Rész, Fejezet
1 1, 1 | miknek másfélezernyi fajából most már sem tengerek, sem folyamok
2 1, 1 | magasabb volt a légkör, mint most, s annálfogva az ég nem
3 1, 1 | nagyobbnak látszó, mint most.~A föld rétegei még át vannak
4 1, 1 | páfrányok, a zsurlók, miket most mint törpe harasztokat ismerünk,
5 1, 1 | virágokat körülrajongja most.~És így madár sem volt,
6 1, 1 | vízben, légben, szárazon úr; most sehol sem: azért csak éjjel
7 1, 1 | bércmedencében? Százötven lábnyira a most zöldülő pázsit alatt!~*~
8 1, 1 | gyenge fogú állat, ami most, csakhogy kétöles példányokban.
9 1, 1 | kiabálni a fán, tudja, hogy most „emberére” akadt, s odasiet,
10 1, 1 | krokodilfarka és füles lófeje hozzá; most aztán nem tudja, hogy kihez
11 1, 1 | szeret passzív maradni.~Most egyszerre mennydörgő bömbölés
12 1, 1 | kiáltá a hajnalt. A lajhár most is ott állt a fának támaszkodva
13 1, 1 | több volt az éleny, mint most, a légkör csaknem egészen
14 1, 1 | gyémántsugárokat szór.~S most képzeljük ezt az egész légkört
15 1, 1 | gyújtott ugyan akkor is, mint most, csakhogy az akkori eső
16 2, 1 | utódaik közül milliókét még most is. S ha rossz volt az idő
17 2, 1 | testvéreink a Niger partján most is. S míg a hím kinn járt
18 2, 2 | fölötte.~Hanem a csónakász most nem ügyel sem a víztükörre,
19 2, 2 | szikra, és mindazok, kik most itt élnek, halva és temetve
20 2, 2 | alkonyfény vékony szironyát, s most lett már igazán fekete a
21 2, 2 | kóvályog fel a kéményekből, most már sápadt sárga gomolyokat
22 2, 4 | csillagrendszer nem érdekelte most. Maga is olyan pályakörében
23 2, 4 | ember a szemeket. De hát most hogyan látta meg e szemeket?~
24 2, 4 | idő ugyan régen eltelt, s most már kellene látnunk őket.~
25 2, 4 | várt rá a kapuban.~A leány most is úgy volt öltözve, mint
26 2, 4 | végzett munka után. Arca most is poros volt a széntől.~
27 2, 4 | el! – felelé rá a leány.~Most Ivánon volt a bámulás sora.~–
28 2, 4 | látott sokat, de azt, amibe most jutott, nem bírta magának
29 2, 5 | sóhajtott s így szólt:~– Már most mondja meg ön, uram, hol
30 2, 5 | utaidra. Hátha arra gondolsz most, hogy az a leány mint menyecske
31 2, 6 | S mikor esküsztök?~– Hát most éppen ádvent van. Azalatt
32 2, 6 | dilettánskodtam melletted; már most hát mondd meg nekem őszintén,
33 2, 6 | hatodrésznyi lesz, mint most.~Iván félbeszakítás nélkül
34 2, 6 | akarom megvétetni, aminek most még bagatell az ára, s amin
35 2, 6 | szolgáltat, olcsón, eleget; most következik a legfőbb baj:
36 2, 6 | volt az alkotmány.)~Iván most még jobban felnyitá szemeit,
37 2, 7 | megélünk mind a ketten. Most a Péternek el kellene engem
38 2, 7 | hajamat és jól megvert. Már most ez mindennap így lesz.~–
39 2, 7 | s ott őt kigyógyíttatni, most jó alkalmad van rá. Csak
40 2, 7 | évig onnan nem szabadul. Most pedig itt van valami kis
41 2, 7 | a búbánat, hogy hát már most ő végképpen itthagyja ezt
42 2, 7 | felelgetnek egymásra vonítva, s most már a botot sem vitte magával,
43 2, 7 | enfant a szövetséget, és most ismét cavalièrement bejelentem,
44 2, 7 | megfogta kabátja szárnyát.~– Most mit tegyek én? Mit tegyek?~
45 2, 8 | gyóntatóatyákat látott, s most egyszerre egy bajuszos ember
46 2, 8 | ráncokat is mutat. Hajfodrozata most is Karolina Pia menyegzője
47 2, 8 | mert amint észreveszi, hogy most következik valami, amitől
48 2, 8 | ki hódító szépség volt, most is folyvást forgatta szemeit,
49 2, 8 | volt a szerencsejáték, s ki most is kockákat zörgetett egy
50 2, 8 | esküvője előtti éjszakán, s most is koszorús fővel ült ottan.
51 2, 8 | keresztülszúratván az orrán a pipaszár. Most pedig, midőn ott ült a többiek
52 2, 8 | plébános kezdett mosolyogni. Most mindjárt meg lesz győzve
53 2, 8 | pipafüstszag-e ez?~– De bizony az.~Most még egy jutott eszébe a
54 2, 9 | lenne ránk nézve, ha mi most, hallván a kísértetek lármáját,
55 2, 9 | lobogott fel a kékes láng, most már sápadt, halotti fényt
56 2, 9 | az élő sekrestyést, kit most is lel még bele a hideg,
57 2, 10| leült belőle ötöt, a vastól most is sebes a lába; hanem mindezek
58 2, 10| cikkeket írni a hírlapba! Most! Haynauval, a muszkával
59 2, 10| állani, az mind tréfa; de most! Most! A rettenetes políciával
60 2, 10| az mind tréfa; de most! Most! A rettenetes políciával
61 2, 10| Theudelinda arcán.~– És most eltávozom a plébánossal –
62 2, 10| éjjeli rémektől dohogott az most, hanem ez új rémtől.~Ha
63 2, 10| grófnő nem arra hallgatott most.~Hanem azt neszelé, nem
64 2, 10| Az a padló, amelyen az most áll, egy mélység sóhajhídja,
65 2, 10| Maradjon ön ott állva, ahol most van! – kiálta rá a grófnő
66 2, 10| igaz! De úgy meg vagyok most zavarodva, hogy eszem nincs
67 2, 10| egyedül ment le e rémek közé, most velem együtt félne ugyanazt
68 2, 10| magát. Szárnyai alá bújt. Most már kénytelen követni a
69 2, 10| A grófnő értett latinul.~Most az orgonakíséret mellett
70 2, 10| Stramen! Baccho Gratias.”~S most egy egész pokolbeli kórus,
71 2, 10| Sit tibi Bacche Gloria!”~Most a csengettyűszó hangzott.~
72 2, 10| rákezdé a tivornyadalt utána.~Most már látta a grófnő, hogy
73 2, 10| lépcsőn végig.~S amit azután most látott a grófnő, az valóban
74 2, 10| A helyzet, amelyben ön most van, minden testi, lelki
75 2, 10| új vért öntenek ereibe.~– Most térjen ön szobájába vissza,
76 2, 10| ön életét féltem. Ha ön most kimegy a sötét folyosóra,
77 2, 10| elfutottak azok, még tán most is futnak! A rácsajtó tárva
78 2, 10| fogok lelni. Úgy is volt. Most csak egy nagy kérdés van
79 2, 10| ajtó záratlan marad. A kés most is ott volt az ajtó közé
80 2, 10| nem maradt bosszulatlanul. Most két bíró előtt áll ön. Egyik
81 2, 10| botránkozások és undorodások után most még a pap vádja által önlelkiismerete
82 2, 10| Üljön le, grófnő, és már most hallgassa, amit én beszélek.
83 2, 10| már ez ember irányában, most még csak az volt hátra,
84 2, 10| magamtól elutasítottam, most annak a gúnyját hívjam fel
85 2, 10| eltékozolta hibásan, helytelenül. Most még hátravan életének az
86 2, 10| egy nagy küzdelmen megy most keresztül; a szellem küzdelme
87 2, 10| partsor tágas előterével, s most e gyönyörű hosszú tért elkezdik
88 2, 10| mondják, hogy „bazilika”; most úgy néz ki, mint egy nagy
89 2, 10| köszönöm, köszönöm!”~– Most tehát elhiszi nekem a grófnő,
90 2, 10| engedje meg a grófnő, hogy most egy prózai kérdéssel zavarjam
91 2, 10| szerzeményemből Pesten úri házam, most bérlak, s jó helyeken fekvő
92 2, 11| kastélyban. Ha én elmegyek most a grófnő számára valahonnan
93 2, 11| Óh, azt nem is engedném.~Most azután itt volt a dilemma:
94 2, 11| hogy mi történt itten, s most sietve jő.~– De nem fogja
95 2, 11| az, hogy levelet kaptam most éjjel, melyben tudatják
96 2, 11| csempészetek, sikkasztások útján. S most aztán a csalók igyekeznek
97 2, 11| kötelesség – mondá Iván. – És most még egy harmadik indok.
98 2, 11| gondviselés alá az összeget.~– És most – szólt Iván –, ha szabad
99 2, 11| szándékozik kastélyát elhagyni?~– Most! Éppen e percben! Rögtön! –
100 2, 11| Ez már hát megvan, de már most miben fog a grófnő tovább
101 2, 11| az a visszás érzés, hogy most ő ennek a barlanglakó embernek
102 2, 11| fejét.~– Sajnálom, hogy most éppen be nem bizonyíthatom;
103 2, 11| szoktuk vesztegetni, de nálam most az sincs.~– Én szeretném
104 2, 12| A Kaulman-cég boltajtaja most is ugyanott van, hol ezelőtt
105 2, 12| Benn a pénzváltóboltban most is azon kikopott bőrvánkosú
106 2, 12| faketrecek, s a faketrecen belül most is ott görnyed még az ősz,
107 2, 12| családfa!~A Kaulman-firma most is folytatja a régi lombard-üzletet,
108 2, 12| szabályszerűen. Hanem már most szeretném tudni, mit ér
109 2, 12| a kalapom gondja. Hanem most olyan dolgot kérdezek tőled,
110 2, 12| együtt fog bennünket találni. Most arra kérlek még, légy szíves
111 2, 12| volt adva, s ha akarnám, most az enyém lehetne. Azzal
112 2, 12| is így tettem, mint ezzel most! – A pap szétszórta az eltépett
113 2, 12| szájába vett szivart, amit most bátorkodott meggyújtani.
114 2, 12| ez nagy szó!~– Ülj le már most, és hallgasd meg, mi dolgom
115 2, 12| egész világ vajúdásban van most, s folyvást egereket szül,
116 2, 12| mormogá a pap.~A bankár most még jobban bámulva tekinte
117 2, 12| veszélyben forog. Ha valaki most egy ilyenforma eszmének
118 2, 12| elragadtatva e fantazmától Félix, s most már a kezét csókolta meg
119 2, 12| akkor azt fogom mondani: „Most tartsd válladat, hadd lépek
120 2, 13| kitüntesse. Ilyesvalamit.~Most már Ivánon volt a sor kacagni.~–
121 2, 13| azt a nyelvet, mit csak most tanul, a magyart, hogy lehetetlen
122 2, 13| utóbbiak persze jobbak. Már most ezután ez azt hiszi, hogy
123 2, 13| visszavonult a turfról. Most már csak néző.~Kákori, fiatal
124 2, 13| beleereszkedik abba a pletykába, hogy most már a budai várban is fognak
125 2, 13| szokott megmosdani?”~„Parbleu! Most éppen utolsó negyed van!”~„
126 2, 13| arca hidegülni kezdett. Most mindjárt következik a Tibald
127 2, 13| mi következik abból, hogy most én először vagyok Pesten? –
128 2, 13| gondviselés küldi az embereket most szokatlan helyekre.~E szóra
129 2, 14| az a nap szikkasztá, mely most Dél-Amerika szavannáit teszi
130 2, 14| tudósai, miként a mieink most, hogy mi lesz az ő világukból,
131 2, 14| hatást majd később elemezzük. Most szóljunk arról, milyen lehet
132 2, 14| hogy az éjsark országában most szürethez, aratáshoz készülnek!~
133 2, 15| halavány szokott lenni, most tündöklő lett. Nemes vonásai
134 2, 15| észrevételt: „Maga ugye minket most gyöngén bolondnak tartott?”~
135 2, 15| szeme láttára elégessem; most cserébe én adok a grófnőnek
136 2, 15| azt mind hiszem, amit ön most felolvasott. No, kérem,
137 2, 15| okozza azt. Elhiszem. De már most a delejnek két pólusa van:
138 2, 15| hosszú, egy rövid. Hanem most én mondok neked egy élcet.
139 2, 15| meg nála a szivaromat.”~Most azután Iván rovására nevettek.
140 2, 15| mi? – Hát úgy van, mint most a gázvilágítás. A státus
141 2, 15| hogy nincsen bettinghouse.~Most azután ki-ki félrefordult
142 2, 15| komoly dolognak tartatott. Most azután, mikor azt látták,
143 2, 15| grófnő nyugodni megy, már most tehát idefenn is ideje véget
144 2, 15| tizenöt év óta nem táncolt, most is értett hozzá.~A kártyázószobában
145 2, 15| legjobban szeret, az itt jár most mélyen a föld alatt, honnan
146 2, 15| idelenn a társadalomnak, ki most odafenn csak egy tespedő
147 2, 15| hogy az a tárgy, amit ön most felemlített, előttem oly
148 2, 15| én vasszegeket veretnék most önnek a körmei alá.~Iván
149 2, 15| Jó lenne talán mégis, ha most a kastélyba visszatérne
150 2, 16| közlármába. El van fogulva. Most pedig a tekintete kerüli
151 2, 16| egyformán hozott. Ugyebár, ha most a societásban valakit arcul
152 2, 16| kedves dolog az, hogy te most Magyarországon vagy.~– Ah,
153 2, 16| Tudom, hogy ostobaság volt. Most már én is tudom. A megtörtént
154 2, 16| valakinek a szép szemeiért vagy most idelenn”, akkor én meg fogom
155 2, 16| adott ön okot e szóra, hanem most hazudott ön!” Azzal csendesen
156 2, 16| a neki szánt szerepet, s most én vagyok az ő segéde, s
157 2, 16| kellett váltaniok. Salista most már leveté szürke felöltőjét,
158 2, 16| volt az első, aki kezdte. Most már keményen célba vette
159 2, 16| feleinek, hogy vagy végzünk most és így, vagy semmikor.~–
160 2, 17| az anyjával azóta, akinek most is számot kell adnia minden
161 2, 17| megdobbant Ivánnak a szíve.~Most kezdte már színét változtatni,
162 2, 17| komoly ember vagyok én. Most fényképeztetem le magamat
163 2, 17| Lixi azt mondja, hogy az most legkönnyebb volna, mert
164 2, 17| itthagyta. A herceg bús; aki őt most felvidítaná, az nagyon sokat
165 2, 17| fel helyemből. – No ugye, most azután eltátja a száját
166 2, 17| kőszénüzlete a Bonda-völgyben. Oda most egy sokmilliomos társaság
167 2, 17| világba?~A herceg éppen most rendeztette be, nemrég,
168 2, 17| ír hozzá; elmondja, hogy most támadt eléje a föld alól
169 2, 17| teljesítenek, hogy Tibald hercegnek most Pestre kellett átköltözni,
170 2, 18| Salista. – Semmi vér!~S most már felhagyott azzal a szándékkal,
171 2, 19| tud arról valamit.~– No most ezt az embert szépen a nyakunkra
172 2, 19| felugrattuk a nyeregbe. Most azután végképp köztünk ragad.
173 2, 19| azután végképp köztünk ragad. Most beszéljen már vele valaki.~–
174 2, 19| sopánkodást Oszkár báró. – Fog ez most hencegni közöttünk. Micsoda
175 2, 19| Én azt hiszem, hogy Iván most itt fog benneteket hagyni,
176 2, 19| Hanem előbb fizessétek meg a most elvesztett fogadást! Eduárd
177 2, 19| kibékítették az ellenfeleket, s most jönnek a lunch-ról, ahol
178 2, 19| semmi sem lesz, hogy te most miközülünk megszökjél! De
179 2, 19| el nem eresztünk! Éppen most, mikor te vagy a szezon
180 2, 19| távozol. Te vagy köztünk most az „Ehren-Praeses”.~Iván
181 2, 19| előre látok; azt, hogy mikor most ez az ember odalenn a hölgyeknél
182 2, 19| Ugyebár? Ön így szól! Ön most így beszél? Ahogy én beszéltem…
183 2, 19| magamat a világból. A világ most is olyan, mint akkor!~Azzal
184 2, 20| emlékei.~Berekeszti ezeket most ez az utolsó levél: „Adieu!”~
185 2, 20| Evelina haját gyöngéden.~– S most önhöz igen komoly szavaim
186 2, 20| engedje megcsókolnom homlokát. Most megyek Kaulmanhoz, és végzek
187 2, 21| uradalom tehát már megvan.~Most még csak a tízmillió beruházási
188 2, 21| legkisebb közük sincs, hanem most éppen jó idő van a börzén:
189 2, 22| elveszti. Minek fizette most meg? Minek váltotta át a
190 2, 22| visszaemlékezik rá, még most is hull a könny a szeméből –
191 2, 22| taníttatni.~A vén görög már most bírta az egész utcát. Nem
192 2, 22| igazságtalan a sors!~Hát most Kaulman Félix kapjon azért,
193 2, 22| eltávozottak nemsokára. Most csak elindulnak egy biztos
194 2, 22| ötvenforintost.~Spitzhase most már mind a két kezét megcsókolta,
195 2, 22| felőle győződve, hogy no, ezt most minden famíliájával együtt
196 2, 22| marad kezem. Hanem hát már most én is elvárom a maga háladatosságától,
197 2, 22| maga engem? No hát! Hiszen most már maga is érdekelve lesz,
198 2, 22| másik becsületes embert már most lekenyerezte, hogy egy harmadik
199 2, 23| részvénytársulat szolgálatába.~Most látta át Iván, milyen oktalanságot
200 2, 23| meg akarta mutatni, hogy ő most, midőn ilyen nagy uraságra
201 2, 23| megismeri szegény barátjait most is!”~A jóltevés hiúsága
202 2, 23| kegyelmes hercegnek is.~– No! És most már üríts velem egy poharat! –
203 2, 23| éppen azon gondolkozott: most éppen legjobb ideje lesz
204 2, 24| reverenda, a főúr és a pap. Most azok is távol maradnak.~
205 2, 24| oly műveletlenek, hogy még most is elébbvalónak tartják
206 2, 24| annak szomorú vége lehet. Most az egyszer még a puszta
207 2, 24| látni fogja őket a karzaton. Most még „csak” a karzaton!~Péter
208 2, 24| fenség és uralom az, mely most vele kezet szorít, az ő
209 2, 24| Treumann-félébe.~Ott adnak most olyan nekik való darabot,
210 2, 24| soit, qui mal y pense!”~Most pedig már tud kacérkodni,
211 2, 24| ezek a tündérek, kik itt most játszanak, a színpadon kívül
212 2, 25| ez is csak komédia, amit most a pappal és velünk játszol?”~
213 2, 25| magas látogatóját. Önt már most nem féltem őexcellenciájától,
214 2, 25| hanem ezt az írást, ezt már most féltem, hogy valami baj
215 2, 25| dacolni, féltékenykedni; most pedig azt teheted, amit
216 2, 25| ezt megmondja neki.~– Hát most együtt ebédelünk, Péter! –
217 2, 25| a nagyságos asszony még most is tudja azt készíteni és
218 2, 25| amelyen elhagytál. Hanem adj most még egy csókot! Hadd ne
219 2, 25| van az excellenciás úr!~No most, Péter, Isten hozzád! Siess
220 2, 25| szerelemféltést hozta fel magával. Most megszerezte hozzájuk még
221 2, 26| szöktetni.”~Csanta uram most már úgy hitt Spitzhasének,
222 2, 27| eltávolítottad Bécsből, s most hallom, hogy valami Salista
223 2, 27| önnek tanácsolni, amit ön most elmondott. Hagyja el ön
224 2, 27| emelkedett e siker által.~Most már világraszóló vállalatba
225 2, 27| világpiacra juthatnak, s most már nemcsak az ő csekélységével,
226 2, 27| Iván gondolta magában: „No, most teszek egy tréfát. A részvénytársulat,
227 2, 27| amibe saját magának kerül. Most én adok be a vasúti vállalkozóknak
228 2, 27| ajánlottaknál.~Hanem azért Ivánt még most sem hagyta el a szívóssága.
229 2, 27| szívóssága. A kétszerkettő még most is mindig négy. S akik az
230 2, 29| kezébe akadt, hogy ha ő most ezt az embert úgy főbe lőné,
231 2, 29| dördület, mely után még most is reszket a föld, még most
232 2, 29| most is reszket a föld, még most is zúg a levegő?~A következő
233 2, 29| Segítségre, emberek!~Nem jutott most már eszébe, hogy „cudar
234 2, 29| alatt maradtak. Nincs itt most ellenség, csak ember és
235 2, 29| tiltatik!”~Nagyon jártak most az engedély után!~Amint
236 2, 29| életveszéllyel vonszolják ki őket most éppen csáklyákkal, horgos
237 2, 29| kérdezé tőle Iván.~– Most csak valami százötven.~–
238 2, 29| megszabadítani, mert éppen most dolgoztak azon az átjáraton
239 2, 29| illet egyéb, mint hogy már most egészen új portálé-mintákat
240 2, 29| prüszkölve. – Nézzen ön oda! Most húzzák ki a harmadik embert
241 2, 29| Ekkor megállt a tömlő.~Most a kötelet kezdték vontatni.~
242 2, 29| mindig lankadt a kötél. Most egyszerre megfeszül. Vigyázva
243 2, 29| eszébe, hogy: „Itt vagytok most, nyomorultak, kik hálátlanul
244 2, 29| ellenségeihez! Itt vagytok most a bosszúálló anyaföld sötétségébe
245 2, 29| lehetett kezdeni a munkához.~Most is nehéz küzdelem volt az,
246 2, 29| munkája lett volna, azt most napok alatt végrehajtani.
247 2, 29| romok nem érhették, azok most ott élnek eltemetve.~Tehát
248 2, 29| a tárnát ellepte a víz.~Most még a vízszivattyúkat is
249 2, 29| követ szétdarabolhatják.~Most a még talán élőket felkutatni
250 2, 29| tárna közti áttörést, s most ebből amabba is át lehet
251 2, 29| visszafizetés volt!~ ~Iván most már értette az egész összefüggést
252 2, 29| ki a bosszú mérgét!~És ő most ellenségei életét, vagyonát
253 2, 29| közfalat kirúgta a robbanás, s most csak ennek az omladékait
254 2, 29| feltalálta Iván a mérnököt.~Iván most már letépte szájáról a kendőt.~–
255 2, 29| szájáról a kendőt.~– No uram, most már megmondhatom önnek,
256 2, 29| tűzélesztő szeméttel. És már most jó éjszakát önöknek is,
257 2, 29| kigyulladt benne a kőszén. Még most is ég. Itt lesz neki a párja.
258 2, 30| nagyon elsötétültek!~Hát most egy asszony mosolygásának
259 2, 31| veszteség. Úgy érezte, hogy most már senkije sincs, akiért
260 2, 31| Lássa, nekem olyan üres most a világ, hogy nem hallom
261 2, 31| világ, hogy azért viselik most a magas ruhákat, mert a
262 2, 32| Árpád itt van?~– Itt ám! Most szaladt el tőlem. A futóbolond.
263 2, 32| még lehetne perelni. De most jön a nagyobbik baj. Egy
264 2, 32| Berendnek nem történt baja!”~– Most ebből egy igen nagy veszedelem
265 2, 32| saját pénztárából. Kaulman most ebben a helyzetben van.
266 2, 32| megtenni vagy meg nem tenni, most egy emberen függ. Ez az
267 2, 32| sem veszi észre. Érti-e ön most már, hogy minő varázshatalom
268 2, 32| hogy minő varázshatalom van most önnek egyetlen szavában,
269 2, 32| emberrel!~Sámuel apátot most már bosszantotta ez a szeszélyeskedés.
270 2, 32| ahhoz a magassághoz, ahonnan most ez asszony őhozzá alábeszélt.~
271 2, 32| komolysággal. – Amit ön most mondott, azzal ön engem
272 2, 32| hogy önnel így tegyen. Most megyek kolostoromba vissza
273 2, 33| canaille-nak, holott mi most egy csapással mindkettőt
274 2, 33| tízmilliót összeszedtem, s az most mind veszendőbe megy a kiütött
275 2, 33| eladott, sokat nyert rajta, most megint visszakerült önhöz;
276 2, 33| levetette magát karszékébe, s most már nem is kínálta Kaulmant,
277 2, 33| Miért! – szólt a herceg, s most már ő is felkelt a helyéből,
278 2, 33| ez a titulus az ön neve. Most már tudja ön, hogy mit követelek
279 2, 34| megnézni a színlapot, csak most tudta meg, hogy Evelina
280 2, 34| fordult félre. „Mit zavarja őt most, mikor hivatását kellene
281 2, 34| miért?~– Majd játék után. Most jelenésemre kell mennem.~
282 2, 34| megtért, egészen megfordult, most a legkedvesebb barátunk.~–
283 2, 34| megemlékezésének köszönheté. Ez most megszűnik. Nekem pedig nem
284 2, 34| támaszkodott az asztalnak.~– S most – inte kezével Evelina –
285 2, 35| minden ember azt kérdezi már most, kire marad a szép asszony.~
286 2, 35| különböznek a mieinktől!~Tehát most senkije sincs. A ház üres.
287 2, 35| készítményei közül való, mely most is kinyitva áll.~S e zongora
288 2, 35| hittem, az anyám.~– Ahá! Ugye most megint olyan dolgot csinált,
289 2, 35| színpadra azzal a követeléssel: „Most ne nekem, de értem tapsoljatok!”,
290 2, 35| termett…~– S mit tegyek hát most? Mi van számomra hátra? –
291 2, 35| szép hercegasszony, aki most téged meglátogatott?~– Ez,
292 2, 36| gyanánt jelenteni be, s most önnek mindenét lefoglalták;
293 2, 36| legjobb akarat mellett is most már ön mellett bizonyítani,
294 2, 36| arról volt meggyőződve, hogy most ő ura a helyzetnek.~S midőn
295 2, 36| Kaulman-vállalatokat tönkrezúzni. Most éppen tizenkét óra. Adok
296 2, 37| Hatvanezer forint veszteséggel! Most már igazán, hol a harangkötél,
297 2, 37| én előrevigyázó orrom! Most ebbe az írásba beletakarózom
298 2, 37| táviratozásban. Bánom is én, ha már most lefelé kezdenek is nőni
299 2, 37| előtt, ahogy üzent neki. Most már befűthet vele, s süthet
300 2, 37| maga a gazdájuk sem. Akkor most is ott volnának! Szépen
301 2, 37| fehérre mosva a tallérok. Most pedig béka kuruttyol a vízben,
302 2, 37| az üres templomnak, amibe most már nem fog járni senki
303 2, 37| többé, aminek a küszöbén most már ki fog nőni a kövek
304 2, 37| részvények” a neve, amik őt most megölik. Legyen az övék.
305 2, 38| piszkos haszonleső ember. Most fel akarja használni a részvénytárna
306 2, 38| megszűnt a munka.~Hanem most már válogatva bánt velük
307 2, 38| égve, forrva, mint ahogy most írják róla.~S Waldemár herceg
308 2, 38| nyereségért kockáztatni merte, s most elveszté a pénzzel együtt
309 2, 38| részére, aki felülkerült.~Most is van lárma a börzén, csakhogy
310 2, 38| lárma a börzén, csakhogy most a „baisse” lármázik.~Közel
311 2, 38| Iván is.~Csakhogy Ivánnak most egészen máson volt a gondja.~
312 2, 39| a patak mentén”?~Ez volt most a nagyobb kérdés!~Dehogy
313 2, 39| nyár lesz már, nem kell most fűtenivaló!~– Bizony azok
314 2, 39| fűtenivaló!~– Bizony azok most nagyon alant állnak! – biztosítá
315 2, 39| kedvedért, anyám, elébb-utóbb. Most már megvan a házunk, hanem
316 2, 40| amihez Iván hozzáfogott.~Most már szabad a tér! Nyitva
317 2, 40| könyörgését meg nem hallgatám, s most a Holt-tenger úszik az elsüllyedt
318 2, 40| elcsuszamodást okozott. Most, lehet, hogy a nagy tárnarobbanás
319 2, 40| palaréteget kiemelt vele.~Most fejükre szakadhat a víz,
320 2, 40| reszketve a diadaltól. – Most kösd oldalamra a kötelet,
321 2, 40| e kutatás célja felől.~– Most siessünk ki a napvilágra!~
322 2, 40| Amazokat már legyőztem, most már tinektek is meg kell
323 2, 41| kézből a másikba repültek.~Most már a komikumig vitték a
324 2, 41| szabadban teendő próbatételt most feltalált tűzfojtó szerével,
325 2, 41| Ott volt Waldemár herceg, most egyike a legtöbb részvénnyel
326 2, 41| fejtett ki. Azért, amit most Sondershain „úr”, a börzefejedelem
327 2, 41| szép hölgy hallgat önre, most a bondavári kútból nem merítenek
328 2, 41| bizottságot, mely Ivánt most már nyomról nyomra kísérje,
329 2, 42| szeretném látni!~– Innen, ahol most áll ön, semmi esetre meg
330 2, 42| nemrég. Annak a közepét most egy malomgépezet foglalta
331 2, 42| leszállniok valami mély kútaknába, most már hosszú hágcsókon.~Amint
332 2, 42| Ahhoz a tárnához, amihez most készülünk, páncél is szükséges.~
333 2, 42| hogy mi lesz azzal.~– Ahova most mi leszállunk, az a hely
334 2, 42| felszereléséből van kombinálva. Most erre az üvegsisakra, amit
335 2, 42| a tárgyakat kivehette.~– Most mindjárt sötétben leszünk! –
336 2, 42| akasztva hozta azt idáig, most a fején keresztülvetve a
337 2, 42| alig nyomott tíz fontot, most egyszerre félmázsás teherré
338 2, 42| végighaladnak, az a hamu még most is forró.~A kaucsukcső lassan
339 2, 42| lélegzetet venni.~– Még most könnyű! – vigasztalá őt
340 2, 42| kígyó, előretekergőztek.~– S most jer utánam! – mondá Iván. –
341 2, 42| állhatja ki ember sokáig. Most tehát leraktuk a négy hüvelyk
342 2, 42| semmitől! Éppen azt vizsgáltam most körül. A részvénytárna igazgatósága
343 2, 42| taszító lökésben végződve.~Most már reszketett minden épület
344 2, 42| eltette zsebébe.~– No, uraim, most mehetnek önök vacsorálni.
345 2, 42| van otthon.~Volt is kedve most valakinek vacsorálni! Hisz
346 2, 42| egyre tódult fölfelé, s most már nagy felhő támadt körülötte,
347 2, 42| egyedül vacsorálva.~Ez tud most enni.~Eszébe jut neki e
348 2, 43| Eddig teremtettem én, most teremts te tovább!”~S az
349 2, 44| újra válaszolt a grófnőnek. Most már hosszasabban írt.~Elmondott
350 2, 44| S előtte a grófnő alakja most is azon magasban állt, amelyben
351 2, 44| kezéből? Ön az a „senki”! Most azután itt van ez a másik,
352 2, 44| ez a másik, azt mondja: „Most már én is senki vagyok.
353 2, 44| hogy Iván azt hitte, ha most megszólítaná, miként akkor,
354 2, 44| Olyan szép volt e márványarc most is, mozdulatlan sugár szemöldeivel,
355 2, 44| mint nem neheztelnének most.~Amint akkor egy melltűvel,
356 2, 44| Amint akkor egy melltűvel, most a koporsófedéllel betakarta
357 2, 44| kötelessége őt eltemetni. Most már nem futhat el tőle.~
358 2, 44| kicsalt, hol azt hinném most is: őseim kísérteteivel
359 2, 44| fedetlen fővel kísérte idáig. Most már az öné.~Azzal visszautazott
360 2, 45| rájuk keserűen emlékezni.~Most még e kínzó gyönyörtől is
361 2, 45| asszony, aki megcsalt, s most másnak él: az még a tied.~
362 2, 45| volt!~Iván érezte, hogy most van egyedül a világon.~Pedig
363 2, 46| Az az ünneplő ruhája van most is, amiben egy év előtt
364 2, 46| egy év előtt idejött, s az most is olyan tiszta, mint akkor
365 2, 46| munkát, míg egy, a tárnából most érkezett szekér tartalmát
366 2, 46| elmúlni, elfeledtetni?~– Most jön az a leány, uram – mondá
367 2, 46| Pál. – Hallom a nótáját. Most jön fel a szénhalom tetejére.~
368 2, 46| Óh, uram – rebegé –, ha most meg nem halok,… akkor szeretni
369 2, 46| örökké; de én tudom,… hogy most meg kell halnom…~Azzal Iván
370 2, 46| aki azt mondá neki, „ha most meg nem halok, szeretni
371 2, 46| szívdobbanatlan. „De én tudom, hogy most meg kell halnom!…”~ ~
372 2, 48| ki született Bacchusban, most és minden poharak poharain
|