1-500 | 501-678
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
501 X | egészen kihozta sodrából az, hogy a cigánynak igaza mer lenni!
502 X | ment.~Senki sem sejtette, hogy itt e néhány perc alatt
503 X | kacskaringós gallér azt jelentette, hogy „miniszter”, a feje fölött
504 X | fölött ívben átemelt kéz azt, hogy „megbukott”, a két kézzel
505 X | kézzel csinált szélmalom azt, hogy „minden fölfordult”, a két
506 X | lapátszerű elfelé legyintése azt, hogy „minket innen eleblábaltatnak”.~
507 X | vakmerőséget nem látott a világ! Hogy neked csak a te urad, a
508 X | megmutatom én hát neked, hogy ezt a te fenséges uradat,
509 X | Én felszólítom önöket, hogy vegyék vissza a pénztárnál
510 X | mer nevezni? – Köszönje, hogy testvérek vagyunk.~– Voltunk
511 X | Simon! Ne felejtsd el, hogy az én fiam vagy! Az Istenre
512 X | Küldj rám rögtöni halált! – Hogy ne érjem meg ennek az órának
513 X | mert azért bűnhődni kell, hogy ezt az embert én hoztam
514 X | Elég hangosan beszélt, hogy a körülállók meghallhatták.)
515 X | téged öl meg az Isten azért, hogy ezt a szörnyet a világra
516 X | azt az átkozott csalást, hogy azon az Istenharagja éjszakán
517 X | Simon fölemelte az öklét, hogy leüsse ezt az asszonyt.~
518 X | paksamétát, ön is megtudta volna, hogy az ideje letelt, ideje letelt. –
519 X | elégtétel suttogó szava. Érzé, hogy tenger ez, melybe ő elsüllyed. –
520 X | hangjegyet. El volt árulva, hogy ő itt e társaságnak énekelni
521 X | pedig gondoskodtak róla, hogy az előadás végéig senki
522 X | A művész azt kívánja, hogy olvasztassák be, s az árán
523 X | sohasem hallották hegedülni.~Hogy az előadás alatt a színház
524 X | diadalordítástól: az azt bizonyítja, hogy igen szilárdul van megépítve.~ ~
525 X(1) | fogják számítani azt a tényt, hogy egy világhírű művész hazajöjjön
526 X(1) | nem hagyott békét a szíve, hogy ő hazajön a hazájába. A
527 X(1) | sarja nagyhamar rájött, hogy a hírhedett művészt itt
528 XI | suttogták az úton-útfélen, hogy Simont és Palit kicserélte
529 XI | indulatoskodó hangulatát, hogy minden ember szeméből azt
530 XI | Dühös volt Palira azért, hogy az urak úgy szeretik, s
531 XI | úgy szeretik, s különösen, hogy Anna báróné és Zoltán gróf
532 XI | becézgetik benne. Nem hihette, hogy az a hízelgés csak a művésznek
533 XI | lelki nyugalmára szolgált, hogy Palit, a cigányfiút, gyermekkora
534 XI | róla. Öröme telt benne, hogy ez a fiú hogy vívott ki
535 XI | telt benne, hogy ez a fiú hogy vívott ki magának hírt,
536 XI | Zoltánnak az a mondása, hogy a cigányasszony őrült.~Kellett
537 XI | ahhoz jó nagy adag őrültség, hogy egy cigányasszony a hatalmaskodó
538 XI | annyira szerette a művészt, hogy mindenki félt elárulni előtte,
539 XI | mindenki félt elárulni előtte, hogy ő nem a cigány ivadéka.
540 XI | cigány ivadéka. Féltek, hogy akkor leteszi a hegedűt,
541 XI | olyan zaj volt a színházban, hogy pániknak lehetett volna
542 XI | válaszolta Lenke Simonnak, hogy őneki utasítása van a katonai
543 XI | A fiatalság elhatározta, hogy a parancsnoknak is fáklyászenét
544 XI | Most emlékeztek rá vissza, hogy mennyi jót tett a maga hatáskörében;
545 XI | rendszabályokat; sajnálták, hogy megválik a várostól! Mikuláj
546 XI | mint egy zárdanövendéket, hogy semmit meg ne tudjon a nagy
547 XI | művészetét. Ő folyvást azt hitte, hogy azt a lázas paraxizmust
548 XI | hegedűjátéka idézi elő. Igaz, hogy remekül játszott, megérdemelte
549 XI | volt beszámítható neki, hogy az aranykoszorút visszautasítá.
550 XI | aranykoszorút visszautasítá. Hogy fognak a kisgyermekek örülni
551 XI | odamagyarázta a művész, hogy a közönség demonstrál a
552 XI | az alkotóik azt hitték, hogy örök időkre vannak építve.~
553 XI | grófnőt. Hát Citera hová lett? Hogy Aranka nincs köztük, azt
554 XI | sehol, ahogy szokása tartja. Hogy mit tett Manga, azt még
555 XI | egyetértés volt a közönségben, hogy azt Palinak sohase árulják
556 XI | lakomán.~Fatális dolog volt, hogy aki Palit felköszönté, kétszer
557 XI | asztalhoz, azzal a szándékkal, hogy kikapja Pali kezéből a kefelevonatot,
558 XI | ilyen muzsikus azt gondolja, hogy az újság is kóta, amit elejétől
559 XI | pincér mondott felőle annyit, hogy amint olvasott, egyszer
560 XI | teremből. – Azt hitték, hogy megártott neki a pezsgő,
561 XI | Mindenki arról beszélt, hogy mikor lesz összehíva az
562 XII | elhagyta a színpadi társalgót, hogy a nézőtéren elfoglalja a
563 XII | senkinek sem tűnt fel, hogy a vén cigányasszony megkapta
564 XII | az lett volna a hivatala, hogy a gyerekekre vigyázzon,
565 XII | ilyenkor olyan mélyen aludt, hogy felőle nemcsak az egész
566 XII | feléleszted a mécsest. Tudod, hogy kell a mécsest megcsinálni?
567 XII | zsír. Azután is vigyázz rá, hogy bele ne csapjon a láng,
568 XII | azt sebesen elhabarod, hogy hozzá ne égjen a serpenyőhöz.
569 XII | Mikor a szagáról megérzed, hogy már jól megpörkölődött,
570 XII | amennyi szükséges. Ügyelsz rá, hogy ki ne fusson. – Azután egy
571 XII | főzőkanállal egyre kóstolgatod, hogy nagyon el ne legyen sózva. –
572 XII | annyira ki hagyod hűlni, hogy a száját meg ne égesse.~
573 XII | Hát mit vétettem én, hogy így haragszol rám?~– Te
574 XII | Nem a lelkedre kötöttem, hogy ahhoz a házhoz magadban,
575 XII | olyan szépen kért rá.~– Hogy a kórság húzza félre azt
576 XII | vele.~– Hiszen nem tudta, hogy a férje hazaérkezett.~–
577 XII | mindenható Isten őrzött, hogy – most itthon lehetsz a
578 XII | Palit! De úgy megrontottam, hogy semmi íralással helyre nem
579 XII | bepilácsolt. Kikiabáltam, úgy, hogy száz ember hallotta. Csak
580 XII | akiket úgy szeret?~– Azt, hogy loptátok azt az ő szerelmét.
581 XII | terem. S akkor azon kezdi, hogy legelőbb is tégedet megfojt,
582 XII | gyermekeket. Engem utoljára hagy, hogy a többiek halálát végignézzem,
583 XII | Nincs elég vastag pofám, hogy a szeme elé merjek kerülni.
584 XII | meghalljátok, csak azt halljátok, hogy valahol a Szamos kivetett
585 XII | város fölött derengett, hogy az égen a bárányfelhők mind
586 XIII | tiszteletére adott lakomáról, hogy még a hegedűjét is ottfelejtette.~
587 XIII | valaki, mintha attól félne, hogy elfogják, visszaviszik.
588 XIII | felőle az a cigányasszony?~Hogy ő nem annak a fia, hanem
589 XIII | muzsikus. Semmi jussa hozzá, hogy a világban alá s fel tekeregjen,
590 XIII | arra hatalma az embernek, hogy azt mondja: nekem nem kell
591 XIII | aztán csak arra riadt fel, hogy a sűrű rekettyés közül egy
592 XIII | voltam én teneked jó fiad, hogy most megtagadsz? Nem voltál
593 XIII | mindig jó anyám? Koplaltál, hogy engem jól tarthass, rongyoskodtál,
594 XIII | tarthass, rongyoskodtál, hogy engem felruházz! Ha beteg
595 XIII | Manga vállait.) Valld meg, hogy hazudtál. Nem igaz, nem
596 XIII | ebbe a folyóba öllek, mint hogy másnak adj alak.~A vén cigánynő
597 XIII | megijesztesz. Hisz nem akartam én, hogy neked fájjon! Bizony Isten,
598 XIII | Az én fiam vagy! Tudod, hogy neked sohasem hazudtam.
599 XIII | megengeded, akkor elhiszem, hogy énhozzám igaz vagy.~Manga
600 XIII | arról is meg kell tudnod, hogy te vagy a fekete vérű, nem
601 XIII | csináltam! Mikor azt mondtam, hogy az a hatalmas úr az én fiam:
602 XIII | babszemeket a légbe.~– Látod, hogy kereszt lett. Ezeket most
603 XIII | cigánykodás. Hát tehetek én róla, hogy cigány vagyok?~Minden helyre
604 XIII | cigánynak az a jó szokása, hogy mindent elhisz – a maga
605 XIII | egyszerre. Bánta is már, hogy mi zaj morajlik fel onnan
606 XIV | fején, amit úgy híttak, hogy „cvájfler” (tűnődő).~Alig
607 XIV | korán reggel. Talán azért, hogy kizsémbelhessék magukat. „
608 XIV | nem szemközt, hanem úgy, hogy az egyik hátat fordított
609 XIV | figyelmeztettem önt rá, hogy igyekezzék az állását mind
610 XIV | Ahelyett ön mindent elkövetett, hogy szükségtelen, kicsinyes
611 XIV | szemrehányást.~– Ahelyett, hogy féltek volna öntől, kinevették,
612 XIV | énekeltek.~– Nem azt mondá ön, hogy ön szerzi e gúnydalokat?~–
613 XIV | Az előkelőbb köröket nem hogy megnyerni igyekezett volna,
614 XIV | Általános volt a vélemény, hogy önhöz csak vesztegetés útján
615 XIV | pazarlása volt.~– Szeretem, hogy fő okának nevezte; mert
616 XIV | lehettek. Nekem megtiltotta ön, hogy még valaha a színpadon megjelenjek,
617 XIV | végigtivornyázni.~– Ne kívánja, hogy visszaadjam ezt a vágást.~–
618 XIV | Bizony nem én. Én azt hittem, hogy önnek nemes ambíciói lesznek;
619 XIV | nemes ambíciói lesznek; hogy fokrul fokra emelkedni fog
620 XIV | bélyeget! Most látja ön, hogy hová jutott. Azon a napon,
621 XIV | lehetett messziről meglátni, hogy ki jön, a borókabokrok miatt.
622 XIV | nem jár vele. Demonstrál, hogy ő nem más, csak cigány.~
623 XIV | pedig odaguggolt eléjük, hogy az arca egyenlően nézzen
624 XIV | hívatták önt fel Budára, hogy ezt a nagy fordulatot közöljék
625 XIV | közöljék önnel. S ön ahelyett, hogy ott állt volna őrsön a helytartóság
626 XIV | az elbeszélése. Ahelyett, hogy ön az országos válság alatt
627 XIV | Azt ön nagyon jól tudja, hogy mi tart itt? – A mai ránkontr.~
628 XIV | Aztán megtöltik jó erősen, hogy felrúgjon az égbe, mikor
629 XIV | eldicsekedni a feleségeiknek, hogy ők ma a drága becsületükért
630 XIV | rendőrség a feljelentést, hogy jókor közbeléphessen a párbaj
631 XIV | világszép asszonyom! – Nézd, hogy mosolyog rád! – Cseréljünk
632 XIV | olyan szépen szót fogadtak, hogy amint megkaphatták a kereszttáti
633 XIV | kettő. Én csak azt tudom, hogy ez a prímás, ez a kontrás.~
634 XIV | vinni, nem találják ki, hogy melyik a „köteles”.~– Majd
635 XIV | bölcs kormányelv uralkodott, hogy aki letesz egy summa pénzt,
636 XIV | mesterségét kell eltanulnia: hogy ha egyszer temetni visznek,
637 XIV | arccal és kézzel mutatá, hogy az urának elment az esze.~–
638 XIV | dorgáltál meg engem „egyszer”, hogy nem illik úri személyek
639 XIV | története pedig az volt, hogy nem sok időre Bárdy Zoltán
640 XIV | hozzájutott Simon báró, hogy a szép indus nőnek – a maga
641 XIV | nevemet úgy ejtették ki, hogy „Cythére”.~– Úgy még szebb.
642 XIV | világ pedig azt suttogja, hogy ez Morny herceg ajándéka.~
643 XIV | társaságban! Nem látod, hogy a hölgyek eltakarják az
644 XIV | eltakarják az arcaikat?~– Hát az, hogy én az uramnak hűséges asszonya
645 XIV | hűséges asszonya voltam, hogy ő ajándékozott nekem két
646 XIV | Ez szégyen.~– Hanem az, hogy egy hercegnek az udvarlását
647 XIV | udvarlását.~– De hát megfordítva, hogy áll a számadás? Minden hírlap
648 XIV | féltékenységet. Mikor azt látja, hogy az urát a világ legszebb
649 XIV | szíve. Mikor azt gondolja, hogy akit az egész világ szeret,
650 XIV | rájönne a szép asszony, hogy a művésznek a fejét egy
651 XIV | S mutatta a tenyerével, hogy milyen módon.~– Isteni naivság! –
652 XIV | volna, azt válaszolhatá, hogy „Quod non licet Jovi: –
653 XIV | Messze van az még!~– Lehet, hogy a küszöbén állok!~A kelő
654 XIV | odaveté Arankának.~– Láthatod, hogy a párbaj nincs feljelentve.~–
655 XIV | rebegé:~– Megcsókolt! Lehet, hogy utoljára.~Ő már hallotta
656 XIV | Ő már hallotta Mangától, hogy miért jönnek ezek itt most
657 XIV | azonban, amint meglátta, hogy Lenke Simonnak a felesége
658 XIV | visszatértek, s látva azt, hogy Aranka még most is ott ül
659 XIV | Nem titkolóztak többé, hogy hivatalos dolguk van itten.~
660 XIV | felsóhajtott.~– Még azt sem engedi, hogy teljes szívemből gyűlöljem!~
661 XIV | veszélybe, amiből már azt hitte, hogy kiszabadult.~Ingoványi úr
662 XIV | Azzal Citerának meghagyá, hogy távozzék haza a gyermekekkel.~
663 XIV | Ki legyen zárva a gyanú, hogy vagy éppen nem tettek golyót
664 XIV | hitette el a szekundánssal, hogy a báró nagyon tréfás ötletnek
665 XIV | tréfás ötletnek találja azt, hogy egy ilyen cédulával majd
666 XIV | hivatalos obdukciónál kiderült, hogy a golyó, mely a fiatalembert
667 XIV | volt elégedve Ollósival, hogy azt a históriát kihagyta
668 XIV | embernek meghalnia anélkül, hogy megtudná a tegnapi nevezetes
669 XIV | két nagy név érdemes rá, hogy az ember tízpercnyi késést
670 XIV | elég volt Simonnak arra, hogy a lelkét elveszítse.~Ott
671 XIV | meghalni? Ezért a hegedűsért? Hogy ne foglalja el a helyét.
672 XIV | ennek van a követelt helye.~Hogy fog az nevetni, mikor ő
673 XIV | kétfelé vágta a szárnyait, hogy a mellénye egészen kifehérlett
674 XIV | Simonnak meg kellett mutatni, hogy hol a helye. Annál az asztalnál,
675 XIV | látta.~Olyan kőszíve volt, hogy színlelt eltávozása után
676 XIV | jutott eszébe a szöveg, hogy van tovább, csak bámult
677 XIV | csiklandozná a zsigereit, hogy ezt a dámát most ugyancsak
678 XIV | kendőjével leborítá a fejét, hogy ne lássa az őrült tekintetet.~
1-500 | 501-678 |