Fejezet
1 I | tornácba.~– Hát a Zoltán fiam hol van?~– Ő föl van öltözve,
2 III | mikor megszólalt.~– Kedves fiam!~Simon zavarodottan ugrott
3 III | Bejelentetlenül!~– Én? Édes fiam!~– Itt, ebben a szobában
4 III | erre az asszonyra, édes fiam. Ő neked hűséges dajkád
5 III | az én hibám volt. Tudod, fiam, midőn másodszor férjhez
6 III | találta a háta mögött.~– „Édes fiam!” – rebegé.~– Be vagy te
7 III | audienciának?~– Még nincs, fiam. Mikor beléptem a szobádba,
8 III | szűntelek meg téged szeretni. – Fiam! Édes fiam! – Nem állhatom
9 III | téged szeretni. – Fiam! Édes fiam! – Nem állhatom meg, hogy
10 III | De annyit mondok teneked, fiam, hogy amely órában te azt
11 III | keseredve.~– Akkor, édes fiam, úgy elválnak az utaink
12 III | fájdalom hangján kiálta föl:~– Fiam! Édes fiam! Esdeklek hozzád.~–
13 III | kiálta föl:~– Fiam! Édes fiam! Esdeklek hozzád.~– Hajthatlan
14 VII | barátságát. – Hja, az én fiam úgy hozzá van már szokva
15 VII | vonni.~– Ahogy parancsolod fiam.~Anna kész volt a visszavonulásra.~
16 VII | legyek a társaságban; a fiam neheztel a gyászöltönyöm
17 VII | torokkal kiáltott:~– Ah! A fiam! A fiam!~Mindenki meg volt
18 VII | kiáltott:~– Ah! A fiam! A fiam!~Mindenki meg volt lepetve,
19 VII | rebegés – Istenatyám! Ah, a fiam!~Simon báró azt hitte, hogy
20 VII | Ah nem! Mit tudom én? – A fiam érkezett meg! – Most láttam
21 VII | magát.) Ő az! – Ő. A Zoltán fiam!…~Simon bárónak szeme-szája
22 VII | szemeiben.~– Óh édes jó fiam! Ez lesz nekem az olvasóm.
23 VII | háziasszony! Lesz minden jó, édes fiam! Sietek! Gyorsan meglesz.
24 X | járult a fia elé.~– Édes fiam! Tekintsd a hölgyeket. Az
25 X | felejtsd el, hogy az én fiam vagy! Az Istenre kérlek!~–
26 X | gyehennaember: ez az én fiam! – Azt hittem, jót teszek
27 XI | szemébe mondja: „te az én fiam vagy!”~Csak egy ember nem
28 XIII| annak se adnálak. Az én fiam vagy! Tudod, hogy neked
29 XIII| hogy az a hatalmas úr az én fiam: akkor az ellene fordult
|