Rész,  Fejezet

 1   2,  7 |    ledobta az asztalról, ahova az anyám felülteté. Attól az eséstől
 2   2,  20|          ami előttem legszentebb: anyám emlékére!~– Úgy engedje
 3   2,  31|         mindennel tartozom: az az anyám. Minden garas, amit másnak
 4   2,  35| uraságoknak, hogy köszönöm, de az anyám otthon paszulyt főzött disznófüllel,
 5   2,  35|           Árpád. – Azt hittem, az anyám.~– Ahá! Ugye most megint
 6   2,  35|        téged meglátogatott?~– Ez, anyám, egy szegény asszony, aki
 7   2,  35|            Nem adtam neki semmit, anyám!~– Azt jól tetted, fiam!~
 8   2,  39|   asszonyt hoznál a házhoz.~– Én? Anyám! – szólt Árpád nevetve és
 9   2,  39|       nagy gyerek lettem, hogy az anyám nem bír velem többé, szerezzek
10   2,  39|         is megteszem a kedvedért, anyám, elébb-utóbb. Most már megvan