Fejezet

 1 III |         külön lépcsőföljárattal. Soha bérlakó vagy boltos annak
 2 III |         együtt őszült meg velem. Soha vas nem érte.~– No, hát
 3 III |         se másnak nem mondtam el soha, hogyha valami fájt, pedig
 4 III |        az utaink egymástól, hogy soha össze nem találkozunk többé. –
 5 III |         átkom nem fog téged érni soha. – Hanem az az áldás, amit
 6 V   |  márványból kifaragva sem láttam soha mását.~– Hát márványnak
 7 V   |      ütése éget, és el nem múlik soha! – Hadd vegyem ki ezt a
 8 V   |  levelezésben az emigrációval?~– Soha! Egy betűt sem írtam senkinek.~–
 9 VI  |         Aranka nem vette fel azt soha. Volt vakmerősége dacolni
10 VI  |          utat, azt nem tudta meg soha. – Ha ekkor odajött volna
11 VI  |        nem beszél az asszonyáról soha.~Aranka megkapta hevesen
12 VI  |       Csak ő nem éreztette velem soha alacsony származásomat.
13 VI  |        keze orgyilokhoz nem nyúl soha.~– De ha ez a levél illetékes
14 VI  |         fogok játszani, mint még soha.~Barkó Pali szépen kezet
15 VII |   egymást úgy átkarolták, mintha soha el nem akarnák ereszteni.
16 VIII| rezidenciájául a bátyja házát.~– Soha! Az után az affront után,
17 VIII|          hozzánk többé vissza?~– Soha! – Mert én szeretem a komédiát
18 X   |         s a medvenőstény a hímét soha. Azért mondja róluk a lengyel
19 X   |   lengyel közmondás – „nye dve” (soha ketten)!~Citera lehetett
20 X   |     fájdalomnál nem volt nagyobb soha. Ölj meg Isten! Mert különben
21 XII |   íralással helyre nem gyógyítom soha. Kikiabáltam egy titkot,
22 XII |      merjek kerülni. Elbujdosom. Soha a híremet se halljátok többet.
23 XIII|           te akkor is szerettél. Soha egy feddő szóval nem illettél.
24 XIII|          regulájához szoktattál. Soha egy anya oly hű rabszolgája
25 XIII|           nem vagyok, nem voltam soha a fiad. Hát akkor ki vagyok? –
26 XIV |         kellemetes, de nem igaz. Soha egy valóságnak megfelelő
27 XIV |      lenni, annak nincs pihenése soha. Annak még álmodni sem szabad