Fejezet

 1 I  |    asszony, a tiszttartó. A János hajdú hordta körül az ételt. A
 2 I  |          A második étekfogásnál a hajdú valamit súgott a bárónő
 3 I  |           ahogy mondtam – szólt a hajdú. – A zendülők követei fölbujtogatták
 4 I  | tapasztalt huszárnak, aminő János hajdú volt, juthatott eszébe az
 5 I  |        elvakít, de nem világít.~A hajdú valamit gondolt ki.~A dörzsgyufa
 6 I  |       partnál – biztatá úrnőjét a hajdú. – Ott látom már a „kővé
 7 I  |          kellett még! – dörmögé a hajdú. S aztán nem sokat teketóriázott,
 8 I  |      acéllal csiholva, nyomában a hajdú az elájult bárónővel.~Elérték
 9 II |   Fiatalok mind a ketten.~A János hajdú jó emberük volt; sokszor
10 II |   előresietett a gunyhóhoz.~János hajdú lassan tudott haladni az
11 II |       Eközben megérkezett a János hajdú. Úgy sietett, hogy az arcán
12 II |      sikoltása hangzott. Azután a hajdú halk dödörgése, vegyülve
13 II |         múlva kilépett az ajtón a hajdú.~– Siessünk, úrfi! Siessünk!
14 II |     pontossággal lépkedett bele a hajdú lábnyomaiba, s eltaposta
15 III|          Eközben belép az ajtón a hajdú, a János. Az a régi. – Ezt
16 III|          kérdem, hogy mit akar?~A hajdú szép csendesen kiment az
17 III|           Herein.~Arra belépett a hajdú, s elkezdés~– Méltóságos
18 VII|           ismeretes alak, a János hajdú, akit innen a kegyelmes