Rész, Fejezet
1 1, 1 | az örökkévalóság maga. A „mikor” kérdése ott is oly kevélységmegalázó
2 1, 1 | fáradságba kerülne.~Annálfogva, mikor meghallja a lajhárt kiabálni
3 1, 1 | szökéssel a hátán terem, mikor az legjobban takargatja
4 1, 1 | engedi át a támadást, kivált mikor eszik. Szereti, ha békét
5 1, 1 | bozótban a szarvorrúnak, s mikor az legjobbízűen porcogtatja
6 1, 1 | az édesvizek felé tovább.~Mikor arra a legázolt térre kiértek,
7 1, 1 | Deficit soha sincs.~Délben, mikor a nap nagyon süt, mikor
8 1, 1 | mikor a nap nagyon süt, mikor már a szüntelen hátukon
9 2, 1 | Mikor már nem fér el az ember
10 2, 1 | szegény legény volt az, mikor legelőször körülnézte magát
11 2, 1 | megfigyelni egy kakast, mikor az tyúkjaival beszél, mily
12 2, 1 | ellenség; de ez a legnagyobb.~Mikor aztán a legelső rájött arra
13 2, 1 | örök élet után vágyik, s mikor meghal, egy másik életet
14 2, 2 | kenyerét, sohasem tudhatja, mikor találkozik velük, egyikkel
15 2, 2 | jövőre: „viheder jár!”, mikor a vészterhes léggel megtelik
16 2, 2 | kénsav, mely önlobot okoz. Mikor a ventillátor idelenn és
17 2, 2 | ő maga ügyel fel arra, s mikor minden intézkedést megtett,
18 2, 2 | minden intézkedést megtett, mikor mindenhez maga is hozzányúlt,
19 2, 2 | kéménye gomolygatja a füstöt. Mikor a hámor fehér füstöt fúj,
20 2, 2 | éveit, társtalan, örömtelen.~Mikor Berend Iván a föld mélyéből
21 2, 2 | gyermekkorát híva vissza emlékébe:~„Mikor fésültelek, ~Ugye nem téptelek? ~
22 2, 2 | fésültelek, ~Ugye nem téptelek? ~Mikor mosdattalak ~Ugye nem szidtalak?”~
23 2, 3 | ami saját magának kell. Mikor annak a kis koromlepte háznak
24 2, 3 | végződhetett katasztrófájuk. Mikor a plutói alkotás a bazaltréteget
25 2, 3 | anyaga még gáz sem lehet. Mikor elhalad az állócsillagok
26 2, 3 | ég. Ha bárminő gáz volna, mikor az üstökös nyolcezer éves
27 2, 4 | minden sor, amit olvas.~„Mikor fésültelek, ~Ugye nem téptelek? ~
28 2, 4 | fésültelek, ~Ugye nem téptelek? ~Mikor mosdattalak, ~Ugye nem szidtalak?”~
29 2, 4 | tárnán kívül tölteni az időt.~Mikor a délharang jelt adott a
30 2, 4 | Csillagokkal teljes sötétség!~Mikor azokkal a szemekkel odavillantott
31 2, 4 | megnyugtatta magát afelől, hogy mikor e szénlepte nájász-arcot
32 2, 4 | mozdult meg szívében, s mikor e térden felül felleplezett
33 2, 4 | következő szombaton este, mikor a munkások eljöttek hetibérüket
34 2, 4 | is poros volt a széntől.~Mikor odaállt a leány az asztalhoz,
35 2, 4 | Astorgas márkinő férjének, mikor alszik, egy hosszú hajtűt
36 2, 4 | este az történt vele, hogy mikor éppen egy chlorgáz kísérleten
37 2, 4 | Jöjjön utánam a föld alá, mikor odalenn járok s koromtól
38 2, 4 | a tárnáját felgyújtani, mikor legjobban zúg a viheder.
39 2, 4 | csendes hely van a számára.~Mikor az a tó a kőszénbarlangban
40 2, 4 | Csak késő századok múlva, mikor már ezeket a sziklákat is
41 2, 4 | hullámzott e szív, mint mikor egy rabszolga elszabadul,
42 2, 5 | íróasztalának lámpája előtt találta. Mikor a hajnalfény és a lámpa
43 2, 5 | medence vízállása megzavarva, mikor a szivattyúk működnek.~Pedig
44 2, 5 | dugták előle porontyaikat, mikor már jött.~Pedig különben
45 2, 5 | magyarázta meg magának Iván, mikor Evilát ismét meglátta maga
46 2, 5 | Eszerint ön el fog kárhozni.~– Mikor egyedül vagyok, imádkozom.~–
47 2, 5 | el.~– Rövid történet az. Mikor húszéves suhanc voltam,
48 2, 5 | következtek elmondását. Sokszor, mikor végigálmodom azt, egész
49 2, 5 | az erdőnek és várom, hogy mikor változom át farkassá. Az
50 2, 5 | szándokát boldog Isten bírja.” Mikor két koldusból egy pár lesz,
51 2, 6 | templomban harmadszor.~– S mikor esküsztök?~– Hát most éppen
52 2, 6 | szeretek; az olyan, mint mikor az ember délben megeszi
53 2, 6 | kivált messziről az „úr!”. Mikor megszólalt, meglepte az
54 2, 6 | meglátogatása s estére a vashámoré.~Mikor a vashámorból visszajöttek,
55 2, 6 | taposol a gyémántokon, s mikor aranyat kérhetnél a földtől,
56 2, 6 | bizottmány, hogy ünnepnapokon, mikor a gépek pihennek, sokkal
57 2, 6 | veszteség, mint munkanapokon, mikor dolgoznak. Végre nagy későre
58 2, 7 | gyümölcsöskertje hozzá.~Mikor az előtt a ház előtt elmentek,
59 2, 7 | ajkaihoz szorítá két kezével, s mikor a brutális fickó nagyokat
60 2, 7 | csak annyit tégy meg, hogy mikor azt látod, hogy ennek a
61 2, 7 | találkozott velük össze, mikor már ők visszafelé jöttek.
62 2, 7 | nem bírt nyomukba találni.~Mikor Félix egyedül maradt a leánnyal
63 2, 7 | elé. Az egészen elpirult, mikor meglátta magát benne. Talán
64 2, 7 | egy anyától valók vagyunk. Mikor az apánk meghalt, az anyánk
65 2, 7 | Egyszer azt a kis öcsémet, mikor még háromesztendős volt,
66 2, 7 | s a lélegzete elfullad, mikor beszél. Mindennek a mostohám
67 2, 7 | légy, hogy jókor hajnalban, mikor a postakürtöt hallod, felvehesselek
68 2, 7 | kellene köszönni az ajándékot, mikor már Félix messze járt az
69 2, 7 | mise előtt, hazudni. De mikor van egy eset, amelyben hazudni
70 2, 7 | nagyot dobbant a szíve, mikor valami futó állat felriadt
71 2, 7 | aztán aludt tovább.~Reggel, mikor felöltözött, s házából kiment,
72 2, 8 | abban egyeztek meg, hogy mikor don Antonio di Padua huszonnégy
73 2, 8 | menjen.~De óh, borzalom! Mikor meglátta a vőlegényét, felsikoltott
74 2, 8 | minek költi ki az ágyból, mikor izzad. A húga, ki a házánál
75 2, 8 | egy hangjegypapirost. És mikor egy világosan kivehető kádencia
76 2, 8 | bádogkehelyben, s szitkozódott, mikor vakot vetett. Azután egy
77 2, 8 | sugárzott ki az ujjaiból, mikor hozzám ért. Az asztal felső
78 2, 8 | kezdete mindig ugyanaz.~– Még mikor levetettem is a zöld ruhámat,
79 2, 8 | kasmírszegélyzetet meg ne rágják.~– Mikor tette ön oda?~– A múlt nyáron.~
80 2, 8 | ujjak csak nyárra valók, mikor legmelegebb van.~– Lehetetlen!~–
81 2, 9 | inté őt a lelkész úr, mikor már rajta ült, mint Anchises
82 2, 10| tizenöt év szép idő! Kivált mikor öt belőle kettős kapitulációba
83 2, 10| siklottak le a zongoráról. Mikor már a rémóra közeledett,
84 2, 10| elnyomta. Késő reggel aztán, mikor felébredt, azt hitte, hogy
85 2, 10| nem látott helyeket, hogy mikor egyszer ugyanazokat ébren
86 2, 10| már egyszer voltak ottan.~Mikor a grófnő vezetőjével végighaladt
87 2, 10| végigmegyek – mondá a grófnő. – Mikor a hold a tetőzet üvegnégyszögein
88 2, 10| amit kell azoknak érezni, mikor legelőször megtudják, hogy
89 2, 10| hullott le róla a papi palást.~Mikor az utolsó convivát is kilökte
90 2, 10| teakatlan előtt.~Szót fogadott.~Mikor Sámuel apát belépett hozzá,
91 2, 10| egyszerű magyarázata van. Mikor a grófnő hálószobájába távozik,
92 2, 10| utcáit még akkor alapították, mikor a városháztéren a rác kereskedők
93 2, 11| szabad a grófnőt kérdenem mikor szándékozik kastélyát elhagyni?~–
94 2, 11| megfertőztetettnek tartott.~Mikor Iván visszajött jelenteni,
95 2, 11| vén, ínpókos dikhenc volt.~Mikor az úton alákanyarodtak a
96 2, 11| kidobni neki hintajából, mikor megválik udvarától, de sajnálta
97 2, 11| legkomolyabb szónok elé, mikor legjobban fel van lelkesülve,
98 2, 11| majd kísérletet nyáron, mikor tüzesebb a napsugár.~Iván
99 2, 11| szép szót: „Isten önnel”. Mikor tovarobogtak, a grófnő azt
100 2, 12| ő éjjel-nappal, még tán mikor aluszik is, csakhogy az
101 2, 12| után papírra tett nyomokat.~Mikor azt hiszik róla, hogy mulat,
102 2, 12| Óh, hidd el nekem, hogy mikor egy ilyen vén hajadon kedvet
103 2, 12| amíg én akarom, feleségem, mikor nem akarom, nem feleségem.
104 2, 12| szertartásai szerint itt Bécsben. Mikor aztán azt akarod, hogy ez
105 2, 12| Szegény tót diák voltam, mikor atyád felkarolt; úgy lettem
106 2, 12| kölcsönt nem kapni már. „Mikor az ördög megéhezik, legyet
107 2, 13| szót a felolvasótól), mint mikor Iván górcsövi héjancai beszéltettek
108 2, 13| odakinn is.~Egy napon, mikor már éppen hazakészült távoli
109 2, 13| mivel kezdje a diskurzust, mikor egy olyan emberrel jön össze,
110 2, 13| istennői szemeket takarnak. Mikor e szemek villogásban vannak,
111 2, 13| villogásban vannak, vagy mikor elrejtőznek, azt hisszük
112 2, 13| azt hisszük feketék; csak mikor mosolyra derülnek, akkor
113 2, 13| ráismertek egymásra. És örültek, mikor egymást látták. Később már
114 2, 13| meg az igazat – mégiscsak mikor úgy éjfél felé vége volt
115 2, 13| értett a reklám csinálásához. Mikor valami nevezetes előadásnak
116 2, 14| ismert madárfajtól elüt.~Mikor az anyagólya az idegen férfiakat
117 2, 14| rettenetes egyedül, hogy mikor egyszer Kane nyakát egy
118 2, 14| hideg, hogy aki nem vigyáz, mikor eszik vele, odaragad a nyelvéhez
119 2, 14| hogy süvegét szemére húzná, mikor felébred, nem tudja kinyitni
120 2, 14| hátára venni nem tűr; s mikor a dagály visszatér, tizenhat
121 2, 14| az hűlt ki legelébb, s mikor még Európa helyén a vulkán
122 2, 14| vulkán küzdött a tengerrel, mikor még Helvécia sziget volt,
123 2, 14| volt a mérsékelt égöv. És mikor azt a dögletes mocsárt,
124 2, 14| Leszármaztató huzalaik által, mikor esőre van szükség, a föld
125 2, 14| Így csinálnak éjszakát is, mikor a föld növényeinek álomra
126 2, 14| hogy osszon parancsokat: mikor dolgozzanak, mikor pihenjenek,
127 2, 14| parancsokat: mikor dolgozzanak, mikor pihenjenek, mikor szabad
128 2, 14| dolgozzanak, mikor pihenjenek, mikor szabad és mikor nem szabad
129 2, 14| pihenjenek, mikor szabad és mikor nem szabad mulatniok, és
130 2, 14| kavicsot és sziksót, és mikor folyékony a tömeg, két óra
131 2, 14| időváltozás; meghalnak az emberek, mikor megöregesznek. Hisz az az
132 2, 14| Királyainkkal és rabszolgáinkkal? Mikor mi ezekben vagyunk a tökéletesek!…~
133 2, 14| delejvillanyos hatalma a földnek, s mikor magára hagyja a mostoha,
134 2, 15| nézve új volt és meglepő, mikor egyszerre kigyulladt az
135 2, 15| Pedig már az régen volt, mikor neki a tükör azt mondta: „
136 2, 15| mellette Angela grófnő.~Mikor Angela grófnő nagynénjéhez
137 2, 15| mosolygott Theudelinda arcán, mikor Ivánt közelítni látta. Óh,
138 2, 15| grófnőnek – mondá Iván. – Mikor a grófnő megtisztelte szerény
139 2, 15| tartatott. Most azután, mikor azt látták, hogy Iván calembourjára
140 2, 15| s csak akkor ment haza, mikor az egész társaság oszlófélben
141 2, 15| ki kétségbeesést mutat, mikor örül, s hetvenkedik, mikor
142 2, 15| mikor örül, s hetvenkedik, mikor legjobban fél. Az hadvezér,
143 2, 15| kártyaállást; és nagylelkű, ki, mikor „kell”, fel tudja magát
144 2, 15| nagyon sajnálták Ivánt, mikor leült ezzel a három nagymesterével
145 2, 15| ivott.~Reggel hét óra volt, mikor az urak felkeltek a játékasztaltól.
146 2, 15| Ivánnak Salista őrgróf, mikor a székét félretette:~– No
147 2, 15| vállalkozik asszonyi szív. Hah! Mikor egy anyának azt kell kiáltani
148 2, 15| félbeszakítá a beszélgetést. Mikor helyükre visszaérkeztek,
149 2, 15| keresztül van lyukasztva, hogy mikor nevet, az orra keresztüllátszik
150 2, 15| abrenunció”. Nem mondta ki. Mikor a vasat összekovácsolták
151 2, 15| nem hagyhatja el egymást, mikor akarja.~Egy fiatal gentleman
152 2, 15| szót sem szólt hozzá többé.~Mikor rájuk következett a tánc,
153 2, 15| tartá, lélegzete arcát érte; mikor helyre mentek, leült, és
154 2, 15| fejét elfordította tőle.~Mikor vége volt a cotillonnak,
155 2, 15| Quijote” II-dik kötetét, s mikor maguk közt voltak, nem egy
156 2, 15| volna nőve.~Salista őrgróf, mikor először meglátta őt a nyeregben,
157 2, 15| hányan csinálják utána?~Mikor a grófnő átjutott a meredély
158 2, 15| összetűzé vele Angela mellényét.~Mikor Angela magához tért, egyedül
159 2, 15| felkelt magától.~Iván, mikor odaért, megkínálta a vízzel.~–
160 2, 15| grófnő arca kigyulladt, mikor keblére tekintve, megismeré
161 2, 15| összefoglaló melltűt.~Hallgatott.~Mikor az erdőbe értek, a terebélyes
162 2, 16| attól, hogy tűzbe jöjjön.~Mikor a társaság vacsora után
163 2, 16| tehát azért nevetett ön is, mikor hegyes szegeket kínáltam
164 2, 16| vonatkozásba hozatik; s mikor Salista azt fogja mondani,
165 2, 16| kandallónak támaszkodott. Mikor Salista ilyesmit mondott,
166 2, 16| egész úton anekdotázott. Mikor a Laszlovszky-majorhoz megérkeztünk,
167 2, 16| saját sorompójáig haladt. Mikor odaért, azt mondá Salistának: „
168 2, 16| el a köszöntésemet, pedig mikor én süveget emelek, akkor
169 2, 16| beleegyezését kérnetek. Mikor akar ez a párbaj végbemenni?~–
170 2, 16| grófnő nem vette észre, hogy mikor ment el.~*~A következő éjjel
171 2, 16| szobájában alá s fel, s mikor egyszer fáradtan leült,
172 2, 17| Emlékezzünk rá, hogy Berend Iván, mikor Sámuel apát Theudelinda
173 2, 17| játszik, énekel, varázsol, mikor négy fal között van, s csak
174 2, 17| Azok igen „drága” kincsek.~Mikor már az ember hatvannyolc
175 2, 17| nagyapjával. A herceg boldog volt, mikor ezt elmondta. Hanem Kaulman
176 2, 17| magának akkompanyírozzak, mikor maga mezítláb van; minthogy
177 2, 17| mamának tökéletes igaza van, mikor azt mondja, hogy nem ereszt;
178 2, 17| hogy nekem is igazam van, mikor ezt a nagysámnak megmondom.”~
179 2, 17| Akkor érkezett a levél, mikor éppen visszatért a pisztolypárbajról.~
180 2, 17| fénykép illusztráció hozzá. Mikor ilyen ijesztő szép volt,
181 2, 17| nevetett a maga rekedt hangján, mikor az a nagy úr el akarta a
182 2, 18| parírozni az alsó tercet? Mikor a kard egyszerre alulról
183 2, 18| lovagiasan járt el irányodban, mikor elfogadta a pisztoly után
184 2, 18| nem előget neki az orra, mikor a teleszkópiummal csillagokat
185 2, 18| terem körös-körül ablak.~Mikor a kardokat előhozták, tudatták
186 2, 18| az utolsó ember, akit te, mikor mind levágtad őket, meghagytál
187 2, 19| nem eresztünk! Éppen most, mikor te vagy a szezon lionja.
188 2, 19| érintették Iván végszavai.~Mikor visszatért, az egész társaságot
189 2, 19| is előre látok; azt, hogy mikor most ez az ember odalenn
190 2, 19| fogadták mint benső ismerőst.~Mikor belépett hozzájuk Iván,
191 2, 19| ezelőtt negyven évvel… mikor száműztem magamat a világból.
192 2, 19| kedélyesebb volt, mint bármikor.~Mikor elváltak egymástól, azt
193 2, 19| eltitkolni bámulatát, s mikor végighaladt a lépcsőzeten,
194 2, 20| unokája bölcsője felett, mikor azt altatva ringatta. Valami
195 2, 20| közelített Tibald herceg felé, s mikor feléje ért, egy kis tárcát
196 2, 20| csevegni a fülembe bohóságokat, mikor komor leszek, fog felolvasni,
197 2, 20| leszek, fog felolvasni, mikor álmatlan vagyok, fog utánam
198 2, 20| fog utánam kérdezősködni, mikor betegen fekszem. Elfogadja
199 2, 20| Én pedig azt akarom, hogy mikor én már porrá vagyok válva,
200 2, 20| hitvesi kötelességet teljesít, mikor azt teszi, amit neki az
201 2, 21| dolog van még a nap alatt.~Mikor Félix azt a szívességet
202 2, 21| Félix elvitte a kövületet.~Mikor azután a bondavári részvénytársulat
203 2, 21| Tehát főtudomány: megtudni, mikor van jó idő a börzén. Mert
204 2, 21| rendelkezik afelett, hogy mikor adja át az aláíróknak a
205 2, 21| kontremin csak leskelődik, hogy mikor csapjon az azsiotőrök közé,
206 2, 21| csapjon az azsiotőrök közé, mikor verje le egyszerre parin
207 2, 21| a bizonyos nyereségre, s mikor azután fellobban a kontremin,
208 2, 22| egész városban; azt mondják, mikor azokat a harangokat öntötték,
209 2, 22| többi lakosok között, hogy mikor már a többiek rég le is
210 2, 22| szegény zongoramestert, mikor csendesen menne haza az
211 2, 22| utolsó két garasom, ni! – S mikor azt előhúzta zsebéből, sírva
212 2, 22| való tréfa volt az. Soknak, mikor visszaemlékezik rá, még
213 2, 22| zongoramester, vigasztalhatlan volt, mikor megtudta, hogy tanítványa
214 2, 22| okoz, de hát hadd okozzon!~Mikor Csanta uram lement a pincéjébe
215 2, 22| könny is kijött a szeméből, mikor választania kellett a húsz
216 2, 22| feltűnést okozhat. Hát még mikor megtudják, hogy azok a hordók
217 2, 22| vannak ezüsttel! Hát még mikor azt megtudják, hogy a sok
218 2, 22| vásár természetéből, hogy mikor valakinek valami eladója
219 2, 22| úrnak helyes esze, hogy mikor a kontremin le van verve,
220 2, 22| a reggelijét szürcsölte, mikor már jött hozzá Spitzhase.
221 2, 22| részvényt! Tartsa meg magának! Mikor a többi részletfizetés ideje
222 2, 22| mindannyiszor kezet csókol, mikor én magával jót teszek, utoljára
223 2, 22| alkalommal tudósítani fog, mikor a principálisa valami manővert
224 2, 22| Különösen tudatni fogja velem, mikor lesz itt az ideje, hogy
225 2, 22| provízió is a maga haszna lesz, mikor eladjuk a részvényeket.~
226 2, 23| tegye; ő nem megy utána.~Mikor a gyártelep nagyszerű építkezései
227 2, 23| Bár ugyan Sámuel apát, mikor Evelina példázgatott előtte,
228 2, 23| előtte elhaladó uraságokon, s mikor mind bementek a templomba,
229 2, 23| Pedig talán van is rá oka?~Mikor a medve bőrére isznak előre,
230 2, 23| Iván hahotával kacagott, mikor ezt olvasta.~Ő tudta legjobban,
231 2, 23| eladja a papírjait 35-ért, mikor egy hét múlva 45-re felemelkedtek.~
232 2, 24| vívmányainak elfogadását.~Mikor még egy olyan kicsi-pici
233 2, 24| Ah, az valódi ünnep volt, mikor a tizenkét új halinaszűr
234 2, 24| felismerését az apát úr, mikor az irányadó excellencia
235 2, 24| leánya is felgyürkőzik, mikor dologban van, mikor a pataknál
236 2, 24| felgyürkőzik, mikor dologban van, mikor a pataknál mos; de az akkor
237 2, 24| és nézők helyett.~Hát még mikor Evelina előjött!~Tündérnő
238 2, 24| szabad abba az égbe benézni?~Mikor a tárnában dolgoztak is,
239 2, 24| vitt magával a színházból. Mikor előadás után a hotelben
240 2, 24| úrral, azt mondá neki:~– Mikor megyünk már haza?~– Meguntad
241 2, 25| kiknek a lélegzetük is eláll, mikor az elfogadóterembe bebocsátják
242 2, 25| mely még távcsővel néz rád, mikor a kalapját kellene a szeme
243 2, 25| Hogy bámult a hottentotta, mikor azt látta, hogy a fehér
244 2, 25| függönye alól.~És Evelina, mikor a többiek távoztak, odasietett
245 2, 25| Azazhogy azt kértem, hogy mikor fogadhatna el kihallgatáson,
246 2, 25| kacagott fel Evelina. – Mikor a titkárja által tudakozódtatott
247 2, 25| Te azt nem is tudod, hogy mikor vissza nem jöttél, én utánad
248 2, 25| Azután rólam megemlékezzetek, mikor boldogok lesztek.~Mikor
249 2, 25| mikor boldogok lesztek.~Mikor Evelina e szót mondta, s
250 2, 25| iszik evés alatt.~Hanem mikor jó sort ettek a tálból,
251 2, 25| homlokát, s fogait csikorgatta, mikor az utcára lekerült.~Az alvilág
252 2, 25| hát a fű azon a mezőn!”~Mikor feljött ebbe a nagy Babilonba,
253 2, 26| már éppen histórikum, hogy mikor a bérkocsiba beült, annak
254 2, 26| részletfizetés kiírása után, mikor a részvények egy kissé meggyökkentek,
255 2, 27| már, a gép megindulhat.~Mikor az első megkoszorúzott gőzmozdony
256 2, 27| pénze van, az mondhatja azt, mikor legjobban veszt is, hogy
257 2, 27| mesterfogásoktól sem tartózkodnak.~Mikor a Bonda-völgyi vasút számára
258 2, 27| még arról álmodozik, hogy mikor a sok beküldött ajánlattevő
259 2, 27| kapja meg a vállalatot.~Mikor azután felbontják az ajánlatokat,
260 2, 28| Sebastopolon, az első emeleten.~Mikor szállásába belépett Evelina,
261 2, 29| kenyeret koldul.~S azután mikor kapott, elfelejti azt, aki
262 2, 29| szakadna egyszer az egész, mikor odalenn van!~A fekete tájképhez
263 2, 29| hogy szemközt láthassa.~Mikor utolérte, bámulva ismert
264 2, 29| futott végig egész testén, mikor ez a rálehelt pálinkaillat
265 2, 29| fenyegették, hogy egyszer, mikor magányosan jár, belelökik
266 2, 29| az ember is az. Hát még mikor a föld is betegeskedik.
267 2, 29| testét.~Kellemetlen világ!~Mikor magára maradt puszta lakában,
268 2, 29| nem melegít: hagyján; de mikor már a munka nem ízlik, az
269 2, 29| munkással Rauné úr, aki, mikor legjobban átkozódott, s
270 2, 29| ágyban. Ott falatozott, mikor ráért, a legközelebbi kövön,
271 2, 29| kövön, s aludt egy-egy órát, mikor elnyomta az álom akárhol,
272 2, 29| emelkedő víz hozta halált.~Mikor a szabadítók rájuk nyiták
273 2, 29| múlva üres volt a tárna.~Mikor a napvilágra kiértek, ahol
274 2, 30| arcod ragyogásában. Ma, mikor az egy órát üti s megszólal
275 2, 30| vétetést.~– Volt már róla szó, mikor eljöttünk Bécsből.~– Nem
276 2, 31| kiderül, hogy miért nem tudom.~Mikor legjobban töri a fejét a
277 2, 34| már, s jelenését várta.~Mikor Kaulman megpillantá, duzmadt
278 2, 34| félre. „Mit zavarja őt most, mikor hivatását kellene teljesítenie?”~–
279 2, 34| szattyánszandált a lábáról. S mikor egy alsóruhában, mezítláb
280 2, 35| ne hajigáltatna magának, mikor olyan rosszul énekel!~Evelina
281 2, 35| ön oldala mellett ülni, mikor ön a Champs Elysées-be kocsikázik,
282 2, 35| Árpád mégis megkönnyezte, mikor eltávozni látta.~De hát
283 2, 35| miért jött éppen akkor, mikor ő azt az arcképet festi?~
284 2, 36| próba addig fog tartani.~Mikor azonban a foyer-ba lépett,
285 2, 36| Csak akkor tért magához, mikor a népár közé kijutott, s
286 2, 37| Egy szép reggelen tehát, mikor Csanta uram éppen azzal
287 2, 37| újságíró, az akasztófa, mikor ezt ide nyomatta. Be kell
288 2, 37| azután a nyolcadik napon, mikor egy reggeli lapban azt a
289 2, 37| vizet ráereszteni a pincére! Mikor még a hordók mind ott voltak,
290 2, 37| tud halni az öreg ember, mikor az öreg felesége meghal,
291 2, 38| Mikor a föld ég a talpunk alatt~
292 2, 38| feltöretlenül kerültek hozzá vissza.~Mikor azután még jobban szorították
293 2, 39| pihentek sehol. Délután volt, mikor megérkeztek X.-nek városába.~
294 2, 39| akkor ne járjam a világot, mikor már van valakim. Mert látod,
295 2, 39| hagyja az ember a feleségét, mikor Pétervártól Párizsig kóborol,
296 2, 39| szelíd hang.~Csakhogy, mikor észrevették, hogy ő abbahagyja,
297 2, 40| Heuréka!~Mikor Iván ötnapi munka után a
298 2, 40| rögtön fejünkre szakad. Mikor már meghalljuk a morgását,
299 2, 40| számláltak, még akkor sem, mikor Iván a beomlott tárnában
300 2, 40| őt a mély üregből ismét.~Mikor kezét nyújtá Ivánnak, hogy
301 2, 41| meg nem akadályozhatja.~Mikor a részvényesek gyűlése a
302 2, 42| sehogy sem érezte jól magát, mikor ezt a sisakot a fejére srófolták.
303 2, 42| fejére srófolták. Kivált mikor a csöveket is beleillesztették
304 2, 42| vissza!~És felemelé őt, mint mikor a tengerbe süllyedező Pétert
305 2, 42| csak lerogyott a földre, mikor odaért.~Mikor leoldták mind
306 2, 42| a földre, mikor odaért.~Mikor leoldták mind a két férfi
307 2, 42| öt érzékének ura lenni.~Mikor újra felvették embernek
308 2, 42| ez ördögfeletti munkától.~Mikor tele volt az esőmérő, a
309 2, 43| csillagnak a föld éjjele?), tehát mikor a föld közelbe jő feléjök,
310 2, 43| apoteózist?~Mi van nekik abban?~Mikor valakinek azt mondják:~„
311 2, 43| porontyát ölében cipelve, mikor te hintódon elrobogsz mellette.
312 2, 43| őt az egyszerű emberek, s mikor a legelső gőzvonat végigrobogott
313 2, 44| levelet Angela grófnő.~Hanem mikor már a neve alá volt írva,
314 2, 44| éjfél után egy órakor, mikor ezt a kiáltást hallotta: „
315 2, 44| járult Theudelinda grófnő.~Mikor a sírbolt ajtajához értek,
316 2, 45| kellett annak végbemenni, mikor minden munkásnak kezében
317 2, 46| mintha gyönyörűség volna. Mikor talyigáját tetézik, még
318 2, 46| aztán fut vele jókedvvel, s mikor visszajön, dalol, mintha
319 2, 46| olyankor látom őt könnyezni, mikor vasárnap délutánonkint az
320 2, 46| kihozatnak; másik összeborzong, mikor a tárnaégés fölfedezése
321 2, 46| érzelemteli. Szövege egyszerű:~„Mikor fésültelek, ~Ugye nem téptelek? ~
322 2, 46| fésültelek, ~Ugye nem téptelek? ~Mikor mosdattalak, ~Ugye nem szidtalak?”~
|