Rész,  Fejezet

 1   2,  7 |      Kaulman Félix Ivánhoz.~– Barátom, még egyszer eljöttem, hogy
 2   2,  10|      az apát. – Amit egyszerű barátom, a plébános elmondott, abból
 3   2,  12|      bankár vállára.~– Kedves barátom! Nekem az az egész bondavári
 4   2,  15|     De már megbocsáss, kedves barátom, mágnes lovag, én magam
 5   2,  15|     negyediknek?~– Nos, tudós barátom?~István gróf nem tartá fölöslegesnek
 6   2,  16|   szép ez így teóriában, édes barátom; de kérlek, csak tedd magadat
 7   2,  16|   velem és azt mondá: „Kedves barátom! Ami ezután következik,
 8   2,  18|    gróf meginté a hencegőt.~– Barátom. Neked tekintetbe kell venned
 9   2,  23| rögtön Rauné urat is: „Nekem, barátom, itt többé lélegzetet venni
10   2,  26|       szép fekete szemért! Jó barátom!~Spitzhase volt a jegyző
11   2,  33|    compagnonom s legkedvesebb barátom, tekintsen ön bele ebbe
12   2,  34|     Mert nekem már egyszer jó barátom, s előtte nyitva a házam.~–