Rész,  Fejezet

 1   2,  17|         kedve volt a tanulásnál Evelinának (ez az asszonyság neve)
 2   2,  17|       jelen lenni. Egy nap kell Evelinának a készülésre.~Ezt a jelenetet
 3   2,  23| elzengedezhetni; egyik kisleány Evelinának pompás virágcsokrot nyújtott
 4   2,  23|       fogadott, s kezet csókolt Evelinának, arra a szép gyönge violaszín
 5   2,  24|        vőlegénye volt az isteni Evelinának, akitől elszöktette őt Kaulman.~
 6   2,  31|       kétfelé nyitva odamutatta Evelinának.~– Látja ezt?~Vörös ing
 7   2,  31|         vette, s tréfásan mondá Evelinának:~– No, csak énekeljen ön
 8   2,  32|       fogva hideg gúnnyal mondá Evelinának:~– Én meg nem foghatom önnek
 9   2,  35|    Bokrot keres. Párját keresi.~Evelinának nem jutott az eszébe, hogy
10   2,  35|  udvaron mosogatott, megmutatta Evelinának a szobát, melyben az ifjú
11   2,  35|   elmosolyodott, s kezét nyújtá Evelinának.~– Bocsánat, szép asszony!
12   2,  36|        udvariassággal kézbesíte Evelinának egy levelet, melyet éppen
13   2,  36|         aláhúzva. Azt odanyújtá Evelinának. Evelina kezében reszketett