Fejezet

 1 III |            korában elvitte a híres Barkó Pista, a székvárosi banda
 2 III |  nevelőapjának a leányát, Citerát.~Barkó Pali arca valódi fizionómiai
 3 III |            íróasztalához.~– Nohát, Barkó Palya! Mi dologban jársz
 4 III |      cigánynak sem szabad hazudni.~Barkó Pali e goromba szóra nagy
 5 III |           szupremáciáját.~– No hát Barkó Palya, kezedben a passzus.
 6 VI  |            A legutolsó szám volt a Barkó Pál külföldre szóló útlevelének
 7 VI  |          egy szóra, Palkó barátom.~Barkó Pali volt a színház karmestere.~–
 8 VI  |        veled megyek Oroszországba.~Barkó Pál arra fölemelte a fejét,
 9 VI  |           játszani, mint még soha.~Barkó Pali szépen kezet csókolt
10 VI  |       ellenben azt suttogták, hogy Barkó Pali társaságában indul
11 VII |            itt, ebben a teremben a Barkó Pali legyen a fehér elefánt,
12 VII |       komornyik jelenté hangosan:~„Barkó Pál művész úr!”~S a várva
13 VII |           magában a kegyelmes úr.)~Barkó Pali a háziasszony első
14 VII |       kellett Zoltán tekintetével.~Barkó Pali csúnya kelepcében érezte
15 X   |           arra sem adott engedélyt Barkó Palinak, hogy a székvárosban
16 X   |      kiadatta a férje titkárával a Barkó Pali hangversenyére.~A jótékony
17 X   |            a nagylelkű adományát a Barkó Pali aranykoszorújára.~És
18 X   |            az előadás megkezdését.~Barkó Pali akkor eltávozott, amikor
19 X   | ruhácskákat.~Kezdhetik a nyitányt.~Barkó Pali úgy játszott ezen az
20 XI  |           többet mondani Zoltánnak Barkó Pali felől. Mindenki arról
21 XII |      keresztül. Én rontottam meg a Barkó Palit! De úgy megrontottam,
22 XIII|           FEJEZET ~A kettős árnyék~Barkó Pali úgy elfutott a tiszteletére
23 XIV |        volt fáradva a dühöngéstől.~Barkó Pali pedig egész hidegvérrel
24 XIV |        adott a palotájában, s arra Barkó Pali is meg volt híva feleségestül.~
25 XIV |           mi van ezen nevetnivaló?~Barkó Pali restelkedve inté meg
26 XIV |            Minden hírlap tele volt Barkó Pál diadalaival. A szép
27 XIV |      segédéhez fordulva. – Itt van Barkó Pál úr. Független dzsentlemen,
28 XIV |      felében pedig kedves barátom, Barkó Pál úr gyermekeinek hagyományozom.”~