Fejezet

 1 I  |            éjjel-nappal fölnyergelve állt a mokány paripa, hogy ha
 2 II |            az a látvány, ami útjában állt.~Máskor a zátony szélét
 3 III|           összefonva a mellén, s úgy állt ebben a törhetlen jellemű
 4 V  |              hogy olyan kuruc hírben állt, nem volt sem veres nyakravalója,
 5 V  |              vér?)~Simon a tükör elé állt a haját helyreigazítani.
 6 VI |         fejében. A hölgy egy helyben állt addig, amíg Zoltán be nem
 7 VII|              az ő rendelkezése alatt állt. Nagy fényűzést folytatott.
 8 VII|            Muszkaországban szóba sem állt hercegen alul. – Még aki
 9 VII|              Zoltán mögött pedig ott állt egy ismeretes alak, a János
10 VII|         változtatott. Aranka mellett állt Lebegut úr, ahhoz fordult
11 VII|        holdkóros szemek. Háta mögött állt a férje, Simon báró, akinek
12 VII|     kászutúróval.~Azzal az anyja elé állt.~– Óh te drága kedvesem,
13 VII|        művésznek több esze volt, nem állt rá:~– Én nagyon gyöngén
14 IX | párbajsegédkezett mellette.)~Szemben állt vele Bárdy Zoltán, azzal
15 IX |              a kard hegye a padlóban állt meg. Világosan észrevehették
16 IX |             a testvéréét. Sokáig úgy állt ottan, azzal a torz mosollyal
17 X  |            férfinak ugyanegy akadály állt útjában, két becsületes
18 X  |             szóra.~Zoltán gróf eléje állt a hatalmaskodónak.~– Azt
19 X  |        azonban nagy lelkinyugalommal állt ott, két kezét a gyomra
20 X  |              elolvasá. A levélben ez állt:~„A legkegyelmesebb októberi
21 X  |       elszörnyedt arcok közepett ott állt nevető, hűséges, gömbölyű,
22 XII|      végighaladták. A sétány végében állt a kis ház, mely a muzsikus
23 XIV|              S ön ahelyett, hogy ott állt volna őrsön a helytartóság
24 XIV|          ijesztő. A zenész maga. Ott állt előtte.~Két pisztoly volt