Fejezet

 1 III |       méltóságos szekrementárius uram! A mennybéli Zebaóth Isten
 2 III |         illik az, hogy amerre az uram jár, én is arra járjak.
 3 V   |         s távozott.~– Üdv önnel, uram. – S azzal fölcsapta a kalapját
 4 VII |         paskvillt tépte össze.~– Uram! – figyelmezteté Aranka.~–
 5 VII |           Odasietett hozzájuk.~– Uram! Ne sokírozza ön az egész
 6 VII |          Zoltánnak, hogy „magad, uram, ha szolgád nincs!” De idegen
 7 VII |      recsegő hangon szólt oda:~– Uram? Én a kerületi főnök vagyok!~
 8 VIII|        mit szimatol?~– Kegyelmes uram… – szólt vonakodva Ollósi –,
 9 X   |     szóljon:~– És ezt mind az én uram hegedülte össze.~– Valóban
10 X   |     Aranka nagyot kacagott rá.~– Uram! Ez oly szép volt, hogy
11 X   |    nyugalommal fordult feléje.~– Uram! Mikor ön engem nőül akart
12 X   |     parancsolsz velem? Kegyelmes uram?~– Te vagy a rendező? –
13 X   | Parancsolatjára állok, kegyelmes uram.~Simon báró eléje tartotta
14 X   | zeneművek előadását.~– Kegyelmes uram. Én ugyanezeket a császárvárosban,
15 X   |          szalutálva.~– Kegyelmes uram. Expressz dèpêche.~Azzal
16 X   | felindult hangon szólva hozzá:~– Uram, ne sértse ön meg a hölgyeket!~–
17 X   |       tízig – énnekem csak az én uram, a tisztelt közönség parancsol.
18 X   |             Azt kísértse ön meg, uram! S aztán legyen felelős
19 X   |    Muszkaországban, excellenciás uram!~A feleség csitította.~–
20 X   |     halni.~– Szolgálatjára állok uram. Nevezze meg a segédjét.~
21 XIV |   Marsról.~– Kérem: ezt nekem az uram vette Párizsban. Éppen úgy
22 XIV |        előre fordítva.~– Tessék, uram. – Öné a választás.~Aha.