Du sublime au ridicule

Aki meg akarja érteni e mondat jelentését: „A magasztos a nevetségestől csak egy lépésnyire van”, játsszék a börzén. Ott majd megtanítják rá.

Ma olyan voltál, mint egy „kisisten”, holnap olyan leszesz, mint egy „kiskutya”.

Ma mind a hatvan „agent de change” rekedtté kiabálja magát vállalataid nevével a „corbeille” kerek sorompója mellett; ma minden börzefejedelem meglátja, hogy ott vagy a „parquetten”, s lesik az arcodon, víg vagy-e, nincs-e valami rejtett árny az arcod ragyogásában. Ma, mikor az egy órát üti s megszólal a börze harangja, tódul utánad a coulissier-k serege, az agent de change-ok messziről mutogatják eléd „carnetjeiket”, telijegyezve javadra kötött „affaire”-ekkel. Ma a coulisse népe egymás hátára teszi papírjait, úgy jegyzi irónnal részvényeidre tett fogadásait. Ma minden kéz mutogatja a „pointage”-t ujjaival a levegőben, emelkedésed tanúját. Ma elállják a passage de l’Opéra átjáratait a tömegek, akik nevedre spekulálnak. Ma dühösen kiabálják papírjaidra: „je prends! je vends!”, kötik rájuk a szerződéseket „fin courant”-ra, „fin prochain”-re. „En liquid!” Még a börzén kívül is, honnan a „szépnem” ki van zárva, mert asszonynak nem szabad a börzén játszani törvény rendeleténél fogva, tehát játszanak a börze kerítésén kívül, ezernyi pénzvágyó kapzsi némber lesi a carnetes bizományost, ki a vasrácson keresztül kiáltja ki a „bourse des femmes”-nak, hogy állnak a részvényeid. S a sétány túlsó oldalán a nagy úrhölgyek, kik szégyenlenek közel jönni, de nem szégyenlenek játszani, kihajolnak hintóik ablakán megtudni, mit nyertek „rajtad”. Ez ma van.

Holnap pedig nem vagy sehol.

A nevedet kitörli mindenki a jegyzőkönyvéből. A parquetten azt látják, hogy nem vagy „ott”, s arról tudja minden ember, hogy nem vagy a világon.

Még a vénasszonyok is a börzerácson kívül tudják már, hogy nem vagy többé. Ember sem vagy, senki sem vagy. Üres hely vagy.

A Kaulman-cég a diadal tetőpontján ragyogott.

Félix úr és kebelbarátja, az apát, egy délutáni szieszta alkalmával az illatos latakia füstfellegébe burkolózva építék fényes fellegváraikat.

– Holnap lesz feltéve a börzén a magyar egyházi javak pápai kölcsöne – mondá Félix.

– Holnap kapom meg a kinevezést Bécsből az erdélyi püspöki székbe – szólt Sámuel apát.

– A pénzkirályok milliókig érdeklik magukat kölcsönünkben.

– A pápa áldását adta hozzá, s a bíbornokkalap már fejem fölött libeg.

– A legitimista pénzfejedelmek neheztelnek érte, hogy egy asszony, aki nevemet viseli, a színpadon van. Ez a szent kölcsönt alterálhatja.

– Könnyű elválnod tőle.

– Semmi szükségem rá többé. Holnap felvilágosítom őt helyzetéről.

– Azt mondják, hogy Waldemár herceg Párizsba érkezett.

– Úgy beszélik, hogy a szép asszony után.

– Hátha pénzügyi míveletünket akarja zavarni?

– Arra semmi tehetsége többé. Mióta a bondavári részvényvállalatnál és vasútnál olyan érzékeny vereséget szenvedett, el fog hallgatni a kontremin hosszú időre.

– Tehát csak Evelináért járna Párizsban?

– Belé van bolondulva egészen. Azt mondják, ha Evelina elutazik, mindenütt utána jár, s ahol Evelina megszállt egy fogadóban, Waldemár megvesztegeti a pincéreket, hogy abba az ágyba fekhessék bele, amelyből ő kikelt, s a fürdőintézet szolgáját, hogy abban a kádban, abban a vízben fürödhessék meg, mely előbb Evelinát fogadta be.

– Különös bolond! S az asszony pedig ki nem állhatja őt.

– Az az ő kára.

– Tibald herceg bajosan fogja sokáig vinni.

– Ahogy én megkísértém pénzügyeit rendezni, alig viheti két esztendeig hitelezői összehívása nélkül.

– Ha ugyan valamivel korábban az újdonsült vő meg nem indítja ellene a bírói gond alá vétetést.

– Volt már róla szó, mikor eljöttünk Bécsből.

– Nem fog az a bondavári ügyekre visszahatással lenni?

– Semmivel sem. A részvényeiért hitelezett tőke éppen a bondavári uradalomra van betáblázva, mely tiszta. Óh, a bondavári vállalat gyémántsziklára van építve.

A távirdahivataltól sürgönyöket hoztak a két úrnak. Kaulman házához voltak címezve az apát úr levelei is, miket bécsi tudósítóitól kellett kapnia.

– „Lupus in fabula!” – szólt az első sürgönyt feltörve Kaulman, s odanyújtva azt Sámuel apátnak.

Az apát ezt olvasá belőle:

„B. Tibald herceg ellen a bírói gond alá vétel törvényesen elrendeltetett.”

– Szegény Evelina! Ezzel ő járta meg! – mondá cinikus humorral Félix.

A pap is feltörte a magáét, s egy perc alatt végigolvasta.

– Ezzel meg „én!”

A sürgönyt átnyújtá Félixnek.

Abban e sor állt:

„A miniszterek mind leköszöntek. A császár elfogadta. A rendszer változik.”

Adieu püspöki infula! Adieu kardinálkalap! Adieu reichsrathi bársony karszék!

A harmadik sürgöny felbontásánál összedugták fejeiket, hogy egyszerre olvassák azt.

Abban pedig ez volt tudatva:

„A bondavári tárna felrobbant. Az egész tárna ég.”

– Ezzel pedig mind a ketten! – rebegé Félix kihullatva kezéből a távsürgönyt.

– A három csapás úgy jött egymás után, mint a háromágú mennykő!

Ez a legutóbbi a legnehezebb volt.

Ha ezt Waldemár herceg megtudja, a kontremin minden tűzaknája egyszerre lángba borul.

Valamit kellene tenni a veszély elhárítására, de gyorsan.

Mit?

Csak a nagy egyházi kölcsön kiírásáig lehetne időt nyerni, azután ily apróság, mint holmi Bonda-völgyi vállalat, számba sem jönne többé.

De hogyan elhallgattatni az ellenfélt?

El lett határozva, hogy Evelinával beszéljen még ma a pap.

S Waldemár herceggel Kaulman.

… A ragyogó arcok milyen nagyon elsötétültek!

Hát most egy asszony mosolygásának selyemszálán függ-e a férfiak minden dicsősége?