bold = Main text
   Fejezet                                   grey = Comment text

 1 II    |    cigánynak! Csak abbul is volna mindig elég!~A kis Zoltán gróf
 2 III   |           jár, én is arra járjak. Mindig azt hallottam, hogy ha a
 3 III(2)|         hol „grófnő”. Megszólítva mindig azon rangfokot adják a családanyának,
 4 IV    |        előléptetésem.~– Óh kérem! Mindig hálásan emlékezem pártfogó
 5 V     |   törvényszéket ülni. – A szívnek mindig igazsága van.~– Hát akkor
 6 VI    |      tapadó öltönyt viselt, utcán mindig fehéret, a fejdísze is fehér
 7 VI    |    megbuktak – és aztán, mert még mindig bíztam a vőlegényem adott
 8 VII   |              Mi vagyunk az elsők, mindig az elsők! – monda Lebegut
 9 VII   |          néma, de azért beszél az mindig, de mindig.~S a két hölgy
10 VII   |        azért beszél az mindig, de mindig.~S a két hölgy azonnal hozzálátott
11 VII   |           fölfogni képes reporter mindig talál hátulsó ajtót, amelyen
12 VII   |          báró azt hitte, hogy még mindig a nemzeti nótákról van szó.~
13 VII   |  kegyelmes úrnak, akit Zoltán még mindig nem akart észrevenni. Az
14 VII   |          tyúkszemére gázolnak, az mindig csiklandó hatást idéz elő
15 VII   |    Megvirrad még valaha! Nem lesz mindig éjszaka A magyarnak.”~De
16 VII   |    Megvirrad még valaha, Nem lesz mindig éjszaka A magyarnak.”~Szerette
17 VIII  |          még most sincs vége. Még mindig az asztalnál ülnek. Most
18 X     |         nekem szokásom, szokásom. Mindig első vagyok a színházban.
19 X     |        Fölkereste Citerát, akivel mindig igen nyájasan szokott bánni.
20 X     |          az övé volt olyan, aminő mindig szokott lenni, mozdulatlan,
21 XI    | dobbanással sem háborítá a szíve. Mindig úgy érzett iránta.~Az idegeneket
22 XIII  |   megtagadsz? Nem voltál te nekem mindig jó anyám? Koplaltál, hogy
23 XIV   |           referált a kerületéről, mindig azt írta meg, ami kellemetes,