Fejezet

 1 I   |       volt szükség.~Lenke Lőrinc báró tábornok magyar indigena
 2 II  |          Egy purdé van – meg egy báró.~– Ne mondd?~– A haldokló
 3 III |        nem könyökölt. – És Simon báró megtette azt, hogy a Bezirks-Sekretariat
 4 III |             Ezt is asszentálta a báró irodaszolgának. Szürke már
 5 III |   megállva jelenti:~– Méltóságos báró úr, instálom alásan…~– Micsoda
 6 III |          s elkezdés~– Méltóságos báró úr, instálom…~A titkár nem
 7 III |      borotváltatni.~– Méltóságos báró úr! Ez a bajusz együtt őszült
 8 III |          akit nagyra tart. Gróf, báró, földesúr neki mindegy,
 9 III |       régebben nem találkozott a báró. A cigányfiút már hatéves
10 III |         háromhavi idényre.~Simon báró végignézte az iratokat fejcsóválva.~–
11 III |      beleegyezésem nélkül?~Simon báró cinikus flegmával ült le
12 III |      velem, ha abbahagyod.~Simon báró olyan önérzettel beszélt,
13 IV  |       nem vette ezt észre.~Simon báró készséggel futott a gyufatartóhoz,
14 IV  |         lesz? – kínálkozék Simon báró, az íróasztala kis fiókjából
15 IV  |      oldalpillantást vetve Simon báró felé, fejcsóválva mondá:~–
16 IV  |     legyen szerencsém.~Már Simon báró is duplázta a szót. Lehet,
17 IV  |         valami „komondőr”.~Simon báró is erőltette a nevetést.
18 IV  |           a feleségem küldött, a báró úrhoz. Még nem tetszett
19 IV  |              mondá magában Simon báró. – Ez bizonyosan előléptetésem.~–
20 IV  |  história! Nagyon kellemetlen. A báró úr bátyja, gróf Bárdy Zoltán,
21 IV  |         tekintve a rokonságot: a báró úr testvére, testvére, mondok,
22 IV  |        én elvem, az elvem.~Simon báró fanyar képet csinált az
23 IV  |      diszkrét eljárásával tett a báró családja grófi ágának, még
24 V   |    önmagát emelje fölfelé.~Simon báró most már egészen visszanyerte
25 VI  |    visszaadta azt.~– Lenke Simon báró nőül kéri nagysádat.~– Nos!
26 VI  |    kisasszony, hogy fogadja el a báró úr ajánlatát: – ma pedig
27 VI  |        loptam el ezt az iratot a báró asztalárul. Ebben Zoltán
28 VI  |           hogy fogadjam el Lenke báró kezét? A tejtestvéredét.
29 VII |   provisorie azonban Lenke Simon báró kezelése alatt hagyták.
30 VII |         sok szép porcelán mind a báró úré lett? Ugye? – Meg ez
31 VII |          muzsikusba szerelmes, a báró meg a cigány menyecskébe.
32 VII |   homlokáig sima.~Még maga Simon báró is elmosolyodik a láttára.~–
33 VII |        elégnél – fakadt ki Simon báró.~– Az én feleségem is megcsókolta,
34 VII |    Istenatyám! Ah, a fiam!~Simon báró azt hitte, hogy róla beszél.~–
35 VII |         a menye kapricait?~Simon báró azt hitte, hogy még mindig
36 VII |       saját házában volna.~Simon báró ingerülten rágta a körmeit.~
37 VII |       mögött állt a férje, Simon báró, akinek vastag vonásokkal
38 VIII| meglepetésre nagyot ugrott Simon báró dühében, s ki akart szaladni
39 VIII|           Belépett Ollósi.~Simon báró olyan közönyös arcot csinált,
40 VIII|         várt arra Ollósi, hogy a báró így vagy amúgy kezdje a
41 VIII|            Ez már infámia!~Simon báró a közönyöst játszotta.~–
42 VIII|    tollforgató jól ismerte Simon báró gyengéit. Féltékeny a feleségére.
43 VIII|      fejfájás után, amidőn Simon báró elment a Durchlauchtnál
44 VIII|          szobába vezették. Simon báró nagy emfázissal adta elő
45 VIII|           Ezúttal azonban, Simon báró nagy megütközésére, egészen
46 VIII|              Gondolja csak, édes báró, ez a pámsábel ember egészen
47 VIII|       lehet. Csupa herceg, gróf, báró, márki és nagykereskedő,
48 VIII|      szolgálatba veszitek.~Simon báró összecsapta a kezeit.~–
49 VIII|       földindulást. Lássa kedves báró, önnek sem kellett volna
50 VIII|    helyes. Ha megtisztel azzal a báró úr, hogy én szerezzek önnek
51 VIII|        úgyis üresen marad.~Simon báró nagyot bámult.~– Üresen
52 VIII|         kedvem. A revoár, kedves báró! Aztán ne felejtse el a
53 IX  |         A fényes elégtétel~Simon báró sietett vissza a vendéglőbe.~
54 IX  |       Hisz én magam írtam.~Simon báró csak elámult.~Aranka pedig
55 IX  |       mint Balambér bácsi.~Simon báró már most igazán nem tudta,
56 IX  |     Másfelé kell nyomozni!~Simon báró aztán megemlékezett a várt
57 IX  |          búcsúlátogatását.~Simon báró egyedül hagyta őket, ő a
58 IX  |     adatni, úgy, ahogy azt Simon báró maga kívánta.~Azzal végződött
59 IX  |            kérdé elbámulva Simon báró.~– Természetesen. Ilyen
60 IX  |        Verekedni? – hebegé Simon báró, s egyszerre fél fejjel
61 IX  |          az összecsapásra.~Simon báró a félelem vakmerőségével
62 IX  |         járt így az utcán.~Simon báró pedig komolyan vette a diadalát.~
63 X   |         állunk az idővel? – Ha a báró most jött meg az útról,
64 X   |     állok, kegyelmes uram.~Simon báró eléje tartotta színlapot.~–
65 X   | elvegyült a társaság közé.~Simon báró egyre tüzelte magát, magában
66 X   |         nem voltam itten.”~Simon báró fölcsapta a kalapját a fejére.
67 X   |         S már most, ha tetszik a báró úrnak, báró úrnak, utazhatunk
68 X   |         ha tetszik a báró úrnak, báró úrnak, utazhatunk par kompanyi,
69 XIV |     nézve.~Itt hozzájutott Simon báró, hogy a szép indus nőnek –
70 XIV |      rendeltük találkozóul. Ha a báró a feleségét is magával hozta,
71 XIV |     szerint így hangzik: „Miután báró Lenke Simon egy, a múlt
72 XIV |     annálfogva a becsületbíróság báró Lenke Simont párbajképtelennek
73 XIV |         azonban én nem lehetek a báró úr párbajsegéde. Üdv önökkel,
74 XIV |          rend lovagja. Ő lehet a báró úr segédje.~– Nincs ellene
75 XIV |       meghajtá magát.~– Leszek a báró úr segédje.~Azzal Citerának
76 XIV |          kedves anyámnak, özvegy báró Lenke Lőrincnének, másik
77 XIV |       arcát tenyerébe temetve.~– Báró úr! Bátor vagyok önt hasonló
78 XIV |          a szekundánssal, hogy a báró nagyon tréfás ötletnek találja
79 XIV |    forintost.~– Fej vagy írás? A báró úr választ.~– Írás!~A feldobott
80 XIV |      esett fölfelé fordítva.~– A báró úré az árnyék, a grófé a