Rész, Fejezet
1 1, 1 | még nem élt semmi. Csak ő maga élt, lételét senkivel
2 1, 1 | uralkodó család a mamut!~Az ő négyszáz mázsás alakja töri
3 1, 1 | neki van organizált állama, ő tart rendes hadsereget;
4 1, 1 | egy határozott tért, az az ő országa, ott ő tart rendet.
5 1, 1 | tért, az az ő országa, ott ő tart rendet. A vezér kiáltására
6 1, 1 | erdők órájának csúfolják; ő jajgatja meg a hajnalt és
7 1, 1 | mocsári csigákkal, mik az ő parazitjai. A szörnyeteg
8 1, 1 | nyújtanak. – Csakhogy azokra ő nem tud felmászni. Aztán
9 1, 1 | azt hihette magáról, hogy ő is madár, mert szárnyai
10 1, 1 | azokkal a tűzszemekkel; tudja ő jól, hogy semmiféle állattól
11 1, 1 | lett a vége, hogy miután ő tovább el szokott lenni
12 1, 1 | alatt éppen úgy recsegtek az ő oldalbordái, mint annak
13 1, 1 | mint annak a csontjai az ő marásától. Iszonyú állat
14 1, 1 | hogy mi jön ellene.~Nem fél ő attól!~Az ő családja nem
15 1, 1 | ellene.~Nem fél ő attól!~Az ő családja nem uralkodik;
16 1, 1 | négyszerte nagyobb tömeg, mint ő. Nem bánja ő azt. Tudja,
17 1, 1 | tömeg, mint ő. Nem bánja ő azt. Tudja, hogy seregestől
18 1, 1 | megváltoztatja az arányokat.~A síkon ő tud jobban futni ellenfelénél,
19 1, 1 | ormányokkal; a kör közepén az ő zegzugos futása látszott,
20 2, 1 | neki, azt rabjává tette. Ő vállára tette az elejtett
21 2, 1 | tisztelet, becsület neki, ő hagyta ránk ezt az egész
22 2, 2 | míg a tó egészen leapad, s ő csónakával a medence fenekén
23 2, 2 | a férfi kitanulta már az ő szeszélyeit. Régi ismerősök.
24 2, 2 | Kezei éppen oly durvák; ő is kalapáccsal jár s csákánnyal,
25 2, 2 | maga.~Neve Berend Iván.~Ő maga a felügyelő, az igazgató,
26 2, 2 | felszínén működni kezdenek, ő maga áll az anemométer elé,
27 2, 2 | mint a viheder tolama, ő maga ügyel fel arra, s mikor
28 2, 2 | munka be van végezve, akkor ő marad leghátul, kit a tömlőben
29 2, 3 | fűtve a gép! Különbség az ő életrendje s a közmunkásé
30 2, 3 | közmunkásé között csak az, hogy ő nem iszik semmi szeszes
31 2, 3 | izmaikkal dolgoznak; de ő izmaival és agyával is.
32 2, 3 | ott kell lenni, ahol van. Ő tudja már azt, hogy mi hol
33 2, 4 | nem jár.”~Bizonyosan látta ő már azt a leányt másszor
34 2, 4 | maradt. Úgy illett, mert ő volt a legfiatalabb.~A kis
35 2, 4 | forintos bankjegyeket, s ott az ő szeme láttára, legkisebb
36 2, 4 | mintha azon keresztül is az ő szavait hallaná, s midőn
37 2, 4 | harmadikat elégette.~Óh, ő ezt mind meg tudná tenni.
38 2, 4 | szemérmetességet eloltják. Ő ismeri azokat. Nemcsak Bánk
39 2, 4 | úgy érzé szívében, mintha ő volna az az üstökös, kit
40 2, 4 | az a szív?~Én vagyok-e „ő”, vagy ő az „én”?~Iván felmagasult,
41 2, 4 | szív?~Én vagyok-e „ő”, vagy ő az „én”?~Iván felmagasult,
42 2, 6 | nyelven társalgott, amit ő sohasem hallott életében.
43 2, 6 | csupán a Bonda-völgybe, hogy ő meg ne únja magát az úton.
44 2, 6 | az úton. Idetalált volna ő magában is. Nekem egy nagyszerű
45 2, 7 | könnyei.~– Hát mit tehet ő arról szegény, hogy olyan
46 2, 7 | búbánat, hogy hát már most ő végképpen itthagyja ezt
47 2, 8 | akart többé a házasságról; ő Poncius Pilátus hóhérlegényének
48 2, 8 | alakuljon át olyanná, amilyenben ő tudná gyönyörűségét feltalálni.
49 2, 8 | olyan ideált, amilyennek ő alkotá agyában a férfit;
50 2, 8 | grófnőé, a feszes ruha az ő termetén nincs minden humorisztikus
51 2, 8 | ijedni, meg fog iszonyodni, ő az ijedésben és iszonyatban
52 2, 8 | elájul az egyik pamlagra, ő végigájul a másikon, s ott
53 2, 8 | esztendővel öregebb, mint ő, s minden gyanúsításon felül
54 2, 8 | péterfilléreket gyűjtött, azokat ő, egy forint megtoldással
55 2, 8 | belépő üdvözlő mosolyára az ő mosolya felel vissza. Két
56 2, 8 | ismert rá a grófnő, hogy ő az? – E kérdéssel vélte
57 2, 8 | mondtam, nem igaz. Arra ő elkezdett esküdni oly pogányul,
58 2, 9 | minden szent ceremóniánál; ő viszi előttem a lámpást,
59 2, 9 | ajtónak kulcsa is van, s azt ő a növényházban feledte.
60 2, 9 | tárgy nagyon ütögeti az ő testi oldalbordáit; vajon
61 2, 9 | helyette igazságot; mert ő a grófnőnek sem kísértő,
62 2, 9 | férfi fényképét megküldje, ő tudtán kívül követte el
63 2, 10| beavatottak, hogy ezek az ő tollából kerülnek. Társaságban
64 2, 10| iránta tisztelendő Mahók úr. Ő mint afféle szegény falusi
65 2, 10| Megtudtam tőle, amennyit ő tudott.~– S mi véleménye
66 2, 10| felajánlja, hogy tehát majd ő elrejtőzik a könyvtárban,
67 2, 10| voltak. Nem először vizsgálta ő azokat. Midőn e várkastélyt
68 2, 10| nagy volt, mint amekkorát ő elfoglalni szándékozott
69 2, 10| lakosztály nem felel meg az ő magas eszmejárásának. Azért
70 2, 10| onnan semmi közlekedés az ő folyosóival nem lehet. Kijárat
71 2, 10| udvar felől van.~Tehát az ő lakosztályában sem rejtett
72 2, 10| azután az „e”, azután az „o”, azután az „u”, legkevesebb
73 2, 10| azután az „a”, azután az „o”, azután az „i”, végül az „
74 2, 10| emberfölötti lény volna-e ő, akinek szavára a zárak
75 2, 10| kitesz magáért.~– Nem fog ő eljönni – mondá magában
76 2, 10| álom! Nem hallucináció.~Ő itt van az ajtó előtt.~Előre!~
77 2, 10| törve.~Pedig sohasem látta ő azt. A könyvtárajtóhoz értek.~–
78 2, 10| grófnő.~Úgy volt, ahogy ő mondta. A hold felülről
79 2, 10| felöltözve plébánosának az ő gondja alá bízott díszöltözetébe,
80 2, 10| hálátlanság elfacsarta szívét! Ő ezeket a leányokat úgy tartotta,
81 2, 10| az ételből ettek, amiből ő, soha egy pirongató szót
82 2, 10| a világ megáll ott, ahol ő elhagyta. A Dunán érkezőt
83 2, 11| Egy ateista.~– Már legyen ő bár thug, mormon vagy manicheus,
84 2, 11| cselédsége megszökött, és hogy ő is szökik utánuk.~– A tiszttartó
85 2, 11| volt elismerni, hogy az az ő szomszédja először is okos
86 2, 11| tiszttartó levelében az van, hogy ő nem mer a történtek után
87 2, 11| fogná azt elhini, hogy az ő egyetértése nélkül történhettek
88 2, 11| visszás érzés, hogy most ő ennek a barlanglakó embernek
89 2, 11| lekötelezettje, adósa, ő, a gazdag, a főrangú, az
90 2, 11| kávéjába belekóstol, hát ő is csak ráfanyalodott. Biz
91 2, 11| akará bizonyítani, hogy ő is jártas a természettudományokban
92 2, 11| csak nem ég el a napban, s ő annál inkább megajándékozhatja
93 2, 11| pillanatokig úgy látszott, mintha ő maradna e harcban a győztes,
94 2, 12| hausse készül-e vagy baisse? Ő már tudta azt, hogy az az
95 2, 12| szellemi munka; dolgozik ő éjjel-nappal, még tán mikor
96 2, 12| lovagol, utazik, udvarol, ő akkor mindig dolgozik; van
97 2, 12| elől.~Nem tollat mozgat ő, hanem embereket.~Néhány
98 2, 12| ne lennék őhozzá kötve; ő ne parancsolna nekem. Egyszóval,
99 2, 12| s annak dicsfényében az ő kedves barátjának felmagasztalt
100 2, 13| szerette volna mondani, hogy ő bizony sem nem jeles, sem
101 2, 13| minden magyar ember, hogy ő ezentúl magyar lesz.~Bizarr
102 2, 13| fő a pirító tűzben, mert ő sohasem szokott egyebet
103 2, 13| bűbájnak, mely érzi azt, hogy ő egy bizonyos világnak a
104 2, 13| meg van elégedve helyével. Ő tudja, hogy a szépség: hatalom!~
105 2, 14| vakmerő emberek idehoztak az ő országába? Mivé lesznek
106 2, 14| emelkedik ki a gőz, mintha ő volna a geyzer. Kés, villa
107 2, 14| delej, a villany.~Az az ő tulajdona. A többi bolygóknak
108 2, 14| mieink most, hogy mi lesz az ő világukból, ha évezredre
109 2, 14| fölöttünk álljanak amazok. Az ő első prerogatívájuk az ansziennitás.~
110 2, 14| arra is visszatérek.~Az ő egüknek planétája a föld.
111 2, 14| s előadják súgó után. Az ő színészeiknek csak elmondja
112 2, 14| beteljesülni rajtunk a végzetet.~Az ő világuk a jövendő.~Az éjsark
113 2, 15| és esküvel fogadta, hogy ő behatol abba az éjsarki
114 2, 15| sarokba érzé magát szorítva. Ő értette jól, hogy Angela
115 2, 15| büfében árulja el magát, hogy ő csak táblabíró. Ez ahhoz
116 2, 15| ifjúság kitörő hahotája közt. Ő volt arról nevezetes, hogy
117 2, 15| az ötleteit megtréfálják; ő folytatta neki a tréfát.~–
118 2, 15| elvörösödött; hanem azután csak ő is nevetni kezdett.~– No
119 2, 15| Utoljára is Ivánnak kellett az ő aranygombos katonasüvegében
120 2, 15| akarta bizonyítani, hogy ő csakugyan tud repülni, mert
121 2, 15| csakugyan tud repülni, mert ő az az ember Delejországból,
122 2, 15| meg az jutott eszébe, hogy ő bemegy Theudelinda grófnőhöz
123 2, 15| hogy olyan kegyes volt az ő gyarló felolvasását végighallgatni;
124 2, 15| felolvasását végighallgatni; mert ő az a tudós, aki ma itt felolvasást
125 2, 15| annak, aki azt mondja, hogy ő nem tudós. S addig nem lehetett
126 2, 15| ajtón a kezét, hogy azt ő megcsókolhassa. Alig bírták
127 2, 15| egy vesszőparipája, azt ő azon a pálcalovon úgy meglovagoltatja,
128 2, 15| sivatagainak, egyik fegyver az ő kezében, másik a férjéében;
129 2, 15| egyetlen férfival, kinek ő egyetlen asszonya, megjelen,
130 2, 15| A merész vágyak nem az ő számukra vannak feltalálva.~
131 2, 15| férfinak nem volt szabad az ő lábait fedetlenül látni.~–
132 2, 16| ragadó küteg idegen volt az ő kedélyétől. Ha nem akart
133 2, 16| közönyös arcot mutatni, hogy az ő nem-tudásukban bízni nem
134 2, 16| bántalmat elkövette, akkor ő volna a bíró, nem egy ostoba
135 2, 16| borzasztóan blaguírozott. Ő akkor vértes alhadnagy volt.
136 2, 16| fogja mondani, hogy: „De ő tudja, hogy te valakinek
137 2, 16| törni Angela grófnő ujjai az ő kezét. Angela gondolhatta,
138 2, 16| szerepet, s most én vagyok az ő segéde, s ő a verekedő fél.
139 2, 16| én vagyok az ő segéde, s ő a verekedő fél. Én sarokba
140 2, 16| odavetni valakinek a kesztyűt, ő erre azt felelte: „Az a
141 2, 16| eltávozásunkról, hanem amit ő fog neked e tárgyban véleményezni,
142 2, 16| nyilatkozatot adatjuk, hogy ő Salistának azon blaguírozásaira
143 2, 16| A második lövésnél ismét ő volt az első, aki kezdte.
144 2, 16| csitítgassuk, de dühös volt. Ő nem engedi magát nevetségessé
145 2, 16| hanem lőjön a szívébe; ő harmadik lövésre bolondnak
146 2, 16| rencontre ott marad félbe, ahol ő kinyilatkoztatta, hogy nem
147 2, 16| nem lő harmadszor, akkor ő lehetetlenné van téve a
148 2, 16| nem fogadhatjuk el. Erre ő megszorította kezeinket,
149 2, 16| verekedő a karddal! Erre ő egész indulattal kiálta
150 2, 17| miként béküljön ki vele, ő menjen-e fel hozzá Bécsbe,
151 2, 17| tudott arról semmit, hogy az ő fogadott apja él-e még valahol.~
152 2, 17| hírlapok szájára került. Az ő akadémiai début-je nyomára
153 2, 17| a változatokat játszom, ő a szerepet.~Mindjárt rájövök
154 2, 17| mondta, hogy majd ruinálja ő a herceget; csak várjon.
155 2, 17| grófnő már átengedte, de az ő engedélye nélkül a részvények
156 2, 17| műértő, hanem szakértő is.~Ő tudja, hogy mi lehet az
157 2, 17| örömeket szerzett Ivánnak az ő kedves kis fia ezekkel a
158 2, 17| ha az férjhez menne az ő kedve szerint. Az a palota
159 2, 17| szégyenbe, tartsa vissza ő, aki igazán szerette.~Bolondság
160 2, 17| megszerette Pestet, talán ő is lerándul oda. Kaulman
161 2, 17| szítta a fogait. Örült persze ő is(!), hogy Angela grófnő
162 2, 17| annak, hogy békülni akar. De ő a herceg helyzetében legalább
163 2, 17| grófnőt arra bírni, hogy ő jöjjön haza Bécsbe, s ne
164 2, 17| legyilkolni készül, aki az ő lábára mer nézni. Melléklem
165 2, 17| kategorice megtiltotta, hogy az ő rajkójának ilyen kosztümben
166 2, 17| hogy őt megölje, pedig ő egyiktől sem érdemelte azt.~
167 2, 18| azután azt is tekintsd, hogy ő egy igen tisztelt tudós
168 2, 19| szóval el nem árulja, hogy ő is tud arról valamit.~–
169 2, 19| azt fogja mondani, hogy ő elmegy, szép húgod fel fog
170 2, 19| Angela lesüté szemeit. Ő is bele volt értve a többes
171 2, 20| Evelina öltözőszobájából. Ő jött.~Hogyan jött? Minő
172 2, 20| azt teszi, amit neki az ő ura és hitves férje parancsolt.~ ~
173 2, 21| aki bebizonyítja, hogy az ő madárnyoma nem madárnyom.~
174 2, 22| történik mindez éppen az ő szomszédságában?~Mármost
175 2, 22| sem jár bele, csupáncsak ő. Senkinek sem tartja már
176 2, 22| misét, csupáncsak neki. Ő a patrónus, ő a gyülekezet,
177 2, 22| csupáncsak neki. Ő a patrónus, ő a gyülekezet, ő a kurátor,
178 2, 22| patrónus, ő a gyülekezet, ő a kurátor, a presbitérium,
179 2, 22| pénztárnoka: minden.~Ha ő is meghal, becsukhatják
180 2, 22| gyerek papirosflottákat az ő vizére? Volt is érte elég
181 2, 22| Belényiék házához kerülni. Hát ő ott valami ostromot vagy
182 2, 22| ott lógni a vason? Mert ő maga nagyon sok nélkülözést
183 2, 22| hozzávetette, hogy hiszen ő maga nem kockáztat semmit;
184 2, 22| lármázók közül: hogyan adja ő a bondavári részvényt?~–
185 2, 22| dey és muszka herceg mind ő maga egy személyben, s ennek
186 2, 22| ennek az egész lázadásnak ő a közvetlen okozója.~Sőt
187 2, 22| lehet itt alkudni sokat. Ő beérné kevesebbel is.~–
188 2, 22| összetörték, odakinn azután még ő is nekiállt szidni.~– Mi
189 2, 23| kőszéntárnájába.~Azalatt, míg ő Pesten segített tolni a
190 2, 23| Bonda-völgyben.~Legelőször is az ő gyártelepétől egy futamodásnyira
191 2, 23| Természetes dolog, hogy ő maga volt az, aki Iván munkásai
192 2, 23| oktalanságot követett el, amikor az ő kedves barátja által idehozott
193 2, 23| tudta volna, hogy amint az ő kedves barátja, Félix azt
194 2, 23| Félix azt mondja, hogy ő itt a szomszéd uradalom
195 2, 23| már talált ki valamit az ő sakkhúzása ellenében.~Egyenkint
196 2, 23| másik tárna teszi, tegye; ő nem megy utána.~Mikor a
197 2, 23| spekulációra és számításra. Ő maga egymillió forint árú
198 2, 23| csak hiúság. Nem akarta ő lenézni egykori társait,
199 2, 23| meg akarta mutatni, hogy ő most, midőn ilyen nagy uraságra
200 2, 23| hozta ide.~Azt is kicsinálta ő szépen, hogy Berenddel összejöhessen.
201 2, 23| világnak olyan kincse, amiért ő Berend Iván barátjához azzal
202 2, 23| bondavári főurak szalonjába. Ő tudta, miért mondta.~Amint
203 2, 23| mind bementek a templomba, ő is utánuk ment.~Ott letérdepelt
204 2, 23| Bonda-völgyi tárnából, egyedül ő.~A vendégség késő estig
205 2, 23| jóakaród – folytatá Félix. – Az ő szavára őexcellenciája,
206 2, 23| kacagott, mikor ezt olvasta.~Ő tudta legjobban, hogy minő
207 2, 24| elég okuk a haragra? Az ő kedvenc állameszméjük megtörik
208 2, 24| kihirdetnie a nép előtt, hogy ő nem falu baktere. Ha hirdetni
209 2, 24| dobolják ki a nép előtt; de az ő templomában kurrensek nem
210 2, 24| annálfogva engedje meg, hogy az ő munkásai is részt vegyenek
211 2, 24| is ígérte, hogy elmennek. Ő egyedül értette, hogy mit
212 2, 24| most vele kezet szorít, az ő szegénységével, pusztaságával,
213 2, 24| S a nőnek tetszik, hogy ő Bálvány.~Így értelmezte
214 2, 25| ráismert itt is. Megint ő! Itt is ő! Ni, mily tiszteletteljes
215 2, 25| itt is. Megint ő! Itt is ő! Ni, mily tiszteletteljes
216 2, 25| ottjártában kinevetett az ő tudatlanságukért. Hogy bámult
217 2, 25| kezének bársonyát, midőn az ő durva tenyerét megszorítá
218 2, 25| veszedelmes ember.~A másik ő irányadó excellenciája.~
219 2, 25| fogadhatna el kihallgatáson, s ő arra azt üzente titkárjától,
220 2, 25| önnek ezt a tanácsot?~– Ő adta.~– Jól van. Kaulman
221 2, 25| asztalhoz Szaffrán Petit. Ő maga odaült mellé egy karszékbe.~
222 2, 25| fogva, meg van kötözve. Még ő a hibás! Nem is védheti
223 2, 25| tudja azt készíteni és az ő számára?~De vajon hogy kezd
224 2, 26| vonással sem árulta el, hogy ő ismeri ezt a bizonyos titkos
225 2, 26| akit e palota kiskapuján az ő távollétében magához bebocsát.~
226 2, 26| többet. Veszik, ahogy veszik, ő minden részvényét a piacra
227 2, 26| tanácsban s az urak házában.~Ő legnagyobb excellenciája
228 2, 27| háládatos leszek iránta. Ő nekem jóltevőm volt. Ön
229 2, 27| hiszi, hogy azt a vasutat ő hozta szűrujjában haza.~
230 2, 27| püspökké ki lesz nevezve, ő lesz az első magyar prelátus,
231 2, 27| juthatnak, s most már nemcsak az ő csekélységével, de a porosz
232 2, 27| vassal fognak versenyezni. Ő már számba sem jön többé.
233 2, 27| annyi hátrányára van az ő telepének.~Mert a vasútvonalt
234 2, 27| vitték végig, amelyben az ő tárnája feküdt, s ami legolcsóbb
235 2, 29| mondatához.~Hát hadd igyék! Az ő dolga.~De minek jön ide,
236 2, 29| agya kezébe akadt, hogy ha ő most ezt az embert úgy főbe
237 2, 29| hagyta menni Szaffrán Pétert. Ő is megfordult, s ment a
238 2, 29| némulva minden ember, miként ő maga?~Mi volt ez? Honnan
239 2, 29| csak az asszonyok. Előre!~Ő maga egy nagy feszítő vasrudat
240 2, 29| volt. Nem húzott terhet. Ő jön visszafelé.~Még mindig
241 2, 29| s hogy fognak zuhanni az ő sírjára egymásután: pap,
242 2, 29| Pedig a föld alatt volt.~Az ő szívében is dúltak ezek
243 2, 29| önté ki a bosszú mérgét!~És ő most ellenségei életét,
244 2, 29| istenverte telepet. Hát az ő telepe mivé lett azóta?
245 2, 30| fekhessék bele, amelyből ő kikelt, s a fürdőintézet
246 2, 30| nem állhatja őt.~– Az az ő kára.~– Tibald herceg bajosan
247 2, 30| Szegény Evelina! Ezzel ő járta meg! – mondá cinikus
248 2, 31| nagy szeleburdisággal az ő régi kedvenc bohó pajtása,
249 2, 31| Garibaldihoz!~És azután nevetett ő is.~– De hát beszéljen arról,
250 2, 32| Azután a fiszharmonikán is ő tudná legjobban kísérni
251 2, 32| szoknyája mögött! Nem kell sem ő, sem más, sem az egész hangverseny!
252 2, 32| Sondershain Waldemár herceg. Ő itt van. Ma érkezett meg.
253 2, 32| egész, mint az álom. Ha ő megjelen a börzén s azt
254 2, 32| akkor el vagyunk veszve. Ha ő hallgat, a nagyszerű terv
255 2, 33| bírói zár alá jutott, s hogy ő Tibald herceg hotelében
256 2, 33| szólt a herceg, s most már ő is felkelt a helyéből, hogy
257 2, 34| mint szent Antonius; csak ő lenne a kísértő lélek!~Kaulman
258 2, 34| eszével, párizsi hoteljét az ő baráti megemlékezésének
259 2, 35| Kaulman megszökési híre az ő hírét is magához láncolva
260 2, 35| földszinti házban lakni. Az ő háza is olyan volt, amit
261 2, 35| mindenütt úgy intézkedett, hogy ő konyhás szállást kaphasson,
262 2, 35| hangversenyem alkalmával. Ő viszont az ősétől örökölte
263 2, 35| hajtá le fejét.~Hiszen tudta ő jól, hogy ez mind igaz.~
264 2, 35| Morgue asztalán, mint az ő hidegvérrel összerabolt
265 2, 35| jött éppen akkor, mikor ő azt az arcképet festi?~Alig
266 2, 36| mindig jár a föld felett!~Ő még látja az embereket,
267 2, 36| kinézi a szeméből, hogy ő már senki, s azt fogja kérdezni: „
268 2, 36| olyan nevű asszony, mint ő. Az régen meghalt, kiköltözött.~
269 2, 36| itt semmi sincs, ami az ő tulajdona volna.~– Azt én
270 2, 36| szállíttatott ide mindent. Ő vett, ő hozatott mindent.
271 2, 36| szállíttatott ide mindent. Ő vett, ő hozatott mindent. Kaulman
272 2, 36| volt meggyőződve, hogy most ő ura a helyzetnek.~S midőn
273 2, 36| ember a víz fenekén kereste: ő csakugyan szavát tartotta,
274 2, 37| Mindjárt leült levelet írni az ő kedves uraöccsének Párizsba,
275 2, 37| féljenek semmit! Nem öli ő meg magát. Meghal szépen
276 2, 37| tudakolva, hogy nem lakik-e ő itten.~Az emberek azt hitték
277 2, 37| valóban nincsenek-e ott az ő ezüsttelt hordói?~Nincsenek!
278 2, 37| bukhatnak forradalmak, ő megmarad. Hirdetheti a törvényt
279 2, 37| ezt az igazi pénzt engedte ő kicsalogatni a pincéjéből!
280 2, 37| görögnek a városban, akitől ő vette azt el egykor kótyavetyén.~
281 2, 37| hagyományozza még és az ő fiának azt a kárba veszett,
282 2, 39| volna boltot Csanta uram az ő szép utcaszobájából. Bárcsak
283 2, 39| volna bérbe kiadva, hogy ő ott hálhatna meg a maga
284 2, 39| nagy papirost; az éppen az ő párizsi diadalának emléke:
285 2, 39| szitakötőktől körülforgatva, ő megint végigdűl a nefelejcses
286 2, 39| rendezte el a házat, amíg ő odalenn járt a kertben.~
287 2, 39| mikor észrevették, hogy ő abbahagyja, ott is abbahagyták;
288 2, 40| voltak fáradva.~Vagy talán ő aludt olyan mélyen, hogy
289 2, 41| felmennek négy forinttal, akkor ő fizet nekik ugyanannyit.~
290 2, 41| az úr azt üzeni, hogy az ő neve: „százezer forint”.
291 2, 42| a feje oda volt kötve az ő fejéhez.~Csodálatos sziámi
292 2, 42| visszavillognak szemeik közé; ő nem ijed vissza semmitől.
293 2, 42| szivattyúgép működtetésére.~Ő maga attól a perctől kezdve
294 2, 42| csinálsz?”~Iván nem ügyel az ő félelmükre.~Újra jelt ád
295 2, 42| jut neki e percben, hogy ő ember, s eszik húst burgonyával.~–
296 2, 43| csillagködfoltok mind az ő láthatlan csillaga körül
297 2, 43| mert te nagy ember vagy, ő meg kicsiny ember – és te –
298 2, 43| és te – irigyled őtet; ő pedig nem irigyel téged!”~ ~
299 2, 44| vetik még alá szívét? Hisz ő nem bántotta őket soha.
300 2, 44| szólt a grófnő. – Idetalál ő magától is. Ön szívesen
301 2, 46| talyigáját tetézik, még ő biztatja a lapátolót: „No,
302 2, 46| jönne. A pihenőóra végén ő sürgeti a többit, hogy „
303 2, 46| De hát maga mossa ki. Az ő fáradsága.~– Takarékos-e?~–
304 2, 46| A többiek feladták. És ő eltagadta, hogy bántották
305 2, 46| ennek a leánynak kellene az ő lábánál térdepelni, hanem
|