Fejezet

 1 III |              a vicispán maga a „kis Isten”. Hát még a „szekretárius”!
 2 III |           uram! A mennybéli Zebaóth Isten tegye azt a te ragyogó orcádat
 3 III |       kegyes közbenjárását, grófnő, Isten áldja meg érte.~S tiszteletteljesen
 4 III |            Nevelt gyermeke volt.)~– Isten vezéreljen az utadon, jó
 5 III |               az lesz a te átkod. – Isten irgalma legyen veled.~Anna
 6 VII |            a nyirettyűmet, ahogy az Isten tudnom adta; mikor elfelejtem
 7 VII |           még jobban örvendek, biz’ Isten örvendek, hogy önt „itten”
 8 X   |                Bizony úgy felejt az Isten!~Ollósi úrnak föl-fölbukkant
 9 X   |           szorítá a két kezét.~– Óh Isten! Küldj rám rögtöni halált! –
10 X   |          volt nagyobb soha. Ölj meg Isten! Mert különben én magam
11 X   | meghallhatták.) Nem téged öl meg az Isten azért, hogy ezt a szörnyet
12 X   |          engem. – Én szültem ezt az Isten ostorát! – Én tettem azt
13 XII |          férjért. Csak a mindenható Isten őrzött, hogy – most itthon
14 XIII|           hogy neked fájjon! Bizony Isten, nem akartam. Dehogy adnálak
15 XIV |         észrevette közeledésüket.~– Isten veled, édes Pálom – mondá
16 XIV |    önkezemmel vetettem annak véget. Isten irgalmazzon szegény lelkemnek.”~–