Fejezet

 1 IV  |     szobába.~Az volt a megyefőnök.~Lebegut Ottokár három év óta volt
 2 IV  |     Mindjárt gyufával is szolgált.~Lebegut Ottokár úr elvette az ajándék
 3 V   |         Hogyan ért ez a szerencse?~Lebegut Ottokár megkínálta a grófot
 4 V   |            elé a kezét.~Amit aztán Lebegut egész elérzékenyülten fogadott,
 5 V   |       fölvegye azt az iratot, amit Lebegut rábízott, s Zoltánnak a
 6 VII |        érkezők neveit.~„Őméltósága Lebegut Ottokár megyei főnök úr
 7 VII |          megyei főnök úr és neje.” Lebegut úr karján vezette a nejét,
 8 VII |           mindig az elsők! – monda Lebegut úr. – Ez nekem szokásom,
 9 VII |           ütni; egyébre nem valók.~Lebegut úr kedélyes elégültséggel
10 VII |        tétovázó tekintettel nézett Lebegut úrra.~– Ezt a pantomimiát
11 VII |           a pantomimiát nem értem.~Lebegut úr aztán előállt a magyarázattal.~–
12 VII |           Simon panaszhangon mondá Lebegut úrnak:~– Azt is megérte
13 VII |      cigányt frakkban – jegyzé meg Lebegut úr. – De mennyi ordója van
14 VII |         szokták megajándékozni.~De Lebegut úrnak ez sehogy sem ment
15 VII |   járásbíró.~Mely tréfás malíciára Lebegut úr jóakaró nehezteléssel
16 VII |            hír ugyanis azt regélte Lebegut úrról, hogy egyszer, valamikor
17 VII |       találja magát! – mondá Simon Lebegut úrhoz fordulva.~– Gonosztevőt? –
18 VII |  gonosztett a kegyelmes úr előtt.)~Lebegut úr nagyon behúzta az összeszorított
19 VII |        voltak remekek! – magyarázá Lebegut úr (szakértő) a társaságnak.~
20 VII |        nagy! – mitigálta az esetet Lebegut úr.~– De én kikérem magamnak
21 VII |          is helyezkedének.~Ezalatt Lebegut is szakértő eszmecserébe
22 VII |        Pali a maga hegedűjét, amit Lebegut úr erélyesen kétségbe vont.
23 VII |          ez kiszabadult? – kérdezé Lebegut úr Simon bárótól.~– Az ördögök
24 VII |          néztek egymás szeme közé.~Lebegut úr naiv malíciával mondá
25 VII |  változtatott. Aranka mellett állt Lebegut úr, ahhoz fordult joviális
26 VII |        urat kérném – mondá Zoltán.~Lebegut úr odatoppant egyszerre.~–
27 VII |            a kegyelmes úr? – monda Lebegut. – A gróf úr öccseura?~–
28 VII |    feleségedhez! Nem jó itt neked!~Lebegut úrnak valami mentő ötlete
29 VII |    vigasság kivilágos kivirradtig. Lebegut úrnak olyan kedve kerekedett,
30 VIII|         micsoda ivást követnek el! Lebegut úr magyar nótákat dalol,
31 VIII|            mint egy kínai pagódli.~Lebegut dalol.~Mégpedig a cigány
32 VIII|              Ön azt gondolná, hogy Lebegut bele van avatva?~– Ah! Nem
33 VIII|          még inkább gyanakodhatott Lebegut áskálódásaira. – Ezt az
34 VIII|         frivol magaviseletet, amit Lebegut és a többi hivatalnokok (
35 VIII| előterjesztés.~– De leginkább az a Lebegut!~– Hm, hm – dünnyögött a
36 VIII|        egészíti ki az öltözetet.~– Lebegut Ottokár magyar nadrágban!
37 VIII|            mindezt előre megérezte Lebegut Ottokár és az ő kollégái!~–
38 IX  |       magyar ruhát kapnak. Képzeld Lebegut urat Balambér kosztümjében!
39 X   |           ismerősök érkeztek.~Jött Lebegut úr (aranyos magyar egyenruhában)
40 X   |           korán is jöttünk – mondá Lebegut úr. – Ez nekem szokásom,
41 X   |    hivatalom van.~A postás odament Lebegut úrhoz. Annak a számára is
42 X   |            tintába mártott tollat.~Lebegut úr átvette mind a két levelet,
43 X   |          világtörténet ment végbe.~Lebegut hűségesen prezentálta Simonnak
44 X   |             Majd elolvasom otthon.~Lebegut úr visszament a feleségéhez,
45 X   |           kintornázni, furulyázni?~Lebegut úr aztán megnyugtatá jelbeszéd
46 X   |        tébolydába, államköltségen.~Lebegut úr azonban nagy lelkinyugalommal
47 XI  |      nagylelkű is volt a közönség. Lebegut urat mindenki kézszorításokkal