Rész,  Fejezet

 1   2,  7 |            éppen nem akarta Iván a száját tátani.~– Jerünk odább –
 2   2,  7 |            a szemeit forgatja, s a száját nyitja keserves könyörgésre,
 3   2,  8 | csontökleivel. Neveu-im befogták a száját, akkor a szemüregei beszéltek;
 4   2,  9 |           a támlára hátrahajtva, a száját tátva, hogy tisztelendő
 5   2,  12|      lesett barátjára.~Sámuel apát száját szánakozó félmosolyra húzva,
 6   2,  15|         helyett palam et publice a száját öblögetni az embernek.~Jobb
 7   2,  17|             az sem tátaná jobban a száját, mint más. – Mert ki nem
 8   2,  17|            lehetne. – Az asszony a száját harapdálta. Valamit ki kell
 9   2,  17|        ugye, most azután eltátja a száját arra a szóra, hogy szenet
10   2,  22|        savanyú mosolyra vonta el a száját.~– No már, urambátyám, azt
11   2,  29|           s akkor némán szétnyitva száját, rálehelt a kérdezőre. S
12   2,  40|        közlekedő sziklanyílás alsó száját el nem takarta; akkor egyszerre