1-500 | 501-678
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 I | mellé állítottak botokkal, hogy ha kezét, lábát kidugja
2 I | melyben azt lehetett olvasni, hogy az a titokteljes rém valami
3 I | olyan sárga az ég nappal. De hogy ezeket a „monas”-okat mi
4 I | terjedt el a nép között, hogy az urak és a zsidók szövetkeztek
5 I | második évében történt az, hogy az ordinárius azt a kedves
6 I | az a dupla haszna lett, hogy a fönnakadt szálfákból,
7 I | fölnyergelve állt a mokány paripa, hogy ha orvosért kell bevágtatni
8 I | kapott a főkormányszéktől, hogy siessen rögtön a rendelkezése
9 I | A tábornok bizton hitte, hogy pár nap alatt erélyesen
10 I | dühösebbek lettek a tábornokra, s hogy bosszújokat töltsék rajta,
11 I | fegyverfogható cselédség, hogy ha azok bátran szembeszállnak
12 I | bárónő gondoskodott róla, hogy abból minden házicselédje
13 I | harmadiknál már ordították, hogy az uraság mérgezteti meg
14 I | mondta az asztaltársaságnak, hogy csak folytassák a vacsorálást,
15 I | megszállva, s úgy hallom, hogy a gerendákat is fölszedték.~–
16 I | kolomposaiknak az a szándékuk, hogy a bárónét kézre kerítsék.
17 I | fenyegetni a tábornok urat, hogy ha az elfogott cinkostársaikat
18 I | Arra nem is gondolnak, hogy mellettük lehet átbújni.
19 I | abból olyan lárma lesz, hogy el leszünk árulva. Itt van
20 I | eszébe az a vakmerő terv, hogy a közeledő ellenséggel szemben,
21 II | halászatot, nem törődve vele, hogy a zátony túlsó oldalán egy
22 II | Hát mért nincs melletted, hogy ápoljon?~– Mert annak meg
23 II | akart nyitni a kunyhóajtón, hogy a cigányasszonyt kiszólítsa.~
24 II | csivasz duhajok azt kiabálják, hogy az uraság rontja meg őket!
25 II | János hajdú. Úgy sietett, hogy az arcán csurgott a veríték
26 II | Zoltán.~– Bánom is én most, hogy mi történik a Haricskával!
27 II | báróné dolga az első. Tudtam, hogy veszedelem lesz!~Azzal átlépett
28 II | próbált. Olyan furcsa volt ez, hogy nevetni lehetett volna rajta.
29 II | Nem tudhatta ki senki, hogy ott járt még más is.~S nagyon
30 II | cigányasszony kiabált nekik, hogy segítsenek neki az urát
31 II | nyomokat sem találták sehol.~S hogy végképpen elriassza őket,
32 II | szoptatós dajkának, s megígérte, hogy az ő purdéjáról is gondoskodni
33 II | fia annyira fel nem nőtt, hogy maga kereshette a kenyerét,
34 III | popularissal. Azt is tudta ő jól, hogy őt senki se hívja Lenke
35 III | hanem mindenki úgy hívja, hogy „Vatermörder”.~S erre a
36 III | keményített inggallérokat visel, hogy azoknak a láttára, még aki
37 III | Vatermörder!”~Tudja jól, hogy őt mindenki kerüli, de maga
38 III | tanúsítani, amidőn kitünteti, hogy még az anyja iránt sem ismer
39 III | Simon báró megtette azt, hogy a Bezirks-Sekretariat bureau-ját
40 III | szándékosan azt keresné, hogy mi rontja az arcának az
41 III | ott várjon, amíg kérdem, hogy mit akar?~A hajdú szép csendesen
42 III | várja a kínálást, szétnéz, hogy melyik széknek van legerősebb
43 III | Grácia! Kedves uramöcsém, hogy ilyen korán alkalmatlankodom.
44 III | titoknak jutottam nyomára, hogy sietnem kellett azt kedves
45 III | csinált valami subscust. Hogy „nulla dies sine linea”
46 III | sine linea” elmúljon. Csak hogy valami borsot törhessen
47 III | húzta a székét Simonhoz, hogy halkabban mondhassa el a
48 III | Felszólította a grófot, hogy rendeztessen a kedvéért
49 III | Durchlaucht azt álmodja, hogy velem beszélt, én kötelességemnek
50 III | elrendelte a tiszttartójának, hogy az illusztris társaságot
51 III | nem vadászik; azt mondja, hogy buddhista: az állatokban
52 III | lélek lakik. – Denique hát, hogy egyik szót a másikba ne
53 III | rendeletet az erdőmesternek, hogy egy hétig mindennap próbahajtást
54 III | kell. Az én elvem csak az, hogy ne engedjük át a hivatalokat
55 III | ez olyan gorombaság volt, hogy Balambér urat felállítá
56 III | ezredév csatolt!” Hiba, hogy e szent nevek nem lőnek
57 III | biztosítani magamnak. Tekintse, hogy ágrul-végről atyafiak vagyunk.~–
58 III | merülve a levélírásban, hogy nem vette észre, hogy a
59 III | levélírásban, hogy nem vette észre, hogy a szoba oldalajtaja felnyílik,
60 III | köténnyel.~Olyan csendesen jött, hogy Simon csak akkor vette észre
61 III | A világba. Azt mondta, hogy te bocsátottad el. A livrée-jét
62 III | Akkor vason hozatom vissza! Hogy mert odábbállni elbocsátólevél
63 III | perelhetek. – Most csak az a baj, hogy amíg más szolgát fogadok,
64 III | Csak annyit tudott felőle, hogy most hivatalos úr.~S a cigánynak
65 III | hallották, azt mondták, hogy hét országra szóló művész
66 III | kellett volna neki csak, hogy külföldre kimenjen, s ott
67 III | akinek a homlokára van írva, hogy ő szenvedni, tűrni született.
68 III | Már csak úgy illik az, hogy amerre az uram jár, én is
69 III | járjak. Mindig azt hallottam, hogy ha a férj meg a feleség
70 III | ellen.~– Nem ám, mert tudja, hogy egyik varjú nem vájja ki
71 III | Simon nem állhatta meg, hogy meg ne simogassa a haját.~–
72 III | szóra.~– Hát csak azért, hogy no…~„Lábai?”~Ekkor meg aztán
73 III | aztán egyszerre leguggolt, hogy a viganója elrejtse a lábait.~–
74 III | kerülsz!~– Azon leszek, hogy becsületet valljak.~– Úgy
75 III | valljak.~– Úgy vigyázz, hogy vason ne jőjj vissza.~–
76 III | kitárva.~Pali azt hitte, hogy utána kell mennie.~Simon
77 III | fiúnak ki súgta azt meg, hogy annak az asszonynak megcsókolja
78 III | az asszonynak ki mondta, hogy a fejére tegye a kezét és
79 III | Tudta éreztetni mindenkivel, hogy őneki hatalmában áll kellemetlennek
80 III | Kitaláltad.~– S abból, hogy te véletlen belépésem fölött
81 III | jöttél, azt is kitaláltam, hogy az a levél kinek van írva.~–
82 III | fiam! – Nem állhatom meg, hogy meg ne ragadjam a kezedet,
83 III | látlak járni. – Tudod te, hogy ki az a nő?~Erre dölyfösen
84 III | és bárkinek is a világon, hogy azt a nőt előttem ócsárolja.~
85 III | annyit mondok teneked, fiam, hogy amely órában te azt a nőt
86 III | elválnak az utaink egymástól, hogy soha össze nem találkozunk
87 IV | különbözött a többitől, hogy szeretett alkalmazkodni
88 IV | szerencse! Ezer bocsánat, hogy ilyen neglizsében talál.
89 IV | pedig azzal volt elfoglalva, hogy erősen szítt egy szivart,
90 IV | úrnak az a szokása volt, hogy a szavakat gyakran megduplázva
91 IV | Átkozott szivar! – Úgy hívják, hogy dragaderos, dragaderos.
92 IV | dragaderos. Eleinte azt hittem, hogy spanyol szó, spanyol szó,
93 IV | megtanultam, akkor megtudtam, hogy magyarul van; azt teszi,
94 IV | magyarul van; azt teszi, hogy „drága, de rossz; – drága,
95 IV | duplázta a szót. Lehet, hogy ragad önkéntelen ez a beszédmodor,
96 IV | beszédmodor, de az is feltehető, hogy csupa kedvkeresésből tette.~
97 IV | egy írást, amivel tudom, hogy meg fogom örvendeztetni
98 IV | saját hajlandóságombul, hogy egy ilyen kezembe akadt
99 IV | ezzel a kék plajbásszal, hogy „supprimatur”. Legalább
100 IV | erejéig.~Régi közmondás, hogy „apró ajándékok tartják
101 V | Ezer bocsánat! Nem tudtam, hogy a megyefőnök úr itt van.
102 V | különlegesség nélkül. Dacára annak, hogy olyan kuruc hírben állt,
103 V | beszéltünk, erről beszéltünk. Hogy a gróf úr, amióta a trafikát
104 V | készült. Látszott az arcán, hogy szeretne is kezet nyújtani
105 V | fickó! Mindenki tudja róla, hogy mikor Bécsben találkozott
106 V | hagyhatta észrevétel nélkül, hogy „de nagyon megszorongattad
107 V | Azt előre is kijelentem, hogy ha Arankáról akarsz beszélni,
108 V | nevetségessé, csak én magam. Hogy megtudjam róla a véleményedet.
109 V | higgadt, komoly férfiú vagy, hogy bölcs ítéletet mondhatsz
110 V | szerelmes voltam. Úgy látszik, hogy mind a ketten „aus dem Geschlechte
111 V | Diavolót. S úgy tapasztaltam, hogy ő is szenvedélyesen szeret
112 V | ezalatt az egész életre; úgy, hogy utóbbra semmi sem maradt. –
113 V | megfogadtam az imádottamnak, hogy amint nagykorúvá leszek,
114 V | csináltam annyi adósságot, hogy a mama nyilvános tiltakozást
115 V | mennyire! Fenyegetőzött, hogy elhagyja a házat, ha akarata
116 V | megmondtam magyarán a grófnőnek, hogy ha nem tetszik neki a nő,
117 V | volt hozzá a végszavam, hogy „hajthatatlan vagyok”!~Simonnak
118 V | bámulatomra értesültem róla, hogy az én ideálom réges-régen,
119 V | oly magasan áll fölöttem, hogy megtorlást nem vehetek rajta. –
120 V | Egészen rád van hagyva, hogy fölbontsd-e vagy fölbontatlanul
121 V | Őszintén megmondtam, hogy én csak a saját tragikomédiámról
122 V | annyiszor elbukunk ebben, hogy semmi jogunk sincs a nők
123 V | választott ki jövendőbelijének, hogy elfogadható állást szerezzen
124 V | rangfokról a másikra, csak azért, hogy önmagát emelje fölfelé.~
125 V | Akármerre nézek, azt látom, hogy a patriótáskodás, az ábrándkergetés
126 V | felvilágosítottál róla, hogy Arankának „hozománya” van!~
127 V | katrincái után? –Tagadjam el, hogy írni-olvasni tudok; mindenre
128 V | tudok; mindenre mondjam azt, hogy „niksz tájts!” – Üssem a
129 V | Te arról nem tehetsz, hogy hazáról, nemzetről nincsen
130 V | amfibiumoknak az a sajátságuk, hogy ha szerelmeskednek is, ha
131 V | helyreigazítani. Azután eszébe jutott, hogy a zsebórája nincs felhúzva,
132 V | Kedves Zoltán! Nem tudom, hogy a nagylelkűségedet bámuljam-e
133 V | könnyűvérűségedet? Képesnek hiszlek rá, hogy ami szót most olyan könnyen
134 V | szavam lekötésében. Igaz, hogy te most egyike vagy az első
135 V | olyan finomul van szőve, hogy én egy szálát sem látom.~–
136 V | tett az íróasztala felé, hogy fölvegye azt az iratot,
137 VI | szeme közé nézett Zoltánnak, hogy azt a tárcát az ügyiratok
138 VI | maga a megjelenése mutatta, hogy ez valami soronkívüli hölgy.
139 VI | tagadd! Az ő arcából láttam, hogy beszélt, s a tiédből olvastam,
140 VI | beszélt, s a tiédből olvastam, hogy te azt meghallgattad.~–
141 VI | visszautasítám.~– Elmondta, hogy egykor az ő szeretője voltam,
142 VI | Ravasz furfanggal csalt bele, hogy meghallgassam.~– Most hát
143 VI | Most hát én kényszerítelek, hogy hallgass meg engem. Hallgasd
144 VI | remélhet kegyelmet, várhatja, hogy fogsága majd letelik, s
145 VI | semmi kedve. Tudta ő jól, hogy „kit” vesz el. Alapjában
146 VI | a kíváncsiság ösztönzé, hogy vajon mit tud egy merész
147 VI | találkozásnál felajánlotta, hogy menjek az özvegy bárónéhoz
148 VI | lett bízva. – Gondolhatod, hogy ahol egy fiatal férfi és
149 VI | Egyszer a báróné észrevette, hogy ő irányomban nemcsak anya,
150 VI | amiknek a következése az lett, hogy nekem el kellett hagynom
151 VI | azonban esküvel fogadta, hogy nőül fog venni, mihelyt
152 VI | világban. A gróf rávett, hogy menjek a színházhoz, amíg
153 VI | eszközt elővett (elismerem, hogy tisztességes eszközöket),
154 VI | tisztességes eszközöket), hogy innen eltávolítson. Saját
155 VI | külföldi impresszáriókat, hogy hallgassák meg az énekemet:
156 VI | énekemet: rá akart venni, hogy bécsi vagy párizsi énekmesterhez
157 VI | melynek az lett a vége, hogy az egész ország megbukott,
158 VI | hallottam a grófról. Elhiszem, hogy az nem az ő hibája volt.
159 VI | vezércsillaga. – Kérdezhetnéd, hogy miért nem mentem hát külföldre,
160 VI | adott szavában. S vártam, hogy visszajön. – Addig is itt
161 VI | Engem biztattak föl, hogy tegyem meg. – S én fölkerestem
162 VI | kikísért, s azzal bocsátott el, hogy bármikor legyen valami teljesíthető
163 VI | siettek elhíresztelni felőlem, hogy „Könnyű neki, mert a zsarnoknak
164 VI | Olaszországból visszaérkezett. – De hogy ehhez a visszatéréshez én
165 VI | meg, ki az? – Rám hagyta, hogy bontsam fel a tárcát, s
166 VI | Én is tettem valamit, hogy azt előmozdítsam. Én is
167 VI | Pedig bizony mondom, hogy mostanában nagyon rossz
168 VI | főnemes, aki megszokta, hogy hozzá hízelegve vagy reszketve
169 VI | s még hogyan dacol? Úgy, hogy őt nevetségessé teszi. Te!
170 VI | zsarnok sem szíveli el, hogy kinevessék!~– Hátha még
171 VI | nekem a jámbor megyefőnök, hogy semmisítsem meg; akkor bátyámuram
172 VI | Aranka.~Simon megbánta, hogy szólt.~– De mit beszélek
173 VI | feljebb húzta a fejéről, hogy jobban gyönyörködhessék
174 VI | már beszélhetünk arról, hogy menyegzőnket mikor tartsuk
175 VI | faluzni megy. Azt pedig, hogy vendégszerepelni járjak,
176 VI | Pártfogónktól hallottam, hogy a kerületi főnököt rövid
177 VI | a fátyolt az arca körül, hogy csak a szem és a száj látszott
178 VI | jegyezte föl ez iratra, hogy „Supprimatur”. – Ha ez egy
179 VI | iratot énnekem, ahelyett, hogy a tűzbe dobnád: – én téged
180 VI | tollat tett a tollszárba, hogy egész kalligráfiával írhasson
181 VI | Természetesnek tartotta, hogy a hálálkodó levelet is ugyanazon
182 VI | viszontlátásig!~S azzal nem várva, hogy Simon kikísérje, elsuhant
183 VI | engedve neki találgatni, hogy kire nézve rosszabb az:
184 VI | vele valami csodakúrát, hogy ne legyen ma rekedt.~Aranka
185 VI | öltözőben azt cselekedte, hogy levelet írt.~Mikor Pali
186 VI | művésznő.~– Örömmel hallom, hogy a kisasszony hangja nem
187 VI | mondtad meg legelőször, hogy meghívást kaptál Szentpétervárra.
188 VI | még kívüled senki sem tud, hogy én is kaptam szintén Szentpétervárról
189 VI | beszéltünk akkor arról, hogy egyszerre megnyílik előttünk
190 VI | eksztázisomban azt hittem, hogy te is örülsz! Hisz ebből
191 VI | azonban egyenesen megmondtam, hogy ha a nagyvilágban akar hódítani,
192 VI | eskünél! Beszéltünk arról, hogy lelkeinket a legerősebb
193 VI | le a kesztyűt a kezéről, hogy az oldalzsebéből kikeressen
194 VI | Válaszúton állok. Rád bízom, hogy válassz, melyikre lépjek?
195 VI | magaddal külföldi művészútra, hogy legyen egy fájós oldalad,
196 VI | adom önnek, kisasszony, hogy fogadja el a báró úr ajánlatát: –
197 VI | énekelje el szépen Fidest, hogy a Durchlaucht meg ne haragudjon. –
198 VI | egy szóra. Azt mondtam, hogy válaszúton állok. – Még
199 VI | magamat ezen a világon, mint hogy én valakinek a sorsára befolyással
200 VI | Szereted-e Bárdy Zoltán grófot?~– Hogy szeretem-e? Senkit a kerek
201 VI | fellázítása.~– Nem hiszem, hogy ezt a levelet a gróf írta
202 VI | nemesi szavára fogadta meg, hogy többé semmi összeesküvésbe
203 VI | tudom elhinni.~– Láthatod, hogy milyen rabnővé teszem magamat,
204 VI | elfogják, te tudni fogod, hogy ki adta őt föl, ujjal mutathatsz
205 VI | istenemmé tettelek! Mondd, hogy ne tegyem! – Vígy magaddal,
206 VI | tegyem! – Vígy magaddal, hogy ne tehessem. – Mondd ki
207 VI | üdvözíthetsz.~– Zsófia!~– No hogy valahára nevemen szólítasz!
208 VI | Mennyit kínoztalak! S te hogy engedted magadat kínozni!~–
209 VI | vőlegényemet”? – Azt akarod, hogy fogadjam el Lenke báró kezét?
210 VI | mondd meg az igazgatónak, hogy már kirekedtem. – Egy adag
211 VI | látogatni Zoltán grófot, hogy elutazásod előtt búcsút
212 VI | amit tőlem megtudtál – hogy az elfogatás veszedelme
213 VI | őrizze meg őt a védszentje, hogy a mai estén eljöjjön a páholyába. –
214 VI | meglátom, akkor elfelejtem, hogy nő, hogy ember vagyok! Szörnyeteg
215 VI | akkor elfelejtem, hogy nő, hogy ember vagyok! Szörnyeteg
216 VI | leszek! Eredj! Időt adok rá, hogy megszabadítsd.~A zenész
217 VI | el volt terjedve a híre, hogy ez alighanem utolsó föllépte
218 VI | Némelyek azt beszélték, hogy rendkívül fényes föltételek
219 VI | ellenben azt suttogták, hogy Barkó Pali társaságában
220 VI | értesültek azonban kitalálták, hogy egy nagyon előkelő mágnás
221 VI | mindenkinek észre kellett venni, hogy a kinyújtott karja az átokverő
222 VI | Egész lénye azt mondta: „hogy mersz te énnekem tapsolni.”~
223 VII | Nagy előnyére vált az is, hogy külföldi egyetemeken tanulva,
224 VII | alattomban azt suttogták felőle, hogy az egész őrült szerencséjét
225 VII | szerencséjét annak köszönheti, hogy a koronaország kormányzójának
226 VII | érdemei határozzák majd meg, hogy ugyanezen javak véglegesen
227 VII | idealisták ugyan azt állítják, hogy a népek szeretete még erősebb
228 VII | Nagy fényűzést folytatott. Hogy miből telik ez a pazarlás?
229 VII | helyről utasításul lett adva, hogy igyekezzék a tekintélyét
230 VII | azzal tölté el Aranka, hogy Mangával kártyát vettetett
231 VII | akarták venni a lábáról, hogy ne jöjjön ma ide a mulatságba.
232 VII | De azért alig hiszem, hogy eljöjjön, mert otthon van
233 VII | megengedné a kegyelmes asszony, hogy én is hallgathassam, mikor
234 VII | tartják a tömlöcben? – De jó, hogy van egy derék öccse, akire
235 VII | nagy, úri birtok? – De jó, hogy azt a nagy ribilliót fölfedezte!
236 VII | férjemet kikerüld: tudod, hogy ki nem állhat.~– Pedig ha
237 VII | ha tudná a kegyelmes úr, hogy én őtet milyen nagyon szeretem!~
238 VII | menyecskébe. Jó szerencse, hogy ezek ketten olyan nagyon
239 VII | Nem engedhetnéd el nekem, hogy részt vegyek a mai estélyeden?~–
240 VII | Közbenjárásomra meg lett neki engedve, hogy börtönében könyveket és
241 VII | lesz rá nézve. – Köszönöm, hogy olyan jóindulattal vagy
242 VII | Az, amit úgy esedeztem, hogy legyen neki elengedve a
243 VII | legfőbb fórumhoz tartozik, hogy az ítéletben kimondott sáncfogság
244 VII | kezébe a dolgot, s elhiheted, hogy eléggé a szívén hordja a
245 VII | nyugodt. – Én rajta leszek, hogy könnyítsek Bárdy Zoltánnak
246 VII | S nem tudok rájönni, hogy hol nyomtatják? – Ha a kalapom
247 VII | jelszó a honleányok között, hogy mindenki gyászruhát viseljen?
248 VII | viseljen? Azt akarjátok, hogy úgy tegyünk veletek, mint
249 VII | nagyon kérem a grófnőt, hogy a mai estélyünkön kegyeskedjék
250 VII | maradj. – Én azt kívánom, hogy a grófnő itt legyen a termeinkben
251 VII | Simon ingerült volt.~– Hogy mint egy vándorló sírszobor
252 VII | úgyis tudja az egész világ, hogy csak azért maradt velünk
253 VII | maradt velünk a grófnő, hogy az elítélt fiának az ügyét
254 VII | A leányom azt kívánja, hogy jelen legyek a társaságban;
255 VII | Asszonyom! Nekem hírül hozták, hogy ön tegnap egyedül sétált
256 VII | gyanúsítana még azzal is, hogy a paskvillokat én csempészem
257 VII | asszony értesíté Arankát, hogy neki ugyan a foga fájt,
258 VII | viszonzá a vendégének, hogy itt nem lesz tánc: ezek
259 VII | megértik egymást.~– Anélkül, hogy kétszer mondanának egy szót.~
260 VII | magyarázta jelekkel Arankának, hogy ez az az ember, aki a bűnösöket
261 VII | férfi simára nyalt gavallér. Hogy ő-e a Kummer, a Sorge vagy
262 VII | mondja vele a feleségem, hogy ez az úr egy gróf, akinek
263 VII | asszony mutatá Arankának, hogy az az ember, aki a többieknek
264 VII | Hiszen én csak azt mondtam, hogy azt a nagy szakállát vetesse
265 VII | szakállát vetesse le, de nem, hogy az egész fejét olyan simára
266 VII | méltóztatott intimálni, hogy a szakállam levétessem,
267 VII | feleségéhez:~– Mondhatom, hogy illusztris társaság! Száz
268 VII | többit kellene mulattatni, hogy várat magára! No, azt se
269 VII | No, azt se hittem volna, hogy valaha itt, ebben a teremben
270 VII | megérte hát már a világ, hogy egy cigánnyal per „ön” beszélnek.~–
271 VII | Ez mégis szörnyűség, hogy amíg mink egy kis ordócskát
272 VII | azt regélte Lebegut úrról, hogy egyszer, valamikor kintornázással
273 VII | nézd ezt a gonosztevőt! Hogy itthon találja magát! –
274 VII | az összeszorított ajkát, hogy ki ne mondják, amit az Arankára
275 VII | itthoni közönségnek is, hogy művészetében gyönyörködhessék?
276 VII | adta; mikor elfelejtem azt, hogy művész vagyok, csak azt
277 VII | vagyok, csak azt tudom, hogy cigány vagyok: nem látom
278 VII | zenész.~– Sőt valljuk meg, hogy megtiltott mulatság – mondá
279 VII | mondás volt, oly nehéz, hogy a reporter tárcájába jegyzé.~
280 VII | asszonyom maga tudja legjobban, hogy miért nem lehet nekem „itthon”
281 VII | időn! – mondá Aranka, úgy, hogy a körülállók mind hallhatták.~
282 VII | Aranka azt kérdezé tőle, hogy nem fog-e egyet azokból
283 VII | bekövetkező tapsról észrevettem, hogy az csak csinált tetszésnyilvánítás.
284 VII | körül. Rendkívüli eset az, hogy egy cigány szónoklatot tartson.
285 VII | szenvedélytől. Mikor arra kérte, hogy vigye el magával, s tartsa
286 VII | bolondjának!~Pali nem vette észre, hogy az „urak” is hallgatnak
287 VII | tovább. Bolond fiú! Ahelyett, hogy hegedült volna, amiért idehítták,
288 VII | társadalomban). Kivált cigánynak! Hogy egy cigány, úri társaság
289 VII | amikben lehetővé lesz, hogy két ellenséges nemzet keblére
290 VII | hallatlan eset történt, hogy a házi asszonyság (az excellenciás
291 VII | körülfogta Palit az unszolásával, hogy bocsássa közre egyikét azoknak
292 VII | a mentséget találta ki, hogy a magyar népdalhoz okvetlenül
293 VII | Amint Ollósi úr meghallá, hogy zenekíséret kell, nem várt
294 VII | figyelmeztetni, mint házigazda, hogy itt, ebben a teremben, az
295 VII | fiam!~Simon báró azt hitte, hogy róla beszél.~– No hát mi
296 VII | kapricait?~Simon báró azt hitte, hogy még mindig a nemzeti nótákról
297 VII | ereszteni. Érteni se lehetett, hogy mit beszélnek egymáshoz.~
298 VII | Szabad vagy?~– Látod, hogy szabad vagyok.~– Nem üldöznek?~–
299 VII | piketíroztam.~– S én azt hittem, hogy te éhezel, nyomorogsz.~–
300 VII | komámasszonyom? Csodálkozol ugye hogy így nevezem. Mindenről jól
301 VII | tiszttartóm tudósított, hogy két fiad született, s én
302 VII | született, s én rendelkeztem, hogy írjanak be keresztapának.
303 VII | malíciával mondá Mikuláj úrnak.~– Hogy parancsolgat ez itt, mintha
304 VII | kellett volna Zoltán részéről, hogy a hölgy fölsikoltson, és
305 VII | megyefőnök úr! Mennyire örvendek, hogy önt itt láthatom. – S kezet
306 VII | örvendek, biz’ Isten örvendek, hogy önt „itten” láthatom, itten
307 VII | láthatom. Másodszor is mondom, hogy örvendek. A feleségem magánkívül
308 VII | bűnérzete; nem mert előrelépni, hogy a testvérét üdvözölje, csak
309 VII | megnyíltak, kezét fölemelte, hogy Arankára mutasson vele;
310 VII | vele; közel volt hozzá, hogy felsivalljon:~– Te voltál
311 VII | tudja meg az úri társaság, hogy mi a különbség háziasszony
312 VII | voltam olyan szerencsés, hogy őnagyságának bemutatott
313 VII | sok bálban a farsangon? Hogy már nem táncol? Az képtelenség!
314 VII | ha azzal gyanúsították, hogy „nagy hamis!”~Még az újságírót
315 VII | Megígérem; de nem hiszem, hogy megtarthassam.~Aranka ezalatt
316 VII | a keze van ebben?~Aztán, hogy Zoltán ismét a közelébe
317 VII | szerencsés fordulat az, hogy ön most itt van. Nem vártuk,
318 VII | most itt van. Nem vártuk, hogy olyan gyors sikere legyen
319 VII | felsőbb bíróságnál rájöttek, hogy az egész ellenem támasztott
320 VII | szépen megköszöntem nekik, hogy tíz hónapig eltartottak
321 VII | vagyok lekötelezve irántad, hogy távollétem alatt, szegény
322 VII | magát.~Zoltán vette észre, hogy a társaság ugrásra áll készen.
323 VII | állapotnak. Olyan hangosan, hogy mindenki meghallhatta, mondá
324 VII | figyelmedet, kedves sógorasszony, hogy hazaérkezésemnek a megünneplésére
325 VII | azt is tudta, aki akarta, hogy Zoltán felségárulási perének
326 VII | vele.~– Te tudtad ugyebár, hogy ma megérkezem? Hogyne? Legelső
327 VII | Zoltán pedig ahelyett, hogy az egyenes utasításra hederített
328 VII | volna, azt ragadta meg, hogy „hát mi nem tegezzük egymást?”~–
329 VII | Aranka közel volt hozzá, hogy elájuljon.~Zoltán a társasághoz
330 VII | nem tegezte.) Úgy tudom, hogy nagyon jól játssza a whistet.~
331 VII | whistet.~Némán inte fejével, hogy beleegyezik.~– Harmadiknak
332 VII | No még csak az kellene, hogy Palit odaültesse a whistasztalhoz,
333 VII | ember elismeri magáról, hogy rossz játékos. Csak te foglalj
334 VII | egészen odafurakodott mellé, hogy okvetlenül találkoznia kellett
335 VII | válla szokta elmondani, hogy szeret valamit nagyon, egy
336 VII | folyvást megszokta volna, hogy együtt van vele, szép nyájasan,
337 VII | volna vissza Zoltánnak, hogy „magad, uram, ha szolgád
338 VII | kerületi főnök vagyok!~Lehet, hogy ezt még Zoltán nem tudta.
339 VII | volt őt figyelmeztetni rá, hogy a villámok légkörében jár.
340 VII | palotából a vendéglőbe, anélkül, hogy valaki marasztalta volna.~
341 VII | városban elterjedt a híre, hogy Bárdy Zoltán gróf hazaérkezett,
342 VII | olyan kedve kerekedett, hogy egyre danolta, akármit húztak
343 VII | tánczene után újra fölhangzott, hogy: „Megvirrad még valaha,
344 VIII | kapusnak nem szólt semmit, hogy késő éjszaka hová megy:
345 VIII | felvert vadkan. Jó szerencse, hogy a szemfüles újságíró észrevette
346 VIII | utcán. Annak aztán elmondá, hogy a vendéglőben fog hálni,
347 VIII | egyúttal utasítást adott neki, hogy majd ha vége lesz a dinomdánomnak,
348 VIII | hozzá, és referáljon róla, hogy mit látott és hallott.~Ollósi
349 VIII | a szobalányt avizálta, hogy a kegyelmes asszony számára
350 VIII | akiről azt hiszik emiatt, hogy két feje van.~Aranka lefeküdt
351 VIII | megparancsolva a pincérnek, hogy résen legyen, amikor csengetni
352 VIII | csengetni fog neki.~Hozzáfogott, hogy tudósítást írjon – a kormányzónak,
353 VIII | csalódás! Bizonyosra vette már, hogy az elítélt Bárdy Zoltán
354 VIII | egyébbel nem, hát azzal, hogy vele együtt otthagynák a
355 VIII | szobát.~Még az is bántotta, hogy a mai ünnepély kedvéért
356 VIII | kiadatta a háziszolgának, hogy reggelre fényesítse ki.~
357 VIII | meg az a praktikus eszme, hogy a zsandároknak tagliát kell
358 VIII | első három hónap alatt, hogy ezt életbe léptették, háromszáznegyvenegyezer-kilencszázkilencven
359 VIII | ki volt adva a rendelet, hogy ahol cigányt találnak útközben,
360 VIII | elcsavarja az asszonyok fejét, hogy egymásután sorba csókolják!~
361 VIII | a cigány elé dalol. Úgy, hogy az a fülébe húzza a nótáját.~
362 VIII | Ollósi urat. Azt mondta, hogy aludni akar.~Megivott a
363 VIII | akart szaladni az ajtón, hogy rögtönítélő bíróságot tartson
364 VIII | csak meggondolta mégis, hogy így félcsizmával, félharisnyával
365 VIII | De nem várt arra Ollósi, hogy a báró így vagy amúgy kezdje
366 VIII | tudta senki felvilágosítani, hogy hová méltóztatott az éjjel
367 VIII | Nem szükség kikiabálni, hogy itt töltöttem az éjszakát.~–
368 VIII | kitalálni az illatáról, hogy hol termett ezen az éjszakán
369 VIII | De azt szeretném tudni, hogy lehetett ezt estétől reggelig
370 VIII | ajtóra.~– Ah! – Ön azt hiszi, hogy a feleségem?~Ollósi úr súgva
371 VIII | ízben idejöttem, láttam, hogy egy ablak hirtelen felnyílik,
372 VIII | Méltóztassék rá emlékezni, hogy a megyefőnök úr irodájában
373 VIII | nyomtatni.~– Ön azt gondolná, hogy Lebegut bele van avatva?~–
374 VIII | feleségére. Képesnek hiszi, hogy az bosszantja őt ezekkel
375 VIII | hivatalnokoknak utasításul van adva, hogy igyekezzenek a társasággal
376 VIII | sincs. De meg akarjuk tudni, hogy mit építenek. Be akarunk
377 VIII | most jöttek rá odafenn, hogy nem az a 341 990 ember csinálja
378 VIII | Most is azt találták ki, hogy ezt a „bagázst” kontrakarírozni
379 VIII | megtisztel azzal a báró úr, hogy én szerezzek önnek elégtételt…~–
380 VIII | magas úr Simon bárónak, hogy pontban tizenkét órakor
381 IX | útközben jutott eszébe, hogy arrul az impertinens paskvillrul
382 IX | aztán gyönyörködni benne, hogy szaladgál az előre-hátra,
383 IX | volt.) – Hát nem tudja ön, hogy mennyi infámis pletykát
384 IX | van megadva az a talentum, hogy az asszonya kedélyét hangszernek
385 IX | magát annál a gondolatnál, hogy a jámbor emberke ezentúl
386 IX | nőegyletbe, s még úgy fordulhat, hogy megválasztanak elnöknőnek.~
387 IX | olyan visszatorlást kapni, hogy megemlegeti. A Durchlaucht
388 IX | A Durchlaucht megígérte, hogy fényes elégtételt fog nekünk
389 IX | késedelmeskedék, ráfanyalodott, hogy maga kezdje el a haját rendbehozni,
390 IX | szelídítve. Simonnak megengedé, hogy apró szolgálatokat tegyen
391 IX | rendelkezésére. Én sejtem, hogy mit fog tenni, mert egyszer
392 IX | Hát ön még nem jött rá, hogy ezeket a gúnyverseket én
393 IX | magam írom? Azt akarom, hogy mérgelődjék egy kicsit,
394 IX | már most igazán nem tudta, hogy ki írja hát ezeket a paskvillokat.
395 IX | ezeket a paskvillokat. Mert hogy ezek a szépséges piros ajkak
396 IX | a célra lettek formálva, hogy valaha igazat mondjanak,
397 IX | szellem volt benne, mint hogy az ilyen nevető arc vallomását
398 IX | krónikába való eseményt, hogy a Durchlaucht ma délben
399 IX | aki hozzá volt szokva, hogy a vérontást egészséges dietétikai
400 IX | és el nem képzelhette, hogy lehessen ember a világon,
401 IX | Bécsben megsokallták azt, hogy a „gentry” fiatalok a társas
402 IX | És akkor is megesett, hogy az egymással összecsapó
403 IX | a presztízs követelte, hogy személyes bátorságának eklatáns
404 IX | éppen a legnagyobb érdeme! Hogy amidőn kötelességét kell
405 IX | teljesíteni, nem kérdi, hogy testvér vagy jóbarát áll-e
406 IX | fonala, nem kérdezte ön, hogy testvér-e az, akinek nyakán
407 IX | meg a szíve arra a szóra, hogy „testvér”, mikor az ő kezében
408 IX | A magas úr vette észre, hogy kivel van dolga. Biztatásra
409 IX | azt a gondolatot benne, hogy jó volna innen végképpen
410 IX(5)| Nevezetes, hogy a három magyar nemes ifjú
411 IX | hétkor már fölcibálták, hogy keljen föl, itt az idő a
412 IX | toalettet.~Panaszkodott, hogy fázik.~Hanem aztán mikor
413 IX | érsz el.~Az lett belőle, hogy Simon kiejtette a kezéből
414 IX | Akkorákat vágott Zoltán felé, hogy ha az föl nem fogta a vágást,
415 IX | Zoltánnak azt a szándékát, hogy meg akarja vágatni magát
416 IX | lesz dicsekedni valója, hogy a legjobb vívót megvághatta.”~
417 IX | fedetlenül hagyott karjára, hogy a kardja kettétörött bele.
418 IX | akkora repedést a fölhámon, hogy a becsület helyreállítására
419 IX | lett az ember; megijedt, hogy most a sebzett ellenfél
420 IX | vívók között, s kimondá, hogy „elég”.~Zoltán leereszté
421 IX | Elkábítá az a meglepetés, hogy ő most egy hőstettet követett
422 IX | Kevés kellett volna hozzá, hogy elkezdjen kacagni gyermekes
423 IX | megvizsgálni. Konstatálta, hogy semmi ütér sincs elvágva.~
424 IX | elvágva.~A segédek kimondták, hogy a párbaj be van fejezve,
425 IX | maga ügyfelét fölszólítá, hogy mármost nyújtsanak egymásnak
426 IX | rád.~Komolyan mondta. Az, hogy a testvére politikai jellemét
427 IX | nem fájt a szívének; hanem hogy gyávának is tartották, azt
428 IX | tartották, azt restellte nagyon. Hogy ezt az egy foltot mégis
429 IX | Zoltán az öccse kedvéért, hogy három napig kendőbe akasztva
430 IX | Adtam neki egy olyan vágást, hogy a kardom kettétörött bele.~
431 X | megtiltani a világi hatalomnak, hogy aki tud hozzá, énekeljen,
432 X | közönséget visszatartani attól, hogy az ilyen élvezetért a pénzét
433 X | volt hatalom a kezében, hogy annak a súlyát éreztesse
434 X | mutatta magát a hölgyek előtt, hogy azoknak teljes bizalmát
435 X | nem volt az titok többé, hogy valami történik ebben az
436 X | Kell ahhoz kalendárium, hogy az ember észrevegye a tavaszt? –
437 X | csak azt lehetett látni, hogy az emberek nem búslakodnak,
438 X | már csak arra törekedett, hogy Simont megtarthassa a hatalom
439 X | korban Vénuszra fogták volna, hogy isteni szeszélyből oltott
440 X | Különbség csak az volt közöttük, hogy amíg Simont a sértett büszkeség
441 X | Aranka azon fondorkodott, hogy Citerát elbuktassa. Ha a
442 X | engedélyt Barkó Palinak, hogy a székvárosban hangversenyt
443 X | közbenjárás. Azt vetette ellene, hogy politikai demonstrációkra
444 X | eredményéül jelenthetem, hogy ezzel teljesen egybegyűlt
445 X | Citera nem állhatta meg, hogy közbe ne szóljon:~– És ezt
446 X | közönségnek a magasztalására. Hogy egy szegény vándorló muzsikusnak
447 X | S ha én zsémbeltem vele, hogy mért töri magát olyan nagyon,
448 X | mind azzal vigasztalt, hogy nekünk lesz majd arra a „
449 X | legtöbb szükségünk. – Az igaz, hogy már öten tépásszák egymás
450 X | sikerre vezette. Elhatároztuk, hogy a mai hangverseny közben
451 X | elbámult a pénztárnoknő.~– Hogy lehet ez? Énnálam csak ezüstkoszorúra
452 X | összeg volt.~– Úgy lehet, hogy egy úrhölgy az egész aláírt
453 X | nélkül.~Sokan arra gondoltak, hogy az a névtelen adakozó maga
454 X | sohasem tudta megszokni, hogy mi illik egy úri társaságban.~–
455 X | cigány mosolygással mondá:~– Hogy én ne tudnék ilyesmit?~A
456 X | aranykoszorú!~Ollósi úr azt tartá, hogy ha már koszorút akarnak
457 X | asszony azt kérdezé jelekkel, hogy vajon azon a koszorún keresztül
458 X | hiszen lesz itt ma taps, hogy rezegni fog bele a ház!”~
459 X | aztán engemet is beleírjon, hogy itt voltam.~Ezalatt megérkezett
460 X | akadály-hangversenyben.~– Remélem, hogy nem lesz több akadály előttünk.~–
461 X | nagy szerencse rám nézve, hogy szinte megdöbbent.~– Ah,
462 X | mondá Aranka. – Azt mondják, hogy azt egy király írta a királynéjához.~(
463 X | föl fog engem szólítani, hogy énekeljek egy dalt. – Én
464 X | oly dühbe jött e szóra, hogy egészen elfeledkezett magáról.~–
465 X | szívességet. Most súgták meg, hogy lakoma után föl fognak szólítani,
466 X | után föl fognak szólítani, hogy énekeljek el egy dalt a
467 X | feleségének mondta volna el, hogy látta Simon bárót hazajönni.
468 X | Citerának. Az gyorsan elsietett, hogy az előadás kezdetére visszajöhessen.~
469 X | Aranka az óráját nézte.~„Hogy állunk az idővel? – Ha a
470 X | helyébe toppan. Meghallja, hogy a boudoirban jár valaki.
471 X | magát.~Arra nem gondolt, hogy a megsértett férfinak nincsen
472 X | kapus alázatosan kérdezte, hogy ne melegíttessen-e a kegyelmes
473 X | hajtókával.~Ha tudta volna, hogy micsoda szerencsét szalaszt
474 X | utóbbinál is rosszabbal. Hogy megakadályozzam ezt a demonstrációt.~–
475 X | különben is föl van hatalmazva, hogy közmulatságokra engedélyt
476 X | felhasználták távollétemet, hogy egy ilyen tüntetést a közmulatságok
477 X | a feltételhez van kötve, hogy a rendezők benyújtsák a
478 X | Erről meg köztudomású, hogy a szövegét Rákóczi Ferenc
479 X | Hát bántott azzal valakit, hogy a feleségéhez verset írt?~–
480 X | hallottam, s mondhatom, hogy valami gyönyörű zene.~–
481 X | őrült gondolat: azt képzeli, hogy ezt egy rendezett állam
482 X | lábon áll az önök rendszere, hogy azt egy hegedűvonó is földöntheti?~–
483 X | hercegasszonyok deklamálják magyarul, hogy „Ha férfi vagy, légy férfi!”,
484 X | ujjongva. – S ön azt hiszi, hogy én el fogom ezt tűrni, ameddig
485 X | Uram! Ez oly szép volt, hogy ha ön ezt a színpadon elmondaná,
486 X | Azt látom, és elhiszem. De hogy ehhez a magas politikának
487 X | egész magyar faj olyan, hogy az ujja körül csavarhatja,
488 X | lekötötted a szavadat már, hogy meg fogod engedni az európai
489 X | is a legnépszerűbb alak, hogy egyszer a lakóvárosában
490 X | föltételesen.~– Hát persze, hogy föltételesen.~– Föltéve,
491 X | föltételesen.~– Föltéve, hogy a programja a cenzúrán…~
492 X | meg a dolog. – Hanem azon, hogy az instáló szép asszony
493 X | súgtad a szép kérvényezőnek, hogy hajlandó volnál megadni
494 X | az a malapropó véletlen, hogy a szép „Cithére” éppen akkor
495 X | Hát mit tudhatta ő azt, hogy téged Budára hívtak! – Helyetted
496 X | az a nagy fölháborodás! – Hogy az ország nyugalma veszélyben! –
497 X | a tréfa is bűn! Hiszed, hogy nem jutott tudomásomra,
498 X | nem jutott tudomásomra, hogy te voltál, aki a cigányművész
499 X | koronája ágaihoz ragaszthat, de hogy én egy kóbor minsztrel,
500 X | jó!~– S ki mondta önnek, hogy annak a trubadúrnak előttem
1-500 | 501-678 |