1-500 | 501-1000 | 1001-1486
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
501 VI | rossz. – Démon mind a kettő. Az egyik őrült, lángoló szellem;
502 VI | Csak egy apát ismertem: az ő volt. Csak ő nem éreztette
503 VI | alacsony származásomat. Azért az emberért meg tudnék halni.~–
504 VI | tudnék halni.~– No hát annak az embernek az élete most a
505 VI | No hát annak az embernek az élete most a te kezedben
506 VI | most a te kezedben van.~– Az enyimben?~– Ha én úgy akarom.
507 VI | Eh! Hagyjuk a gyűlöletet az okos embereknek! Mi legyünk
508 VI | méregpohárt. s raboljuk el az istenektől azt, ami édes,
509 VI | belőle lepkék.~– Mi van abban az iratban?~– Látod, mennyi
510 VI | megmondom. Orozva loptam el ezt az iratot a báró asztalárul.
511 VI | Zoltán grófnak egy levele van az emigráció főnökéhez, melyből
512 VI | melyből kitűnik a részvétele az összeesküvésben, melynek
513 VI | összeesküvésben, melynek célja az országnak általános fellázítása.~–
514 VI | eresztik, ha ki fog derülni az ártatlansága.~– És ha az
515 VI | az ártatlansága.~– És ha az ellenkező derül ki? Ha utoléri
516 VI | ártja magát. És most „ezt” az adott szavát is megszegi.~–
517 VI | Mondd ki azt a szót, aminek az árában széttépem a Bárdy
518 VI | én énekeltem a kórusban az Ave Máriát, s te zenéltél
519 VI | gróf a levelet, melyből az összeesküvésben való részvéte
520 VI | Végeztünk. – Eredj, mondd meg az igazgatónak, hogy már kirekedtem. –
521 VI | énekképessé tett. – Eléneklem az este Fidest. – Kiteszek
522 VI | amit tőlem megtudtál – hogy az elfogatás veszedelme fenyegeti. –
523 VI | bűnrészességében. Ő itt lesz az este a páholyában, s ha
524 VI | otthagyta a művésznőt.~ ~Az esteli előadás fényesen
525 VI | alighanem utolsó föllépte az isteni Arankának.~Némelyek
526 VI | mágnás kedvéért válik meg az Olympustól, aki őt címere
527 VI | volt; azoknak engedte át az első két ülést, maga a háttérben
528 VI | Éppen akkor volt Fidesnek az átkozódási jelenete. Észrevette
529 VI | hogy a kinyújtott karja az átokverő szétnyílt kezével
530 VI | közönség suttogott.~Arankát az a suttogás még jobban felingerlé.
531 VI | játszott. Nem játék volt az már!~E felvonás után rengett
532 VI | kihívták a lámpák elé…~… Ezen az éjszakán, éjfél után két
533 VII | keresni.) Nagy előnyére vált az is, hogy külföldi egyetemeken
534 VII | kellő ismereteket szerzett az európai jellegű közigazgatásról,
535 VII | jellegű közigazgatásról, az ócska magyar törvényeket,
536 VII | érdemül számíttatott be neki az a minden személyes tekinteteket
537 VII | azt suttogták felőle, hogy az egész őrült szerencséjét
538 VII | Josefstadtba. Azon időkben az ítéleteket nem szokták közzétenni.
539 VII | nem szokták közzétenni. Az elítéltnek felolvasták,
540 VII | ugyanezen javak véglegesen az ő birtokául adományoztassanak-e.~
541 VII | kerületi főnökre nézve. Félelem az az enyv, mely az államokat
542 VII | főnökre nézve. Félelem az az enyv, mely az államokat
543 VII | Félelem az az enyv, mely az államokat összeragasztja. (
544 VII | államokat összeragasztja. (Az idealisták ugyan azt állítják,
545 VII | tanácsot?)~Tehát Aranka volt az úrnő a Bárdy-palotában.
546 VII | Bárdy-palotában. A termek, az előszobák, a konyhák, az
547 VII | az előszobák, a konyhák, az istálló és kocsiszín mind
548 VII | istálló és kocsiszín mind az ő rendelkezése alatt állt.
549 VII | s annak a jövedelméből az özvegy grófnénak kötelezett
550 VII | részt levonva, a többit az aerarium tartotta meg. Hanem
551 VII | hivatalnoknak nem mesterség az aranycsinálás.~Csak egyet
552 VII | visszavonultan élt, még az ablakait sem látta senki
553 VII | előkelőségéhez. Ez volt az első próba.~Kik jönnek el?~
554 VII | Felvette már a krinolint s az ahhoz tartozó vállfűzőt;
555 VII | kellett helyettesítenie.~Ezt az unalmas időközt, ami a teljes
556 VII | ami a teljes toalett és az első vendég érkezése között
557 VII | volt a háznál. Ki tudná az okát, miért. A kegyelmes
558 VII | kártyáknak sem hiszek. Ha te az én gondolataimat nem tudod
559 VII | neki.~– Elfogadta – de csak az én nagy rimánkodásomra.
560 VII | kaszinóba megy muzsikálni; de az a kis levél mégis erősebb
561 VII | mégis erősebb volt, lenyomta az ötszáz forintot meg a mágnás
562 VII | urak barátságát. – Hja, az én fiam úgy hozzá van már
563 VII | volt a vendége. – S ahogy az itteni bandáját is maga
564 VII | Franciaországban! Ott volt csak az igazi parádé! A császárné
565 VII | sokat?~– Vékával mérték ott az ezüstöt, iccével az aranyat!
566 VII | ott az ezüstöt, iccével az aranyat! Hanem hát neki
567 VII | A sok borravalók, meg az ekvipázsok. Aztán meg a
568 VII | Annak már van kettő. – Ikrek az angyalkáim! Olyan feketék,
569 VII | Péter és Pál.~– Én meghívtam az asszonyt is az estélyre.~–
570 VII | meghívtam az asszonyt is az estélyre.~– Azt meg is hívhatta
571 VII | kegyelmes asszonyom, mert az előkelő famíliából való.
572 VII | A nagyapja vajda volt, az apja meg prímás. – Az tanította
573 VII | volt, az apja meg prímás. – Az tanította a Palit is hegedülni
574 VII | nevelést kapott ám a Citera! Az apácákhoz járatták: megtanult
575 VII | kegyelmes úré lett? – Meg az a nagy, úri birtok? – De
576 VII | kellemetlen volt ez a fecsegése az ős vadembernek Arankára
577 VII | Amint a beszélgetés megszűnt az elfogadóteremben, az oldalajtón
578 VII | megszűnt az elfogadóteremben, az oldalajtón belépett az özvegy
579 VII | az oldalajtón belépett az özvegy báróné.~Teljes gyászban
580 VII | Mikor a kerületi főnök az első elfogadási estélyre
581 VII | jóindulattal vagy hozzá. – De hát „az”,amire kértelek.~– Nem tudom.
582 VII | Nem tudom. Mire?~Annának az ajkán nem tudott kijönni
583 VII | ajkán nem tudott kijönni az a szó.~– Az, amit úgy esedeztem,
584 VII | tudott kijönni az a szó.~– Az, amit úgy esedeztem, hogy
585 VII | fórumhoz tartozik, hogy az ítéletben kimondott sáncfogság
586 VII | hordja a bátyja ügyét. Hanem az ilyesmit sürgetni nem lehet.
587 VII | találni a kedvező pillanatot az irányadó köröknél, s ezt
588 VII | kalapját; akkor aztán odavágta az asztalhoz. Az ajkai szederjesek
589 VII | aztán odavágta az asztalhoz. Az ajkai szederjesek voltak
590 VII | hivatalszobámból, oda van ragasztva az ajtómra. – Olyan vagyok,
591 VII | szomorúan mondá~– De mikor az énnekem egy örökkévalóságnak
592 VII | negatívot. Ne rontsa a fiának az ügyét.~– Mivel rontom én?~–
593 VII | rontom én?~– Mivel? Hát ezzel az öltözettel. – Mért van kiadva
594 VII | itt legyen a termeinkben az estély alatt.~Simon ingerült
595 VII | durva modorával beszélt az anyjáról.~– Hisz úgyis tudja
596 VII | anyjáról.~– Hisz úgyis tudja az egész világ, hogy csak azért
597 VII | maradt velünk a grófnő, hogy az elítélt fiának az ügyét
598 VII | hogy az elítélt fiának az ügyét nap nap után zaklathassa.~
599 VII | rontsa el a mai napomat.~Az özvegy báróné pedig olyan
600 VII | pedig olyan alázatos volt; az a borzasztó csapás megtörte.
601 VII | megtörte. Kérlelni kezdte az összekoccant házastársakat.~–
602 VII | gyászöltönyöm miatt. Rajtam a sor az engedésben. Tehát majd öltönyt
603 VII | tegnap egyedül sétált végig az allén, s ott egy kis cigányleánynak
604 VII | Vendégeink érkeznek. Tegye ön fel az érdemrendjét.~Simon kivette
605 VII | kivette a mellényzsebéből az aranyláncra akasztott miniatűr
606 VII | szerint jelenté hangosan az érkezők neveit.~„Őméltósága
607 VII | krinolinban.~– Mi vagyunk az elsők, mindig az elsők! –
608 VII | vagyunk az elsők, mindig az elsők! – monda Lebegut úr. –
609 VII | egészen néma, de azért beszél az mindig, de mindig.~S a két
610 VII | kihúzatta, csakhogy eljöhessen az estélyre; – szereti látni
611 VII | Tisztességes úriemberek voltak, az úr nagyon rövid derekú frakkban
612 VII | igen hosszú mellényben, az asszonyság piros selyemruhában.~
613 VII | jelekkel Arankának, hogy ez az az ember, aki a bűnösöket
614 VII | jelekkel Arankának, hogy ez az az ember, aki a bűnösöket elfogja,
615 VII | Azt nem lehetett tudni. De az mindegy, egy konzorciumot
616 VII | érkezők neve kitörülte őket az emlékezet táblájáról:~„Tens
617 VII | monoklival.~Fruzina asszony az utóbb bemutatott jellemzésére
618 VII | vele a feleségem, hogy ez az úr egy gróf, akinek kilencágú
619 VII | címerét.~Vagy úgy!~Ismét nyílt az ajtó, új bejelentés jött.~„
620 VII | asszony mutatá Arankának, hogy az az ember, aki a többieknek
621 VII | mutatá Arankának, hogy az az ember, aki a többieknek
622 VII | csizmát.~Most jött aztán az igazi.~„Méltóságos Vaskobaki
623 VII | Balambér urat már láttuk. Az életpárja méltó fegyvertársa.
624 VII | tetejére felfutott tökhöz: az állától a homlokáig sima.~
625 VII | vetesse le, de nem, hogy az egész fejét olyan simára
626 VII | paskvillt írnak ellenem az ön karikatúrája miatt.~–
627 VII | szét, s mintha egyszerre az epidémia ütött volna ki
628 VII | felelt. Aki eljött, mind az én alantosom vagy aki a
629 VII | protekciómat keresi. Még az újságírót sem látom itt,
630 VII | tiszteletére én fölteszem az ordómat.~Ollósi úr azonban
631 VII | úr azonban megérkezett. Az újságíró. Ezt nem jelenté
632 VII | neki: „ő már jön!”~„Ő” Ki az az „ő”? Hát ki volna más,
633 VII | ő már jön!”~„Ő” Ki az az „ő”? Hát ki volna más, mint
634 VII | meghívására megjelentem.~Amire az büszke fejbólintással felelt:~–
635 VII | felelt:~– Üdvözlöm önt.~De az egyik kezét a mellényébe
636 VII | aminőkkel a külfejedelmek az inasokat szokták megajándékozni.~
637 VII | katasztert, a liferánst, az adóvégrehajtót, s azoknak
638 VII | böjtölni, hány stemplit kell az embernek megnyalni, hány
639 VII | rekrutát megvizitálni? S ez az ugrifüles muzsikus egész
640 VII | egész füzérszámra hozza az ordókat; pedig semmit sem
641 VII | Ssssss! Csitt! Szót se arról. Az aranjuezi szép napoknak
642 VII | közügyet. De ez rágalom! Az klarinét volt. S az is nagyon
643 VII | rágalom! Az klarinét volt. S az is nagyon régen volt. (Aztán
644 VII | nagyon régen volt. (Aztán az akasztott ember házában
645 VII | Gonosztevőt? – kérdezé az, nagyra meresztve a szemeit,
646 VII | nélkül gonosztevő. Ez is az.~– Csak egy mentő körülmény
647 VII | Lebegut úr nagyon behúzta az összeszorított ajkát, hogy
648 VII | hogy ki ne mondják, amit az Arankára sandító szemei
649 VII | Sokat olvastunk a lapokban az „indian beauty”-ról. Itt
650 VII | a nőmet; ott megszokták az egzotikus idegen arcszínt,
651 VII | idegen arcszínt, nálunk az föltűnik. Aztán külföldön
652 VII | föltűnik. Aztán külföldön az én asszonyom néma; de itthon
653 VII | itthon megjön a szava, s az ő naiv beszéde kirí a művelt
654 VII | hallgatta a játékot, s nagy volt az élvezete.~Az első darab
655 VII | s nagy volt az élvezete.~Az első darab után még egy
656 VII | diadalút volt. Mért nem engedi az itthoni közönségnek is,
657 VII | hangversenyt?~– Annak igen egyszerű az oka, kegyelmes asszonyom.
658 VII | külföldön nagy hatást tesz, az itthon megszokott dolog.
659 VII | közönséget részemre hajtá, az volt bennem éppen a cigány. –
660 VII | nekiereszthetem a nyirettyűmet, ahogy az Isten tudnom adta; mikor
661 VII | fényes közönséget, csak az erdők bokrait magam előtt;
662 VII | igazán a magamé. – Ez volt az, amiért a külföldön úgy
663 VII | azokat üldözi makacsul.~S az a szó, amit Aranka kimondott,
664 VII | kisszerű zsarnokoskodásnak az elítélése volt.~De azért
665 VII | Csak a művész kapott rajta. Az ilyen művész örökké gyermek
666 VII | fűzfákra.”~– Majd másképp lesz az rövid időn! – mondá Aranka,
667 VII | kitört a háború, egyfelől az oroszok, másfelől a törökök,
668 VII | angolok, franciák között. Az esélyek Ausztriát is fenyegették.
669 VII | természetesen nem itt járt az esze. Ő csak a maga művészetével
670 VII | megnyerte?~– Nem tudom. – Ah, az egészen más! Nem vagyok
671 VII | tapsról észrevettem, hogy az csak csinált tetszésnyilvánítás.
672 VII | átváltozott a közönség ábrázatja. Az ellenséges arcok rokonszenves
673 VII | rokonszenves mosolyra derültek. Az idegenkedés felhője alól
674 VII | panaszhangja úgy összetalál az orosz népzene mélabús dallamával.
675 VII | népzene mélabús dallamával. Az egész közönség egyszerre
676 VII | közelembe.~Most már csakugyan az egész társaság odacsoportosult
677 VII | művész körül. Rendkívüli eset az, hogy egy cigány szónoklatot
678 VII | tartson. Nincs természetében az ékesen szólás. S az arca
679 VII | természetében az ékesen szólás. S az arca is egészen átváltozott.
680 VII | egészen átváltozott. Elhagyta az a cigány egykedvűség. Megjelent
681 VII | Pali nem vette észre, hogy az „urak” is hallgatnak rá.
682 VII | pedig, mintha csak annak az egy szál betyárnak muzsikálnék
683 VII | hadverő vitézeknél. – Nem az én győzelmem, nem az én
684 VII | Nem az én győzelmem, nem az én érdemem volt az, hanem
685 VII | nem az én érdemem volt az, hanem ezeké a daloké, ha
686 VII | hegedűm húrjaiban éltem. Az én nótáimat csókolták azok
687 VII | csókolták azok meg, nem az én orcámat.~A hallgatóság
688 VII | hallgatóság tapsolt.~És akkor az a hallatlan eset történt,
689 VII | hogy a házi asszonyság (az excellenciás asszony!) odalépett
690 VII | a fejét, és megcsókolta az ajkát.~A férfisereg tapsolt.~
691 VII | asszony is.~– De már ez több az elégnél – fakadt ki Simon
692 VII | fakadt ki Simon báró.~– Az én feleségem is megcsókolta,
693 VII | megcsókolta, is megcsókolta! Az exaltáció nagy – táció nagy! –
694 VII | táció nagy! – mitigálta az esetet Lebegut úr.~– De
695 VII | De én kikérem magamnak az ilyen exaltációkat.~S azzal
696 VII | Ez csak múzsacsók volt.~– Az egész társaság előtt.~–
697 VII | társaság előtt.~– Éppen az adja neki a magasabb ihletet.~–
698 VII | hagyom magam kompromittálni. Az én házamnál se művész, se
699 VII | vannak elsiratva.~– Ha ez az ön háza, akkor csakugyan
700 VII | egy része körülfogta Palit az unszolásával, hogy bocsássa
701 VII | Bihari „Kesergőjét” vagy az „Alföldi halászlegényt”.~
702 VII | eszmecserébe bocsátkozott Palival az igazi straduárió ismertetőjelei
703 VII | hogy itt, ebben a teremben, az úgynevezett „nemzeti melódiát”
704 VII | elzengedeztetni nem összeegyeztethető az én hivatalos állásommal.~–
705 VII | Uram! Ne sokírozza ön az egész társaságot! – súgá
706 VII | Férj és feleség között az ingerültség a kritikus pontig
707 VII | kritikus pontig hágott, amidőn az oldalajtó felnyílt, s egyszerre
708 VII | egyszerre csak berohant rajta az özvegy báróné, mégpedig
709 VII | legjobban a háziúr.~– Nos! Mi az? Grófnő! Micsoda szcéna
710 VII | Ön is beleavatkozik ebbe az ízetlenkedésbe? Pártolja
711 VII | érkezett meg! – Most láttam őt az ablakon át, amint a kocsiból
712 VII | Akkor vette észre magát.) Ő az! – Ő. A Zoltán fiam!…~Simon
713 VII | elmeredt.~– Bárdy Zoltán? Hisz az lehetetlen.~– De hallom
714 VII | lépéseit. Itt jön.~Azzal az ajtóhoz futott, taszigálva
715 VII | egyebe mind megvolt.~Amint az ajtóban összetalálkozott
716 VII | ajtóban összetalálkozott az anyjával, hevesen összeölelkeztek,
717 VII | Lebegut úr Simon bárótól.~– Az ördögök keveredtek ebbe
718 VII | Hiszen nem szökve jöttem. Itt az útilevelem.~– Hadd lássam
719 VII | útilevelem.~– Hadd lássam az arcod. Nem vagy sápadt a
720 VII | Szabadon jártam-keltem az egész várban. Alig győztem
721 VII | nagy vendégszeretet miatt; az ordonáncomnak adtam. De
722 VII | kegyes hazugságokkal tartotta az anyját.~Hanem az anyát nem
723 VII | tartotta az anyját.~Hanem az anyát nem olyan könnyű rászedni.~
724 VII | helye? A lánc nyoma.~Milyen az anyának a szeme!~Zoltán
725 VII | muzsikálni! – Egy kis horzsolás az egész. Az úton feldűltem
726 VII | kis horzsolás az egész. Az úton feldűltem a szekérrel.
727 VII | láncra voltál elítélve.~– Az csak frázis! Hivatalos formaság! –
728 VII | Kérlek Jánosom! (Látod, az öreg is velem volt az egész
729 VII | Látod, az öreg is velem volt az egész idő alatt.) Hozd ide
730 VII | idő alatt.) Hozd ide azt az útibőröndöt.~A János előre
731 VII | Hát a kis feleséged? Az én kis komámasszonyom? Csodálkozol
732 VII | ennél a háznál? Melyik lesz az igazi?~Zoltán felnyitotta
733 VII | igazi?~Zoltán felnyitotta az egyik tokocskát, s kivett
734 VII | édes jó fiam! Ez lesz nekem az olvasóm. Ezen imádkozom,
735 VII | másik kösöntyűláncot pedig az én kedves sógorasszonyom
736 VII | nézésben volt elmondva a vád és az ítélet.~Aranka remegve engedé
737 VII | mozzanata titkokat árult el az „édesanya” fürkésző szemei
738 VII | fürkésző szemei előtt.~Az a rémület Aranka arcán,
739 VII | akinek vastag vonásokkal volt az arcára festve a vádlott
740 VII | a felesége is osztozott. Az asszony nevetett. Ez pedig
741 VII | világosságában. Nem a megyefőnök volt az, aki Zoltánt feladta az
742 VII | az, aki Zoltánt feladta az elfogott levél miatt, ahogy
743 VII | elhitették, hanem Aranka maga.~Az özvegy báróné ajkai megnyíltak,
744 VII | felsivalljon:~– Te voltál az árulkodó!~S akkor neki fog
745 VII | akkor neki fog rohanni ennek az asszonynak, és rongyokra
746 VII | csinált a cselédeknek.~– Az lesz nekem jó, meg egy kis
747 VII | puliszka kászutúróval.~Azzal az anyja elé állt.~– Óh te
748 VII | tökéletessé tennéd vele az én boldogságomat a mai napon.~
749 VII | vele a gyanút, a haragot, az őrjöngő dühöt. Egyszerre
750 VII | dühöt. Egyszerre földerült az arca.~– Igen! Igen! Hiszen
751 VII | szóban!~Majd most tudja meg az úri társaság, hogy mi a
752 VII | Nem is frázisokból áll ám az anyai szeretet. A kedvenc
753 VII | farsangon? Hogy már nem táncol? Az képtelenség! No a legközelebbi
754 VII | nagyságos asszonyom? Nagy hamis az én Bala bátyám. Szeret félrekacsingatni.~
755 VII | hogy „nagy hamis!”~Még az újságírót is megszólította,
756 VII | Ollósi úr. Ugyebár nem fogja az esetemet kiírni az újságba?
757 VII | fogja az esetemet kiírni az újságba? Fogadja ön meg –
758 VII | anyjának a csontjaira.~– Kérem, az anyám még él.~– Annál inkább. –
759 VII | Nem fog ön regényt írni az esetemről. „Tíz hónap a
760 VII | Halkan dörmögé Simonhoz:~– Ez az egész egy rossz álom! Kinek
761 VII | Minő szerencsés fordulat az, hogy ön most itt van. Nem
762 VII | olyan gyors sikere legyen az általunk legfelsőbb helyen
763 VII | bíróságnál rájöttek, hogy az egész ellenem támasztott
764 VII | támasztott feladás hamis volt. Az énnekem tulajdonított levél
765 VII | tíz hónapig eltartottak az állam költségén. – Ezalatt
766 VII | aggodalommal voltunk eltelve az ön sorsa miatt – monda Aranka,
767 VII | kedves sógorasszony. – Az enyhítésekben, miket velem
768 VII | Minő gyilkos irónia.~Aranka az ajkába harapott. Ebben a
769 VII | Anna báróné a ház asszonya. Az úr Zoltán.~Hát a kegyelmes
770 VII | Vagy megtűrt atyafiság?~Az egész társaság összesugdosott.
771 VII | mindig nem akart észrevenni. Az csak magában dúlt-fúlt.~
772 VII | a saját termében a rab az árulkodóval, hajdani kedvesével.~
773 VII | Zoltán pedig ahelyett, hogy az egyenes utasításra hederített
774 VII | van. – Annak megisszuk ma az áldomását. – Az én szeretteim
775 VII | megisszuk ma az áldomását. – Az én szeretteim között, akik
776 VII | whistasztal felterítve. Ez az én kedvenc játékom. – Mindjárt
777 VII | gróf úr öccseura?~– Ah, az öcsém nem ért hozzá. Úgy
778 VII | ki a partit.~No még csak az kellene, hogy Palit odaültesse
779 VII | whistasztalhoz, vizavinak Arankával. Az elébb ki akarta dobni a
780 VII | gyöngén játszom a whistet.~– Az a legnagyobb érdem a whist
781 VII | érdem a whist játéknál, ha az ember elismeri magáról,
782 VII | magát; lehetett látni, nem az arcán, hanem a felhúzogatott
783 VII | kicsit, félig – vagy „kell az ördögnek”.~A Manga teát
784 VII | teáscsészét a Manga tálcájáról, s az egész társaságnak szóló
785 VII | Simon, légy olyan jó, eredj az írószobámba, vedd elő az
786 VII | az írószobámba, vedd elő az asztalfiókombul a belső
787 VII | gorombaság. Bátyja szólt az öccséhez, az idősebb testvér,
788 VII | Bátyja szólt az öccséhez, az idősebb testvér, aki birtokosa
789 VII | birtokosa a háznak, a jószágnak, az ifjabbhoz, akit nem illet
790 VII | csak egy csepp lett volna az ősmagyar kedélyből, legfeljebb
791 VII | Akit ő most borért küld, az egy excellenciás úr!~Erre
792 VII | rózsamáliból.~Mintha ő volna az, aki testvéri szívének kifogyhatlan
793 VII | hivatalfőnök tyúkszemére gázolnak, az mindig csiklandó hatást
794 VII | csiklandó hatást idéz elő az alárendelteknél.~Simon e
795 VII | kiálta Simon Mangára, mintha az volna ennek a balesetnek
796 VII | volna ennek a balesetnek az oka.~Manga sietett felszedni
797 VII | jól tudsz. Húzd el nekem az én kedvenc nótámat: „Megvirrad
798 VII | s azonnal hátravonult, az előszobában consignálva
799 VII | A magyarnak.”~De már ezt az inzultust nem állta ki a
800 VII | mondá a nejének. – Ez az ő háza.~És a kegyelmes úr
801 VII | éjnek éjszakáján átköltözött az eddig lakott palotából a
802 VII | születésnapját, egyszerre vége volt az epidémiának, akik meghívást
803 VII | tehetett ellenük semmit. Hisz az ő saját meghívott vendégei
804 VIII | s utánaszaladt. Utolérte az utcán. Annak aztán elmondá,
805 VIII | föl a kegyelmes úrnak, aki az éjjel fönn fog maradni,
806 VIII | Aztán hirtelen versbe szedte az egész tréfás esetet: fölséges
807 VIII | metronpázs cimborája volt; az szedte ki: reggelre ki lesz
808 VIII | feje van.~Aranka lefeküdt az egyik szobában; rosszul
809 VIII | volt! Simon pedig leült az asztal mellé egyedül; megparancsolva
810 VIII | kísértetes világítást adott az arcának. Olyan volt, mint
811 VIII | Bizonyosra vette már, hogy az elítélt Bárdy Zoltán birtokait
812 VIII | őt, a hatalmas főnököt, s az inzultusra a jelenlevő vendégek
813 VIII | járta végig a szobát.~Még az is bántotta, hogy a mai
814 VIII | új csizmát húzott föl, s az kegyetlenül szorította a
815 VIII | volt a kegyetlenkedésre.~Az ő agyában született meg
816 VIII | ő agyában született meg az a praktikus eszme, hogy
817 VIII | zsandároknak tagliát kell adni az elfogottakért, az azokra
818 VIII | kell adni az elfogottakért, az azokra kimért büntetés kvalitása
819 VIII | eredménye e dicső ötletnek. Az első három hónap alatt,
820 VIII | csak maradt.~Héj, ha azt az egész társaságot, amely
821 VIII | szabó!~S még deklamálni mer az ilyen cigány egy előkelő
822 VIII | társaságban. S elcsavarja az asszonyok fejét, hogy egymásután
823 VIII | most sincs vége. Még mindig az asztalnál ülnek. Most adták
824 VIII | cigány elé dalol. Úgy, hogy az a fülébe húzza a nótáját.~
825 VIII | Aztán őt is leültették az asztalhoz. Éppen most köszöntötte
826 VIII | Aztán egyszerre átcsapott az ellenkező hangulatba. Hidegvért
827 VIII | rumot. Amint levetette magát az ágyra: rögtön elnyomta a
828 VIII | kezdett, behozatta a csizmáit. Az egyik sehogy sem akart felmenni,
829 VIII | mondani. Valakinek, aki az estélyen jelen volt, arról
830 VIII | egy kis boscói tudomány.~Az első meglepetésre nagyot
831 VIII | dühében, s ki akart szaladni az ajtón, hogy rögtönítélő
832 VIII | rögtönítélő bíróságot tartson az összes vendéglői cselédség
833 VIII | megjelenés a folyosón, s az alatt, amíg egészen felöltözött,
834 VIII | felöltözött, visszanyerte az önmaga fölötti egyeduralmat. –
835 VIII | hanem lesben maradni. – Az árulóknak itt kell közelben
836 VIII | lappangani.~Kopogtattak az ajtón. Belépett Ollósi.~
837 VIII | Kegyelmes úr! A Durchlaucht az éjjel megérkezett.~Ez sikeres
838 VIII | volt ez.~– Megérkezett?~– Az inasától tudom. Le sem feküdt.
839 VIII | sem feküdt. Rögtön küldte az inasát excellenciádhoz egy
840 VIII | excellenciádhoz egy levéllel, az a Bárdy palotában kereste,
841 VIII | hogy hová méltóztatott az éjjel a főhadiszállását
842 VIII | kikiabálni, hogy itt töltöttem az éjszakát.~– Hát… ez az orr! –
843 VIII | töltöttem az éjszakát.~– Hát… ez az orr! – mondá Ollósi, mutatóujja
844 VIII | Ollósi, nem tudná kitalálni az illatáról, hogy hol termett
845 VIII | illatáról, hogy hol termett ezen az éjszakán ez a szép mákvirág?~
846 VIII | megírni, kinyomatni, és az én lábtyűmbe becsempészni.
847 VIII | éjjel migrénje volt.~– Mikor az asszonyoknak migrénjük van,
848 VIII | juthatott volna ki innen az írás?~– Megsúghatom. Mikor
849 VIII | van egy kézisajtó, amin az utasításokat és kurrenseket
850 VIII | feleségére. Képesnek hiszi, hogy az bosszantja őt ezekkel a
851 VIII | Lebegut áskálódásaira. – Ezt az embert ő szorította hátra
852 VIII | azok egymásba beleharapnak: az neki pokoli gyönyörűség.~„
853 VIII | Zoltán gróf megérkeztétől az ő eltávoztáig és még azután
854 VIII | alkalommal tanúsítottak.~Az ilyen dolgokban a Durchlaucht
855 VIII | előterjesztés.~– De leginkább az a Lebegut!~– Hm, hm – dünnyögött
856 VIII | korrekt cselekedett, mielőtt az utasítást megkapta volna.
857 VIII | Odafenn egészen megfordították az eddigi rendszert. A hivatalnokoknak
858 VIII | jöttek rá odafenn, hogy nem az a 341 990 ember csinálja
859 VIII | a 341 990 ember csinálja az országfelforgatást, akiket
860 VIII | zsandárjaink összefogdostak, hanem az a százhuszonhat ember, akit
861 VIII | és nagykereskedő, élükön az esztergomi hercegprímással,
862 VIII | nevezték őket, nagyrészt az udvarnál megöregedett mágnások.
863 VIII | emberek Magyarországon. Az emigránsoktul nem fél senki.
864 VIII | Görbe kard egészíti ki az öltözetet.~– Lebegut Ottokár
865 VIII | megérezte Lebegut Ottokár és az ő kollégái!~– Ahogy a kutyák,
866 VIII | elszaladni a Bárdy-házból, mikor az igazi gazda megérkezett,
867 VIII | maradni vele együtt, ha már az intercalare alatt elfoglalta
868 VIII | a bátyja házát.~– Soha! Az után az affront után, amit
869 VIII | bátyja házát.~– Soha! Az után az affront után, amit rajtam
870 VIII | nem engedem magamat még az anyám fiának sem!~– Azt
871 VIII | Azt már helyeslem.~– Engem az az ember nevetségessé tett
872 VIII | már helyeslem.~– Engem az az ember nevetségessé tett
873 VIII | a hivatalnokaim előtt.~– Az igaz. Borért küldeni a kerületi
874 VIII | vannak egymás iránt. Mármost az én kezemben van a dolog.
875 VIII | hirtelen találni.~– Vegye át az én szállásomat. Ez úgyis
876 VIII | diszpozíción-szfond.~Végül még az utolsó kézszorításnál azt
877 IX | jutott eszébe, hogy arrul az impertinens paskvillrul
878 IX | felesége.~Nem ment ki a fejéből az a szeg, amit Ollósi belevert.
879 IX | szeg, amit Ollósi belevert. Az asszony szereti a pikáns
880 IX | gyönyörködni benne, hogy szaladgál az előre-hátra, a szerzőt keresve,
881 IX | elhozatta a Bárdy-palotábul az összes gardróbját, s minden
882 IX | Ugyan miféle szállás lehet az? – kérdezte bosszús fitymálással.~–
883 IX | brokát függönyök.~– Hisz az a kormányzó lakása!~– Ráismertél?
884 IX | Kevés embernek van megadva az a talentum, hogy az asszonya
885 IX | megadva az a talentum, hogy az asszonya kedélyét hangszernek
886 IX | mi kedvünkért?~– Nem biz az. Hanem azért, mert meghasonlott
887 IX | minisztériummal, s itthagyja az állását, s hazamegy az uradalmába.~–
888 IX | itthagyja az állását, s hazamegy az uradalmába.~– Végképpen
889 IX | meg a politikájában, ami az eddigi rendszertől homlokegyenest
890 IX | a honleányt.~Ez! Ez volt az ő utópiája.~– Azért a hencegésért
891 IX | dölyf indulatja vette át az uralmat. A kendőt letépte
892 IX | szobaleánynak, s miután az késedelmeskedék, ráfanyalodott,
893 IX | kisvárosba! De hát lehet az?~– Ha lehetett egy magyar
894 IX | csakhogy éppen nem tetszett az ábrázatja a rendőrfőnöknek.~–
895 IX | ku-dö-Zsárnák-kal1 elesésre bírni az „ellenséget”. – Simon csak
896 IX | szellem volt benne, mint hogy az ilyen nevető arc vallomását
897 IX | vallomását készpénznek vegye. Az igazi „ludas” tagad! A vétekben
898 IX | hallására egyszerre megnyúlik az arca, a szemeit fölfelé
899 IX | látogatásról. Rögtön hívatta az oteljét,2 tudatta vele a
900 IX(1) | vágást, mikor a bajvívó az ellenfelének a lábaszárát
901 IX | van, mind függesszék ki az ablakokba. Az asztalra egy
902 IX | függesszék ki az ablakokba. Az asztalra egy nagy georgina
903 IX | sartrőzt3 szerváljanak föl, ez az „ő” kedvenc likőrje.~Pontban
904 IX | titkos utasításai lehettek az asszonysághoz, akire nevezetes
905 IX | egyedül voltak, mindjárt az első pohár sarrtőz után
906 IX | habozott azonnal elfogadni az elégtételadást. Holnap reggel
907 IX | Lenke Simon pedig éppen az az ember volt. A katonai
908 IX | Lenke Simon pedig éppen az az ember volt. A katonai nevelőintézetből
909 IX | legénykedéssel infesztálják az új korszak férfiait; ennek
910 IX | akkor is megesett, hogy az egymással összecsapó pár
911 IX | egymással összecsapó pár az életben legjobb barátja,
912 IX | el sem lehetett tagadni az affrontot, mert az a fatális
913 IX | tagadni az affrontot, mert az a fatális paskvill már közkézen
914 IX | nagyon vásott a foga ettől az almától.~Inkább megalkudott
915 IX | kérdezte ön, hogy testvér-e az, akinek nyakán a hurok összehúzódik?
916 IX | Összehúzta! Derék tett volt. Az az ön bátyjának életébe
917 IX | Összehúzta! Derék tett volt. Az az ön bátyjának életébe kerülhetett
918 IX | rendszer, mint a testvér feje. Az ilyen emberek termettek
919 IX | szóra, hogy „testvér”, mikor az ő kezében volt a pallos,
920 IX | anyánk!~Ahá! Anyánk? most már az is eszünkbe jut!~– Nem tudhat
921 IX | beszédet.~– Hiszen bagatell az ilyen kis ránkontr. Nem
922 IX | őket.~Ámde a magas úr ettől az órától kezdve ki nem bocsátá
923 IX | magát informáltatnia, s az ittmaradónak az aktákat
924 IX | informáltatnia, s az ittmaradónak az aktákat átadni, rezignálni,
925 IX(5) | magyar miniszterelnök lett az újabb korszakban.~
926 IX | fölcibálták, hogy keljen föl, itt az idő a verekedésre.~Sehogy
927 IX | azzal a szelíd mosollyal az arcán, amivel egy erős ember
928 IX | gyerekre.~A jelt megadták az összecsapásra.~Simon báró
929 IX | a kardjával Zoltán felé. Az meg csak kommandírozta.~–
930 IX | közelebb: úgy nem érsz el.~Az lett belőle, hogy Simon
931 IX | vágott Zoltán felé, hogy ha az föl nem fogta a vágást,
932 IX | csakugyan siker koronázta az igyekezetét. Akkorát vágott
933 IX | egyszerre halálsápadt lett az ember; megijedt, hogy most
934 IX | csurgott alá a vér.~És ekkor az a fakó arc elkezdett őrült
935 IX | azzal a torz mosollyal az arcán.~Elkábítá az a meglepetés,
936 IX | mosollyal az arcán.~Elkábítá az a meglepetés, hogy ő most
937 IX | kacagni gyermekes örömében.~Az orvos rögtön ott termett
938 IX | vagyok rád.~Komolyan mondta. Az, hogy a testvére politikai
939 IX | restellte nagyon. Hogy ezt az egy foltot mégis lemosta
940 IX | Még azt is megtette Zoltán az öccse kedvéért, hogy három
941 IX | egész tüntetéssel járt így az utcán.~Simon báró pedig
942 X | statisztikus fáradságát, az bizonyára azoknak az adatoknak
943 X | fáradságát, az bizonyára azoknak az adatoknak az összeállítása
944 X | bizonyára azoknak az adatoknak az összeállítása volna, egy
945 X | életben tartásához. Kár az utókornak azokat elfeledni!~
946 X | deklamálták, muzsikálták össze az emlékszobrokat, fogadalmi
947 X | visszatartani attól, hogy az ilyen élvezetért a pénzét
948 X | annak a súlyát éreztesse az alattvalókkal. Szépen kiérdemelte
949 X | hadjárattal fölért.~S aki az asszonyok ellen küzd, az
950 X | az asszonyok ellen küzd, az az istenek ellen küzd. Eszerint
951 X | asszonyok ellen küzd, az az istenek ellen küzd. Eszerint
952 X | voltak fölosztva. Simon volt az üldöző, Aranka az oltalmazó.
953 X | Simon volt az üldöző, Aranka az oltalmazó. Akinek a férjjel
954 X | a férjjel galibája volt, az a nőnél keresett oltalmat.
955 X | Aranka ily módon a védszent, az őrangyal hírébe került.
956 X | őrangyal hírébe került. Az ő befolyása ellensúlyozta
957 X | befolyása ellensúlyozta az államférfi rigolyáit.~Vajon
958 X | folyt közöttük? Folytatták-e az ellenkezést négyszemközött
959 X | gyanút, hitt a megtérésben. S az asszonyi szív (asszonyok
960 X | nyitva áll. Ha volt titok az országban, úgy azt Aranka
961 X | tudni.~De hiszen nem volt az titok többé, hogy valami
962 X | hogy valami történik ebben az országban. Kell ahhoz kalendárium,
963 X | ahhoz kalendárium, hogy az ember észrevegye a tavaszt? –
964 X | virágok előbújtak a földből, az történt. A napsugár csalja
965 X | azt lehetett látni, hogy az emberek nem búslakodnak,
966 X | volt egy azonos őrjöngése.~Az a démon, akiről Aranka beszélt. „
967 X | szívfájdalmát. Különbség csak az volt közöttük, hogy amíg
968 X | okot szolgáltatni. Pedig az engedély ki volt már állítva,
969 X | volt már állítva, hanem az árát akarta érte elébb megkapni. –
970 X | érte elébb megkapni. – Azt az árt Citerának kellett volna
971 X | októberét írtuk.~Aranka kapott az alkalmon, s a készen tartott
972 X | szétosztva, másnapra kitűzve az előadás. A visszatérő kerületi
973 X | van hegedülve.~Egy órával az előadás kezdete előtt már
974 X | kezdete előtt már együtt volt az egész hölgyválasztmány a
975 X | színház foyer-jában, ahova az ismerősök is betekintettek,
976 X | titkába. A mai est folyamán az úrhölgyek a művésznek egy
977 X | Citerát.~Anna báróné megnyitá az értekezletet.~– Tisztelt
978 X | ezzel teljesen egybegyűlt az összeg, melyen a kisdedóvó
979 X | Mesébe való dolog volna az ilyesmi más országban, itt
980 X | ne szóljon:~– És ezt mind az én uram hegedülte össze.~–
981 X | hegedülte össze.~– Valóban az ő érdeme ez.~– Nem az ő
982 X | Valóban az ő érdeme ez.~– Nem az ő dicséretére mondtam, hanem
983 X | dédóra” legtöbb szükségünk. – Az igaz, hogy már öten tépásszák
984 X | csendesen megmosolyogták ezt az ömlengést; de Anna komolyan
985 X | lehet, hogy egy úrhölgy az egész aláírt összeget megkétszerezte.~–
986 X | összeget megkétszerezte.~– Ki az? Ki az! – kérdé egypár kíváncsi
987 X | megkétszerezte.~– Ki az? Ki az! – kérdé egypár kíváncsi
988 X | Nem tudatta a nevét. Az összeget zárt levélben küldte
989 X | Sokan arra gondoltak, hogy az a névtelen adakozó maga
990 X | Anna báróné volt.~– Most az emlék átadásával kell megbíznunk
991 X | tagjai közül valakit.~– Az elnöknőt! – hangzott minden
992 X | lenne arra méltóbb, mint az, aki az ezüstkoszorút arannyá
993 X | arra méltóbb, mint az, aki az ezüstkoszorút arannyá varázsolta
994 X | színházban. Addig is megnézzük az ezüstkoszorút! Ah, aranykoszorú!~
995 X | írást olvasni Citera, hanem az Ollósi úr szarkalábjait
996 X | feldiktálni? – Hol készült, kérem, az aranykoszorú? Ki fogja átadni?~
997 X | morgolódik a kataszter; – ez az én hátamat használja pultnak!
998 X | pultnak! De csak élelmes is az ilyen újságíró. – No aztán
999 X | elébb üdvözölni.~Zoltán az anyjánál maradt, s halkan
1000 X | mondá:~– Idáig eljutottunk az akadály-hangversenyben.~–
1-500 | 501-1000 | 1001-1486 |