Fejezet

 1 VII |         én fölteszem az ordómat.~Ollósi úr azonban megérkezett.
 2 VII |       ott volt a reporter. Amint Ollósi úr meghallá, hogy zenekíséret
 3 VII |             Kedves barátom, édes Ollósi úr. Ugyebár nem fogja az
 4 VIII|      hogy mit látott és hallott.~Ollósi úr titkos besúgója volt
 5 VIII|          lett végrehajtva.~Azzal Ollósi úr nyargalt a nyomdába,
 6 VIII|      éjfél után három óra, mikor Ollósi úr előkerült a dáridóból. –
 7 VIII|          Rosen”.~Azzal elbocsátá Ollósi urat. Azt mondta, hogy aludni
 8 VIII|   Kopogtattak az ajtón. Belépett Ollósi.~Simon báró olyan közönyös
 9 VIII|    paskvillról.~De nem várt arra Ollósi, hogy a báró így vagy amúgy
10 VIII|        neki.~– Azt okosan tette, Ollósi. Nem szükség kikiabálni,
11 VIII|          Hát… ez az orr! – mondá Ollósi, mutatóujja hegyével megpecegetve
12 VIII|         orgánuma van önnek, édes Ollósi, nem tudná kitalálni az
13 VIII|         felé, míg azt elolvassa.~Ollósi úr hüledezése strófáról
14 VIII|          uram… – szólt vonakodva Ollósi –, énnekem van szimatom,
15 VIII|           Meghallják.~– Kicsoda?~Ollósi nem felelt, csak a hüvelykujjával
16 VIII|         hiszi, hogy a feleségem?~Ollósi úr súgva mondá:~– Mikor
17 VIII|       ellenség volt.~Ilyenformán Ollósi úr szépen hamis nyomra vezette
18 IX  |          fejéből az a szeg, amit Ollósi belevert. Az asszony szereti
19 X   |          sleppjét valamennyinek; Ollósi úr, aki egy óriási babérkoszorút
20 X   | ezüstkoszorút! Ah, aranykoszorú!~Ollósi úr azt tartá, hogy ha már
21 X   |         rezegni fog bele a ház!”~Ollósi úr eközben Citerát vette
22 X   |         olvasni Citera, hanem az Ollósi úr szarkalábjait nem tudta
23 X   | rendezője?~Egyszerre ott termett Ollósi.~– Mindjárt előhívom, kérem
24 X   |      szükség ebben az országban.~Ollósi úr visszatért Zoltán gróffal
25 X   |   beszélni, hanem a muzsikussal.~Ollósi úrnak fölnyíltak a szemei: „
26 X   |        Simon előtt ott tiblábolt Ollósi.~– Édes Ollósi úr – mondá
27 X   |         tiblábolt Ollósi.~– Édes Ollósi úr – mondá neki rettenetes
28 X   |        rögtön levegővé változni.~Ollósi úr sietett a felsőbb óhajtásnak
29 X   |      Bizony úgy felejt az Isten!~Ollósi úrnak föl-fölbukkant a feje
30 X   |        fog az most mívelni?~Csak Ollósi úr figyelte meg a Lebegut-pár
31 XI  |          világon.~Hasztalan volt Ollósi urat bezárni egy öltözőszobába,
32 XI  |      megcompareált a társaságban Ollósi úr is.~Ilyen a hivatását
33 XI  |  kefelevonatot, s azzal megfogva Ollósi úrnak a gallérját, odavonta
34 XI  |           Hallja kedves barátom, Ollósi úr. Én az újságírókat in
35 XI  |         nélkül kitöröm a nyakát.~Ollósi úrnak ez elég volt.~Arra