Rész,  Fejezet

 1   2,  7 |         ember legyen belőle, ne üljön a templom küszöbére koldulni.
 2   2,  8 | látszott. Intett a papnak, hogy üljön le az átellenben levő karszékbe.~–
 3   2,  9 |     lábaimat.~– Mondok valamit. Üljön fel a tisztelendő úr az
 4   2,  10|       felemelve arcát, mondá:~– Üljön le, grófnő, és már most
 5   2,  20|        nem önnek. Jöjjön ide és üljön mellém, szép unokaleányom!~(
 6   2,  33|        megkínálta Félixet, hogy üljön le.~– E percben tudtam meg,
 7   2,  35|     Evelina képe volt.~– Azután üljön le mellém. Különben azt
 8   2,  35|        kiessék. Kaulman úr hadd üljön a milliói között. Ön eddig
 9   2,  43|       arc, mely veled asztalhoz üljön, ne hallj egy csevegő gyermekhangot,
10   2,  46|        aki sánta, meg béna, ott üljön a templom küszöbén vasárnap,