Fejezet
1 II | itt, Haricska?~– Halódom – mondá a cigány. Olyan volt a hangja,
2 III | kedvetlenségét. – „Nagyon csodálom – mondá a gróf –; hiszen én kiadtam
3 III | fordulva.)~– No ez megvan – mondá Simon. – De hát ezért nekem
4 III | csókot.~– Akár kettőt – mondá nevetve a menyecske.~Simon
5 III | számotok, most már mehettek – mondá Simon, átadva az útlevelet
6 III | bántam a védenceddel? – mondá a bárónénak. – Kegyenced
7 IV | Jó reggelt! Jó reggelt! – mondá beköszöntve.~E varázshangra
8 IV | Simon báró felé, fejcsóválva mondá:~– Ej, ej, ej, ej, ej, ej!
9 IV | Kedves barátocskám!” – mondá magában Simon báró. – Ez
10 V | hivatalos lagymatagsággal mondá~– Gróf úr! Úgy hiszem, ez
11 VII | Manga bizalmasan súgva mondá:~– Hjaj! Annak már van kettő. –
12 VII | odabenn.~Anna szomorúan mondá~– De mikor az énnekem egy
13 VII | úr kedélyes elégültséggel mondá Simonnak:~– A mi asszonyságaink
14 VII | kölcsönösen.~Simon panaszhangon mondá Lebegut úrnak:~– Azt is
15 VII | tudunk, ugyebár fetterkém? – mondá erre Mikuláj úr, a járásbíró.~
16 VII | úr jóakaró nehezteléssel mondá, mutatóujját szája elé téve:~–
17 VII | itthon találja magát! – mondá Simon Lebegut úrhoz fordulva.~–
18 VII | diplomata veszett el! – mondá magában a kegyelmes úr.)~
19 VII | hogy megtiltott mulatság – mondá Aranka.~Ez nehéz mondás
20 VII | másképp lesz az rövid időn! – mondá Aranka, úgy, hogy a körülállók
21 VII | szentimentális kitörésekről – mondá Simon, visszavonulva inggallérja
22 VII | elbámulva Simon.~Anna hevesen mondá:~– Hiszen csak … (Akkor
23 VII | Lebegut úr naiv malíciával mondá Mikuláj úrnak.~– Hogy parancsolgat
24 VII | hogy mindenki meghallhatta, mondá Arankának:~– Különösen nagyraveszem
25 VII | megyefőnök urat kérném – mondá Zoltán.~Lebegut úr odatoppant
26 VII | legártatlanabb nyájasággal mondá:~– Nem tesz semmit, azért
27 VII | kegyelmes úr.~– Menjünk innen – mondá a nejének. – Ez az ő háza.~
28 VIII| éjszakát.~– Hát… ez az orr! – mondá Ollósi, mutatóujja hegyével
29 VIII| feleségem?~Ollósi úr súgva mondá:~– Mikor művésznő volt,
30 X | ravasz cigány mosolygással mondá:~– Hogy én ne tudnék ilyesmit?~
31 X | csóválták a fejeiket.~– Jó! – mondá Aranka, levetve a tartózkodást. –
32 X | jöttünk, korán is jöttünk – mondá Lebegut úr. – Ez nekem szokásom,
33 X | anyjánál maradt, s halkan mondá:~– Idáig eljutottunk az
34 X | dalomat fogja eljátszani – mondá Aranka. – Azt mondják, hogy
35 X | följött.)~Aranka nevetve mondá~– Don Sylvát játsszuk?~Simon
36 X | Mindjárt ideküldöm – mondá Zoltán, s elment Palit keresni.~
37 X | Ollósi.~– Édes Ollósi úr – mondá neki rettenetes szelídséggel. –
38 X | fogok a rendező urakkal – mondá Pali.~– De ne az asszonyok
39 X | malmoztatva, s kategorikus hangon mondá:~– Azt én bizonyára nem
40 X | szokott humoros flegmával mondá el a derék emberke.~Simon
41 XII | azokat a cifra ruhákat – mondá a menyének Manga. – Rakd
42 XII | No, most rakj tüzet – mondá Manga. – Tanuld meg, hogyan
43 XIV | önről énekeltek.~– Nem azt mondá ön, hogy ön szerzi e gúnydalokat?~–
44 XIV | már! Ezt kapunk ma ni! – mondá Pali, a hüvelykujja körmét
45 XIV | bennünket?~Simon halkan dörmögve mondá:~– Azt ön nagyon jól tudja,
46 XIV | voltak.~– Sohasem tudom én – mondá Pali. – Olyan egyforma feketerigó
47 XIV | már elég világos a dolog – mondá Zoltán. Pali hamiskodó,
48 XIV | kezét, s elkomolyult arccal mondá neki~– Úgy legyen, ahogy
49 XIV | Isten veled, édes Pálom – mondá a művésznek, s kétszer megcsókolta
50 XIV | kérdé Zoltán.~– Igen – mondá Ingoványi, s átadta a két
51 XIV | cédulát. Halk, csendes hangon mondá:~– Uraim. Én a becsületbíróság
52 XIV | Nem ezért az úrért itt – mondá Zoltán –, hanem azért a
53 XIV | vasbilincs, s a szemébe mondá:~– Ez az ön műve, asszonyom.
|