Fejezet

 1 I   |          benn vannak a vadaskertben. Arra nem is gondolnak, hogy mellettük
 2 II  |        Öklével bezörgetett az ajtón.~Arra félig kinyílt az ajtó, s
 3 III |            és kopogtatott.~– Herein.~Arra belépett a hajdú, s elkezdés~–
 4 III |            amerre az uram jár, én is arra járjak. Mindig azt hallottam,
 5 III |        valami fájt, pedig te énnekem arra bőséges okot adtál. – Azért
 6 VI  |             Oroszországba.~Barkó Pál arra fölemelte a fejét, s komoly,
 7 VII |     indulattal, szenvedélytől. Mikor arra kérte, hogy vigye el magával,
 8 VII |          borral szoktunk köszönteni.~Arra, mintha csak éppen most
 9 VIII|             Lebegutra gondolt, akkor arra haragudott jobban. Ha pedig
10 VIII|              muzsikus jutott eszébe, arra agyarkodott. Általjában
11 VIII|             paskvillról.~De nem várt arra Ollósi, hogy a báró így
12 IX  |            szépséges piros ajkak nem arra a célra lettek formálva,
13 IX  |              nem dobbant meg a szíve arra a szóra, hogy „testvér”,
14 X   |           változást, s most már csak arra törekedett, hogy Simont
15 X   |          csinált út vezet.~Simon még arra sem adott engedélyt Barkó
16 X   |    vigasztalt, hogy nekünk lesz majd arra a „dédóra” legtöbb szükségünk. –
17 X   |            el, aláírás nélkül.~Sokan arra gondoltak, hogy az a névtelen
18 X   |          társaságban.~– Hát ki lenne arra méltóbb, mint az, aki az
19 X   |             teljesen el van készülve arra a kettős válságra, amit
20 X   |        dologban számította el magát.~Arra nem gondolt, hogy a megsértett
21 X   |             homlokomat dekoráltatni, arra nem vagyok elég jó!~– S
22 X   |              árva patrióták számára. Arra van sürgetős szükség ebben
23 X   |              az alelnöknő.~A rendező arra is tudott felelni.~– A művész
24 XI  |           Ollósi úrnak ez elég volt.~Arra Zoltán visszasietett az
25 XII |        venyigét raksz a vaskutyára,1 arra hasogatott fűzfát, akkor
26 XII |           égen járó holdvilágra; meg arra az érthetetlen nagy világosságra,
27 XIII| fölébresztették belőle. De hát nincs arra hatalma az embernek, hogy
28 XIII|        igazság!~Megint csak kilépett arra a kavicslepte vízjárásra,
29 XIII|          hallani.~Egyszer aztán csak arra riadt fel, hogy a sűrű rekettyés
30 XIII|           bolond! Hiszen ha ránézesz arra a két feketerigóra, arról
31 XIV |             Az éjjel sok bort ittak, arra sok savót kell nekik fogyasztani.
32 XIV |       estélyt adott a palotájában, s arra Barkó Pali is meg volt híva
33 XIV |              perc elég volt Simonnak arra, hogy a lelkét elveszítse.~