Rész,  Fejezet

 1   2,  7 |            szólt a legény rekedt hangon – mi a neve annak az orvosnak,
 2   2,  7 |         s azután egészen higgadt hangon szólt:~– Nem én, uram! Több
 3   2,  8 |          felelt a grófnő suttogó hangon. – Éppen úgy kezdődött,
 4   2,  10|    kiálta rá a grófnő parancsoló hangon. – Mielőtt átlépné e küszöböt,
 5   2,  11| leereszté fegyverét, s szelídebb hangon mondá~– Szokatlan idő, ugyebár?~–
 6   2,  16|         mellől, s nyugodt, hideg hangon azt felelte: „Meglehet,
 7   2,  19|      delnő szilárd, elhatározott hangon. – Akkor én is megyek! –
 8   2,  20|        tört, elfojtott, reszkető hangon rebegé:~– Uram, fogadja
 9   2,  22|    megadják-e? – szólt neheztelő hangon Spitzhase uram. – Mintha
10   2,  33|    mellényébe dugta, s tompított hangon folytatá:~– Uram! Ha azt
11   2,  35|        termete körül, s elfogult hangon e szót rebegé: „Köszönöm!”~