Fejezet

 1 III |    Valóságos faunarc lett belőle.~– Ah! A Citera is itt van? A
 2 III |      útlevelembe, ahol született.~– Ah! A kis Citerácska is vele
 3 IV  |        egyszerre kétrét görnyedt.~– Ah, méltóságos megyefőnök úr!
 4 VII |             szívem elszorul bele…~– Ah! Tudom. – A „lánc”? Ezt
 5 VII |         Aranka gúnyosan nevetett.~– Ah! Ön féltékeny? – Ez nevezetes. –
 6 VII |           megnyerte?~– Nem tudom. – Ah, az egészen más! Nem vagyok
 7 VII |           Tele torokkal kiáltott:~– Ah! A fiam! A fiam!~Mindenki
 8 VII | gyöngédséggel rebegés – Istenatyám! Ah, a fiam!~Simon báró azt
 9 VII |        grófné a fejét rázta erre.~– Ah nem! Mit tudom én? – A fiam
10 VII |      Megfogta a kezét, megölelte.~– Ah! Te is megérkeztél, kedves
11 VII |       fordult joviális kedéllyel.~– Ah, drága jó megyefőnök úr!
12 VII |          akik olyan várva vártak. – Ah! Itt a whistasztal felterítve.
13 VII |               A gróf úr öccseura?~– Ah, az öcsém nem ért hozzá.
14 VIII|            a háta mögötti ajtóra.~– Ah! – Ön azt hiszi, hogy a
15 VIII|          Lebegut bele van avatva?~– Ah! Nem ő maga, hanem valamelyik
16 IX  |          Csaszlauba. Kétségtelen!~– Ah! Egy csehországi kisvárosba!
17 X   |             mind megvoltak lepetve: ah! ah! – hangzott minden ajkon.
18 X   |         mind megvoltak lepetve: ah! ah! – hangzott minden ajkon.
19 X   |         megnézzük az ezüstkoszorút! Ah, aranykoszorú!~Ollósi úr
20 X   |           hogy szinte megdöbbent.~– Ah, a művésznek éreznie kell
21 X   |               Ugye a Csók-keringőt? Ah, minő báj van abban!~S halkan
22 X   |       hazafut. – Éppen a mai napon! Ah, kedves úr. Ez az én napom! –
23 X   |     egyszerre mosolyogni kezdett.~– Ah! Ön is megérkezett? Ez igazán