Fejezet

 1 II  |            nyelvem érzi az ízét: nem édes, nem keserű, hanem halálos…
 2 II  |   uborkalével jóllakhatnám.~– Hozom, édes. Hogyne adnék, ha kívánod.~
 3 III |               Bejelentetlenül!~– Én? Édes fiam!~– Itt, ebben a szobában
 4 III |        haragudjál erre az asszonyra, édes fiam. Ő neked hűséges dajkád
 5 III |            találta a háta mögött.~– „Édes fiam!” – rebegé.~– Be vagy
 6 III |              téged szeretni. – Fiam! Édes fiam! – Nem állhatom meg,
 7 III |             volt keseredve.~– Akkor, édes fiam, úgy elválnak az utaink
 8 III |          hangján kiálta föl:~– Fiam! Édes fiam! Esdeklek hozzád.~–
 9 V   |           szerelemtől s annak minden édes fájdalmaitól. – Mikor aztán
10 VI  |            el az istenektől azt, ami édes, ami meg van tiltva!” –
11 VII |        összekoccant házastársakat.~– Édes gyermekeim. Kérlek! Énmiattam
12 VII |        elmosolyodik a láttára.~– De! Édes urambátyám! Mit csinált
13 VII |          ragyogtak a szemeiben.~– Óh édes jó fiam! Ez lesz nekem az
14 VII | cukorsüteménnyel kínálta meg.~– Jaj, édes Manga, nem árestáns gyomrának
15 VII |         háziasszony! Lesz minden jó, édes fiam! Sietek! Gyorsan meglesz.
16 VII |             hozzá.~– Kedves barátom, édes Ollósi úr. Ugyebár nem fogja
17 VII |       hangján szólt oda neki~– Ugyan édes öcsém, Simon, légy olyan
18 VII |          intézte a szavát.~– No hát, édes Palikám, ha már kártyást
19 VIII|          szagoló orgánuma van önnek, édes Ollósi, nem tudná kitalálni
20 VIII|      szaglása van?)~– Gondolja csak, édes báró, ez a pámsábel ember
21 X   |              ott tiblábolt Ollósi.~– Édes Ollósi úr – mondá neki rettenetes
22 X   |           báróné járult a fia elé.~– Édes fiam! Tekintsd a hölgyeket.
23 XII |            híven követett.~– Hát biz édes menyemasszony, ezt most
24 XII |         elringatta.~– Ezt már neked, édes leányom, meg kell szoknod,
25 XIII|             keblére ölelte Mangát. – Édes jó szülőm.~– De megállj!
26 XIII|          marad! Aztán ne haragudj az édes szülődre. Tudod, cigányasszonynak
27 XIV |            válaszolt neki:~– Nem én, édes úr! – S ha te ezt a fényes
28 XIV |             nagy bolond!~Az tűrte az édes ütlegeket.~– A tizenkettedik
29 XIV |           legyen, ahogy elgondoltad, édes vérem. Neked jutott az osztályból
30 XIV |        közeledésüket.~– Isten veled, édes Pálom – mondá a művésznek,