1-500 | 501-1000 | 1001-1486
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 I | magyarok „epemirigynek”, az orvosok „cholera morbusnak”,
2 I | orvosok „cholera morbusnak”, az egész világon „fekete asszonynak”.~
3 I | semmit.~Megkísérték elzárni az útját. A vármegyék felültették
4 I | körülszántatták a falut – az sem használt semmit.~Ahol
5 I | forró téglákat rakattak az ágyába, dunnák alá takartatták,
6 I | dunna alól, kommantsanak rá. Az sem használt semmit.~Hogyan
7 I | kitalálni. Egyetlen hírlap volt az országban, melyben azt lehetett
8 I | azt lehetett olvasni, hogy az a titokteljes rém valami
9 I | levegő: azért olyan sárga az ég nappal. De hogy ezeket
10 I | hadjárat. Egyszer aztán az a hír terjedt el a nép között,
11 I | terjedt el a nép között, hogy az urak és a zsidók szövetkeztek
12 I | több helyen fellázították az alsóbb néposztályokat, s
13 I | felbőszült tömegek elkezdték az úri kastélyokat és a kocsmákat
14 I | elnyomására kirendelni s az igazságszolgáltatást a katonatisztekre
15 I | Házasságuk második évében történt az, hogy az ordinárius azt
16 I | évében történt az, hogy az ordinárius azt a kedves
17 I | tele mindennemű vadakkal; az erdőt egy hegyi folyam szelte
18 I | mostak a cigányok.~Ebben az esztendőben a tartós szárazság
19 I | száradva a folyam, amiből az aranymosó cigánynak az a
20 I | amiből az aranymosó cigánynak az a dupla haszna lett, hogy
21 I | állandóul a kastélyban. Az istállóban éjjel-nappal
22 I | volt a kalitkában, mely az örömhírt gyorsan megvigye
23 I | volna meg a postacédulát.~Az utolsó napok alatt azonban
24 I | föllépve a lázadók ellen, az egész zendülést el fogja
25 I | következett: a lázongó csőcselék az első szurony láttára szétfutott
26 I | szurony láttára szétfutott az erdőben; a lázító főcinkosokat
27 I | egyszerre megváltoztatták az egész népkedélyt.~Az epemirigy
28 I | megváltoztatták az egész népkedélyt.~Az epemirigy a faluban is megjelent.
29 I | megjelent. Reggel még látták az ép, egészséges férfit, amint
30 I | szívét szakították volna ki. Az özvegyek kiálltak a tornáckapuba,
31 I | tornáckapuba, s telesikították az utcát, s jajveszéklésükkel
32 I | jajveszéklésükkel átkozták az urakat.~Az ijedelem meg
33 I | jajveszéklésükkel átkozták az urakat.~Az ijedelem meg a düh ragadós.~
34 I | a városból. Keserű volt az nagyon, volt benne china,
35 I | jobbágyoknak is osztott belőle.~Az első halálesetnél aztán
36 I | harmadiknál már ordították, hogy az uraság mérgezteti meg a
37 I | János hajdú hordta körül az ételt. A kisfiút, Zoltánt
38 I | súgott a bárónő fülébe, mire az fölkelt az asztaltól, s
39 I | fülébe, mire az fölkelt az asztaltól, s nyájasan mondta
40 I | asztaltól, s nyájasan mondta az asztaltársaságnak, hogy
41 I | Azzal fölkelt, és kiment az étteremből.~– Minden úgy
42 I | jobbágyságot. A vadászokat kinn az erdésztanyán már lefegyverezték.
43 I | cselédség meg van rémítve, ezek az első puskalövésre elbújnak
44 I | azonkívül a kolomposaiknak az a szándékuk, hogy a bárónét
45 I | a tábornok urat, hogy ha az elfogott cinkostársaikat
46 I | menekülnünk?~– Csupán csak az erdő felé. A parkon keresztül
47 I | parkon keresztül szabad az út, s onnan a vadaskert
48 I | embernek való köntös volt az), megszállta a nehéz sejtelem,
49 I | meg a vadászkarabélya.~– Az egy gyermek.~– De tud az
50 I | Az egy gyermek.~– De tud az lőni, volt már medvevadászaton
51 I | báróné!~– Értesíteni kellene az asztaltársaságot.~– Az Istenért!
52 I | kellene az asztaltársaságot.~– Az Istenért! Ne nagylelkűsködjék
53 I | árulva. Itt van a pópa, az megvédelmezi őket.~Ezzel
54 I | Itt a botod – suttogá az anyjának. – János elöl megy,
55 I | vette észre menekülésüket.~Az ég is kedvezett nekik: egészen
56 I | hajdú volt, juthatott eszébe az a vakmerő terv, hogy a közeledő
57 I | ellenséggel szemben, annak az oldala mellett lehet legjobban
58 I | lehet legjobban elmenekülni.~Az erdős hegyháton lehetett
59 I | Nappal igen regényes ez az út a páfránnyal és szederindával
60 I | sötétben ez mind akadály. Az ember nem lát a lába alá.~
61 I | tért. Zoltán pedig segített az anyjának fölhágni s leszállni,
62 I | ahol görgeteg kő állta el az utat.~Így haladtak lefelé
63 I | már a „kővé vált barátot”, az a magas kolonc a vége felé
64 I | teketóriázott, hanem átnyalábolta az ingadozó nőt, aki abban
65 I | tűzszerszámot, s mutassa az utat; mert ha én most elesem,
66 I | csiholva, nyomában a hajdú az elájult bárónővel.~Elérték
67 I | Apró kavics, kőzsurma volt az alja. Szerencsére az ég
68 I | volt az alja. Szerencsére az ég is kitisztult: a zivatar
69 I | torkolata közelében van az aranymosó cigánynak a tanyája. –
70 I | rohamai hordták alá ezen az úton a kőzetben rejlő telérből
71 II | II. FEJEZET ~Az aranymosó kunyhója~A vízmosás
72 II | teríté be a talajt, melyen az egyedüli növényzetet az
73 II | az egyedüli növényzetet az a nagy kerek levelű, ernyős
74 II | nagy kanyarulatot tesz, az ellenkező oldalon mélyen
75 II | benyúlva a bazaltsziklába, míg az innensőn messze benyúló
76 II | ember meregeti lapáttal az iszapot, s töltögeti teknőbe,
77 II | megszokták már egymást.~Az aranymosó egy arany évi
78 II | egy arany évi bért fizet az uraságnak; de azt is visszakapja
79 II | van a part szélében; felét az áldott természet, felét
80 II | a nádkévék, a paticsra, az egészet befutotta az iszalag
81 II | paticsra, az egészet befutotta az iszalag meg a szederinda:
82 II | szederinda: tele van virággal, s az emberi indusztriát képviseli
83 II | képezik a téli eleségét az egész családnak.~A cigánynak
84 II | jó embert.~Furcsa név biz az! De hát „rizskásának” csak
85 II | csak nem híhatták; mert az uraknak való csemege – szegény
86 II | emberé a haricska. Jó név az a cigánynak! Csak abbul
87 II | gróf is jól ismerte ezeket az embereket; le szokott ide
88 II | hajdú lassan tudott haladni az ölében tartott drága teherrel:
89 II | Zoltán segélyül akarta hívni az aranymosót. Két férfi egy
90 II | biztosabban szállíthatná el az eszméletlen bárónőt.~Amint
91 II | széttekinte a fiú, megdöbbenté az a látvány, ami útjában állt.~
92 II | Még aminek szárnya van, az sem tud előle menekülni.
93 II | Zoltán sietett a gunyhóhoz.~Az aranymosó ott feküdt az
94 II | Az aranymosó ott feküdt az ajtó előtt keresztben egy
95 II | grófja előtte termett; pedig az igen szépen köszöntötte.~–
96 II | mondást nem értette meg az úrfi. Parasztok szokták
97 II | Gyermek van odabenn?~– Az ám.~– Hogyan?~– Hát az a
98 II | Az ám.~– Hogyan?~– Hát az a gólya hozta, aki ott vergődik
99 II | gémek, mind lepotyognak az égből. A csivasz duhajok
100 II | duhajok azt kiabálják, hogy az uraság rontja meg őket!
101 II | Hát a repülő madarakat is az uraság rontja meg? – Jaj!
102 II | Jaj! A csuma szuflája az. Érzem én azt az ujjam hegyével.
103 II | szuflája az. Érzem én azt az ujjam hegyével. Nem hideg,
104 II | érzem; – a nyelvem érzi az ízét: nem édes, nem keserű,
105 II | hajdú. Úgy sietett, hogy az arcán csurgott a veríték
106 II | Gyorsan! Gyorsan! Nyissa ki az ajtót, úrfi! – kiabált Zoltánra.~–
107 II | Haricskával! A báróné dolga az első. Tudtam, hogy veszedelem
108 II | ajtaját, bevitte magával az ölében tartott úrnőt, akinek
109 II | halk dödörgése, vegyülve az asszony sápítozásával.~Néhány
110 II | Néhány perc múlva kilépett az ajtón a hajdú.~– Siessünk,
111 II | Míg ránk nem virrad.~– Hát az anyám?~– Annak itt kell
112 II | Akkor én is itt maradok az anyámat megvédelmezni.~–
113 II | ez a haldokló cigány itt az ajtóban. Ha azt meglátják
114 II | ajtóban. Ha azt meglátják az üldözők, világgá szaladnak
115 II | ijedtükben.~– Hogyan hagyjam itt az anyámat? Egyedül, elájulva?~–
116 II | Egyedül, elájulva?~– Azon az úrfi nem segíthet. A kunyhóban
117 II | partra, s aztán siettek az erdős ösvényen fölfelé a
118 II | dideregve motyogott magában.~– Az elébb semmit se láttam,
119 II | Manga?~Öklével bezörgetett az ajtón.~Arra félig kinyílt
120 II | ajtón.~Arra félig kinyílt az ajtó, s egy buglyos fő tekintett
121 II | kell, drágám? – suttogá az asszony.~– Hagyd nyitva
122 II | asszony.~– Hagyd nyitva az ajtót – nyögé fogvacogva
123 II | belátnak.~– Ki látna már be?~– Az ott ni! – szólt az asszony
124 II | be?~– Az ott ni! – szólt az asszony egy fényes csillagra
125 II | fürösztöm.~– Mi a? Mit mondasz? Az is kettő?~– Egy purdé van –
126 II | ha kívánod.~Azzal kihozta az egész fazék savanyított
127 II | odavette annak a fejét az ölébe, s a szájához tartva
128 II | fazék szélét, megitatta az uborkalével.~– Jajh! De
129 II | cigányasszony betette maga után az ajtót. Mit csinált odabenn
130 II | csinált odabenn hosszú ideig? Az az ő dolga. Neki kellett
131 II | odabenn hosszú ideig? Az az ő dolga. Neki kellett helytállni
132 II | kellett helytállni kettőért. Az a másik folyvást eszméleten
133 II | meg nem látom – a purdét. Az én kis angyalkámat. Aztán
134 II | Manga! Manga!~Nem tudott már az ajtón dörömbölni, nem volt
135 II | keze, se lába.~Megnyílt az ajtó, a cigányasszony kihajolt
136 II | cigánypurdé, báróúrfi – az első napján az életnek.
137 II | báróúrfi – az első napján az életnek. Hanem a pólya hímzett
138 II | ezüstfényben ragyogtak, az ajkai szét voltak nyílva.
139 II | cigányul~…Amáró dáde…~Elvitte az ámenig.~Aztán nagyot fohászkodott.~–
140 II | féreg, ha én meghaltam?~Az anya ravaszul mosolygott,
141 II | nagyot villant még egyszer az elméjében. A repülni készülő
142 II | el ne mondd, amit tudsz.~Az még egyet hörgött, azzal
143 II | álomra készülő marmota. Az volt a halál.~Az asszony
144 II | marmota. Az volt a halál.~Az asszony bement a gyermekkel
145 II | kétgarasost tett nyomtatóul, az állát felkötötte. Azután
146 II | lecsillapítani. Azok már az első táplálék után kiabáltak.~
147 II | ilyenkor maga is megfekszi az ágyat.~Neki csak egy ágya
148 II | csak egy ágya volt, s azt az úri hölgy foglalta el. Az
149 II | az úri hölgy foglalta el. Az pedig a halál révén volt.
150 II | kezdett már. Manga kiment az erdőre gyógyító erejű füveket
151 II | betegnek.~Mire visszatért, az úri nőnél az ájulást fölváltotta
152 II | visszatért, az úri nőnél az ájulást fölváltotta a delírium.
153 II | vinni magával a Haricska az útra egész fazekastul. Ahogy
154 II | egész fazekastul. Ahogy az ősemberek szokták.~Akkor
155 II | szál deszkából készített az urának koporsót.~Azzal megint
156 II | megszoptatta a két fiúcskát, az úrnőnek megdörzsölgette
157 II | karjait, lábszárait, amitől az mélyen elaludt.~Mikor ismét
158 II | kibukkanni a hegyek közül. Az ég állhatatosan sárga volt,
159 II | állhatatosan sárga volt, mint az egész kolerajárvány alatt.~
160 II | lement a zátonyra, ahol az aranymosó turzások voltak.~
161 II | porondban meglátszottak az elmenekültek lábnyomai,
162 II | túlsó partra. Ott meglelte az elvitt lélekvesztőt, visszaevezett
163 II | minden irányban szétrohantak az üldözésükre. Ide is eljutott
164 II | kunyhóból. Karján hozta az egyik gyermeket. Azt, amelyik
165 II | könnyzáporával. Kellett az akkorra, amikor az üldözők
166 II | Kellett az akkorra, amikor az üldözők megérkeznek. A jajgatásával
167 II | alkalmatlankodott addig az erdőknek. Most aztán nekiereszté.
168 II | nekik, hogy segítsenek neki az urát eltemetni. Ő maga nem
169 II | koporsót. Sírverem van. Az aranyásó gödre.~Dehogy mentek
170 II | erősebbé tette azt a kunyhót az eléje tett ravatal.~Csak
171 II | távolból kérdezősködtek tőle az elfutott báróné és a fia
172 II | porontyát. Vigyék el, ha már az apját elvitte a devla. Erről
173 II | fenyegetőztek, s aztán visszamentek az erdőbe.~Azzal a Manga is
174 II | ringatta a két gyermeket az egyetlen bölcsőben.~Estefelé
175 II | érkezett meg egy csapat huszár az átelleni hegy felől, átúsztattak
176 II | háladatosságból felfogadta az újszülötte mellé szoptatós
177 II | dajkának, s megígérte, hogy az ő purdéjáról is gondoskodni
178 II | magáéról.~A Manga ott maradt az úri kastélyban, s fölváltva
179 III | Simon nem sokat törődött az aura popularissal. Azt is
180 III | fickóval senki sem bírt már az atyai háznál, beadta őt
181 III | hadnagyként kellett volna kilépnie az intézetből, amidőn kicsapták
182 III | miatta quietálni.~Ekkor aztán az ifjú bárót a polgári pályára
183 III | szeretetre méltó lenni. Még az anyja iránt sem. Pedig ez
184 III | anyja iránt sem. Pedig ez az egyetlen lény a világon,
185 III | amidőn kitünteti, hogy még az anyja iránt sem ismer kíméletet.~
186 III | iránt sem ismer kíméletet.~Az özvegy bárónő első férjének
187 III | palotaszerű házában lakik. Az a ház jog szerint az idősebb
188 III | lakik. Az a ház jog szerint az idősebb fiáé, Bárdy Zoltán
189 III | gyöngédségből átengedte azt az anyjának, s maga csak egy
190 III | boltos annak a palotának az ablakán ki nem könyökölt. –
191 III | ütötte föl a grófi házban. Az elöljáróság így kívánta,
192 III | elöljáróság így kívánta, s az ellen nem lehetett kifogást
193 III | hivatalszobájában tüntetőleg keverve van az elegáns bútorzat a selejtessel.
194 III | selejtessel. Brokát függönyök az ablakokon, préselt bőrszékek
195 III | beleékelve a kézinaptár.~Az óra kilencet mutat; Simon
196 III | kilencet mutat; Simon már az íróasztalánál ül, s a hivatalos
197 III | keresné, hogy mi rontja az arcának az összhangját,
198 III | hogy mi rontja az arcának az összhangját, a haját egész
199 III | szájában keresztben fogja, s az iratokba tekintve, azoknak
200 III | Leesett.~Eközben belép az ajtón a hajdú, a János.
201 III | ajtón a hajdú, a János. Az a régi. – Ezt is asszentálta
202 III | azért tartja magát. Odamegy az íróasztalhoz, s katonásan
203 III | felförmedve Simon. – Egész az orromig jön kend! Mikor
204 III | vissza! – Elébb kopogtasson az ajtón, s ha én azt mondom „
205 III | csendesen; egy lépésnyire az ajtótul álljon meg, s ott
206 III | hajdú szép csendesen kiment az ajtón, és kopogtatott.~–
207 III | tovább beszélni.~– Arrul az ostoba „instálom” szórul
208 III | tegye el ereklyetartóba. Az irodaszolgának a Vorschrift
209 III | Megértette? – Hát még ki van az előszobában?~– Méltóságos
210 III | úr valódi mintaképe volt az igazi tősgyökeres szittya
211 III | vállán panyókára vetve az ezüstgombos mente; öblös
212 III | harmadikat lépni. Arca piros az egészség teljétől; de az
213 III | az egészség teljétől; de az orra még azon is túltesz
214 III | paróka voltát; hanem aztán az a mellet verő szakáll, az
215 III | az a mellet verő szakáll, az már igazi.~Barátságos nevetéssel
216 III | nevetéssel kezdi (ezzel az arccal nem is lehet egyebet
217 III | lába; abba letelepedik, az asztrakán süvegét a térdére
218 III | azon melegében. Már megint az urabátyja, a Zoltán gróf
219 III | a fensőbbség orra alá.~– Az neki már a természetében
220 III | a tiszttartójának, hogy az illusztris társaságot pompás
221 III | küldték le a service-t és az ezüstöt. A gróf maga nem
222 III | mondja, hogy buddhista: az állatokban emberi lélek
223 III | hajnalban kivonultak a nimródok az erdőbe, s megkezdődött a
224 III | nem tűn ki, És haragban ég az úrfi!” Egész nap nem lőttek
225 III | én kiadtam a rendeletet az erdőmesternek, hogy egy
226 III | mindennap próbahajtást tartasson az erdőben.” – Eszerint a gróf
227 III | minden vadat elkergetett az erdejéből a túlsó hemisphaeriumra;
228 III | mert éppen most ment fel az instánciám.~– Ahán! Bala
229 III | elvesztettük. Élni csak kell. Az én elvem csak az, hogy ne
230 III | csak kell. Az én elvem csak az, hogy ne engedjük át a hivatalokat
231 III | engedjük át a hivatalokat az idegeneknek. Azt mondja
232 III | helyéből. Büszkén ütött az asztrakán süveggel a mellére~–
233 III | betelekkönyvezve! Most vége az avitikumnak.~– Hát ért urambátyám
234 III | szószaporításnak tartotta az ilyen kérdést.~– Kérem.
235 III | ilyen kérdést.~– Kérem. Én az elnökségért folyamodtam.~–
236 III | folyamodtam.~– Igazság! Hisz az elnöknek nem kell hozzá
237 III | folyamodásomban is benn van az érdemeim felsorolása között.~–
238 III | visszaülve a hivatalos irataihoz.~Az antik óra szép haranghangjával
239 III | Vagy otthon van-e „már”?~Az íróasztal kisebb fiókját
240 III | azon egy hölgyalak lép be.~Az édesanyja volt. A saját
241 III | titkok vannak bízva, amiket az anyámnak sem szabad meglesni. –
242 III | nálam; de elébb izenjen be az irodaszolga által.~– A szolga
243 III | neki elbocsátólevelet.~– Az én irodaszolgámnak?~– Huszonöt
244 III | irodaszolgámnak?~– Huszonöt évig volt az én hűséges cselédem. Ő joggal
245 III | perelhetek. – Most csak az a baj, hogy amíg más szolgát
246 III | szolgát fogadok, nincs, aki az ügyfeleket bejelentse.~–
247 III | kíván színed elé jutni.~– Az a vén cigányasszony? Hát
248 III | kártyavetésre?~– Ne haragudjál erre az asszonyra, édes fiam. Ő
249 III | dajkát fogadni mellém.~– Nem az én hibám volt. Tudod, fiam,
250 III | népzendülés idején…~– Tudom jól az egész históriát! Hallottam
251 III | Hallottam már elégszer. Az anyámat üldözőbe vették;
252 III | üldözőbe vették; menekült az erdőbe, s én ott születtem
253 III | nem dicsekszem vele.~– Én az életemet köszönhetem annak
254 III | mert egyik lábára biccent. Az is a te emléked. Mikor gyermekek
255 III | hivatalos pecséted és aláírásod az útlevelére.~– Hát ehhez
256 III | pofáján egy harapás helye. Az is az én fogam nyoma. No
257 III | egy harapás helye. Az is az én fogam nyoma. No hát mindjárt
258 III | felesége is vele akar utazni. Az is itt van.~Erre a szóra
259 III | s nemsokára visszatért az instans felekkel.~Hárman
260 III | felekkel.~Hárman voltak: Manga, az anyjuk, Pali, a fiú és Citera,
261 III | Pali, a fiú és Citera, az asszony. Ebben a sorrendben
262 III | lépegetének is be a szobába. Az ifjasszonynak leghátul a
263 III | respektusa: egyedül a hivatalnok az, akit nagyra tart. Gróf,
264 III | volt a bárónénál. S míg az most is délceg amazoni alak,
265 III | csupa redő, a homloka is az, s mikor mosolyog, még több
266 III | mosolyog, még több ránc támad az arcán. Ezeket mind a szükség
267 III | hangon üdvözölve:~– Csókolom az aranyos kezedet, kegyelmes,
268 III | művész lesz egykor belőle.~Az kellett volna neki csak,
269 III | valami kevés biccentést, de az is egész előkelő negédet
270 III | vesz körül, a haja pedig az az aranyosbarna, aminő az
271 III | vesz körül, a haja pedig az az aranyosbarna, aminő az ázsiai
272 III | az az aranyosbarna, aminő az ázsiai oroszlánnak a sörénye.
273 III | tekintetében, minden mozdulatában az eltanulhatatlan cigányos
274 III | szekretárius úr akarta mutatni az uraságát. Cigány volt az
275 III | az uraságát. Cigány volt az ügyes-bajos. Megtöltötte
276 III | s aztán pöfékelve ült le az íróasztalához.~– Nohát,
277 III | Külföldre? Ohó! Ez gyanús dolog! Az emigrációhoz talán?~– Nem,
278 III | zsebéből iratait.~– Itt van az igazságom. Bécsből küldték.
279 III | által kiállított útlevél az orosz nagykövet által láttamozva.
280 III | megbízásának. Ez pedig itt az orosz impresszárió szerződése
281 III | idényre.~Simon báró végignézte az iratokat fejcsóválva.~–
282 III | ha már megkaptad Bécsből az útlevelet?~– Mert a feleségem
283 III | személyleírását itt kell beleírni az útlevelembe, ahol született.~–
284 III | Citerácska is vele akar menni az urával? Ugyan hová gondolsz,
285 III | gondviselést. Már csak úgy illik az, hogy amerre az uram jár,
286 III | úgy illik az, hogy amerre az uram jár, én is arra járjak.
287 III | feleség különválva élnek, az egyiket elkapja az ördög.~–
288 III | élnek, az egyiket elkapja az ördög.~– Még énelőttem senki
289 III | énelőttem senki sem tett panaszt az ördög ellen.~– Nem ám, mert
290 III | írjam be a személyleírásodat az urad útlevelébe. Vedd le
291 III | ne tépássza.~Simon beírta az útlevélbe: „haja rőtbarna,
292 III | Simon tovább folytatta az oculátát.~„Szája korallpiros,
293 III | Ne írja bele!~– Miért?~Az asszony még pirosabb lett
294 III | fogni, de Citera kisiklott az ölelése alól, s a napát
295 III | méltsás úrnak két csók jár az útlevélért.~A vénasszony
296 III | kis boszorkány! Elteszem az adósságodat. Majd lesz ennek
297 III | húszast a méltóságos úrnak az asztalra. – Ennyi dukál
298 III | dolgotokat a protokollumba.~Azzal az álló íróasztalhoz ment,
299 III | festetlen fenyőfából volt, az alsó rekeszei nagy könyvekkel
300 III | mehettek – mondá Simon, átadva az útlevelet a zenésznek.~Pali
301 III | zenésznek.~Pali átvette az írást, s azzal odalépett
302 III | tiszteletteljesen kezet csókolt az úrnőnek.~Anna pedig rátette
303 III | volt.)~– Isten vezéreljen az utadon, jó Pali.~Manga szemei
304 III | súgta azt meg, hogy annak az asszonynak megcsókolja a
305 III | megcsókolja a kezét? Hát annak az asszonynak ki mondta, hogy
306 III | méltóságos úr.~Ekkor tért eszére az asszony.~– Bocsánat! Elkáprázott
307 III | eltávozott, Simon bárónak az arca ismét visszanyerte
308 III | kellemetlennek lenni; különösen az anyjával.~– Nos? Hát elég
309 III | készségedet.~– És ezzel vége az audienciának?~– Még nincs,
310 III | azt is kitaláltam, hogy az a levél kinek van írva.~–
311 III | hanem nőül fogom venni.~– Az én beleegyezésem nélkül?~
312 III | flegmával ült le a karszékébe az anya előtt, akit állni hagyott,
313 III | ragadjam a kezedet, mikor az örvény szélén látlak járni. –
314 III | járni. – Tudod te, hogy ki az a nő?~Erre dölyfösen ugrott
315 III | házba behozod, én abban az órában elhagyom ezt a házat,
316 III | demonstráltok.~– Hogyan?~– Hát ez az öltözet, melyet viselsz,
317 III | velleitásokat ébresztgetitek.~– Hát az bűn? A saját nemzetünk iránti
318 III | vonzalom?~– Hóbort! – Hát az a mindenféle nagy hangzású
319 III | ő egymaga verte volna le az egész forradalmat.~Anna
320 III | édes fiam, úgy elválnak az utaink egymástól, hogy soha
321 III | Tégy, amit akarsz. – Az én átkom nem fog téged érni
322 III | téged érni soha. – Hanem az az áldás, amit az oltár
323 III | téged érni soha. – Hanem az az áldás, amit az oltár előtt
324 III | Hanem az az áldás, amit az oltár előtt adnak rád, amikor
325 III | kézben azzal a nővel: – az lesz a te átkod. – Isten
326 III | felé. Még egyszer megállt az ajtóban, és visszafordult.
327 III | Összekulcsolta a kezeit. Az igaz fájdalom hangján kiálta
328 III | Hajthatlan vagyok – rikácsolá az, karjait összefonva a mellén,
329 III | báróné be nem tette maga után az ajtót. – Vasból vagyok!~ ~
330 IV | emberke lépett a szobába.~Az volt a megyefőnök.~Lebegut
331 IV | szeretett alkalmazkodni az itteni lakossághoz és szokásokhoz.
332 IV | pofaszakáll incselkedett az arca közepén. Tisztességes,
333 IV | szelel.~A megyefőnök úrnak az a szokása volt, hogy a szavakat
334 IV | különben nem kellemetlen. Az operában gyakran halljuk
335 IV | működésbe hozni. De biz az tovább is megmaradt a passzív
336 IV | kínálkozék Simon báró, az íróasztala kis fiókjából
337 IV | Lebegut Ottokár úr elvette az ajándék szivart, a magáét
338 IV | kifújta, azután a tenyerével az arca felé visszaterelte,
339 IV | önkéntelen ez a beszédmodor, de az is feltehető, hogy csupa
340 IV | volt. Valami adoma fúrta az oldalát, amihez embert keresett.~–
341 IV | kell, nevetnem kell ezeken az idegeneken, idegeneken,
342 IV | nyelvén, a nép nyelvén. Az a cseh járásbíró,1 a Mikuláj,
343 IV | Nudlpflanzlt, a Nudlpflanzlt. S ez az én Leibspeisom, az én Leibspeisom.~–
344 IV | S ez az én Leibspeisom, az én Leibspeisom.~– Én is
345 IV | Leibspeisom.~– Én is imádom.~– Ma az lesz ebédre. És ebéd után
346 IV | feleségemmel Langepuffpartie.~– Az nekem passzióm.~Igazán jó
347 IV | átadta azt nékünk. Itt van az akta: a species facti. –
348 IV | a species facti. – Ennek az alapján énnekem gróf Bárdy
349 IV | Fogja, barátocskám, ezt az írást. Vegye elő négy szem
350 IV | Vegye elő négy szem között az urabátyját. Vigyázzon magára,
351 IV | a lábát, üsse a lábát! – Az egész levelet aztán dobja
352 IV | kegyelmet, kegyelmet. Ez az én elvem, az elvem.~Simon
353 IV | kegyelmet. Ez az én elvem, az elvem.~Simon báró fanyar
354 IV | báró fanyar képet csinált az egész dologhoz. Jobb szerette
355 IV | szerette volna, ha a főnök az ő előléptetési dekrétumát
356 IV | zsebéből. Beletekintett az átadott írásba, s átfutott
357 IV | magát ezzel a levéllel. Az amerikai dollárjegyekről
358 IV | méltóságod kegyeskedik ide az akta szögletére ráírni ezzel
359 IV | megmutatom a gróf úrnak, majd az is abbahagyja az élcelődést
360 IV | úrnak, majd az is abbahagyja az élcelődést az új hivatalnokokra.~–
361 IV | abbahagyja az élcelődést az új hivatalnokokra.~– Hagyja
362 IV | egész jóhiszeműleg ráírta az ügyirat hátára a maga ismeretes
363 V | lépett be valaki.~(Ilyen baj az, ha az irodaszolga ex abrupto
364 V | valaki.~(Ilyen baj az, ha az irodaszolga ex abrupto mondja
365 V | úr itt van. Senki sincs az előszobában.~– Csak az én
366 V | sincs az előszobában.~– Csak az én kalucsniaim. Tessék bejönni –
367 V | sötétszőke haja és szakálla. Az egész arcnak nagy hasonlatossága
368 V | nagy hasonlatossága volt az anyjáéhoz. Európai öltözetet
369 V | uraim.~Azzal felszedte az esernyőjét, kalapját a megyefőnök,
370 V | távozni készült. Látszott az arcán, hogy szeretne is
371 V | annyit mondok…~Azzal kiment az ajtón, az előszobában kiabálva:~–
372 V | Azzal kiment az ajtón, az előszobában kiabálva:~–János!
373 V | kötelességét teljesíti.~– Az „idegen” szó nekem volt
374 V | bölcs ítéletet mondhatsz az én hebehurgyaságom fölött.~–
375 V | jussomat a gyönyörbül ezalatt az egész életre; úgy, hogy
376 V | egymásnak, s én megfogadtam az imádottamnak, hogy amint
377 V | mamák azt szeretnék, ha az ember valami szűk mellű,
378 V | kapott rajta Simon.~– Az volt hozzá a végszavam,
379 V | nagykorúságomat elértem volna, kiütött az országban az a szerencsétlen
380 V | volna, kiütött az országban az a szerencsétlen mozgalom,
381 V | düh, valami járvány, ami az embert meglepte. Felcsaptam
382 V | Felcsaptam huszárnak. Tetszett az a nyalka egyenruha, aztán
383 V | folyvást levelezésben álltam az én jegyesemmel. Leveleink
384 V | Mikor aztán megkaptam az obsitomat, vágtattam a szenvedély
385 V | bámulatomra értesültem róla, hogy az én ideálom réges-régen,
386 V | rögtön a harc bevégezte után, az új rend beálltával – a legbensőbb
387 V | baráti viszonyba lépett azzal az emberrel, akit én a világon
388 V | vannak ebben a tárcában, az arcképe a tárca borítékán.
389 V | hatása, mint mikor Simon azt az arcképet meglátta.~– Ez
390 V | kigondolható furfanggal útját állni az én házasságomnak Arankával?~–
391 V | nem ismerem a különbséget az erény és a bűn között. Mi
392 V | magának a világban. – Ezt az állást azután ő majd – más
393 V | amit most elmondtál, ez az én programom. Rémképet akartál
394 V | elém festeni, s eltaláltad az én prospektusomat. – Apám
395 V | után szegény vagyok, anyám az első férje utáni özvegyi
396 V | birtokát, amíg él. – Nekem az eszem után kell megélnem. –
397 V | Nem kérdezem, kinek a keze az, aki emelkedni segít? –
398 V | hogy a patriótáskodás, az ábrándkergetés minden nemesi
399 V | tönkretesz. – Próbáljuk meg az ellenkező utat, hátha a
400 V | egy szót, öcsém. – Ez lesz az utolsó. – Nem beszélek semmi
401 V | volt, de vagyontalan. – Az én apám szép ősi birtokot
402 V | rangot, hivatást? Menjek ki az erdőre bús magyarnak? –
403 V | nyereg alá? – Szaladjak az oláh fáták katrincái után? –
404 V | sincs. – Eredj hát vissza az egyetemre, s szerezd meg
405 V | A „doktor” cím különb az excellenciásnál. – Légy
406 V | kezében vak eszköz! – Ha az idegen sújt bennünket a
407 V | kezében van a korbács, annak az ütése éget, és el nem múlik
408 V | meleg szavak voltak! De hát az amfibiumoknak az a sajátságuk,
409 V | De hát az amfibiumoknak az a sajátságuk, hogy ha szerelmeskednek
410 V | hogy te most egyike vagy az első nagybirtokosoknak a
411 V | Zoltán megütközve tekinte az öccsére.~– Mit gondolsz,
412 V | összeesküvés van.~– Akkor az olyan finomul van szőve,
413 V | Nem állsz levelezésben az emigrációval?~– Soha! Egy
414 V | szavamra!~Simon egy lépést tett az íróasztala felé, hogy fölvegye
415 V | felé, hogy fölvegye azt az iratot, amit Lebegut rábízott,
416 V | ezt eltagadja.)~Megnézte az óráját. S azzal hivatalos
417 V | Gróf úr! Úgy hiszem, ez az ügy be van fejezve. Engem
418 V | szerencsém!~Azzal leült az íróasztalához.~Bárdy Zoltán
419 V | kalapját még a szobában.~… Az ajtóban csaknem összeütődött
420 V | kalapját.~… Aranka volt az.~
421 VI | magát a hölgy előtt, amíg az ajtón kilépett, a hölgy
422 VI | büszke fejbólintással fogadta az üdvözlést. Egy szót sem
423 VI | Zoltán be nem tette maga után az ajtót. Akkor sebesen előrejött
424 VI | Zoltánnak, hogy azt a tárcát az ügyiratok közé elrejtse.~–
425 VI | ügyiratok közé elrejtse.~– Ez az ember énrólam beszélt! –
426 VI | valami soronkívüli hölgy. Az egész hölgyvilág krinolinban
427 VI | is fehér volt, fátyolával az álla alatt keresztülkötve,
428 VI | fehér klasszikus öltözethez az arca oly feltűnő ellentétet
429 VI | gyakran szokta tenni. Ha az ajkait összeszorítá s a
430 VI | Aranka!”~– Ne tagadd! Az ő arcából láttam, hogy beszélt,
431 VI | Elmondta, hogy egykor az ő szeretője voltam, most
432 VI | meg engem. Hallgasd meg az én védelmemet, s légy ítélőbírám.~–
433 VI | S ha egy nő vádolva van, az már el van ítélve. A társadalom
434 VI | társadalom kegyetlen törvényszék. Az apagyilkos számára van védelem,
435 VI | elítélt, nem várhat kegyelmet, az életfogytig el van ítélve,
436 VI | egy apellátája van, ahhoz az emberhez, akit szeret. –
437 VI | állva beszél. Te ülj le az asztalodhoz. Lám a feszület
438 VI | elfanyalodva ült le, nem az asztalához, hanem a pamlagra.
439 VI | asztalához, hanem a pamlagra. Az egész következő jelenethez
440 VI | összetéve. Akárcsak Norma az utolsó szcénában: „Most
441 VI | Nevem Arnóti Zsófia. Az Aranka nevet a bérmálásban
442 VI | temetésén. – A gróf volt az egyház patrónusa. – A legelső
443 VI | felajánlotta, hogy menjek az özvegy bárónéhoz társalkodónőnek;
444 VI | rokonsága, mint családtagot. – Az egész háztartás rám lett
445 VI | Heves jelenetek következtek az anya és fiú között, amiknek
446 VI | között, amiknek a következése az lett, hogy nekem el kellett
447 VI | impresszáriókat, hogy hallgassák meg az énekemet: rá akart venni,
448 VI | ígéretemhez. Ekkor kiütött az a szerencsétlen belháború,
449 VI | belekeveredett, s melynek az lett a vége, hogy az egész
450 VI | melynek az lett a vége, hogy az egész ország megbukott,
451 VI | rend fölfordult, s mely az én vőlegényemet is elszakítá
452 VI | grófról. Elhiszem, hogy az nem az ő hibája volt. Az
453 VI | grófról. Elhiszem, hogy az nem az ő hibája volt. Az egész
454 VI | az nem az ő hibája volt. Az egész társadalom szét volt
455 VI | honvédruhát, leborotválták az arcukat, s ismét beálltak
456 VI | beálltak komédiásnak. – De ám az új rend mellett a komédiázáshoz
457 VI | kegyetlen híre megelőzte az érkezését? – Senki sem mert
458 VI | végighallgatta; rögtön aláírta az engedélyokmányt, maga elvezetett
459 VI | engedélyokmányt, maga elvezetett az irodájába, ahol azt hitelesítették;
460 VI | azt hitelesítették; aztán az előszoba ajtajáig kikísért,
461 VI | valami baja, kívánsága, az mind engem kért fel közbenjárónak
462 VI | szóknál fölkelt Aranka mellől, az íróasztalához lépett, s
463 VI | íróasztalához lépett, s előhúzva az ügyiratok közé dugott arcképes
464 VI | látható, tudtam meg, ki az? – Rám hagyta, hogy bontsam
465 VI | sem lett pirossá.)~– Én az egészet felbontatlanul átadom
466 VI | hajnalodó tekintete elárulá az irat tartalmát.~– Kineveztetésem
467 VI | van a főúr! – Bátyádnak az az igazán kurucos tréfája
468 VI | van a főúr! – Bátyádnak az az igazán kurucos tréfája azzal
469 VI | zseniális grófnak, amit az imént adott át nekem a jámbor
470 VI | jobban gyönyörködhessék az arcában. – Most már irodafőnök
471 VI | lehetnék hivatalnok neje, az már „állás”, de ez egy vándortrupp,
472 VI | én pedig elfoglalhatom az ő helyét; a megyei főnökséget.~
473 VI | szűkebbre húzta a fátyolt az arca körül, hogy csak a
474 VI | levelet.~Simon fölvette az íróasztalról az egész ügyiratot,
475 VI | fölvette az íróasztalról az egész ügyiratot, s átadta
476 VI | kívül-belül megvizsgálta az összehajtott fölzetet.~–
477 VI | s maradna megyefőnöknek az előléptetésekor – te pedig
478 VI | előléptetésekor – te pedig az ő fején keresztül ugranál
479 VI | kerületi főnökségbe! Add ezt az iratot énnekem, ahelyett,
480 VI | hozzá:) És ennek a palotának az urává…~Simon letérdelt a
481 VI | rendes dolog. Simon azonnal az íróasztalához ült, s új
482 VI | fürkészni. – Leányoknak mulatság az, egy férfiszobát felkutatni.~
483 VI | férfiszobát felkutatni.~Az álló íróasztalhoz is odament,
484 VI | útlevelének bejegyzése.~Arankának az egész arca egyszerre átváltozott.
485 VI | szoktak színésznők futni az utcán, akik elkéstek a próbárul.~–
486 VI | jelenése jön – kiálta eléje az igazgató a színfalak sikátorában.~–
487 VI | vizsgáljon meg.~Azzal berohant az öltözőbe, ott hagyta a direktort,
488 VI | hogy kire nézve rosszabb az: a direktorra? A Durchlauchtra?
489 VI | legyen ma rekedt.~Aranka az öltözőben azt cselekedte,
490 VI | ugyanakkor közöltem veled az én titkomat, amit még kívüled
491 VI | mely erősebb szakramentum az oltár előtti eskünél! Beszéltünk
492 VI | nagysád válaszolt valamit az orosz direktornak?~Aranka
493 VI | kesztyűt a kezéről, hogy az oldalzsebéből kikeressen
494 VI | ketten?~Pali vállat vont.~– Az útlevélnyerés soká tart;
495 VI | útitársnődet.~Mint a tigris az áldozatát, úgy tartá Aranka
496 VI | közé vinni a társadat, mert az arcod ég miatta.~– Úrnőm!
497 VI | vagyok, mely nem beszél az asszonyáról soha.~Aranka
498 VI | forró leheletével égeté az arcát, midőn fülébe súgott:~–
499 VI | nyitányt.~Aranka elállta az útját, nem bocsátá ki az
500 VI | az útját, nem bocsátá ki az ajtón.~– Maradj még egy
1-500 | 501-1000 | 1001-1486 |