bold = Main text
    Fejezet                                     grey = Comment text

  1 I   |            kámfort kötöttek zacskóba, s azt viselték nyakba kötve;
  2 I   |       énekszóval kivitték a temetőbe, s ott cihertűzön megégették; –
  3 I   |            leánykákat fogtak eke elé, s azokkal körülszántatták
  4 I   |             az alsóbb néposztályokat, s a felbőszült tömegek elkezdték
  5 I   |       zendülés elnyomására kirendelni s az igazságszolgáltatást
  6 I   |            kell bevágtatni a városba, s a postagalamb ott volt a
  7 I   |       dühösebbek lettek a tábornokra, s hogy bosszújokat töltsék
  8 I   |             mint átkelni a hegyháton, s a túlsó völgyben fekvő Bárdy
  9 I   |             kiment a mezőre kaszálni, s este már halva hozták haza.
 10 I   |              kiálltak a tornáckapuba, s telesikították az utcát,
 11 I   |              telesikították az utcát, s jajveszéklésükkel átkozták
 12 I   |   házicselédje kapjon egy üvegcsével; s a falubeli jobbágyoknak
 13 I   |              az fölkelt az asztaltól, s nyájasan mondta az asztaltársaságnak,
 14 I   |              őrök tartják megszállva, s úgy hallom, hogy a gerendákat
 15 I   |               keresztül szabad az út, s onnan a vadaskert palánkja
 16 I   |          sekély, átgázolhatunk rajta, s aztán a pásztorok ösvényén
 17 I   |     hímzőasztalkája mellett elhaladt, s megpillantá rajta a kész
 18 I   |           horgolt selyem főkötőcskét, s elrejté a köpenye alá. Azzal
 19 I   |             van?~– Ő föl van öltözve, s odalenn várja a bárónét
 20 I   |              hű cseléd úrnője karját, s magával hurcolá a hátulsó
 21 I   |             kellett hagyni a palánkot s abba alászállni.~Nappal
 22 I   |                A János egyre csiholt, s a szikrák megvilágosítottak
 23 I   |         segített az anyjának fölhágni s leszállni, ahol görgeteg
 24 I   |               kolonc a vége felé van. S ott már csupa kavics a vízmosás
 25 I   |               még! – dörmögé a hajdú. S aztán nem sokat teketóriázott,
 26 I   |               kezébe a tűzszerszámot, s mutassa az utat; mert ha
 27 I   |            végre a kővé vált barátot, s azontúl járható volt a hegyszakadék
 28 II  |             szakított a hegyoldalban, s ahol a völgyet elérte, széles
 29 II  |         meregeti lapáttal az iszapot, s töltögeti teknőbe, lúgozza
 30 II  |        szederinda: tele van virággal, s az emberi indusztriát képviseli
 31 II  |              ide járni kócsagot lőni, s olyankor összetették a lakomájukat;
 32 II  |              némelyik a hátán hevert, s a szárnyaival vergődött,
 33 II  |         előttem, mint egy griffmadár. S azt énekli a fülembe: „Nem
 34 II  |        kisgyermek nyivákolását hallá, s attól visszariadt.~– Gyermek
 35 II  |           Azzal átlépett a haldoklón, s berúgva a kunyhó ajtaját,
 36 II  |              Zoltán fogta a puskáját, s követte a hajdút.~A part
 37 II  |            átvádoltak a túlsó partra, s aztán siettek az erdős ösvényen
 38 II  |               denevér röpked előttem, s két denevért látok. A kunyhóban
 39 II  |           Arra félig kinyílt az ajtó, s egy buglyos fő tekintett
 40 II  |            fazék savanyított uborkát, s letérdelve a haldokló mellé,
 41 II  |               annak a fejét az ölébe, s a szájához tartva a fazék
 42 II  |           pólya hímzett patyolat volt s a főkötőcske selyemből.~–
 43 II  |             anya ravaszul mosolygott, s odasúgott neki~– Nézd, milyen
 44 II  |              Neki csak egy ágya volt, s azt az úri hölgy foglalta
 45 II  |              fűrésszel és a baltával, s két szál deszkából készített
 46 II  |             bele a hajdú lábnyomaiba, s eltaposta azokat a maga
 47 II  |       derekára kötötte a két kobakot, s azoknak a segélyével átúszott
 48 II  |    lélekvesztőt, visszaevezett rajta, s ismét kikötötte a szokott
 49 II  |            ismét felöltötte a ruháit, s visszasietett megint, a
 50 II  |             hogy ott járt még más is.~S nagyon jó volt ez a furfang.~
 51 II  |               megrohanták a kastélyt, s ott nem találták a bárónét
 52 II  |            rongyokba volt bugyolálva. S aztán letérdepelve a holt
 53 II  |          nyomokat sem találták sehol.~S hogy végképpen elriassza
 54 II  |           Káromkodtak, fenyegetőztek, s aztán visszamentek az erdőbe.~
 55 II  |             is visszament a kunyhóba, s ringatta a két gyermeket
 56 II  |             ismert.~Hordágyra tették, s így szállíták gyermekével
 57 II  |             mellé szoptatós dajkának, s megígérte, hogy az ő purdéjáról
 58 II  |             maradt az úri kastélyban, s fölváltva a városi palotában,
 59 III |            hívja, hogy „Vatermörder”.~S erre a névre igen szépen
 60 III |            átengedte azt az anyjának, s maga csak egy garzonlakást
 61 III |              elöljáróság így kívánta, s az ellen nem lehetett kifogást
 62 III |        majolika kandalló antik órával s mellette egy kifeszített
 63 III |        gyöngyházzal kirakott etazser, s alatta egy pár kalucsni.
 64 III |              már az íróasztalánál ül, s a hivatalos ügyeket osztályozza.~
 65 III |           szemöldökig lehúzva viseli, s a bajuszát össze hagyja
 66 III |            szájában keresztben fogja, s az iratokba tekintve, azoknak
 67 III |              Odamegy az íróasztalhoz, s katonásan megállva jelenti:~–
 68 III |           Elébb kopogtasson az ajtón, s ha én azt mondom „herein!”,
 69 III |     lépésnyire az ajtótul álljon meg, s ott várjon, amíg kérdem,
 70 III |                Arra belépett a hajdú, s elkezdés~– Méltóságos báró
 71 III |       kondíció, levetheti a libériát, s elmehet. – Megértette? –
 72 III |           tízezer hold, csupa őserdő. S ott a gróf úr tizenöt esztendő
 73 III |       felajánlotta a vadászkastélyát, s elrendelte a tiszttartójának,
 74 III |      kivonultak a nimródok az erdőbe, s megkezdődött a hajtás. Azonban,
 75 III |              a Durchlaucht a gróffal, s nem titkolá el a sikertelen
 76 III |              dühös, mint egy aszkéta, s egészen terrorizálva van
 77 III |              Hass, alkoss, gyarapíts! S a haza fényre derül”.~–
 78 III |               a haza fényre derül”.~– S aztán mihez ért urambátyám?~
 79 III |              a mellére~– Mindenhez!~– S kész elvállalni akármi hivatalt?~–
 80 III |               buzogánykopogás közt.~– S ezért kellett nekem egy
 81 III |          szoba oldalajtaja felnyílik, s azon egy hölgyalak lép be.~
 82 III |              zavarodottan ugrott fel, s a borítékba zárt rózsaszín
 83 III |               iratok közé keverte el, s durván kiáltá:~– De grófnő!
 84 III |        cselédem. Ő joggal kívánhatta, s én joggal adhattam ki azt
 85 III |           volt.~– De szegény ördög.~– S a mi népünket nagyon szerette.~–
 86 III |           vették; menekült az erdőbe, s én ott születtem egy aranymosó
 87 III |               gyermek még rosszabb.~– S ő eltűrte a te kínzásaidat.~–
 88 III |         letaszítottad őt a lépcsőről, s akkor eltörte a lábát.~–
 89 III |               Hát még keresztfiam is? S ugyan mi kell neki tőlem?~–
 90 III |          hallgatta a bárónő,2 kiment, s nemsokára visszatért az
 91 III |               hogy most hivatalos úr.~S a cigánynak senki előtt
 92 III |           fiatalabb volt a bárónénál. S míg az most is délceg amazoni
 93 III |          csupa redő, a homloka is az, s mikor mosolyog, még több
 94 III |    meggörbedve, és kezet csókol neki, s a tenyerével végigsimítja
 95 III |              hogy külföldre kimenjen, s ott tökéletesítse magát.~
 96 III |            dióbarna, mély tüzű szemei s kétfelül leomló, acélfényű,
 97 III |          takarja a piros selyemkendő, s hozzá kökénysötét kék szemek,
 98 III |              Megtöltötte a csibukját, s rágyújtott a kandallónál,
 99 III |             rágyújtott a kandallónál, s aztán pöfékelve ült le az
100 III |           iratokat fejcsóválva.~– Hm! S ez a mese mind igaz! Mire
101 III |        feleségem is velem akar jönni, s annak a nevét és személyleírását
102 III |            kisiklott az ölelése alól, s a napát tolta előre.~– Anyámasszonynál
103 III |      asszonyok! Én tudom, mi a taksa.~S azzal leszámlált három ezüst
104 III |            azt a rózsaszínű levélkét, s odasúgott a nőnek:~– Ezt
105 III |            levelet dugd a kendőd alá, s aztán vidd el a színházba,
106 III |           cigánynő átvette a levelet, s elrejté azt a keblébe.~–
107 III |                Pali átvette az írást, s azzal odalépett a bárónéhoz.~–
108 III |         grófnő, Isten áldja meg érte.~S tiszteletteljesen kezet
109 III |         tekinteted van. Kitaláltad.~– S abból, hogy te véletlen
110 III |            előtt, akit állni hagyott, s elkezdte a körmeit csinosítani;
111 III |             zsebébe mélyeszté kezeit, s csak úgy beszélt ki a vatermörderei
112 III |             özvegy Lenke báróné vagy, s Lenke Simonra nézve anyai
113 III |          órában elhagyom ezt a házat, s visszavonulok falusi magányomba.~–
114 III |           nyomor enyhítése…~– Hóbort! S nagyon jól fogsz tenni magaddal
115 III |              jól fogsz tenni magaddal s velem, ha abbahagyod.~Simon
116 III |               veled.~Anna megfordult, s csendesen távozott a szobája
117 III |          karjait összefonva a mellén, s úgy állt ebben a törhetlen
118 IV  |         magyar nyelvet is elsajátítá, s azt minden alkalommal használta;
119 IV  |            nem ért a száj szögletéig, s ahhoz kifliforma pofaszakáll
120 IV  |             tubákszín kabátot viselt, s annak a gomblyukában veres
121 IV  |              talál. Azonnal, azonnal!~S nagy sietve kapkodva veté
122 IV  |             le a bársony hálókabátot, s rántá fel a fekete szalonrokkot:
123 IV  |               futott a gyufatartóhoz, s sietett tüzet gyújtani,
124 IV  |               sietett tüzet gyújtani, s azzal a főnök úr szivarát
125 IV  |              szivart, a magáét kioltá s a zsebébe tette, aztán kerekre
126 IV  |         ajkait gömbölyűre csücsöríté, s egy ravasz oldalpillantást
127 IV  |            főnök úr nagyot nézett rá, s elkomolyodott. Gondolta
128 IV  |         Nudlpflanzlt, a Nudlpflanzlt. S ez az én Leibspeisom, az
129 IV  |     megyefőnök kigombolta a kabátját, s előhúzott a zsebéből egy
130 IV  |      Beletekintett az átadott írásba, s átfutott rajta.~– Fölöttébb
131 IV  |     leszurkálnak, hátul leszurkálnak.~S azzal egész jóhiszeműleg
132 V   |          Megint nyílt a középső ajtó, s bejelentetlenül lépett be
133 V   |              észrevette a tétovázást, s őszinte nyájassággal nyújtá
134 V   |            két kézzel megszorongatva, s háromszor is megrázva.~–
135 V   |             és bizalmas ügyben jövök, s mint testvér testvérhez
136 V   |                én veszem a kalapomat, s itthagylak egyedül a szobámban.~–
137 V   |               túlemelkedett a földön, s magával vitt. Azt csinált
138 V   |         zarándokot vagy Fra Diavolót. S úgy tapasztaltam, hogy ő
139 V   |          hűséget esküdtünk egymásnak, s én megfogadtam az imádottamnak,
140 V   |              kényelemmel és pompával, s amiatt csináltam annyi adósságot,
141 V   |        háromezer hold várandósága van s hét őse apa-anyai ágon.
142 V   |   visszavonulhat a falusi kastélyába, s ott uralkodhatik minden
143 V   |               áradoznak a szerelemtől s annak minden édes fájdalmaitól. –
144 V   |           világon legjobban gyűlölök, s aki oly magasan áll fölöttem,
145 V   |       megtorlást nem vehetek rajta. – S ez a szirén ez egész idő
146 V   |           Simon végigjárt a szobában, s aztán karjait összefonva
147 V   |        Rémképet akartál elém festeni, s eltaláltad az én prospektusomat. –
148 V   |            melyen kevés a vetélytárs, s ahol azzal a szerény tehetséggel
149 V   |        cimborákkal napestig robotban, s szidjam a németet, mikor
150 V   |          pajtások kedvéért félholtra, s mikor józan vagyok, építsem
151 V   |           fellegvárakat a jég hátára, s várjam a külföldi messiást,
152 V   |            félvilágnak hadat izennek? S azzal fussak a berekbe,
153 V   |              fájdalmainkat nem érzed, s én azokat beléd nem olthatom. –
154 V   |              hát vissza az egyetemre, s szerezd meg a doktori kalapot. –
155 V   |       megfoszthat minden birtokodtul, s téged fogollyá s engem földönfutóvá
156 V   |         birtokodtul, s téged fogollyá s engem földönfutóvá tehet.~
157 V   |        mozdulattal lépett Zoltán elé, s vállára tette a kezét.~–
158 V   |                amit Lebegut rábízott, s Zoltánnak a szeme elé tartsa. –
159 V   |       eltagadja.)~Megnézte az óráját. S azzal hivatalos lagymatagsággal
160 V   |           Zoltán is vette a kalapját, s távozott.~– Üdv önnel, uram. –
161 V   |        távozott.~– Üdv önnel, uram. – S azzal fölcsapta a kalapját
162 VI  |            álla alatt keresztülkötve, s ehhez a fehér klasszikus
163 VI  |               mint egy Rafael-angyal.~S mennyi kifejezés volt ebben
164 VI  |             Ha az ajkait összeszorítá s a szemeit lehunyta, azzal
165 VI  |         arcából láttam, hogy beszélt, s a tiédből olvastam, hogy
166 VI  |        Hallgasd meg az én védelmemet, s légy ítélőbírám.~– Nem!
167 VI  |             igen. Én ismerem a vádat. S ha egy nő vádolva van, az
168 VI  |            hogy fogsága majd letelik, s akkor szabad lesz; de a
169 VI  |          Simon megfogta Aranka kezét, s le akarta ültetni a pamlagra.~–
170 VI  |          lettem. Külföldre is híttak, s ha a fényes ajánlatok valamelyikét
171 VI  |               gróf is belekeveredett, s melynek az lett a vége,
172 VI  |           társadalmi rend fölfordult, s mely az én vőlegényemet
173 VI  |            vőlegényem adott szavában. S vártam, hogy visszajön. –
174 VI  |             leborotválták az arcukat, s ismét beálltak komédiásnak. –
175 VI  |             felsőbb engedély is kell. S kinek legyen elég erős szíve
176 VI  |               föl, hogy tegyem meg. – S én fölkerestem a hatalmas
177 VI  |           előszoba ajtajáig kikísért, s azzal bocsátott el, hogy
178 VI  |          Simon megfogta Aranka kezét, s gyöngéden odavonta a leányt
179 VI  |            koncesszával a kezemben. – S ezzel a diadallal lett megalapítva
180 VI  |           mondtam volna: hallgass ki, s aztán ments fel, vagy ölj
181 VI  |              az íróasztalához lépett, s előhúzva az ügyiratok közé
182 VI  |       említése nélkül mondta volt el, s én csak ez arcképről, mely
183 VI  |            hogy bontsam fel a tárcát, s olvassam el a tartalmát,
184 VI  |         kivett a kebléből egy iratot, s azt Simonnak nyújtá. Simonnak
185 VI  |         emberre akad, aki vele dacol, s még hogyan dacol? Úgy, hogy
186 VI  |            vonta Arankát a kerevetre, s megfogta a két kezét a leánynak.
187 VI  |               a két kezét a leánynak. S azután a fehér fátyolt feljebb
188 VI  |    kibontakozott a gyöngéd ölelésből, s fölkelt a pamlagról.~– Még
189 VI  |      íróasztalról az egész ügyiratot, s átadta Arankának.~A hölgy
190 VI  |           hölgy figyelemmel olvasott, s kívül-belül megvizsgálta
191 VI  |             egy nagy hivatalos orrot, s maradna megyefőnöknek az
192 VI  |         azonnal az íróasztalához ült, s új tollat tett a tollszárba,
193 VI  |            sietnem. A viszontlátásig!~S azzal nem várva, hogy Simon
194 VI  |       kikísérje, elsuhant a szobából, s aztán futott a színház felé,
195 VI  |         odament a súgólyuk födeléhez, s hangtölcsért csinálva a
196 VI  |             eredj be a primadonnához, s csinálj vele valami csodakúrát,
197 VI  |               kaptál Szentpétervárra. S én ugyanakkor közöltem veled
198 VI  |              elébb menjen fel Bécsbe, s legalább egy esztendeig
199 VI  |              Elfogadtam a szerződést, s most sietek annak eleget
200 VI  |               Pali olvasta a levelet, s visszaadta azt.~– Lenke
201 VI  |              Bécsben kell láttamozni, s én sietek.~– Beírathatsz
202 VI  |               nyelven, csak magyarul, s azon is csak hülyeségeket
203 VI  |               hevesen a művész kezét, s forró leheletével égeté
204 VI  |                 Hagyd itthon a nődet, s én veled megyek Oroszországba.~
205 VI  |               arra fölemelte a fejét, s komoly, határozott hangon
206 VI  |              Öntsük ki a méregpohárt. s raboljuk el az istenektől
207 VI  |           amit itt tartok a kezemben, s elszórom a fejünk fölé,
208 VI  |             föl, ujjal mutathatsz rá, s akit ma a közönség lelkesedése
209 VI  |               kórusban az Ave Máriát, s te zenéltél hozzá. Milyen
210 VI  |           Milyen jó fiú voltál akkor, s én milyen rossz leány! Mennyit
211 VI  |            leány! Mennyit kínoztalak! S te hogy engedted magadat
212 VI  |               kezében. Vagy nem írta, s akkor föl fogják menteni.
213 VI  |            már voltam Zoltán grófnál, s hírt hordani nem szokásom. –
214 VI  |            lesz az este a páholyában, s ha ön szépen fog énekelni,
215 VI  |         jelenetnél azonban előkerült, s kiült a középső helyre.~
216 VI  |              előjött a függöny mögül, s meglátta Zoltánt teljes
217 VI  |         elfogták Bárdy Zoltán grófot, s vasra verve vitték Gyulafehérvárra.~
218 VII |              Tíz hónap múlt el azóta, s ez idő alatt nagy változások
219 VII |        serénykedett. – A rosszakarói (s kinek nincsenek rosszakarói?)
220 VII |        birtokául adományoztassanak-e.~S ilyen érdemeket ő nagy buzgalommal
221 VII |             Fél is tőle minden ember!~S ez fölöttébb szükséges egy
222 VII |         birtokot a fiskus lefoglalta, s annak a jövedelméből az
223 VII |            első próba.~Kik jönnek el?~S ezt előre nemigen lehetett
224 VII |              Felvette már a krinolint s az ahhoz tartozó vállfűzőt;
225 VII |               hétig volt a vendége. – S ahogy az itteni bandáját
226 VII |                mikor a Pali muzsikál, s körülhordozhatod a teát,
227 VII |        Lehetetlen rá nem gondolnom. – S ha rá gondolok, lehetetlen
228 VII |              vette a kezébe a dolgot, s elhiheted, hogy eléggé a
229 VII |      pillanatot az irányadó köröknél, s ezt csak a beavatottak értik. –
230 VII |             Bárdy Zoltánnak a sorsán. S mihelyt a férjem megjön,
231 VII |                Megint egy paskvill! – S nem tudok rájönni, hogy
232 VII |            valakit, akit összetépjek!~S minthogy olyan valakit nem
233 VII |       szalonban.~Simon szót fogadott, s a papírrongyokat a kandallóba
234 VII |        egyedül sétált végig az allén, s ott egy kis cigányleánynak
235 VII |       akasztott miniatűr érdemrendet, s a frakkja gomblyukába illeszté.
236 VII |          beszél az mindig, de mindig.~S a két hölgy azonnal hozzálátott
237 VII |          nagyon rövid derekú frakkban s igen hosszú mellényben,
238 VII |            egy konzorciumot képeznek, s per procura signálhatnak
239 VII |     háromfertály kilenckor meglátunk, s egy fertály tízre már elfelejtünk;
240 VII |              tenyerét kifelé fordítva s a homlokára téve felfelé
241 VII |            kezéről lehúzza a kesztyűt s a lábáról a csizmát.~Most
242 VII |             akkor de regula leteszem, s októberig föl nem teszem.
243 VII |               meghívót küldtünk szét, s mintha egyszerre az epidémia
244 VII |            tartom a víz színe fölött. S maga a főszemély, a muzsikus,
245 VII |   Odafurakodott a kegyelmes úr mellé, s megsúgá neki: „ő már jön!”~„
246 VII |                Miből lesz a pestis!~– S ön előreszaladt kengyelfutónak?~
247 VII |                 Barkó Pál művész úr!”~S a várva várt belépett. –
248 VII |             szárnya alá rejtve tartá, s őrizkedett valami kéznyújtáshoz
249 VII |         liferánst, az adóvégrehajtót, s azoknak a keblébe önté ki
250 VII |           hány rekrutát megvizitálni? S ez az ugrifüles muzsikus
251 VII |            rágalom! Az klarinét volt. S az is nagyon régen volt. (
252 VII |            számára: a szép asszony.~– S ez a fickó éppen azt hagyta
253 VII |             de itthon megjön a szava, s az ő naiv beszéde kirí a
254 VII |     fölkérésére elővette a hegedűjét, s minden művészi mórikálás (
255 VII |                Balambér kivételével), s mindenki el volt ragadtatva
256 VII |        szemeivel hallgatta a játékot, s nagy volt az élvezete.~Az
257 VII |               azokat üldözi makacsul.~S az a szó, amit Aranka kimondott,
258 VII |          művész örökké gyermek marad, s a gyermekek a legbátrabb
259 VII |               a fia fölötti rekviemét s aztán azokat a pusztai dalokat,
260 VII |       természetében az ékesen szólás. S az arca is egészen átváltozott.
261 VII |                hogy vigye el magával, s tartsa meg a maga bolondjának!~
262 VII |               hegedű sírt a kezemben, s akik hallgatták, azoknak
263 VII |      ellenséges nemzet keblére borul, s testvérnek ismeri föl egymást.
264 VII |       magamnak az ilyen exaltációkat.~S azzal odament Arankához,
265 VII |             magam nótáját, kifizetem, s odább mehet. – De nyilvános
266 VII |              egy szóló cimbalmost is, s azokat elkalauzolta a főúri
267 VII |           Simon szétválasztotta őket, s azután a fortepiánóhoz szorítá
268 VII |             parancsolat – monda Pali, s azzal nyugodtan visszatette
269 VII |         amidőn az oldalajtó felnyílt, s egyszerre csak berohant
270 VII |               is mind odafigyelt már.~S a feltárt ajtóban csakugyan
271 VII |      térparancsnokkal piketíroztam.~– S én azt hittem, hogy te éhezel,
272 VII |              hogy két fiad született, s én rendelkeztem, hogy írjanak
273 VII |       felnyitotta az egyik tokocskát, s kivett belőle egy elefántcsontból
274 VII |            tokot nyitotta fel Zoltán, s abból is egy olyanforma
275 VII |          elfogadni tőlem, és viselni, s emlékezzél meg rólam annyiszor,
276 VII |         terólad, amíg ezt kifaragtam.~S amíg a csontláncot Aranka
277 VII |               szemébe nézett a nőnek, s ebben a nézésben volt elmondva
278 VII |              hogy önt itt láthatom. – S kezet nyújtott neki.~A módos
279 VII |             ragadta meg Zoltán kezét, s magasra emelkedett a sarkairól.~–
280 VII |         emberkének milyen öröme volt, s ez örömében még a felesége
281 VII |                Te voltál az árulkodó!~S akkor neki fog rohanni ennek
282 VII |        asszonynak, és rongyokra tépi, s a hajánál fogva hurcolja
283 VII |           Zoltán észrevette a hatást, s szépen eléje került a katasztrófának.~
284 VII |              ma születésed napja van!~S azzal elsietett, odakinn
285 VII |          magas paripáról: hazajöttem, s vagyok megint „Senki Pál”.~–
286 VII |          társaságot gyűjtöttél össze!~S nagyobb nyomatékul a karja
287 VII |               alá vonta Aranka kezét, s úgy fordult a társaság felé.~
288 VII |      árulkodóval, hajdani kedvesével.~S minden szavával finom, illó
289 VII |   Durchlauchtnál tiszteletemet tenni, s megköszönni a kegyes közbenjárását.
290 VII |              Odasomfordált Pali mögé, s a fülébe súgott cigányul:~–
291 VII |       teáscsészét a Manga tálcájáról, s az egész társaságnak szóló
292 VII |              kulcsát. Tudod, hol áll? S hozass fel a Jánossal a
293 VII |       Hátravetette a fejét dölyfösen, s recsegő hangon szólt oda:~–
294 VII |               eltévelyedett öccsének.~S a vendégsereg nemhogy elszörnyedt
295 VII |           szóra mérgesen fordult meg, s a könyökével kiüté a háta
296 VII |        lehullott csészéket a tálcára, s igazi cigány filozófiával
297 VII |          szólt engedelmesen a művész, s azonnal hátravonult, az
298 VII |       értesíteni a történendők felől, s nemsokára fölzendült a gyönyörű
299 VII |              pedig mind ott maradtak. S amint a városban elterjedt
300 VII |             Zoltán gróf hazaérkezett, s ő tartja most a születésnapját,
301 VII |                akik meghívást kaptak, s azután leköszöntek a mai
302 VII |               kerekedett a fiatalság, s tartott a vigasság kivilágos
303 VII |               már, mégis muzsikáltak! S minden tánczene után újra
304 VIII|           észrevette a meteorhullást, s utánaszaladt. Utolérte az
305 VIII|              a vendéglőben fog hálni, s egyúttal utasítást adott
306 VIII|              neki fogják adományozni, s most azt egyszerre szabadon
307 VIII|               őt, a hatalmas főnököt, s az inzultusra a jelenlevő
308 VIII|             megisszák a rózsamáliját, s táncolnak a nótáira.~Minő
309 VIII|         álljon rajtuk?~Föl-fölugrott, s nagy léptekkel járta végig
310 VIII|       kedvéért új csizmát húzott föl, s az kegyetlenül szorította
311 VIII|          csizmát lehúzatta a lábáról, s kiadatta a háziszolgának,
312 VIII|             aztán könnyebb volt a föl s alá járkálás. Kiken álljon
313 VIII|         csukják be, koplaltassák meg, s mikor szabadon eresztik,
314 VIII|             legyen a cigányból szabó!~S még deklamálni mer az ilyen
315 VIII|              egy előkelő társaságban. S elcsavarja az asszonyok
316 VIII|             látott, egyszer életében.~S micsoda ivást követnek el!
317 VIII|               Simon kacagott dühében, s a papucsokat lekapkodva
318 VIII|      hangulatba. Hidegvért affektált, s csak úgy magában mormogá
319 VIII|                mintha gubicsot evett, s timsót ivott volna.~Öltözni
320 VIII|             azt kiszedni, kinyomatni, s reggelre őexcellenciája
321 VIII|            ugrott Simon báró dühében, s ki akart szaladni az ajtón,
322 VIII|       impozáns megjelenés a folyosón, s az alatt, amíg egészen felöltözött,
323 VIII|          felkapott valamit a földről, s amint engem meglátott, elszaladt.~–
324 VIII|     gúnyversekkel. A gróf hazakerült. S hajdan igen erős viszony
325 VIII|              a kegyelmes protektorát. S egyúttal egymásra uszította
326 IX  |         szereti a pikáns élvezeteket, s mi lehetne pikánsabb mulatság,
327 IX  |            gúnyversekkel feldühíteni, s aztán gyönyörködni benne,
328 IX  | Bárdy-palotábul az összes gardróbját, s minden cók-mók ott volt
329 IX  |           csináltak énfelőlem emiatt? S most cakumpakk költözzünk
330 IX  |               zsebébe dugta a kezeit, s cinikus mosollyal nézett
331 IX  |       meghasonlott a minisztériummal, s itthagyja az állását, s
332 IX  |               s itthagyja az állását, s hazamegy az uradalmába.~–
333 IX  |     rendszertől homlokegyenest eltér, s mégis ugyanazon célhoz akar
334 IX  |        belépni a jótékony nőegyletbe, s még úgy fordulhat, hogy
335 IX  |           csengetett a szobaleánynak, s miután az késedelmeskedék,
336 IX  |           mert egyszer már említette, s bátyámuramnak ez lesz a
337 IX  |             azt a bizonyos paskvillt, s odatette Aranka tükörasztalára.~–
338 IX  |             kicsit, különben elhízik, s olyan lesz, mint Balambér
339 IX  |             georgina bukétát hozzanak s egy palack zöld sartrőzt3
340 IX  |            szerep bízatott jövendőre, s ezzel együtt jár a titkos
341 IX  |             megbántás szándékosságát, s nem habozott azonnal elfogadni
342 IX  |       Verekedni? – hebegé Simon báró, s egyszerre fél fejjel kisebb
343 IX  |               tudomása a magas úrnak, s eljárása nem volt ment minden
344 IX  |           részről három-három viador, s azok karddal vívtak meg
345 IX  |             is kiállnak a menszurába, s büszkék a pofáikon rajzolt
346 IX  |            közben megvágta a borbély. S mikor egyszer a tollkéssel
347 IX  |              palotát, elfutni világgá s odaszegődni a sátorozó cigányokhoz.
348 IX  |         kellett magát informáltatnia, s az ittmaradónak az aktákat
349 IX  |              Akkor aztán lefektették, s aludt, mint egy darab fa.
350 IX  |             mégis lelket vertek bele, s elvitték a katonai lovaglóiskoláig.~
351 IX  |       levetkőztették szabályszerűleg, s megcsinálták vele a párbaj
352 IX  |             Zoltán fölvette a kardot, s viszaadta neki.~– Látod,
353 IX  |             Aztán a szemem közé nézz, s kinyújtsd a karodat, mikor
354 IX  |               kardját a vívók között, s kimondá, hogy „elég”.~Zoltán
355 IX  |      vigyorogni. Vért látott folyni – s nem a saját vérét, hanem
356 IX  |            becsületnek elég van téve. S azzal ki-ki a maga ügyfelét
357 IX  |             akasztva hordta a karját, s egész tüntetéssel járt így
358 IX  |              hazavitte diadalemlékül, s azzal a szóval lépett be
359 X   |           győztes hadjárattal fölért.~S aki az asszonyok ellen küzd,
360 X   |           gyanút, hitt a megtérésben. S az asszonyi szív (asszonyok
361 X   |               látta a nagy változást, s most már csak arra törekedett,
362 X   |       hivatalos állását, tekintélyét.~S a nőnek és a férfinak ugyanegy
363 X   |            nem hagyja el a feleségét, s a medvenőstény a hímét soha.
364 X   |        egészen utána volt bolondulva.~S ugyanez a szenvedély emészté
365 X   |              a férj meg fogja utálni; s a bosszútól a hűtlenségig
366 X   |            Aranka kapott az alkalmon, s a készen tartott engedélyt
367 X   |         bevégzett tényre fog találni, s vissza csak nem muzsikáltathatja,
368 X   |     hegedűszavára megindult adakozni. S ha én zsémbeltem vele, hogy
369 X   |          rögtön előfog a szívdobogás, s beszéd helyett csak zokogni
370 X   |               megszoktam a színpadot, s nem fakadok sírva, ha deklamálni
371 X   |        szalaggal, amire a művész neve s a dedikáció volt nyomtatva
372 X   |          szakértően a kataszterelnök, s aztán sietett üdvözölni
373 X   |        aranykoszorú? Ki fogja átadni?~S eközben a nyert válaszokat
374 X   |            Zoltán az anyjánál maradt, s halkan mondá:~– Idáig eljutottunk
375 X   |               egykor e szép világban; s örökké visszasóhajtok bele.
376 X   |             egész meggyűlölt világot, s belerohanni abba a felséges
377 X   |               Ah, minő báj van abban!~S halkan eldúdolta a kezdő
378 X   |               Pali meghajtotta magát, s Anna bárónéhoz ment. Aranka
379 X   |             kormányválságot jeleznek. S ő most eszeveszetten hazafut. –
380 X   |            szőnyegajtajához szolgált, s átadta Citerának. Az gyorsan
381 X   |               játsszuk, hanem nézzük, s ha tetszik, megtapsoljuk,
382 X   | közmulatságokra engedélyt adhasson.~– S önök felhasználták távollétemet,
383 X   |               nem ismerem Bercsényit, s sohasem láttam kurucokat.~–
384 X   |                 A főpróbán hallottam, s mondhatom, hogy valami gyönyörű
385 X   |             ország föl van keveredve. S nem alulról jön a felfordulás,
386 X   |       szerepelnek az élő-képletekben, s láttukra tombol a közönség. –
387 X   |         panaszukat, elsírják zenében, s a tömeg megérti őket. Muszka
388 X   |             férfi vagy, légy férfi!”, s a magas rangú komédiások
389 X   |        kifogja a lovakat a csőcselék, s úgy vontatja az utcán végig
390 X   |               utcán végig ujjongva. – S ön azt hiszi, hogy én el
391 X   |            köze volna, azt nem látom, s ha látnám, sem hinném, ugyan
392 X   |              a kezét a férje karjába, s úgy beszélt hozzá, mintha
393 X   |           neki, amit kért, nála volt, s ő lefizette érte a kötelezett
394 X   |      megtámadástól, te megelőzöd azt, s magad támadsz. – Csakhogy
395 X   |              kidüllesztette a mellét, s nagyon impozáns figurát
396 X   |            arra nem vagyok elég jó!~– S ki mondta önnek, hogy annak
397 X   |            másról. Tedd, amit akarsz!~S azzal hátat fordított Simonnak.~–
398 X   |             ideküldöm – mondá Zoltán, s elment Palit keresni.~Simon
399 X   |                Azután fogd a tányért, s szedd össze az adakozást
400 X   |             programot nem játszod el.~S azzal a színlapot kettészakítva,
401 X   |             nagy táskával a nyakában, s egypár vendég lábainak letaposásával
402 X   |           átvette mind a két levelet, s beírta a könyvbe a nevét.
403 X   |           mérgesen elkapta a levelet, s föltöretlenül az oldalzsebébe
404 X   |             visszament a feleségéhez, s egy falilámpa alá állva,
405 X   |           neki szóló levél pecsétjét, s elkezdte azt olvasni.~Mentül
406 X   |               szája gömbölyűre nyílt, s a két szeme kidülledt. Azután
407 X   |         Fruzina asszony felé fordult, s elkezdte neki a némajelekkel
408 X   |             összetesszük a kezeinket, s a lábunkat lógázzuk.~Ezzel
409 X   |    Lebegut-pár mimikai eszmecseréjét, s kezdte azt magának érthető
410 X   |           amit az nem tudott eltűrni.~S méghozzá az az előkelő modor,
411 X   |              a vendégek parancsolnak, s járok tányérozni az asztalok
412 X   |            Azzal megfordult a sarkán, s átment a foyer-ból a színpadra.1
413 X   |            Azt kísértse ön meg, uram! S aztán legyen felelős azért,
414 X   |        pénztárnál a belépti díjaikat, s oszoljanak haza! Ha nem
415 X   |             eszközeihez fogok nyúlni. S azt a szemtelen lázadót
416 X   |     Elosontában belebotlott Ollósiba, s igen szépen kérte: „Engem
417 X   |               báróné odarohant hozzá, s letérdelt eléje.~– Simon!
418 X   |             perc alatt a fájdalomtul, s ennél a fájdalomnál nem
419 X   |               oroszlán lesz belőle. – S lett belőle farkas, aki
420 X   |             szemtelen cigányasszonyt, s korbácsoltassa ki a városból!~
421 X   |          pöfeteg!! – Egyet fújok rád, s össze fogsz zsugorodni,
422 X   |              gyomra fölött összetéve, s egyik hüvelykujját a másik
423 X   |              másik körül malmoztatva, s kategorikus hangon mondá:~–
424 X   |              utánunk, jönnek utánunk. S már most, ha tetszik a báró
425 X   |        reszketett tőlem minden ember, s holnap én reszketek mindenkitől. –
426 X   |                 A talpamat csókolták, s holnap hozzám fogják törülni
427 X   |      elsüllyed. – Egyet vetett magán, s ismét a felszínén volt. –
428 X   |              urak előjöttek a zugból, s a feleikhez lépve, valamit
429 X   |       anyádnak az átka gyorsan, ugye? S még te fegyverbe mered szólítani
430 X   |           uralta az egész társaságot. S e nyomasztó hangulat közepett
431 X   |         társaságnak énekelni készült. S még a Csók-keringőt! Kinek
432 X   |           társaság fel volt förmedve.~S ez elszörnyedt arcok közepett
433 X   |           Mikor aztán körültekintett, s meglátta az arcokon a különféle
434 X   |               rémlátásra nyíltak föl, s midőn megpillantá Simont
435 X   |        veszélyt, amelybe küldve volt, s iszonyattal dobta oda a
436 X   |            hangjegyet Aranka lábához, s aztán Manga keblére vetette
437 X   |        kívánja, hogy olvasztassák be, s az árán vegyenek a kisdedek
438 X(1)|    Visszakívánkozott ősei palotájába. S minthogy a cigány művész
439 X(1)|          szintén magának tartott meg. S mikor már a vonat indult:
440 X(1)|      vagonablakból kihajló kisfiának, s eközben a fiú ott maradt
441 XI  |           Simon maga is hallotta azt, s ezért volt az a véghetetlen
442 XI  |            hogy az urak úgy szeretik, s különösen, hogy Anna báróné
443 XI  |             hallott erről a mondáról, s nagy lelki nyugalmára szolgált,
444 XI  |              akkor leteszi a hegedűt, s nem muzsikál többet.~Csak
445 XI  |            nemzeti dalok eljátszását, s ő a tilalom dacára adja
446 XI  |        egyszerre fölállt a székeiről, s elkezdé az egész tömeg együtt
447 XI  |            Palinak sohase árulják el.~S talán nem is volna lehetetlen
448 XI  |           tudott az menni az ablakon, s azzal nyargalt a nyomdába
449 XI  |          megírni a mai nap eseményeit s azok közt a végzetes gyermekcsere
450 XI  |               az egész kefelevonatot, s azzal megfogva Ollósi úrnak
451 XI  |              őt az ablakfüggöny mögé, s ezt a nyájasságot súgá a
452 XI  |             végig le kell muzsikálni. S ez a cikk a tárcában volt,
453 XI  |              megártott neki a pezsgő, s hagyták menni.~Senki sem
454 XII |         megkapta a fiatalnak a kezét, s azt súgva neki, „most jössz
455 XII |                felelte röviden Manga. S a karját szorosan odaölté
456 XII |      fölveszed.~Citera szót fogadott, s előjött ismét a hétköznaplójában.~–
457 XII |               meggyújtod a parázsnál, s elébb feléleszted a mécsest.
458 XII |               mind leszeded a húsról, s egy bögrébe félrerakod.
459 XII |               kisdedóvókat rendeztél, s a magad porontyaira nem
460 XII |            megetette, újra lefekteté, s szépen elringatta.~– Ezt
461 XII |            akkor otthon marad az ura, s neki könnyű dolga lesz azzal
462 XII |    nyomorúságot, meg ezt a gunyhót. – S én voltam az orgazdátok.~
463 XII |           majd mindjárt itthon terem. S akkor azon kezdi, hogy legelőbb
464 XIII|            hozzá, hogy a világban alá s fel tekeregjen, hegedűvel.
465 XIII|     cigánypurdék!~Álom volt az élete, s most egyszerre fölébresztették
466 XIII|            fejtetőre a vízbe rohanni, s nem jönni többé elő.~A csalit
467 XIII|               kavicslepte vízjárásra, s mérte végig hosszú léptekkel
468 XIII|         gyermekének, mint te énnekem. S most azt mondod, keressek
469 XIII|            tele örömmel, szeretettel. S te most engem a gunyhómból
470 XIII|            megszégyeníteni. Ráfújtam, s összezsugorodott. No ne
471 XIII|   helyrecigánykodta, amit elhibázott. S a cigánynak az a jó szokása,
472 XIV |           hozta el a zsendicés bögrét s a karaj kenyeret magának,
473 XIV |             ökörnyál úszott a légben, s hosszú fátyolfonalakban
474 XIV |          kímélve járt a kavicsos úton s a fűszálakat kóstolgatta.
475 XIV |            fiát hívogató tehén bőgése s a vezérbika kolompolása.
476 XIV |           hátat fordított a másiknak, s mikor a másik megfordult,
477 XIV |               fizetett intimusa írta, s az ön saját nyomdáján sokszorosította.~
478 XIV |          onnan csak könnyes szemekkel s haragpírral az arcán jött
479 XIV |     haragpírral az arcán jött vissza. S aki az asszonyok ellen kezd
480 XIV |          magát nem tiltotta ki onnan. S ott is a legalantasabb szférákban
481 XIV |              csinált a kémkedésből.~– S ki tanított engemet erre?~–
482 XIV |             honfitársai becsülésében, s engemet is magával együtt
483 XIV |            fuldokló a szabad ég után, s ahelyett magával húzott
484 XIV |             nagy nevet akartam kapni, s kaptam helyette egy nagy
485 XIV |            lesz lobogózva minden ház, s a templomokban Te Deum laudamust
486 XIV |             nézzen a gyermek arcával, s halk, csengő hangon dúdolta
487 XIV |          aközben hegedűjét stimmolva; s aztán vállat vont:~– Nem
488 XIV |            sósperecet hozott magával, s kereste az asztalt, ahová
489 XIV |             két rajkó szaladt eléjük, s futtában elkezdé a Luiza-csárdást.~
490 XIV |            fordulatot közöljék önnel. S ön ahelyett, hogy ott állt
491 XIV |       keresztülbukik egy hegedűhúron, s utánaküldeti magának az
492 XIV |      mézeskalács felét! Egyél, apaka!~S tömte volna mindegyik a
493 XIV |          átkuporodott a Citera ölébe, s azzal igyekeztek a falatjaikat
494 XIV |            idő már hét óra felé járt, s újabb vendégek még nem érkeztek.
495 XIV |            begombolják a kabátjaikat, s az inggallérjaikat begyűrik.
496 XIV |          tekintetet vetve maga körül, s azzal odarohant Palihoz,
497 XIV |        megragadva annak a két vállát. S odaordított a szeme közé,
498 XIV |            neki:~– Nem én, édes úr! – S ha te ezt a fényes holdvilágot
499 XIV |     holdvilágot ezüstté változtatnád, s úgy kínálnád nekem, mégsem
500 XIV |            cigányasszony feleségemet. S ha valamennyi sugár a napból