Rész,  Fejezet

 1   2,  4 |   Tehát egy köznapszámos?~– Az ám!~– S te azt többre becsülöd,
 2   2,  7 |    szerelmes pásztorórán.~– Az ám – felelt rá Iván egykedvűleg.~–
 3   2,  11|       akik kinn rekedtek.~– Az ám. Az volt az a vén boszorkány,
 4   2,  15|     krajcárban point-jét.~– Az ám, hanem ezen az egy krajcáros
 5   2,  15|       nem szemében magasztalja ám Ivánt, hanem én előttem,
 6   2,  17|       sok pénzt, de nem szabad ám elkölteni, a mama nem ád
 7   2,  19|       menjen; tehát megy.~– Az ám – szólt István gróf –, de
 8   2,  22|     arról adtam írást.~– Adott ám, kedves uramöcsém, nekem
 9   2,  22|         Nem nagy baj!~– De nem ám! Estére harmincötön áll
10   2,  26| meggyökkentek, csak megjelenik ám nála Kaulman uraöccse, és
11   2,  32|       Hát Árpád itt van?~– Itt ám! Most szaladt el tőlem.
12   2,  39|      te azt a dolgot! El lehet ám adni egy nap „egy” részvényt