Fejezet

 1 I   |          úgy van, ahogy mondtam – szólt a hajdú. – A zendülők követei
 2 II  |      látna már be?~– Az ott ni! – szólt az asszony egy fényes csillagra
 3 III |        Eredj, banya, a pokolba! – szólt Simon mérgesen. – Megállj,
 4 V   |          nem mondtam ki a nevét – szólt a gróf hidegvérrel.~– Miért
 5 VI  |      Aranka.~Simon megbánta, hogy szólt.~– De mit beszélek én most
 6 VI  |         komoly, határozott hangon szólt:~– Mármost azt a tanácsot
 7 VII |             Értem, de nem tudom – szólt Aranka, nagyot sóhajtva.~–
 8 VII |           van.~– Kedves leányom – szólt szelíd, nyájas hangon Arankához.~–
 9 VII |   elájuljon.~Zoltán a társasághoz szólt.~– Kérem, tisztelt hölgyeim
10 VII |     atyafiságos bizodalom hangján szólt oda neki~– Ugyan édes öcsém,
11 VII |          semmi gorombaság. Bátyja szólt az öccséhez, az idősebb
12 VII |       dölyfösen, s recsegő hangon szólt oda:~– Uram? Én a kerületi
13 VII |         Ha a háziúr parancsolja – szólt engedelmesen a művész, s
14 VIII|     komornyiknak, se kapusnak nem szólt semmit, hogy késő éjszaka
15 VIII|     szimatol?~– Kegyelmes uram… – szólt vonakodva Ollósi –, énnekem
16 X   |       Férfiakkal fogok beszélni – szólt az visszafordulva.~Ezzel
17 X   |      odasietett Zoltán mellé. Nem szólt senki, de tenni kész volt.~
18 X   |     madárszerűen csengő hangjával szólt Arankához, akit legelébb
19 XI  |       Mikor a művész hegedűje nem szólt, olyan zaj volt a színházban,
20 XI  |        követett. A második toaszt szólt a leendő főispánnak. Iszonyú
21 XIV |          Aranka kitörő indulattal szólt:~– Ilyenkor én, ha férfi
22 XIV | megfordult a sarkán, senkihez sem szólt egy szót sem, s eltávozott.~
23 XIV |  párbajsegédül.~– Ajánlok egyet – szólt Zoltán az ott maradt segédéhez