Fejezet

 1 II  |        amíg csak a fia annyira fel nem nőtt, hogy maga kereshette
 2 III |           mert éppen most ment fel az instánciám.~– Ahán! Bala
 3 III |      Simon zavarodottan ugrott fel, s a borítékba zárt rózsaszín
 4 III |        hangversenyekben lépett fel. Akik hallották, azt mondták,
 5 III | huncutkákba csavarva”.~– Nyisd fel szemedet, és nézz rám.~„
 6 III |       akit álmából riasztottak fel. Visszafordult, Simon bárót
 7 III |      nő?~Erre dölyfösen ugrott fel a székéből Simon.~– Grófnő!
 8 IV  |   bársony hálókabátot, s rántá fel a fekete szalonrokkot: nem
 9 V   |  irodaszolga ex abrupto mondja fel a szolgálatot.)~A belépő
10 V   |       a fejét, de még nem adta fel a sakkjátszmát.~– Hát sok
11 VI  |   látni, csak Aranka nem vette fel azt soha. Volt vakmerősége
12 VI  |  kívánsága, az mind engem kért fel közbenjárónak a hatalmas
13 VI  |     hallgass ki, s aztán ments fel, vagy ölj meg! – De ő felém
14 VI  |       Rám hagyta, hogy bontsam fel a tárcát, s olvassam el
15 VI  |      kegyetlenség is! – kiálta fel indulatosan Aranka. (De
16 VI  |      Még nem vagy itthon. Állj fel, és írd meg a köszönő feliratot
17 VI  |        a karmesternek.~– Gyere fel egy szóra, Palkó barátom.~
18 VI  |    akar hódítani, elébb menjen fel Bécsbe, s legalább egy esztendeig
19 VI  |    férfiúi büszkeséggel emelte fel a fejét.~– Arnóti kisasszony!
20 VII |  Vendégeink érkeznek. Tegye ön fel az érdemrendjét.~Simon kivette
21 VII |     fennhangon mondta: – Nyisd fel azt a bőröndöt.~Amíg a János
22 VII |   Azzal a másik tokot nyitotta fel Zoltán, s abból is egy olyanforma
23 VII |   ilyen felköszöntésre buzdítá fel magát:~– A gróf úr szerencsés
24 VII |       Tudod, hol áll? S hozass fel a Jánossal a mi kedves vendégeinknek
25 VII |       sértett ámbíció fortyant fel benne. Hátravetette a fejét
26 VIII|    asztalnál ülnek. Most adták fel a tizedik fogás ételt: a
27 VIII|         Éppen most köszöntötte fel Anna bárónét, mint a Gracchusok
28 VIII|      lüktető fejfájásra ébredt fel. Olyan volt a szája íze,
29 IX  |       Aranka éppen akkor tűzte fel a kontyát a fejére, hímzett
30 IX  |       ügyét.) Ő maga említette fel. Teljes elégtétel fog adatni,
31 X   |    minden kulcs. Az nyitogatta fel előtte az ajtókat.~Dúlva-fúlva
32 X   |     vállára. Az egész társaság fel volt förmedve.~S ez elszörnyedt
33 XII |      helyét, senkinek sem tűnt fel, hogy a vén cigányasszony
34 XII |        házajtónak a kulcsa meg fel volt téve az eszterhéj alá.
35 XII |       szakadatlan moraj zúgott fel a városból, emelve zenehangoktól.
36 XIII|   hozzá, hogy a világban alá s fel tekeregjen, hegedűvel. Akkor
37 XIII|  Egyszer aztán csak arra riadt fel, hogy a sűrű rekettyés közül
38 XIII|  csörtetett feléje. A két ökle fel volt emelve…~– Mit tettél,
39 XIII|      már, hogy mi zaj morajlik fel onnan a városból. Az ő háza
40 XIV |   magának, pincér nem szolgált fel. Háboríthatlanul szürcsölhette
41 XIV |     fátyolfonalakban akadozott fel a fákon, a pázsit mintha
42 XIV | mulatságában, kihívólag lépett fel a nemzeti érzülete ellenében.
43 XIV |     bűnlajstromomon? – förmedt fel Simon. – Még azt is szememre
44 XIV | visszaadjam ezt a vágást.~– Ön fel sem tudta fogni állásának
45 XIV |      ön elhagyja ezt a várost, fel lesz lobogózva minden ház,
46 XIV |  Bizonyosan azért hívatták önt fel Budára, hogy ezt a nagy
47 XIV |        a világ. Dühösen ugrott fel a helyéről, őrjöngő tekintetet
48 XIV |    hegedűmet! Cigánynak nőttem fel, cigány maradok. Nem cserélek
49 XIV |      véled.~E pillanatban tűnt fel a keresztúton Bárdy Zoltán
50 XIV |       igaz ám, apaka! – kiálta fel a bátrabb. – Mert én vagyok
51 XIV |      Isteni naivság! – sóhajta fel Simon, megfogva Citera kezét. –
52 XIV |   férfialak silhouette-je tűnt fel az útkanyarulatnál.~Ezek
53 XIV |        lépésnyi távolságra áll fel.~Orvost nem hoztak. Az ilyen
54 XIV | németet!~Simonnak minden idege fel volt lázadva ettül a gondolattul.~
55 XIV |       a lombok közé, szemhéjai fel voltak dagadva. Halántékain