Rész, Fejezet
1 2, 4 | Miért nem?~– Azért, mert ha ön énnekem több bért ád, mint
2 2, 4 | Mert ha megmondanám, ön bizonyosan elkergetné innen
3 2, 5 | felelt neki, hogy:~– Hát ön miért nem megy a templomba?~–
4 2, 5 | nincs templomunk.~– Eszerint ön el fog kárhozni.~– Mikor
5 2, 5 | Nem titok. Ha meg akarja ön hallani, elmondom.~– Gyilkosság?~–
6 2, 5 | felőlem elegen! Ha nem restell ön vele vesződni.~– Mondd el.~–
7 2, 5 | szólt:~– Már most mondja meg ön, uram, hol van ennek a bajnak
8 2, 7 | Ezt nem lehet elengedni.~– Ön csakugyan doktor? – kérdezé
9 2, 7 | derítette fel az arcát.~– Akkor ön talán meg tudná mondani
10 2, 7 | Egyetlenegyszer. Ráemlékezzék ön, amit mondok. Amikor megérzi
11 2, 7 | amit mondok. Amikor megérzi ön rajtam még egyszer, hogy
12 2, 8 | lekottáztam azt. Íme, itt van. Ön ért a hangjegyekhez.~A pap
13 2, 8 | szólt hozzá a grófnő –, ön emlékezik a fűzöld gros
14 2, 8 | ne rágják.~– Mikor tette ön oda?~– A múlt nyáron.~A
15 2, 8 | reszketni kezdett.~– Vegye ön ki azt a ruhát onnan!~Emerencia
16 2, 8 | odatartá a pap elé.~– Szagolja ön!~A pap meg volt lepetve.
17 2, 9 | kastélyban.~– És ha hallani fogja ön azt a föld alatti éneket?~–
18 2, 9 | menni.~– Nem, grófnő. Nem ön fog velem jönni, hanem a
19 2, 9 | Ah, akkor rosszul ismer ön engemet! Eggyel több erős
20 2, 9 | nekem a grófnő, hogy amíg ön oly benső összeköttetésben
21 2, 9 | elhiszem. De attól tartok, hogy ön – hogy ön – kinevet.~– Ah! –
22 2, 9 | attól tartok, hogy ön – hogy ön – kinevet.~– Ah! – A pap
23 2, 9 | foglalvánnyal.~– Tekintse ön végig ez albumot!~A pap
24 2, 9 | mint bolondságot. Mi az ön nézete, atyám?~Mahók úr
25 2, 10| amit látni és hallani vél. Ön azt hiszi, hogy számtalanszor
26 2, 10| és magukhoz várnak.~– S ön megígérte, hogy ismét közéjök
27 2, 10| vállait.~– Vagy azt hiszi ön – folytatá az apát –, hogy
28 2, 10| hatalommal. Vagy pedig nem hiszi ön, hogy én mint földből alkotott
29 2, 10| rendkívüliségnek meg fogja ön találni természetszerű magyarázatát.
30 2, 10| többé. Tehát vagy tartson ön Boscónak, vagy higgyen Paracelsusnak,
31 2, 10| egy zárt lámpa.~– Maradjon ön ott állva, ahol most van! –
32 2, 10| átlépné e küszöböt, mondja meg ön, hogyan jutott idáig? Istennek,
33 2, 10| szólt az apát –, nézzen ön végig szobáin. Minden ajtó
34 2, 10| erélye.~– Kérem, lépjen ön be!~Azzal egy karszékbe
35 2, 10| tetőpontját érte.~– Hallja ön e zsivajt?~– Hallom és értem!
36 2, 10| marokra fogva.~– Nem hallja ön keresztül László ősbátyám
37 2, 10| úr karját. – Nem hallja ön ősnénéim rémséges kacagását?~–
38 2, 10| nyugodtan.~– Hogyan? Mit akar ön?~– Odamenni közéjük.~– Oda?
39 2, 10| Ítéletet tartani fölöttük. Ön azt ígérte, hogy együtt
40 2, 10| keblére nyomva ijedten.~– Ön kívánta.~– Igaz, igaz! De
41 2, 10| odalenn! Én félek!~– Hogyan? Ön, ki máskor egyedül ment
42 2, 10| gyöngeségét. A helyzet, amelyben ön most van, minden testi,
43 2, 10| visszavezet, én bezártam. Legyen ön józan. Legyen eszénél! A
44 2, 10| bolondságnak vége. Azt láthatja ön, hogy rossz szellem csak
45 2, 10| fázik.~– Egyedül?~– Mondja ön szívében: „Ha Isten velem,
46 2, 10| összeborzadt.~– Mitől retteg ön? A csontváztól a szögletben?
47 2, 10| üvegszekrény szárnyát.~– Nézzen ön ide! Nem rémületnek, de
48 2, 10| a föld felett. Tekintse ön e koponyát. E boltozatos
49 2, 10| öntenek ereibe.~– Most térjen ön szobájába vissza, sietve
50 2, 10| Magamért nem félek többé, de az ön életét féltem. Ha ön most
51 2, 10| az ön életét féltem. Ha ön most kimegy a sötét folyosóra,
52 2, 10| megérdemeltem: „ember!” Azt látja ön, hogy csodákat nem tettem,
53 2, 10| Igen, büntetés! Mert ön e szenvedést megérdemelte.~
54 2, 10| azoknak a kárhozatában, kik az ön környezetéből a bűn meredélyén
55 2, 10| meredélyén lesikamlottak. Ön vitte őket oda. Az ön makacs
56 2, 10| lesikamlottak. Ön vitte őket oda. Az ön makacs szeszélye, az ön
57 2, 10| ön makacs szeszélye, az ön bizarr ötletei kényszeríték
58 2, 10| lázadókat. S a lázadást ön követte el, ki hosszú évsoron
59 2, 10| Most két bíró előtt áll ön. Egyik az ég, másik a világ.
60 2, 10| imádkozva megengesztelni. Ön, főtisztelendő atyám, kegyes
61 2, 10| azon szerzetnek, amelynek ön főnöke; egyedül azt kérve,
62 2, 10| tisztában legyünk, amit ön szavai végén említett: sem
63 2, 10| sem az én rendemnek az ön kastélya, birtoka, pénze
64 2, 10| is az a dolgunk, hogy az ön családi kriptájában minden
65 2, 10| nap többi részét meg az ön jövedelmeinek konyhai és
66 2, 10| gondolkozzék rajta kissé! Az ön felfokozott képzelgése mellett,
67 2, 10| gúnyszöveg kísértene-e az ön lelkében; a legájtatosabb
68 2, 10| alatt nem ott állna-e az ön fülei mellett az a démon,
69 2, 10| egy apácatestvért látna ön ájtatos arccal az oltár
70 2, 10| az ördöghöz! Nem! Grófnő, ön rossz helyre menekülne a
71 2, 10| jótettek majd imádkoznak ön helyett.~Theudelinda forró
72 2, 10| széttárva mondá:~– Rendelkezzen ön velem! Parancsoljon, mit
73 2, 10| fel magam ellen?~– Grófnő, ön életének azt a felét, mely
74 2, 10| megtérésre.~– Atyám, gondolja meg ön, hogy azon körökben, amikben
75 2, 10| körökben, amikben megjelenésre ön engem kényszerít, számomra
76 2, 10| ki nem gúnyolnak. Akarja ön e bűvkört maga körül vonni?~–
77 2, 10| körül vonni?~– Helyezzen ön bele! Minő bűvkör az?~–
78 2, 10| Elmondom, grófnő. Az ön nemzete egy nagy küzdelmen
79 2, 10| jobban ki tudott színezni.~– Ön megértett engem! Ez a menedék
80 2, 10| egyúttal önnek is mentsvára. Ha ön felköltözik Pestre, ha ott
81 2, 10| a zárda ajtaja vezet?~– Ön próféta.~– Azonban engedje
82 2, 10| kedélyét. E feladathoz, melyet ön oly lelkesüléssel karolt
83 2, 10| kedves ember!~– Rendelkezzék ön teljhatalommal minden ügyemben –
84 2, 11| antik fogason. Mit akar ön vele?~– Lemegyek, és kinyitom
85 2, 11| egymással értekezni.~– Ki ön? Mit akar itt? – kérdé a
86 2, 11| itt? – kérdé a pap.~– De ön ki, és mit keres itt? –
87 2, 11| A másikat agyonlőtte ön?~– Igen. Azt a lövést hallotta
88 2, 11| Igen. Azt a lövést hallotta ön kívülről. Arra vette elő
89 2, 11| kívülről. Arra vette elő ön is revolverét.~– Természetesen.
90 2, 11| terembe. De kérem, legyen ön is jelen.~– Ha kívántatni
91 2, 11| leggyöngédebb szomszédi figyelem ön részéről – szólt ismét a
92 2, 11| lekötelezve érzendi magát ön iránt e gondoskodásért.~–
93 2, 11| bort mérnek. Nem lehet az ön házánál megszállnom, míg
94 2, 11| mindjárt megmondom. Tegye ön meg azt a szívességet, hogy
95 2, 11| Micsoda nagyítótükröt tart ön szobájában? – szólt a grófnő
96 2, 11| tettetve a grófnő Ivánhoz. – Ön azt állítja, hogy a gyémánt
97 2, 11| azt Ivánnak: – Kísértse ön meg ezen!~A melltű köve
98 2, 11| a viszonzás: „Hát tartsa ön meg akkor emlékül!”; ezzel
99 2, 13| grófnő legközelebbi estélyére ön is meg van híva.~– Sajnálom,
100 2, 13| hazahívnak.~– Ugyan, beszéljen ön őszintén! Ne nevezze gyönyörnek.
101 2, 13| mulatság.~– No hát értse ön meg a dolgot! Ezek nem olyan
102 2, 13| vágott szavába az apát – ön nagyon is jó előadással
103 2, 13| Micsoda? Csak nem gondolja ön, hogy Theudelinda grófnő
104 2, 13| asszonyoknak való. De tud ön valami mást. Fog felolvasást
105 2, 13| biztatá az apát.~– Mit szól ön hozzá? Valami villanydelej-világítási
106 2, 13| hogy a grófnő el lesz az ön ajánlatától ragadtatva,
107 2, 13| készletek elszállítását bízza ön egészen rám. A grófnő magánkívül
108 2, 13| fellángoltak Angela szemei.~– Ugye, ön hisz a gondviselésben? Ön
109 2, 13| ön hisz a gondviselésben? Ön hiszi azt, hogy vannak „
110 2, 15| szatírát. Nemde eltaláltam az ön intencióját?~Iván köszönte
111 2, 15| tükörfalhoz mentek.~– Írjon ön valami betűt e tükörre –
112 2, 15| fodrai érinték őt.~– Tudja ön, hogy én azt mind hiszem,
113 2, 15| én azt mind hiszem, amit ön most felolvasott. No, kérem,
114 2, 15| hiszek mindent, mint ahogy ön leírta. De szeretnék még
115 2, 15| Hogyan van tovább? Mit lát ön még többet? Mert a delejes
116 2, 15| álomjárója akadt már.~– Beszélt ön arról – folytatá Angela –,
117 2, 15| apprehenzióm még nagyobb ön ellen azért, hogy a Delejországból
118 2, 15| meghajtotta előtte a fejét.~– Ön felém sem jönne, ha érte
119 2, 15| hízelegjen, ahhoz ért más is. Ha ön hízelgésen kezdte volna
120 2, 15| a bántalmazásban. S azt ön igen jól tudja.~A sor éppen
121 2, 15| ismét visszatért helyére.~– Ön el készült már menni Pestről?
122 2, 15| esik!” De hát miért lakik ön ott a tárnában? (Ez utóbbi
123 2, 15| itt?~– A grófnő nincs itt. Ön csak látogató nálunk, s
124 2, 15| pólusoknál, de egy új világ áll ön előtt, ahol van mit alkotni
125 2, 15| tekintettel nézett Ivánra.~– Tudja ön azt, hogy az a tárgy, amit
126 2, 15| azt, hogy az a tárgy, amit ön most felemlített, előttem
127 2, 15| mi két családunk között. Ön is azt teszi-e velem, amit
128 2, 15| megszólítá Ivánt.~– Ismeri ön Gonzaga Júlia történetét?~–
129 2, 15| fekhelyéről felugrott. Tudja ön, mivel jutalmazta meg megszabadítóját?~–
130 2, 16| Ah, tehát azért nevetett ön is, mikor hegyes szegeket
131 2, 16| Berendnek. – Ezt a szót vonja ön vissza! Ezt a szót nekem
132 2, 16| még eddig sohasem adott ön okot e szóra, hanem most
133 2, 16| szóra, hanem most hazudott ön!” Azzal csendesen kiment
134 2, 16| azt mondá Salistának: „Ön nem fogadta el a köszöntésemet,
135 2, 16| Uram, az mégsem illik, hogy ön szivarozik ily pillanatban.”
136 2, 17| ez derék öreg úr, annak ön már unokája lehetne. – Az
137 2, 17| hogy mit! – Ah, biz azt ön nem gondolja. Csak egy aláírás,
138 2, 17| egyszerre felülkeríti. Tudja ön, Lixinek van egy nagy vállalata,
139 2, 17| Berend Iván neve. Mit tud ön róla? – Hát az a Bonda-völgy
140 2, 17| súgta: azt majd megtudja ön holnapután.~– És még ki
141 2, 19| Ivánt marasztalni.~– Legyen ön meggyőződve – szólt kezét
142 2, 19| aggodalmakat álltunk ki ön miatt! – szólalt meg vére
143 2, 19| szavainak urává tudott lenni. – Ön nem képzeli, mily kínos
144 2, 19| meglepetten a grófnő. – Ön el akar hagyni bennünket?
145 2, 19| hagyni bennünket? S mit akar ön a Bonda-völgyben?~– Folytatom
146 2, 19| elhanyagolt iparomat.~– S ön szeret a Bonda-völgyben?~–
147 2, 19| csupán és gépeim.~– Ott ön úgy él, mint egy remete?~–
148 2, 19| remete egyedül van.~– És ön?~– Mi mindig ketten vagyunk:
149 2, 19| erejét.~– Berend úr! Nyújtsa ön nekem kezét! Maradjon ön
150 2, 19| ön nekem kezét! Maradjon ön itt!~Iván felállt székéből,
151 2, 19| kényszerítve voltam rá, grófnő, az ön jósága kényszerített. Mert
152 2, 19| nagy volt a kegy, mellyel ön engem ittmaradásra hívott
153 2, 19| magánkívül dadogá:~– Ugyebár? Ön így szól! Ön most így beszél?
154 2, 19| Ugyebár? Ön így szól! Ön most így beszél? Ahogy én
155 2, 19| lépést tett előre.~– Ha ön megy innen, nem megy egyedül! –
156 2, 19| holnap reggelig megérkezhetik ön hozzá, s ott ölelő karok
157 2, 20| homlokát.~– Tehát legyen ön az én leányom! Nézzen fel
158 2, 20| Evelina! Mosolyogjon rám! Ön még gyermek, tehát legyen
159 2, 20| nagyapák unokáikat mindig. Lesz ön az én kis unokám. Fog csevegni
160 2, 20| bánni önnel. Úrnője lesz ön mindazoknak, akiknek én
161 2, 20| önnek az, amit mondtam? Örül ön annak? – kérdezé a herceg.~
162 2, 20| szóban: „családunkban”!~– Ön át fog költözni rögtön Maximilian
163 2, 20| dolga nincs önnel. Sajnálja ön Kaulman úr barátságát elveszteni?~–
164 2, 20| olcsó. Azután ne fogadja ön el minden ember hódolatát.
165 2, 20| szívdobogás órái elnémítanak? Ön még gyermek. Sohase felejtse
166 2, 20| vissza nem veheti öntől. Ön majd tapasztalni fogja a
167 2, 20| megtanulni, uram!~– Ne ígérjen ön olyan dolgot, amit nem kérek
168 2, 20| gazdag. És szép férfi. És ön után őrjöng. És a nőknek
169 2, 20| válva, még akkor se fogadjon ön el Waldemártól semmit, és
170 2, 20| A kis hímzett tárcával ön engem nagyon gazdaggá tett.
171 2, 22| nekem arról írást, hogy ön tartozik tőlem al pari átvenni
172 2, 23| akart.~– Miért kiáltotta ön „akkor” arra az emberre,
173 2, 24| Kaulmantól a börzén:~– Mit gondol ön, meddig tart még ez a komédia?~–
174 2, 25| Szegény fiú! Vendégelje ön meg! Az annak jól fog esni.~
175 2, 25| kértem tőle a találkozást.~– Ön kérte tőle?~– Azazhogy azt
176 2, 25| hozzám.~– De hát mit akar ön e kihallgatással?~– Félix
177 2, 25| hogy erről a tárgyról akar ön vele beszélni?~– Dehogy
178 2, 25| imposztor. Hanem azért tegye ön, amit mondott. Kaulman úr
179 2, 25| fogni. Hát csak fogadja el ön magas látogatóját. Önt már
180 2, 26| felülfizetéssel. Vigyázzon ön! Bizonyosan mondhatom önnek,
181 2, 27| veszek észre. Nem tudja ön annak az okát?~– Nagyon
182 2, 27| Ő nekem jóltevőm volt. Ön is az volt, uram. Önt kellett
183 2, 27| maradni többé.~– Azt jól teszi ön, Evelina. Lássa, mennyire
184 2, 27| akartam önnek tanácsolni, amit ön most elmondott. Hagyja el
185 2, 27| most elmondott. Hagyja el ön Bécset, s menjen a színpadra,
186 2, 27| lehessek. Ott szerencsét fog ön csinálni. És azután mindenkor
187 2, 27| mondhassa neki:~„Madame, ön holnaptól kezdve megint
188 2, 28| A szegény jó herceg~– Ön azt üzente nekem, hogy valamit
189 2, 28| hölgy arcába.~– Megunta ön már mellettem az életet?~–
190 2, 28| Nekem adott szavát sajnálja ön? Én feloldom önt az alól.
191 2, 28| hogy ebben a palotában ön az úr, az engem önnek rabjává
192 2, 28| jót tegyen velem többé.~– Ön művésznő akar lenni?~– Az „
193 2, 28| Tehát csak tőlem akar ön szabadulni?~– Igen, igen,
194 2, 29| egyszer iszom. Amikor megérzi ön rajtam, hogy pálinkát ittam,
195 2, 29| Hát azokkal, mit gondol ön, mi lesz?~– Hja, biz azokat
196 2, 29| az aknán kicsapott. Látta ön?~– Megfoghatatlan volt előttem,
197 2, 29| ajkaival prüszkölve. – Nézzen ön oda! Most húzzák ki a harmadik
198 2, 29| De azért nem hiszem, hogy ön ma estig valakit találjon,
199 2, 29| felügyelők hanyagsága. Azt ön mint nagy fizikus tudni
200 2, 29| nem oltja senki. Ismeri ön a duttweileri égő hegyet?
201 2, 31| szegény fiúval.~– Ugye, ön is szerette? Lássa, nekem
202 2, 31| kenyérkeresője. Menjen ön Garibaldihoz!~És azután
203 2, 31| szól hozzá?~– Ha úgy tudna ön énekelni az ördögöknek is,
204 2, 31| az angyaloknak tud, akkor ön igen nagy művésznő volna.~–
205 2, 31| művésznő volna.~– De mit ért ön az ördögök alatt?~– No,
206 2, 31| alatt?~– No, azt tudni fogja ön pater Anselme prédikációiból,
207 2, 31| zsinagógája.~– No!… óh! Ön goromba paraszt! Hát nem
208 2, 31| bocsánat! Én azt hittem, hogy ön nappal apáca-fejedelemasszony,
209 2, 31| vezekléshez vagyok öltözve. Ön is istentagadó! Gúnyt űz
210 2, 31| korbácsoljuk a hátunkat. Nézzen ön bár ide!~S azzal lehajolva
211 2, 31| Evelinának:~– No, csak énekeljen ön össze egy csoport zuávot
212 2, 32| a viszonyokat.~– Ejnye, ön csakugyan okos ember, apát
213 2, 32| hanem az anyjával. Tehát ön magára vállalja ezt! No,
214 2, 32| meghívás névre szól, s azt ön maga írja fel.~– Mondja
215 2, 32| maga írja fel.~– Mondja ön tollam alá, kinek írjam
216 2, 32| száműzve vagyok a kolostoromba, ön, nem tudom hová.~A nő megdöbbenve
217 2, 32| dolgán. Azt tudni fogja ön, hogy Tibald herceg, miután
218 2, 32| hogy Tibald herceg, miután ön Maximilián utcai palotáját,
219 2, 32| egyszerűen viszaadta, az ön számára egymillió forintnyi
220 2, 32| ez azt bizonyítja, hogy ön nem vesződött azzal az unalmaskodással,
221 2, 32| kétségtelenül lefoglalja az ön javára letéteményezett bondavári
222 2, 32| támad – folytatá az apát. – Ön talán hallott róla valamit,
223 2, 32| sem veszi észre. Érti-e ön most már, hogy minő varázshatalom
224 2, 32| szavában, hogy mit tehet ön, ha Waldemár hercegnek egy
225 2, 32| nemtőjének képe.~– Micsoda? Ön nem akarná ezt megtenni? –
226 2, 32| szent haragra gerjedve. – Ön nem gondol arra, hogy egy
227 2, 32| egyetlen szavába kerül? Ön engedné a szentszéket összeomlani,
228 2, 32| azon férfiak mögött, akiket ön eddig magánál elfogadott.~
229 2, 32| szelíd komolysággal. – Amit ön most mondott, azzal ön engem
230 2, 32| Amit ön most mondott, azzal ön engem száműzött cellámba.
231 2, 32| cellámba. Jól van! Odamegyek. Ön szétriasztá fényes álmaimat
232 2, 32| van! Nem álmodozom többé. Ön azt mondá: „Én még leány
233 2, 32| Jól van, tehát legyen ön valóban „leány”. A francia
234 2, 32| országban érvénytelen és semmis. Ön itt Dirmák Éva leányasszony,
235 2, 32| semmi más. Ezt megmondhatja ön Kaulman úrnak, hogy tőlem
236 2, 32| megfüröszté könnyeivel.~– Tegye ön fejemre kezét! – zokoga
237 2, 33| szó! S én tudom jól, hogy ön buzgó katolikus!~– Vajon
238 2, 33| árulhatott el?~– Azonkívül ön született arisztokrata.
239 2, 33| született arisztokrata. Ön nem engedheti azt, hogy
240 2, 33| mindkettőt megakadályozzuk. Ön nemes ember!~– Hát még mi
241 2, 33| legrentábilisabb vállalatoknak. Ön számítani tudó, okos ember.~–
242 2, 33| legkedvesebb barátom, tekintsen ön bele ebbe a kis röpiratba,
243 2, 33| Abban az órában, amelyben ön kölcsönét felteszi a börzén,
244 2, 33| kontremint azzal, hogy az ön részvényeit kitörültetem
245 2, 33| folytatá:~– Uram! Ha azt akarta ön, hogy szemei előtt haljak
246 2, 33| Ugyan, kérem, ne komédiázzék ön itt nekem! Nem azért jött
247 2, 33| itt nekem! Nem azért jött ön énhozzám, hogy itt szemem
248 2, 33| hogy nekem valamit eladjon. Ön egy tönkrejutott szédelgő,
249 2, 33| fekete karbunkulus, amit ön egy kőszénhalom közt talált,
250 2, 33| megint visszakerült önhöz; ön tudja jól, hogy én önnek
251 2, 33| világ ellen; ezért jött ön ide! No, hát értsük meg
252 2, 33| röpívre téve.~– Jó! Megkapja ön. Ezer példányban az eredeti
253 2, 33| Megegyezünk! De hallja ön mármost az én módosítványaimat.
254 2, 33| kölcsönaláírás első napján nem teszek ön ellen semmit, de nem is
255 2, 33| nap alatt. Még ma tudatja ön madame-mal, hogy Tibald
256 2, 33| és a kedélyváltozásra.~– Ön igen gyöngéd ember.~– Még
257 2, 33| visszahőkölt. – Miért akarja ön ezt?~– Miért! – szólt a
258 2, 33| áldozatának. – Hát azért, hogy ön ravasz spekuláns ne tehesse
259 2, 33| magától. Én akarom, hogy ön el ne vehesse a nevét a
260 2, 33| Negyednap a szemem közé nevetne ön, s azt mondaná: „Hisz amit
261 2, 33| kell! Én nem engedem azt az ön jegygyűrűjéből kitörni,
262 2, 33| Én értem! S ha akarja, ön is megértheti. Én bolondulok
263 2, 33| én annak tudom az okát, ön pedig nem is sejti azt.
264 2, 33| Önnek a neje erényes nő! Ön bámul rajta, ugye? Nem az
265 2, 33| bámul rajta, ugye? Nem az ön érdeme, hogy az, hanem Tibald
266 2, 33| stigma, ez a titulus az ön neve. Most már tudja ön,
267 2, 33| ön neve. Most már tudja ön, hogy mit követelek öntől!~–
268 2, 33| követelek öntől!~– Herceg, ön pokolbeli ötletekkel bír!
269 2, 33| pokolbeli ötletekkel bír! Ön hozzá akar engemet kötni
270 2, 33| Ej, uram, ne dörzsölje ön a szemeit és az arcát! –
271 2, 33| fogom sem azt hinni, hogy ön sír, sem azt, hogy elpirul.
272 2, 33| rövid, jobb lesz, ha siet ön azt felhasználni.~Ez biz
273 2, 33| alássan.~– Csak írja be ön a jegyzőkönyvébe, a többi
274 2, 33| hozza azon tudósítást, hogy ön elutazott a brüsszeli piacra
275 2, 34| reggelre halaszthatta volna ön.~– Mit? Az estét? Haha!~–
276 2, 34| Nem akartam elkésni. Tudja ön, hogy a társaság krémje
277 2, 34| társaság krémje töri magát az ön jótékony hangversenyének
278 2, 34| belépti jegyei után. Tett ön a számomra egyet félre? –
279 2, 34| nyúlt egyszerre.~– Nem lenne ön szíves az okát megmondani:
280 2, 34| ment.~– Miért nem vett fel ön egyet is a tömérdek szép
281 2, 34| egyet felvennie.~– Úgy? Ön azt olyan nagyon megkívánja?~–
282 2, 34| koszorúkat kapok, azokat mind ön hajíttatja nekem.~– Óh,
283 2, 34| Óh, nem! Hát nem látta ön? Azok mind egy páholyból
284 2, 34| páholyból jöttek. Nem ismert ön arra, aki abban a páholyban
285 2, 34| felfedezést tenni. Elvégezte ön a szerepét, ugyebár? Nem
286 2, 34| Igen, csak mondja el ön – szólt Evelina finom krémmel
287 2, 34| tükör előtt –, hallgatom.~– Ön nem sokáig fog saját házat
288 2, 34| gondnokság alá került, s mint ön sejthette éles eszével,
289 2, 34| engedik a körülményeim, hogy ön számára külön háztartást
290 2, 34| karpereceket.~– S azt hiszi ön – szólt félvállról visszafordulva
291 2, 34| csípte volna meg.~– Mit mond ön?~Evelina lehúzta az aranyos
292 2, 34| kezével Evelina – tudja ön, uram, hogy ez Dirmák kisasszony
293 2, 35| az valami arckép.~– Ah! Ön az? – hebegi zavarodottan
294 2, 35| felőli véleményét, s hogy ön nem jött, hát én kerestem
295 2, 35| felelt Árpád kedvetlenül. – Ön hátrafelé megy, visszatanul.
296 2, 35| Pirultam a nézők között ön miatt! Hát még a játék!
297 2, 35| üljön a milliói között. Ön eddig sem sokat törődött
298 2, 35| különválasztani.~– Jól van; szidjon ön, korholjon ön, zsémbes vén
299 2, 35| van; szidjon ön, korholjon ön, zsémbes vén professzorom!
300 2, 35| Előhozzam az ostáblát? Akar ön „hanzlit” játszani velem –
301 2, 35| Hát mármost mihez kezd ön, ha Kaulman urat elcsapta
302 2, 35| velem egyenlő rangú! Lássa ön. A szénhordó leány, ki mezítláb
303 2, 35| akkor olyan úton indult ön el, amelyen ilyen emberrel
304 2, 35| szemközt találkozni.~– Mit akar ön mondani?~Árpád szeleskedő
305 2, 35| fogalmai az élet felől. Nézze ön, itt az asztalomon egy szép
306 2, 35| is magyarázza neki azt.~– Ön, szép asszonyom, egy művészt
307 2, 35| önlángeszével világít maga körül, s ön azt képzeli, hogy egy ilyen
308 2, 35| szabad, büszke ember fog az ön oldala mellett ülni, mikor
309 2, 35| oldala mellett ülni, mikor ön a Champs Elysées-be kocsikázik,
310 2, 35| márki gyémántjai!” Talál ön egy ilyen embert, szép asszonyom?~
311 2, 35| soha nem lesz művésznő. Ön azok közé a mostoha leányai
312 2, 35| nincs a bátorság hozzá. Ön gyönyörűen énekel idehaza,
313 2, 35| megölt már, mint a kritika. Ön persze a fejét rázza erre,
314 2, 35| a színpadi mennydörgést. Ön diadalt ül, tapsokat kap,
315 2, 35| udvarlásnak. De próbálja ön meg egyszer szétkergetni
316 2, 36| kiálta rá:~– Uram, mit keres ön itt?~– Önre várok, szép
317 2, 36| körültekinteni. Mint látja ön, itt minden bútoron a hivatalos
318 2, 36| elhiszem. Mindenesetre az ön jegyzőjének a hibája, hogy
319 2, 36| akarat mellett is most már ön mellett bizonyítani, mert
320 2, 36| Ha egypár könnyet akar ön szentelni Kaulman úr emlékének,
321 2, 36| szólt Evelina. – Beszéljen ön, mi jót tud még!~– Sok egyebet
322 2, 36| bírói zár alá került, ami az ön részére volt letéteményezve.~–
323 2, 36| Mit bánom én azt!~– Azt ön hát mit bánja? De egyidejűleg
324 2, 36| asszony.~– Csak azért jött ön, uram, ide, hogy nekem ezeket
325 2, 36| mindannak vége, amiből eddig az ön aranyálmai eredtek. A bondavári
326 2, 36| Ha bútoraimat megvette ön, vitesse el! De szállásom
327 2, 36| még az enyim. Távozzék el ön innen!~Waldemár herceg büszkén
328 2, 41| Waldemár herceg. – Menjen ön oda – szólt az ügynöknek –,
329 2, 41| kezeit, kérdezé tőle:~– Uram! Ön egész forradalmat idézett
330 2, 41| szerencsém híréből ismerni. Ön az a híres pisztolyozó,
331 2, 41| herceg volnék. De úgy, mint ön, csakugyan nem tudok lőni.
332 2, 41| beszéljünk egymással okosan. Ön al pari vásárol bondavári
333 2, 41| Kelet-indiai nábobot örökölt ön, aki azt a feltételt szabta
334 2, 41| enyim mellette van.~– Akkor ön kétszeresen ég meg vele!~–
335 2, 41| szólt Ivánnak –, hogy ön egy akó folyadékkal elolt
336 2, 41| szenet. De gondolja meg ön, hogy a bondavári tárnában,
337 2, 41| működik. Micsoda géppel hiszi ön ezt a műtétet kivihetőnek?~–
338 2, 41| abban egyszerre, hogy az ön egész tárnájának fenekestől
339 2, 41| hogy nem), az én zsebemből ön egymilliót kirántott vele.
340 2, 41| költségeit. De mindegy. Ön e manőver által fixírozta
341 2, 41| hétnél hamarább rá találna ön arra jönni, hogy amit magára
342 2, 41| kerek milliót egyenesen az ön kezébe tenném.~Iván valódi
343 2, 41| volt szerencsém hallani az ön nevét, s ha ön iránt jó
344 2, 41| hallani az ön nevét, s ha ön iránt jó szívvel vagyok,
345 2, 41| szívvel vagyok, az, tudja ön, hogy nem esik ingyen. Ön
346 2, 41| ön, hogy nem esik ingyen. Ön egykor egy szép hölgynél
347 2, 41| tette. Az egész világ tudja. Ön még saját igényeiről is
348 2, 42| Ivánhoz üzéri merészséggel –, ön két hetet ígért a tárna
349 2, 42| felelt rá Iván nyugodtan.~– Ön pedig azt állítja, minden
350 2, 42| Innen, ahol most áll ön, semmi esetre meg nem látja.~–
351 2, 42| meglátom!~– Igazán oda akarna ön jönni? Az igen rossz hely.~–
352 2, 42| igen rossz hely.~– Ahova ön elmehet, én is elmehetek.
353 2, 42| övéhez van kapcsolva.~– Vegye ön karjára azt a kaucsukcső-tekercset! –
354 2, 42| kedéllyel felelt neki:~– Tudja ön, uram, nem adom százezer
355 2, 42| odamenjek!~– Mármost tudja ön, hogy mit írjon meg az igazgató
356 2, 44| grófnőnek.~„Ne kérdezze ön, mit vétettem ön ellen,
357 2, 44| kérdezze ön, mit vétettem ön ellen, mit nem – így szól
358 2, 44| Elég, ha én tudom. Nem ön tesz nekem szemrehányást,
359 2, 44| kell megnyugtatás. Feleljen ön nekem őszintén, megbocsáthat-e
360 2, 44| a grófnőtől.~„Uram!~Írja ön nekem ezt a sort egy papírra:~
361 2, 44| Idetalál ő magától is. Ön szívesen fogja őt fogadni,
362 2, 44| itt! Ijedjen meg! Itt az ön közelében. Örökké! Mindig
363 2, 44| gyémántot még nem látott ön elégni.~– Hát nem volt senki
364 2, 44| az a senki? Hát nem riadt ön fel a fekhelyéről, éjfél
365 2, 44| pokollal testén! Hol volt ön akkor, hogy odaugrott volna
366 2, 44| visszavette volna a halál kezéből? Ön az a „senki”! Most azután
367 2, 44| ajándéktól.~– Nos, mit ijed ön vissza? Mit fél felnyitnia
368 2, 44| És arcát nem érte a láng. Ön látni fogja, hogy még mosolyog.~
369 2, 44| azt kitalálni.~– Tartsa ön meg a kulcsot! – szólt Theudelinda. –
370 2, 44| van. Ez így van rendelve. Ön a sírbolt gazdája. Az ön
371 2, 44| Ön a sírbolt gazdája. Az ön kötelessége őt eltemetni.
372 2, 44| parancsolni!~– Elvállalja ön e kötelességet? – kérdé
373 2, 44| némán inte fejével.~– Akkor ön maga fogja őt eltemetni,
374 2, 44| sírboltba élve be nem térek. Ön tudja, miért.~Néhány percig
375 2, 44| Különben is: minek ne tudná ön meg? Angela az utolsó napokban
376 2, 44| hogy férjétől elválhasson. Ön is protestáns, ugye? De
377 2, 44| öntől, mert be nem megyek. Ön majd mond egy imádságot
378 2, 44| tudok, ott elválunk. Adieu. Ön helyére teszi a koporsót.
379 2, 46| és örökké tréfás. Tudja ön uram, a mi fajtánk beszéd
380 2, 46| azt a történetet, amikor ön uram, leszállt a tömlőt
381 2, 46| Itt dolgozom, uram, az ön tárnájában egy év óta… S
382 2, 46| egy év óta… S ha megengedi ön: itt fogok dolgozni ezután
383 2, 46| szólni nekem?~– Óh, uram! Ön nem emelhet föl engem magához! –
384 2, 46| arccal, kínos vonakodással. – Ön nem bocsáthat meg nekem.
385 2, 46| nem bocsáthat meg nekem. Ön nem tudja, hogy én ki voltam.~–
386 2, 46| Az pedig rebegve mondá:~– Ön megbocsát nekem; de azt
|