Fejezet

 1 I   |        sötétben ez mind akadály. Az ember nem lát a lába alá.~Elkezdett
 2 II  |             oldalán egy félmeztelen ember meregeti lapáttal az iszapot,
 3 II  |           aztán letérdepelve a holt ember koporsója mellé, elkezdett
 4 II  | visszatorpantak a láttára. Egy holt ember meg egy sirató asszony!~
 5 III |           nevezi Simon bárót minden ember Vatermördernek. És ő, mintha
 6 III |             erős magyar”? Feleséges ember vagyok. A robotot, dézsmát
 7 III |      tehettél volna.~– Ő igen derék ember volt.~– De szegény ördög.~–
 8 III |   méltóságot.~(„Óh milyen áldott jó ember! Milyen nyájas hozzánk!” –
 9 V   |          mamák azt szeretnék, ha az ember valami szűk mellű, vérszegény,
10 VI  |    ügyiratok közé elrejtse.~– Ez az ember énrólam beszélt! – lihegé
11 VI  |           elfelejtem, hogy nő, hogy ember vagyok! Szörnyeteg leszek!
12 VII |        szerezni. Fél is tőle minden ember!~S ez fölöttébb szükséges
13 VII |            Arankának, hogy ez az az ember, aki a bűnösöket elfogja,
14 VII |        mutatá Arankának, hogy az az ember, aki a többieknek a kezéről
15 VII |           volt. (Aztán az akasztott ember házában nem kell kötélről
16 VII |             volna itt kártyafogható ember?~– Tán a kegyelmes úr? –
17 VII |             a whist játéknál, ha az ember elismeri magáról, hogy rossz
18 VIII|            édes báró, ez a pámsábel ember egészen korrekt cselekedett,
19 VIII|      odafenn, hogy nem az a 341 990 ember csinálja az országfelforgatást,
20 VIII|            hanem az a százhuszonhat ember, akit most odafenn „Umsturcpartáj”-
21 VIII|            helyeslem.~– Engem az az ember nevetségessé tett a hivatalnokaim
22 IX  |          képzelhette, hogy lehessen ember a világon, aki csiklandozást
23 IX  |             Simon pedig éppen az az ember volt. A katonai nevelőintézetből
24 IX  |           az arcán, amivel egy erős ember szokott lenézni egy hányiveti
25 IX  |       egyszerre halálsápadt lett az ember; megijedt, hogy most a sebzett
26 X   |          ahhoz kalendárium, hogy az ember észrevegye a tavaszt? –
27 X   |            csináltat magának minden ember, mintha általános ünnep
28 X   |           tehetem azt; mert ha több ember előtt kell beszélnem, rögtön
29 X   |     vasúthoz mint rendesen. – Ez az ember vesztét érzi! – Mi hozza
30 X   |         Vannak szarvak, melyeket az ember a nemesi koronája ágaihoz
31 X   |            sem ügyelt rájuk, minden ember figyelme oda volt ragadva
32 X   |             reszketett tőlem minden ember, s holnap én reszketek mindenkitől. –
33 XI  |            ellen okozott.~A legtöbb ember előtt azonban Manga nem
34 XI  |             hangulatát, hogy minden ember szeméből azt a gondolatot
35 XI  |             én fiam vagy!”~Csak egy ember nem tudott erről semmit: –
36 XI  |         színházi közönségben, egyik ember arcáról a másikéra szállt
37 XI  |   szerettünk! Ezt megértette minden ember.~Mikor a művész hegedűje
38 XI  |            fejét csóválta egynémely ember.~Mikor aztán a vad toasztok
39 XII |         Kikiabáltam, úgy, hogy száz ember hallotta. Csak ő nem hallotta.
40 XIII|           voltam én tegnapig boldog ember? Volt kis gunyhóm, de tele
41 XIV |        tűnődő).~Alig ismer rájuk az ember.~Ők volnának ezek? A kegyelmes
42 XIV |       közeledése. Egy jótermetű úri ember, karniolgombos bundában,
43 XIV |            a Luiza-csárdást.~Az úri ember megállt, úgy gyönyörködött
44 XIV |     elpattintva. – Hiszen ma minden ember a kávéházba siet újságot
45 XIV |       közönség elámítására jó. Négy ember összejön az erdőben. Hoznak
46 XIV |    tébolyodott lihegő haragjával:~– Ember! Add vissza nekem az én
47 XIV |             név érdemes rá, hogy az ember tízpercnyi késést okozzon
48 XIV |            miért?~Azért, mert az az ember ott – hajdani testvére –
49 XIV |         purdém van odahaza.~– Ez az ember megőrült! – kiáltá Zoltán,