1-500 | 501-1000 | 1001-1486
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1001 X | egész kezet szorított vele. Az arca ragyogott a jókedvtől.~–
1002 X | Ma ki fogja ön vívni az olympi győztes nevét.~–
1003 X | hódít. Egy más világ lakója az. Én is laktam egykor e szép
1004 X | És amikor rám jönnek azok az isteni álmok, ha olyankor
1005 X | megragadna, el tudnám hagyni ezt az egész meggyűlölt világot,
1006 X | Csakhogy ő ismerte ezeknek az értelmét jól.~– Ön ma az
1007 X | az értelmét jól.~– Ön ma az én kedvenc dalomat fogja
1008 X | állna a királynéság, tudnék az lenni. A díszlakoma után –
1009 X | elfeledkezett magáról.~– A férjem? Az lehetetlen. Hisz annak most
1010 X | Akkor még nem volt abban az egész tartományban vasút.)~–
1011 X | telhetik ki. Értesítse ön erről az elnöknőt.~Pali meghajtotta
1012 X | vasúthoz mint rendesen. – Ez az ember vesztét érzi! – Mi
1013 X | napon! Ah, kedves úr. Ez az én napom! – Megbolondult
1014 X | szőnyegajtajának a kulcsa, ott állnak az étagère-en a hangjegyeim. –
1015 X | eredj föl és keresd ki az Arditi Csók-keringőjének
1016 X | Csók-keringőjének a hangjegyét. – Az inas kísérjen föl. – Ugye
1017 X | szolgált, s átadta Citerának. Az gyorsan elsietett, hogy
1018 X | gyorsan elsietett, hogy az előadás kezdetére visszajöhessen.~
1019 X | kezdetére visszajöhessen.~Aranka az óráját nézte.~„Hogy állunk
1020 X | óráját nézte.~„Hogy állunk az idővel? – Ha a báró most
1021 X | Ha a báró most jött meg az útról, előbb át kell öltöznie.
1022 X | válságra, amit fölidézett.~Ott az egyik fog leesni, itt a
1023 X | megérkezett, nem talált az egész háznál mást, mint
1024 X | kapusnál volt minden kulcs. Az nyitogatta fel előtte az
1025 X | Az nyitogatta fel előtte az ajtókat.~Dúlva-fúlva járta
1026 X | végig a szobákat; csapkodta az ajtókat maga után. A felesége
1027 X | hálószobájában megkapta az asztalon a mai hangverseny
1028 X | amelyben Citera sietett az ő palotájába Csók-keringőt
1029 X | foyer-ba, mint egy bomba, az összegyűlt díszruhás társaság
1030 X | társaság közé.~Aranka volt az első, aki meglátta.~Elébb
1031 X | szándékkal jött ide?~– Még az utóbbinál is rosszabbal.
1032 X | hangversenyt. Ki adta meg erre az engedélyt?~– Ön maga. Ott
1033 X | engedélyt?~– Ön maga. Ott volt az aláírt engedély a titkárnál,
1034 X | találom ki ennek a mondatnak az értelmét.~– Minden nyilvános
1035 X | cenzúrának, három nappal az előadás előtt.~– Azt megtették.
1036 X | Svihrovai nóta. – Tudja ön, mi az? Ez nem más, mint a „Bercsényi
1037 X | amely mellett a kurucok az országból kivonultak.~–
1038 X | zenekarkísérettel. Tudja ön, mi az a Berlioz-féle transzpozíció? –
1039 X | Berlioz-féle transzpozíció? – Az a Rákóczi-induló!~– A főpróbán
1040 X | gyönyörű zene.~– De hisz az őrült gondolat: azt képzeli,
1041 X | Hát olyan gyönge lábon áll az önök rendszere, hogy azt
1042 X | akik attól megbolondulnak! Az egész ország föl van keveredve.
1043 X | testesülnek meg a protestációk. Az ócska kardok szerepelnek
1044 X | ócska kardok szerepelnek az élő-képletekben, s láttukra
1045 X | csőcselék, s úgy vontatja az utcán végig ujjongva. –
1046 X | fogom ezt tűrni, ameddig az én kezem elér?~Ez mind magas
1047 X | különben is nem tartozik az ön szerepköréhez. Az ön
1048 X | tartozik az ön szerepköréhez. Az ön szakmájához tartoznak
1049 X | Nem kell kicsinyleni az ellenséget.~– Ennek az ellenségnek
1050 X | kicsinyleni az ellenséget.~– Ennek az ellenségnek a lépvessző
1051 X | ellenségnek a lépvessző is elég. – Az egész magyar faj olyan,
1052 X | egész magyar faj olyan, hogy az ujja körül csavarhatja,
1053 X | politikához nem értek. Hanem aztán az asszonyi tudományhoz: –
1054 X | hogy meg fogod engedni az európai hírnevű művésznek,
1055 X | dolog. – Hanem azon, hogy az instáló szép asszony minden
1056 X | alkalommal magával vitte az anyósát is, mikor a magas
1057 X | könyörögni. – No hiszen! Ezek az anyósok! Ezek aztán az igazi
1058 X | Ezek az anyósok! Ezek aztán az igazi Árgusok és Dionysiusok!~
1059 X | hajlandó volnál megadni az engedélyt a művésznek, ha
1060 X | nincs vele veszélyeztetve az európai ekvilibrium.~– Te
1061 X | számításon keresztet húzott végig az a malapropó véletlen, hogy
1062 X | koncesszióért esedezni – az anyósa nélkül, amikor te
1063 X | elszámolva. – Innen van most az a nagy fölháborodás! – Hogy
1064 X | nagy fölháborodás! – Hogy az ország nyugalma veszélyben! –
1065 X | ország nyugalma veszélyben! – Az állami rend megingatva! –
1066 X | Vannak szarvak, melyeket az ember a nemesi koronája
1067 X | szerencséje volt?~– Ha nem volt, az nem az ön erénye, hanem
1068 X | volt?~– Ha nem volt, az nem az ön erénye, hanem annak az
1069 X | az ön erénye, hanem annak az ostobasága.~Erre aztán kihúzta
1070 X | fogom.~Azzal Simon odalépett az egybegyűlt úri társaság
1071 X | van sürgetős szükség ebben az országban.~Ollósi úr visszatért
1072 X | Phaedrus vadásza! Nem kereste az oroszlánt, hanem csak a
1073 X | tartotta a fülét. Hej, mert az ilyen reporternek, ha maga
1074 X | mind a hangjegyek.~– Akkor az a cenzor őrült volt, aki
1075 X | egészen kihozta sodrából az, hogy a cigánynak igaza
1076 X | a tányért, s szedd össze az adakozást a borozóasztaloknál! –
1077 X | urakkal – mondá Pali.~– De ne az asszonyok szoknyái mögé
1078 X | Férfiakkal fogok beszélni – szólt az visszafordulva.~Ezzel a
1079 X | fogaidat. – Bizony úgy felejt az Isten!~Ollósi úrnak föl-fölbukkant
1080 X | odakínálta Simon bárónak.~Az pedig most éppen nagyon
1081 X | kellett érezni a haragját.~– Az ördögökbe is! Még a színházban
1082 X | úrnak, írja alá helyettem az átvételt. Most nekem más
1083 X | hűségesen prezentálta Simonnak az átvett sürgönyt.~– Dignetur
1084 X | levelet, s föltöretlenül az oldalzsebébe gyűrte.~– Majd
1085 X | olvasta, annál hosszabb lett az ábrázatja, a szája gömbölyűre
1086 X | már megértették egymást.~Az a kacskaringós gallér azt
1087 X | Fruzina asszony némajelei az ijedséget tolmácsolták:
1088 X | ragadva Simon báróhoz. Mit fog az most mívelni?~Csak Ollósi
1089 X | fiam! Tekintsd a hölgyeket. Az ország legtiszteletreméltóbb
1090 X | szemekért nem kockáztatom az állásomat. – Hagyjon engem
1091 X | magam teremtém magamat. Az önök jótékony hóbortjai
1092 X | meg a hölgyeket!~– Én csak az anyámnak beszéltem.~– És
1093 X | anyámnak beszéltem.~– És az én anyámnak!~E nehéz jelenet
1094 X | Minden arc föl volt hevülve az indulattól, csak az övé
1095 X | hevülve az indulattól, csak az övé volt olyan, aminő mindig
1096 X | Simonhoz. Szemébe nézett, amit az nem tudott eltűrni.~S méghozzá
1097 X | tudott eltűrni.~S méghozzá az az előkelő modor, amivel
1098 X | tudott eltűrni.~S méghozzá az az előkelő modor, amivel a
1099 X | parancsolnak, s járok tányérozni az asztalok körül. De ma! Este
1100 X | órátul tízig – énnekem csak az én uram, a tisztelt közönség
1101 X | kiveretem ebből a házból!~Az egész társaság elszörnyedt
1102 X | fog.~Simon már benne volt az erőszakoskodásban, nem lehetett
1103 X | azt a szemtelen lázadót az asszonyok szoknyái mögül
1104 X | lesz-e önnek bátorsága az én testemen keresztülgázolni?
1105 X | Simon! Ne felejtsd el, hogy az én fiam vagy! Az Istenre
1106 X | el, hogy az én fiam vagy! Az Istenre kérlek!~– Én nem
1107 X | kötelességet.~Ez gyilokdöfés volt az anya szívének. A báróné
1108 X | Hogy ne érjem meg ennek az órának a végét. – Hisz annyian
1109 X | bűnhődni kell, hogy ezt az embert én hoztam a világra!~
1110 X | meghallhatták.) Nem téged öl meg az Isten azért, hogy ezt a
1111 X | engem. – Én szültem ezt az Isten ostorát! – Én tettem
1112 X | ostorát! – Én tettem azt az átkozott csalást, hogy azon
1113 X | átkozott csalást, hogy azon az Istenharagja éjszakán elcseréltem
1114 X | elcseréltem a két újszülöttet. – Az ott a te fiad, az a jámbor,
1115 X | újszülöttet. – Az ott a te fiad, az a jámbor, az a dicső, a
1116 X | a te fiad, az a jámbor, az a dicső, a művész. – Ez
1117 X | ez a gyehennaember: ez az én fiam! – Azt hittem, jót
1118 X | teszek vele, mikor belopom őt az úri palotába. – Azt hittem,
1119 X | szemeit elfutotta a vér, az ajkai tajtékzottak:~– Engem
1120 X | gilvagomba!~Simon fölemelte az öklét, hogy leüsse ezt az
1121 X | az öklét, hogy leüsse ezt az asszonyt.~Zoltán megkapta
1122 X | Ön nem engedelmeskedik az én parancsolatomnak?~– Pro
1123 X | is megtudta volna, hogy az ideje letelt, ideje letelt. –
1124 X | parancsára azt teszi, amit az mond neki; kivette az oldalzsebéből
1125 X | amit az mond neki; kivette az oldalzsebéből az odadugott
1126 X | kivette az oldalzsebéből az odadugott levelet, fölszakítá,
1127 X | föllélegzése, a káröröm és az elégtétel suttogó szava.
1128 X | fölsóhajtott, némi árnyékával az elégültségnek.~„Végre egy
1129 X | szótlanul intének helyeslést. Az ügy a szokott útjára volt
1130 X | Utolért cigányasszony anyádnak az átka gyorsan, ugye? S még
1131 X | fegyverbe mered szólítani ezt az igazlelkű embert? Áldott
1132 X | igazlelkű embert? Áldott legyen az a fegyver, mely azt a te
1133 X | változtatja, akire megharagszik. Az lett ő már. Mesebeli tündérhercegből
1134 X | cigányasszony tette, a hüllővé is az tette.~A kihívás és a vele
1135 X | Kínos feszültség uralta az egész társaságot. S e nyomasztó
1136 X | legelébb meglátott:~– Itt van az Arditi Csók-keringője. Könnyen
1137 X | kezekkel borult Zoltán vállára. Az egész társaság fel volt
1138 X | körültekintett, s meglátta az arcokon a különféle nehéz
1139 X | indulatok kifejezéseit: elmúlt az arcáról a mosolygás, szemei
1140 X | elfoglalni. A művész úr sürgeti az előadás megkezdését.~Barkó
1141 X | akkor eltávozott, amikor az ultimátumát elmondá. Semmit
1142 X | elmondá. Semmit sem tudott az azóta történtekről.~Az urak
1143 X | tudott az azóta történtekről.~Az urak pedig gondoskodtak
1144 X | gondoskodtak róla, hogy az előadás végéig senki hozzá
1145 X | öltözőbe.~– Hát mármost az aranykoszorúval mi fog történni? –
1146 X | fog történni? – kérdezé az alelnöknő.~A rendező arra
1147 X | hogy olvasztassák be, s az árán vegyenek a kisdedek
1148 X | Barkó Pali úgy játszott ezen az estén, ahogy még sohasem
1149 X | hallották hegedülni.~Hogy az előadás alatt a színház
1150 X | taps és diadalordítástól: az azt bizonyítja, hogy igen
1151 X(1) | hírhedett I. Rácz Palinknak az élettörténetét. Ez is honvéd
1152 X(1) | a magyar hazában azonban az olasz grófi család sarja
1153 X(1) | Rácz Pali maga kikísérte az elvált feleségét a vasútra,
1154 X(1) | mikor már a vonat indult: az apa még egy búcsúcsókot
1155 X(1) | eközben a fiú ott maradt az apa ölelő karjai között.
1156 X(1) | között. A vonat tovarobogott az anyával és a leányával . –
1157 X(1) | II-ik Rácz Pali örökölte; az olasz grófné fia. – Ilyenek
1158 XI | nagyobb izgalmat keltett volna az a botrány, amit a cigányasszony
1159 XI | titkot. Régóta suttogták az úton-útfélen, hogy Simont
1160 XI | hallotta azt, s ezért volt az a véghetetlen gyűlölete
1161 XI | máglyára vettetni. Fokozta az indulatoskodó hangulatát,
1162 XI | volt Palira azért, hogy az urak úgy szeretik, s különösen,
1163 XI | gyöngédségüket tanúsíthatják iránta. Az elcserélt fiút, testvért
1164 XI | benne. Nem hihette, hogy az a hízelgés csak a művésznek
1165 XI | magának hírt, nevet! Hát még az a boldog családi kép! Az
1166 XI | az a boldog családi kép! Az a kis ház, kerttel körülvéve,
1167 XI | Manga fennszóval elkiáltá: „Az a te fiad! Az a derék, becsületes!”
1168 XI | elkiáltá: „Az a te fiad! Az a derék, becsületes!” egy
1169 XI | Mindig úgy érzett iránta.~Az idegeneket pedig, akik a
1170 XI | tudtak, megnyugtatá Zoltánnak az a mondása, hogy a cigányasszony
1171 XI | rettegett, a szemébe mondja: „te az én fiam vagy!”~Csak egy
1172 XI | tudott erről semmit: – Pali.~Az egész közönség annyira szerette
1173 XI | ha megtudja.~Azonban ezt az egész mendemondát eltakarta
1174 XI | mendemondát eltakarta egyszerre az országra szóló nagy katasztrófa:
1175 XI | megbukott a kormány, vele együtt az egész rendszer, valamennyi
1176 XI | úgy terjedt el egyszerre az izgalom a színházi közönségben,
1177 XI | lehetett volna nevezni; az átellenes páholyokból beszéltek
1178 XI | páholyokból beszéltek át egymáshoz az urak, nevettek, hahotáztak,
1179 XI | legközelebbi tíz percnek az eseményeit, tíz perc már
1180 XI | pakolnak, a nehéz bagázsiát még az éjjel előreküldik Nagyváradra.~…
1181 XI | A kaszinó illuminálta az ablakait, utána az egész
1182 XI | illuminálta az ablakait, utána az egész utca, a piac fényárban
1183 XI | kocsizott zárt hintóban az éjszakai kihágások meggátlása
1184 XI | énekelhetnek, muzsikálhatnak az utcán, amennyit és ahogyan
1185 XI | Csak úgy rengett a színház az éljenzéstől, mikor Zoltánt
1186 XI | nagy országváltozásból. Az tönkretette volna a művészetét.
1187 XI | paraxizmust a közönségben az ő hegedűjátéka idézi elő.
1188 XI | felmorajló tetszésvihart. Az is érdemül volt beszámítható
1189 XI | beszámítható neki, hogy az aranykoszorút visszautasítá.
1190 XI | demonstrál a zsarnok ellen. Az megtiltotta neki a nemzeti
1191 XI | megerősíté ebben a hitében az a jelenet, ami a hangverseny
1192 XI | részlete után következett.~Az egész közönség, mintha összebeszélt
1193 XI | fölállt a székeiről, s elkezdé az egész tömeg együtt a „Szózatot”
1194 XI | jerikói trombitahang volt az! Ezek az énekhangok döntötték
1195 XI | trombitahang volt az! Ezek az énekhangok döntötték le
1196 XI | azokat a bástyákat, amikről az alkotóik azt hitték, hogy
1197 XI | építve.~Csak akkor, amidőn az utolsó taps elhangzásával
1198 XI | Pali fáradtan visszatért az öltözőbe, jött oda hozzá
1199 XI | vasra a kegyelmes úr, mert az kegyetlenül megbukott. A
1200 XI | minisztérium leköszönt, az egész rendszernek vége. –
1201 XI | kezdődik. A te hegedűd volt az ébresztő!~A művészt aztán
1202 XI | öltözőszobába, ki tudott az menni az ablakon, s azzal
1203 XI | öltözőszobába, ki tudott az menni az ablakon, s azzal nyargalt
1204 XI | által rendezett fáklyászene. Az első áldomást Bárdy Zoltán
1205 XI | egy és más közbe nem jő, az övé lett volna az első toaszt. –
1206 XI | nem jő, az övé lett volna az első toaszt. – Hölgyek nem
1207 XI | Tessék olvasni! Itt van!~Az egyik példányt átadta Zoltánnak,
1208 XI | című cikkre. Összehajtotta az egész kefelevonatot, s azzal
1209 XI | a gallérját, odavonta őt az ablakfüggöny mögé, s ezt
1210 XI | kedves barátom, Ollósi úr. Én az újságírókat in genere, önt
1211 XI | tisztelem és becsülöm, hanem ha az a gyermekcseréről szóló
1212 XI | Arra Zoltán visszasietett az asztalhoz, azzal a szándékkal,
1213 XI | közleményt megkapta volna. Az ilyen muzsikus azt gondolja,
1214 XI | muzsikus azt gondolja, hogy az újság is kóta, amit elejétől
1215 XI | Palit nem találta a helyén. Az eltűnt valamerre.~Hová lett?
1216 XI | hogy mikor lesz összehíva az országgyűlés.~Még ma éjjel
1217 XII | lehangoltságával engedte magát az anyósa által vezettetni.~
1218 XII | által vezettetni.~Mikor az utcára leértek, azt kérdezé
1219 XII | kóbor kuvaszok ugatták meg az elkésett járókelőket. Innen
1220 XII | bogyókkal tarkálló lícium.~Az ajtón nem kellett kopogni,
1221 XII | kulcsa meg fel volt téve az eszterhéj alá. Odabenn a
1222 XII | ugyan egy pesztonka, kinek az lett volna a hivatala, hogy
1223 XII | gyerekekre vigyázzon, de az már ilyenkor olyan mélyen
1224 XII | aludt, hogy felőle nemcsak az egész házat, hanem őt magát
1225 XII | kettesével egy ágyban, az ötödik a bölcsőben. Ez már
1226 XII | Manga. – Rakd el szépen az almáriomba. Sok víz lefoly
1227 XII | mécsest megcsinálni? Mikor az uradnak tokányt készítesz,
1228 XII | imádkozni se menj?~– Hiszen az asszony küldött, olyan szépen
1229 XII | hitte, akkor otthon marad az ura, s neki könnyű dolga
1230 XII | Mivel? A nyelvemmel. Ezzel az ostoba darab hússal, amit
1231 XII | azon a látó csillagon kívül az égen, ami az ajtón bepilácsolt.
1232 XII | csillagon kívül az égen, ami az ajtón bepilácsolt. Kikiabáltam,
1233 XII | hallotta. De majd meghallja, ha az egész világ beszéli. – És
1234 XII | Azt, hogy loptátok azt az ő szerelmét. Tolvaj vagy
1235 XII | Tolvaj vagy te is! Tolvaj még az a bölcsőben alvó porontyod
1236 XII | tőle a szívét. Elloptátok az egész életét. Elloptátok
1237 XII | aranyos ruháját, a kardját, az aranysarkantyúját, a grádicsos
1238 XII | palotáját, helyébe loptátok az ínséget, a nyomorúságot,
1239 XII | a gunyhót. – S én voltam az orgazdátok.~Citera erre
1240 XII | tettem, de bolondot tettem.~Az öreg cigánynő kiszaladt
1241 XII | onnan bámult ki a világba. Az égen járó holdvilágra; meg
1242 XII | járó holdvilágra; meg arra az érthetetlen nagy világosságra,
1243 XII | város fölött derengett, hogy az égen a bárányfelhők mind
1244 XII | mind pirosak lettek tőle. (Az volt a kivilágítás.) Valami
1245 XII | sem tudta kitalálni, mi az?~ ~
1246 XII(2)| abba kapaszkodnak kisebbek, az védi valamennyit a róka
1247 XIII | alatt ropogott a kavics, az az ismerős kavics, melyben
1248 XIII | alatt ropogott a kavics, az az ismerős kavics, melyben
1249 XIII | tartani.~Mit kiabált ki felőle az a cigányasszony?~Hogy ő
1250 XIII | Akkor a cigányasszony sem az ő felesége? Hát a purdék?
1251 XIII | cigánypurdék!~Álom volt az élete, s most egyszerre
1252 XIII | De hát nincs arra hatalma az embernek, hogy azt mondja:
1253 XIII | álmodni a magam álmát. Nekem az tetszik!~Mi lesz most belőle?~
1254 XIII | tetszik!~Mi lesz most belőle?~Az egész világ nevetve fog
1255 XIII | így bámult a mély vízbe az a másik, aki a bajt okozta:
1256 XIII | Csak azok a szép gyerekek: az az igazság!~Megint csak
1257 XIII | azok a szép gyerekek: az az igazság!~Megint csak kilépett
1258 XIII | járkálónak is kettős volt az árnyéka; erre a hajnalfény,
1259 XIII | hullatták sárga leveleiket. Az aljban virított a dércsípte
1260 XIII | cirpeltek szerteszéjjel.~Ehhez az idilli prücsökzenéhez olyan
1261 XIII | kést – suttogá Manga.~– Az én szívembe verted azt a
1262 XIII | palotával cserélni. Hát az én cigányasszonyom? A kis
1263 XIII | cigányasszonyom? A kis kölykeim? Az mind nem enyim. Álmodtam:
1264 XIII | vége van! És a hegedűm? Az sem az enyim! Törjem össze. (
1265 XIII | van! És a hegedűm? Az sem az enyim! Törjem össze. (E
1266 XIII | kérne, annak se adnálak. Az én fiam vagy! Tudod, hogy
1267 XIII | nézz úgy rám. Csókold meg az orcámat.~– Hát fiad vagyok?
1268 XIII | vagy a fekete vérű, nem az a másik.~Pali keblére ölelte
1269 XIII | Mikor azt mondtam, hogy az a hatalmas úr az én fiam:
1270 XIII | mondtam, hogy az a hatalmas úr az én fiam: akkor az ellene
1271 XIII | hatalmas úr az én fiam: akkor az ellene fordult az igazlelkű
1272 XIII | akkor az ellene fordult az igazlelkű grófnak. „No ha
1273 XIII | marad! Aztán ne haragudj az édes szülődre. Tudod, cigányasszonynak
1274 XIII | elhibázott. S a cigánynak az a jó szokása, hogy mindent
1275 XIII | Bolondság, tréfa volt az egész!”~A nap kiemelkedett
1276 XIII | morajlik fel onnan a városból. Az ő háza táján kukurítanak
1277 XIII | kukurítanak a kakasok. Ez az ő virradatja.~Citera még
1278 XIII | ott ült a ház küszöbén, az őszi lomb fényes sötétségébe
1279 XIV | tejet vagy savót tanácsolt az életrendjük. A savót, zsendicét
1280 XIV | mézeskalácsot kell aprítani az aludttej közé.~Szép, derült
1281 XIV | derült októberi reggel volt, az ökörnyál úszott a légben,
1282 XIV | itt-ott fehér zúzmara is: az első dér. A fákon veres
1283 XIV | tűnődő).~Alig ismer rájuk az ember.~Ők volnának ezek?
1284 XIV | kegyelmes asszony! Hajh, az az egy nap tíz esztendőt
1285 XIV | kegyelmes asszony! Hajh, az az egy nap tíz esztendőt vénített
1286 XIV | szemközt, hanem úgy, hogy az egyik hátat fordított a
1287 XIV | másik megfordult, akkor az egyik fordult háttal.~–
1288 XIV | fordult háttal.~– Itt van az ön vasfejűségének következése –
1289 XIV | önt rá, hogy igyekezzék az állását mind fölfelé, mind
1290 XIV | öntől, kinevették, hallhatta az ablakából a gúnydalokat,
1291 XIV | ablakából a gúnydalokat, amiket az utcán önről énekeltek.~–
1292 XIV | szerzi e gúnydalokat?~– Ezt az „egy” szavamat elhitte ön.
1293 XIV | ön. Nem vette észre benne az iróniát. Hisz azokat az
1294 XIV | az iróniát. Hisz azokat az ön legjobban fizetett intimusa
1295 XIV | fizetett intimusa írta, s az ön saját nyomdáján sokszorosította.~
1296 XIV | szájából. Keserű volt!~– Az előkelőbb köröket nem hogy
1297 XIV | magától. – Én igyekeztem az előkelő hölgyek társaságát
1298 XIV | azoknak a törekvéseit. Aki az ön hivatalszobájába belépett,
1299 XIV | szemekkel s haragpírral az arcán jött vissza. S aki
1300 XIV | arcán jött vissza. S aki az asszonyok ellen kezd háborút,
1301 XIV | asszonyok ellen kezd háborút, az meg van verve.~– Aki szövetkezik
1302 XIV | szaporítani, ennek a fő oka az ön őrült pazarlása volt.~–
1303 XIV | ahelyett magával húzott le az ingoványba. Én egy nagy
1304 XIV | nemzetét.~– Gyűlölöm ezt az egész fajzatot!~Léptek hanga
1305 XIV | úrék. A cigány muzsikus meg az ő pereputtya.~No ezekért
1306 XIV | nem ám azt a straduariót, az most is ott van még tokba
1307 XIV | cigánygyerek szokott lenni, az öreganyjuk gondoskodott
1308 XIV | cigány.~Pletykálhat már az az újságíró, amit akar!
1309 XIV | cigány.~Pletykálhat már az az újságíró, amit akar! Nem
1310 XIV | újságíró, amit akar! Nem az a bolond, aki megírja, hanem
1311 XIV | egy másik asztal lócával. Az a nekik való hely, mert
1312 XIV | ütünk ma tanyát – szól Pali az ifjú nemzedékhez. – Itt
1313 XIV | hely lesz. Mindjárt jönnek az uraságok friss zsendicét
1314 XIV | uraságok friss zsendicét inni. Az éjjel sok bort ittak, arra
1315 XIV | csak a hegedűről. No hát az új nótát betanultátok-e
1316 XIV | a Palkó módosan odaállt az apjuk elé, a nagy hegedűt,
1317 XIV | aminek a nyakát alig érte el az apró kis ujjaival, az álla
1318 XIV | el az apró kis ujjaival, az álla alá szorítva.~Pali
1319 XIV | odaguggolt eléjük, hogy az arca egyenlően nézzen a
1320 XIV | csengő hangon dúdolta eléjük az új tiszamenti nótát:~„Cigányasszony
1321 XIV | Milyen gyönyörűen elhúzták az új nótát.~– No most magatokban
1322 XIV | vers folytatását dúdolta az anyjuk:~„Én a vajdát nem
1323 XIV | Ihajja, hajja!”~– De már most az anyátok nótifikálása nélkül
1324 XIV | azt is megtették.~Simon az átelleni asztaltól bosszúsan
1325 XIV | félvállrul.~– De nagy úr az úr, nem adna egy krajcárt?1~
1326 XIV | krajcárt?1~Hanem a Petykó az félénk katona volt, azt
1327 XIV | félénk katona volt, azt kérdé az atyjától:~– Apaka! Ki az
1328 XIV | az atyjától:~– Apaka! Ki az a mérges uraság?~Pali odasandított
1329 XIV | hozott magával, s kereste az asztalt, ahová letelepedjék.~
1330 XIV | elkezdé a Luiza-csárdást.~Az úri ember megállt, úgy gyönyörködött
1331 XIV | úgy gyönyörködött bennük, az asszonyság pedig megajándékozta
1332 XIV | által meglepetni! Hisz abban az előkelő állásban, amelyet
1333 XIV | kellett volna tudnia azt az országos rendszerváltozást,
1334 XIV | beszéd.~– Csak bolond tettnek az elbeszélése. Ahelyett, hogy
1335 XIV | elbeszélése. Ahelyett, hogy ön az országos válság alatt ott
1336 XIV | s utánaküldeti magának az elbocsátó levelét!~Erre
1337 XIV | férj hozta a feleség után az aludttejes ibrikeket.~A
1338 XIV | mentek.~A két gyerek futott az apjához nagy diadallal,
1339 XIV | apjához nagy diadallal, az első keresményét bemutatni.~–
1340 XIV | mind a kettő felmászott az apja térdére.~– A felét
1341 XIV | mindegyik a kis kezével az apja szájába a neki szánt
1342 XIV | hát még együtt? Vigyétek az anyátoknak.~A két rajkó
1343 XIV | volna jobbat. Hát csak jó is az a maga kereste kenyér.~Simon
1344 XIV | muzsikus-családra: „Milyen boldog az a csavargó pereputty!”~Az
1345 XIV | az a csavargó pereputty!”~Az idő már hét óra felé járt,
1346 XIV | vendégek még nem érkeztek. Még az a két pár is elpárolgott.~–
1347 XIV | rögtön ezt a várost? Még az éjjel? Akarunk még egy ünnepélyes
1348 XIV | jó. Négy ember összejön az erdőben. Hoznak magukkal
1349 XIV | jó erősen, hogy felrúgjon az égbe, mikor elsül. Azzal
1350 XIV | begombolják a kabátjaikat, s az inggallérjaikat begyűrik.
1351 XIV | ma a drága becsületükért az életüket kockára tették. –
1352 XIV | tették. – Engem nem lehet az ilyen színdarabbal megríkatni.~
1353 XIV | ingerkedésre:~– Ezúttal nem úgy van az eset. – A párbaj föltételei:
1354 XIV | igaztalan.~Simonnak a vére az agyának tódult, egyszerre
1355 XIV | Ember! Add vissza nekem az én cigányputrimat! – Add
1356 XIV | cigányputrimat! – Add vissza nekem az én cigányasszony feleségemet! –
1357 XIV | feleségemet! – Add ide nekem az én cigánypurdéimat! – Add
1358 XIV | cigánypurdéimat! – Add vissza nekem az én hegedűmet, amiket elloptál
1359 XIV | félénk Petykó rémülten bújt az anyja katrincája mögé, míg
1360 XIV | készen a Góliátot, aki az apját megtámadja, fejbeparittyázni.~
1361 XIV | tűrte nyugodtan a cibálást.~Az őrjöngő főúr pedig folytatá
1362 XIV | át a rangomat, a címemet, az ordóimat. – Legyen a tied
1363 XIV | a tied a cifra palotám, az equipage-om! – És legyen
1364 XIV | nekem, mégsem adnám oda érte az én cigányasszony feleségemet.
1365 XIV | belőle, mégsem adnám oda az én rajkóimat. S ha valamennyi
1366 XIV | ha valamennyi csillag van az égen, mind gyémánttá változtatnád,
1367 XIV | nekem, mégsem adnám érte az én hegedűmet! Cigánynak
1368 XIV | felé tartott. Ugyanabban az öltözetben volt még, amit
1369 XIV | öltözetben volt még, amit az ünnepélyen viselt. Haza
1370 XIV | kontrás.~Azzal a jobb tenyerét az egyik, a balt a másik gyerek
1371 XIV | másik gyerek fejére tette.~– Az sem igaz ám, apaka! – kiálta
1372 XIV | egész akkurátusan. Amelyik az anyját szereti jobban, az
1373 XIV | az anyját szereti jobban, az a Petykó.~Erre a szóra egyszerre
1374 XIV | szóra egyszerre mind a kettő az anyja ölébe rohant, ölelték,
1375 XIV | csókolták.~– Amelyik meg az apját szereti jobban, az
1376 XIV | az apját szereti jobban, az a Palkó.~Erre megint egy
1377 XIV | perc alatt mind a kettő az apja nyakán csüngött.~–
1378 XIV | őket.~(Abban a korszakban az a bölcs kormányelv uralkodott,
1379 XIV | ennek a két elsőnek csak az apja mesterségét kell eltanulnia:
1380 XIV | Most is nagy selma már! – Az ötödiket ispánnak szántam. –
1381 XIV | szégyenpironkodva súgott az urának:~– Ugyan te Palya!~
1382 XIV | arccal és kézzel mutatá, hogy az urának elment az esze.~–
1383 XIV | mutatá, hogy az urának elment az esze.~– A nyolcadikból lesz
1384 XIV | már jól oldalba taszítá az asszony a férjét.~– A tizedikből
1385 XIV | Nem hagyod abba már?~De az csak folytatta rendén~–
1386 XIV | bolond! Te nagy bolond!~Az tűrte az édes ütlegeket.~–
1387 XIV | Te nagy bolond!~Az tűrte az édes ütlegeket.~– A tizenkettedik
1388 XIV | kirurgus.~Most már Citera az egyik kezével Palinak a
1389 XIV | huszonötödik? – Akkor lesz az ezüstlakodalmunk.~Erre aztán
1390 XIV | ezüstlakodalmunk.~Erre aztán az asszonyka egész komoly arccal
1391 XIV | egész komoly arccal tett az urának szemrehányást.~–
1392 XIV | cigány!”~ ~… Annak az „egyszer”-nek a története
1393 XIV | egyszer”-nek a története pedig az volt, hogy nem sok időre
1394 XIV | igazgyöngy nyakék beszélhetne az Olympról leszállt Marsról.~–
1395 XIV | Marsról.~– Kérem: ezt nekem az uram vette Párizsban. Éppen
1396 XIV | én éppen Rómában voltam.~Az úrhölgyek, akik ezt hallották,
1397 XIV | szemérmesen takarták el az arcukat a legyezőikkel.
1398 XIV | Hát igaz! – Elmentünk az útra kettecskén, s hazajöttünk
1399 XIV | hogy a hölgyek eltakarják az arcaikat?~– Hát az, hogy
1400 XIV | eltakarják az arcaikat?~– Hát az, hogy én az uramnak hűséges
1401 XIV | arcaikat?~– Hát az, hogy én az uramnak hűséges asszonya
1402 XIV | szégyen?~– Ez szégyen.~– Hanem az, hogy egy hercegnek az udvarlását
1403 XIV | Hanem az, hogy egy hercegnek az udvarlását elfogadják, s
1404 XIV | udvarlását elfogadják, s annak az ajándékait mutogatják, arról
1405 XIV | mutogatják, arról lehet beszélni? Az dicsőség?~– Az dicsőség.~
1406 XIV | beszélni? Az dicsőség?~– Az dicsőség.~Azzal folytatta
1407 XIV | dicsőség.~Azzal folytatta Simon az udvarlását.~– De hát megfordítva,
1408 XIV | féltékenységet. Mikor azt látja, hogy az urát a világ legszebb hölgyei
1409 XIV | azt gondolja, hogy akit az egész világ szeret, az mégiscsak
1410 XIV | akit az egész világ szeret, az mégiscsak engemet szeret
1411 XIV | Citera kezét. – De hisz az ilyen kedves kacsóktól megpofoztatni
1412 XIV | édes vérem. Neked jutott az osztályból a jobbik rész.
1413 XIV | nagy, aki végigmuzsikáljon az utcán, mikor temetni visznek.~–
1414 XIV | temetni visznek.~– Messze van az még!~– Lehet, hogy a küszöbén
1415 XIV | férfialak silhouette-je tűnt fel az útkanyarulatnál.~Ezek nem
1416 XIV | zsendicés bögréket a kezükben. Az egyiknél volt egy kézbeli
1417 XIV | művésznek, s kétszer megcsókolta az orcáját. Citerával kezet
1418 XIV | elsétált a két fél között az úton, s beszélgetett a korán
1419 XIV | hölgy eltávolítására; ha az el lett mulasztva, nem felelősek
1420 XIV | viszonzák azok.~Kalászi az óráját nézte.~– Pontosan
1421 XIV | reggeli lap már hozni fogja az egészet. – A becsületbíróság
1422 XIV | és Simonnak. – S ezzel mi az ügyet részünkről befejezettnek
1423 XIV | ragadnék, s úgy rohannám meg az ellenfelemet.~Zoltán összegyűrte
1424 XIV | azt, gróf úr.~– Nem ezért az úrért itt – mondá Zoltán –,
1425 XIV | Ajánlok egyet – szólt Zoltán az ott maradt segédéhez fordulva. –
1426 XIV | indulatosan:~– Lődd agyon az átkozottat! Oda lőj neki
1427 XIV | Kalászitól.~– Itt vannak, az útitáskában.~– Töltsétek
1428 XIV | nyilatkozatok.~Zoltán leült ahhoz az asztalhoz, melynél a cigánycsalád
1429 XIV | melynél a cigánycsalád volt az imént.~Elővette a tárcáját,
1430 XIV | fel.~Orvost nem hoztak. Az ilyen párbajnál az fölösleges.~–
1431 XIV | hoztak. Az ilyen párbajnál az fölösleges.~– Jól van minden.~
1432 XIV | van a végrendeletem. Ez az anyámnak átadandó. – Ez
1433 XIV | anyámnak átadandó. – Ez pedig az a bizonyos nyilatkozat.~
1434 XIV | Ennyiből áll: – „Én meguntam az életemet, önkezemmel vetettem
1435 XIV | szükséges. Tetszik tudni, az osztrák törvények a párbajozók
1436 XIV | faleveleken fekve, zsebében az öngyilkossági nyilatkozattal.
1437 XIV | csába vigyorgása jelent meg az arcán.~S ez a rémmosoly
1438 XIV | kedvet csinálni neki.~– Az ám! Nehogy úgy járjunk,
1439 XIV | akik szintén használták ezt az elővigyázati rendszabályt,
1440 XIV | rendszabályt, s otthagyták az agyonlőtt pajtásukat az
1441 XIV | az agyonlőtt pajtásukat az erdőben, a zsebébe tett
1442 XIV | egy ócska mordályt nyomtak az elesett kezébe. Aztán a
1443 XIV | ilyen ügyetlenség!~Ezzel az anekdotával még jobban fokozva
1444 XIV | izgatottsága.~Még nevetnek is azon az emberen, aki párbajban elesett.
1445 XIV | átadta a párbajsegédnek.~Az szépen megköszönte franciául: „
1446 XIV | Csakugyan bosszúság volna az embernek meghalnia anélkül,
1447 XIV | nagy név érdemes rá, hogy az ember tízpercnyi késést
1448 XIV | Ott ült mozdulatlanul; az arcvonásai elárulták a zűrzavaros
1449 XIV | melyek egymást kergették az agyában.~A szemgolyói kidülledtek,
1450 XIV | dagadva. Halántékain lüktettek az erek. Arca viaszsárga lett,
1451 XIV | lelkében belül? Mi kínozta az idegeit? Mi kergette ereiben
1452 XIV | Hát még miért?~Azért, mert az az ember ott – hajdani testvére –
1453 XIV | még miért?~Azért, mert az az ember ott – hajdani testvére –
1454 XIV | mondtak? Nem szidalmazta-e az utcán végig egy egész néptömeg?
1455 XIV | hegedűssel együtt! Ez volna az elégtétel!~Hát még miért
1456 XIV | ne foglalja el a helyét. Az ősz asszonynál és a szép
1457 XIV | követelt helye.~Hogy fog az nevetni, mikor ő a földön
1458 XIV | zavargó rémkáosz közül előtűnt az ijesztő. A zenész maga.
1459 XIV | Gépies mozdulattal nyúlt az egyik pisztoly után.~– Ezt
1460 XIV | gomblyukából kivirított az érdemrend veres szalagja.~
1461 XIV | védencét…~– Kérlek, gombold be az atilládat, a fehér mellényed
1462 XIV | Zoltán végig felgombolta az atilláját, s kétfelé vágta
1463 XIV | Írás!~A feldobott ezüstpénz az írásos lappal esett fölfelé
1464 XIV | fölfelé fordítva.~– A báró úré az árnyék, a grófé a nap.~Az
1465 XIV | az árnyék, a grófé a nap.~Az előnyös hely Simonnak jutott,
1466 XIV | hogy hol a helye. Annál az asztalnál, ahol a cigányok
1467 XIV | ahol a cigányok tanyáztak az elébb.~Milyen hosszú volt
1468 XIV | Milyen hosszú volt odáig az út.~Mintha minden lépésnél
1469 XIV | motyogott:~– Azt mondta az asszony: „Lőj a szívébe
1470 XIV | asszony: „Lőj a szívébe az átkozottnak!”. – De hátha
1471 XIV | átkozottnak!”. – De hátha ő lő az én szívembe! – Miért dobog
1472 XIV | Miért dobog olyan sebesen ez az ostoba szív? Miért reszket
1473 XIV | sem? – Megátkozott engem az a cigányasszony! „Áldott
1474 XIV | cigányasszony! „Áldott legyen az a fegyver, mely ezt a te
1475 XIV | Egyszerre csak elkezdett az arca rémvigyorgásra torzulni.
1476 XIV | kacagni. Rikácsolt.~– Nem kék az én vérem, hanem fekete!
1477 XIV | megakadt a szeme valamin. Az asztalon hevert Palinak
1478 XIV | odarohant, a pisztolyt az asztalra dobta, felkapta
1479 XIV | hunyászkodással fordult az urak felé:~– Instálom a
1480 XIV | purdém van odahaza.~– Ez az ember megőrült! – kiáltá
1481 XIV | megfogták kétfelől a karjait.~De az őrjöngő nem hagyta magát
1482 XIV | akarta, hogyan ölik meg azt az embert, akit gyűlöl.~S ahelyett
1483 XIV | gyűlöl.~S ahelyett látta az urát megőrülni. Simon folytatta
1484 XIV | mutatott: „Hahahahaha!”~Mintha az csiklandozná a zsigereit,
1485 XIV | leborítá a fejét, hogy ne lássa az őrült tekintetet.~Zoltán
1486 XIV | s a szemébe mondá:~– Ez az ön műve, asszonyom. Mért
1-500 | 501-1000 | 1001-1486 |