedő
337 2, 31| elmegy garibaldistának.~– El is mentem volna régen, ha
338 2, 31| egyszerre sírva fakadt.~Árpád el nem tudta gondolni, hogy
339 2, 31| üldöznek, s nem hagyhatja el a szobát, s akinek én volnék
340 2, 32| üdvös!”~Végre a királynak el kellett záratni a temetőket
341 2, 32| Itt ám! Most szaladt el tőlem. A futóbolond. Pedig
342 2, 32| férjét s – nem titkolom el – engemet magamat is; oly
343 2, 32| volt nála, elolvad; hacsak el nem fut annyival, amennyit
344 2, 32| parin alól hatvan!” akkor el vagyunk veszve. Ha ő hallgat,
345 2, 33| katolikus!~– Vajon ki árulhatott el?~– Azonkívül ön született
346 2, 33| diktáltam az adatokat.~– Itt el vannak számlálva mindennemű
347 2, 33| magától. Én akarom, hogy ön el ne vehesse a nevét a madame-tól
348 2, 33| Kaulman nem titkolhatta el megzavarodását.~– Ezt a
349 2, 33| hölgyet, hogy engem soha el nem fogad. Szegény öreg!
350 2, 34| magát, hogy maga menjen el nejéhez.~Azt nem találta
351 2, 34| hogy minden játék előtt úgy el vagyok fogódva.~– Nem akartam
352 2, 34| többé…~– Igen, csak mondja el ön – szólt Evelina finom
353 2, 34| hogy ha a pompás hotelt el kell hagynom, nem tudok
354 2, 34| sem állt, míg majd valahol el nem esik.~Veszve volt minden
355 2, 35| legközelebb?~Kinek mondja el leghamarább, hogy boldog,
356 2, 35| fiával. Hogy ne szokjék el az anyai felügyelettől,
357 2, 35| amiket egy konyha választott el egymástól.~Valami cseléd,
358 2, 35| Lássa, azt vártam, hogy el fog hozzám ma jönni, s elmondja
359 2, 35| történt. A hír még nem terjedt el a Montmartre-ig.~– Azután
360 2, 35| leány, ki mezítláb szökött el a tárnából, feltartja rangját.
361 2, 35| akkor olyan úton indult ön el, amelyen ilyen emberrel
362 2, 35| arcképet festi?~Alig távozott el az úrhölgy, Árpád kihúzta
363 2, 35| megnézni, ha nem törlődött-e el a nagy sietséges elrejtésben
364 2, 35| megint nyílik. A képet megint el kell rejteni.~Nem jön be
365 2, 36| felingerült e szóra. Miért vették el azt tőle, miért nem tudatták
366 2, 36| egy levelet, melyet éppen el akart számára küldeni az
367 2, 36| tolvaj, ha futtában ejtik el, jól járt; legalább nem
368 2, 36| bútoraimat megvette ön, vitesse el! De szállásom még az enyim.
369 2, 36| szállásom még az enyim. Távozzék el ön innen!~Waldemár herceg
370 2, 36| mondta neki, hogy messze el fog utazni.~Úgy látszik,
371 2, 36| utazni.~Úgy látszik, hogy el is utazott nagyon messze!~
372 2, 36| még azt is oly féltékenyen el tudta rejteni, hogy sohasem
373 2, 37| papirostok! Tietek! Vigyétek el! Nekem az ezüstöm kell vissza!
374 2, 37| Spitzhasénak, hogy adja el minden részvényét azonnal,
375 2, 37| akármi áron, csak adja el.~Spitzhase azután visszafelelt
376 2, 37| városban, akitől ő vette azt el egykor kótyavetyén.~S minthogy
377 2, 37| övék. Ha elvész, vesszen el nekik; ha megmarad, nyerjenek
378 2, 37| nem marad itt többé, hát el tud menni!~
379 2, 38| küllég a tűzhöz, magában el kell annak aludni.~Hanem
380 2, 38| hogy személyesen menjen el Ivánhoz szénre alkudni.~
381 2, 38| kartelvivőit nem küldte el hozzá, hanem ahelyett írt
382 2, 38| szerencsétlenségét, s semmi áron nem ad el szenet, ahelyett inkább
383 2, 38| suffrage universelle döntötte el, érdemesítette-e magát az
384 2, 38| hanyatlását.~De nem ért el vele egyebet, mint hogy
385 2, 38| húszmillió forintot vett el; s nehéz volt őt e nézetének
386 2, 39| mellett? Nem pusztultak-e el a nefelejcsbokrok a patak
387 2, 39| részvények.~– A patvar vigye el a bondavári részvényeit –
388 2, 39| uram.~De már csak azért el kellett őket fogadni. Ajándék
389 2, 39| mit beszél?~Nem romlott-e el azóta? Nem némult-e meg?
390 2, 39| repedezett-e össze, nem porhadt-e el?~Semmi baja. Igen jó helyre
391 2, 39| Megmutogatta neki, hogyan rendezte el a házat, amíg ő odalenn
392 2, 39| úgy értsd te azt a dolgot! El lehet ám adni egy nap „egy”
393 2, 39| a tébolydába. Csak tedd el te azokat a papirosokat
394 2, 40| sziklanyílás alsó száját el nem takarta; akkor egyszerre
395 2, 40| elvész, vele együtt vész el.~És azután még egyszer körülnézte
396 2, 40| sziklaüreg tömkelegében, ahol el volt zárva minden további
397 2, 41| részvényesek folytatott gyűlésén el lett határozva, hogy Ivánnak,
398 2, 41| puritanizmusból származhatott, én soha el nem felejtem. Ha akkor az
399 2, 41| nyomról nyomra kísérje, sehol el ne hagyja, vele ebédeljen,
400 2, 42| egy malomgépezet foglalta el, melyet egy felülről járó
401 2, 42| kerékről a dobogó híd alá tűnt el.~Iván vezette vendégeit
402 2, 42| vastag kőlen kesztyűk zárják el az ujjakat légmentesen.~–
403 2, 42| ruganyos és feszes cső foglalja el, mely a két sisakot összeköti.
404 2, 42| már a megelőző nap hozták el idáig.~Iván elvette a kaucsukcső-tekercset
405 2, 42| szürke homállyal borítják el az imént oly vakító csarnokot,
406 2, 42| ott állt a gép mellett, s el nem mozdult tőle a munka
407 2, 42| munka be van végezve.~– El van oltva a tűz? – kérdé
408 2, 43| Apoteózis~El volt már érve a küzdelem
409 2, 44| Önnel együtt lakni. Önt soha el nem hagyni. Ezt kívánja,
410 2, 44| Ne bontsa fel, ne olvassa el addig, míg én itt vagyok,
411 2, 44| eltemetni. Most már nem futhat el tőle.~Theudelinda a fátyolon
412 2, 44| útra.~Az angolkert választá el a kastélyt az igazgatói
413 2, 45| sarjadékot, okos könyvekkel látta el a felnőtteket. Minden falunak
414 2, 45| próbaéven, azt sem taszították el, nem lett megszégyenítve.
415 2, 46| koldusoknak. Pedig azok el vannak látva községünk részéről;
416 2, 46| asszonyokat, hogy mondják el, mit tudnak felőle. És,
417 2, 46| csoport leány maradozott el a tárnában; fogadásuk tartá,
418 2, 46| mindig hordják, mégsem fogy el soha.~A halom eltakarta
419 2, 46| S amit nem takarhatott el a szénpor: az a két nagy
|