Rész,  Fejezet

 1   2,  20| elfeledkezék magáról, s ahelyett: „Asszonyom!” azt kiáltotta neki: „Leányom!”~
 2   2,  28|        tevé hozzá –, megbocsásson, asszonyom, az unalmas órákért, amiket
 3   2,  31|              Nekem van egy szegény asszonyom, akinek én mindennel tartozom:
 4   2,  32|          Csillapítsa le indulatait asszonyom. Én egy igen komoly ügyben
 5   2,  34|       estét jöttem önnek köszönni, asszonyom!~– Ezt holnap reggelre halaszthatta
 6   2,  34|      arcára.~– Figyelmeztetem önt, asszonyom, hogy Franciaországban vannak
 7   2,  35|    magyarázza neki azt.~– Ön, szép asszonyom, egy művészt keres, aki
 8   2,  35|          ön egy ilyen embert, szép asszonyom?~Szegény Evelina! Vesztére
 9   2,  35|    virtuális jogánál fogva.~– Szép asszonyom! Önből soha, de soha nem
10   2,  36|            legyen?~– Innen veszem, asszonyom! – szólt a herceg, nagy
11   2,  36|    szentelni Kaulman úr emlékének, asszonyom, úgy félrefordulok – mondá
12   2,  36|    odanyomta azt a hölgy kezébe.~– Asszonyom, az én időm drága. A börzén