Fejezet

 1 I   | eszméletlenül esett a karjai közé. – No most úrfi, maga vegye a
 2 II  |         Egész emberré lettem tőle. – No már eredj dolgodra.~A cigányasszony
 3 II  |            hozzá ne érj! – Suttogá a nő, a haldokló feje fölé tartva
 4 II  |           szót se szólj! – dörmögé a nő, tenyerével letakarva a
 5 III |                 Igenis – instálom.~– No hát mit akar bejelenteni?~–
 6 III |          velem. Soha vas nem érte.~– No, hát most tegye el ereklyetartóba.
 7 III |               mint egy vadmacskát. – No jól van! Másnap a hegy túlsó
 8 III |          aztán mihez ért urambátyám?~No már ez olyan gorombaság
 9 III |       mégiscsak türtőztette magát. – No de a grófnővel nem perelhetek. –
10 III |             Az is az én fogam nyoma. No hát mindjárt megkapja a
11 III |          mosdó, olyan a törülköző.~– No hát állj ide elém, hadd
12 III |            Két arasszal átérhető.”~– No azt ne írja bele! Ne írja
13 III |                 Hát csak azért, hogy no…~„Lábai?”~Ekkor meg aztán
14 III |             a bárónéhoz fordulva.)~– No ez megvan – mondá Simon. –
15 III |          tartani a szupremáciáját.~– No hát Barkó Palya, kezedben
16 III |             a bárónénak. – Kegyenced no! Mikor kis kölykek voltunk
17 III |               Tudod te, hogy ki az a nő?~Erre dölyfösen ugrott fel
18 V   |       Köszönöm. Én nem szivarozom.~– No hát erről beszéltünk, erről
19 V   |           haragudott e viszonyért?~– No de mennyire! Fenyegetőzött,
20 V   |           hogy ha nem tetszik neki a nő, akit feleségül veszek,
21 V   |   uralkodhatik minden élők fölött.~– No ugye? – kapott rajta Simon.~–
22 V   |          kenyerén.~– Hát a mátkád?~– No hisz arról akarok beszélni.
23 V   |            gyorsan akarsz emelkedni. No hát én egyszerre úrrá emellek.
24 V   |              segít előre? Elfogadod. No hát itt a testvéred keze!
25 VI  |            ismerem a vádat. S ha egy nő vádolva van, az már el van
26 VI  |    apagyilkos számára van védelem, a nő számára nincs. Akit a vésztörvényszék
27 VI  |              akkor szabad lesz; de a nő, akit a társadalom elítélt,
28 VI  |             vajon mit tud egy merész nő fantáziája elővarázsolni,
29 VI  |           Még eddig igazat beszélt a nő.~– Fél évig hírt sem hallottam
30 VI  |              Rosszul emlékezik rá.~– No hát a saját eksztázisomban
31 VI  |         emberért meg tudnék halni.~– No hát annak az embernek az
32 VI  |            üdvözíthetsz.~– Zsófia!~– No hogy valahára nevemen szólítasz!
33 VI  |               akkor elfelejtem, hogy nő, hogy ember vagyok! Szörnyeteg
34 VII |        kártyáit, magában motyogva:~– No ti szép dolgokat mondtatok
35 VII |           adóvégrehajtó úr és neje.”~No ezeket leírni sem érdemes.~
36 VII |       mulattatni, hogy várat magára! No, azt se hittem volna, hogy
37 VII |      cigánnyal per „ön” beszélnek.~– No még sohasem láttam cigányt
38 VII |           énekesnő volt – hajdan.)~– No nézd ezt a gonosztevőt!
39 VII |           hitte, hogy róla beszél.~– No hát mi baja van „velem”
40 VII |       bőrtokocskát vett ki belőle.~– No most, kérlek, Jánosom, zárd
41 VII |              táncol? Az képtelenség! No a legközelebbi pikniken
42 VII |               Egészítsd ki a partit.~No még csak az kellene, hogy
43 VII |          Palihoz intézte a szavát.~– No hát, édes Palikám, ha már
44 VIII|      gazoknak! Szicíliai vecsernyét! No majd a seprűjét én töltögetem
45 VIII|     becsempészni. Önnek jó orra van. No hát mit szimatol?~– Kegyelmes
46 IX  |        ábrázatja a rendőrfőnöknek.~– No ez nem csak nekünk volna
47 IX  |             markába a kardok közül. (No csak bátran! – súgá a fülébe
48 X   |             Citerát elbuktassa. Ha a nő bukik, a férj meg fogja
49 X   |              sokat ígérő tenyereit. „No hiszen lesz itt ma taps,
50 X   |        széles hátára helyezett el.~– No nézd! – morgolódik a kataszter; –
51 X   |              is az ilyen újságíró. – No aztán engemet is beleírjon,
52 X   |               Megbolondult ez félig? No hát legyen egész bolond.”~
53 X   |        tudományhoz: – ahhoz értek.~– No hát halljam, mihez értesz?~
54 X   |             úrhoz ment könyörögni. – No hiszen! Ezek az anyósok!
55 X   |           maga jönne el – egyedül. – No – nem a művész – egyedül,
56 XII |             el lehetett volna lopni.~No de hát ki jár a cigány házába
57 XII |          ismét a hétköznaplójában.~– No, most rakj tüzet – mondá
58 XIII|            akik téged úgy szeretünk? No ne forgasd hát úgy a két
59 XIII|        Ráfújtam, s összezsugorodott. No ne nézz rám olyan nagyon,
60 XIII|            ne nézz rám olyan nagyon, no! Mert megijesztesz. Hisz
61 XIII|              neked sohasem hazudtam. No ne nézz úgy rám. Csókold
62 XIII|       fordult az igazlelkű grófnak. „No ha nem vagyok testvére,
63 XIII|         keresztet csináltam közéjük. No most gyere, menjünk a te
64 XIV |            látogató egy férfi és egy nő volt. A nő sötétszínű útiköntösben,
65 XIV |              férfi és egy nő volt. A nő sötétszínű útiköntösben,
66 XIV |        muzsikus meg az ő pereputtya.~No ezekért nem érdemes helyet
67 XIV |               Amellé letelepednek.~– No gyerekek, itt ütünk ma tanyát –
68 XIV |         megpengették a hegedűiket.~– No aztán rajkók, ne kíméljétek
69 XIV |            másról, csak a hegedűről. No hát az új nótát betanultátok-e
70 XIV |              elhúzták az új nótát.~– No most magatokban játsszátok
71 XIV |           még ettől sem ijedt meg.~– No ha ilyen súlyosak a feltételek,
72 XIV |              bölcsebb akart lenni.~– No majd én megmagyarázom egész
73 XIV |              apja nyakán csüngött.~– No most már elég világos a
74 XIV |             neveled őket, Palikám?~– No már ennek a két elsőnek