Fejezet

 1 II  |           Elvitte az ámenig.~Aztán nagyot fohászkodott.~– Ki viseli
 2 II  |           pólya! Hé!~A haldoklónak nagyot villant még egyszer az elméjében.
 3 II  |           fogyatkozása.~A haldokló nagyot vonaglott, a szemei fölfelé
 4 III |             íránk 1853-at.~A világ nagyot változott ezalatt; gyermekekből
 5 III |            köze.~A szekretárius úr nagyot nevetett. Szép asszonyok
 6 IV  |           Nevetni való.~A főnök úr nagyot nézett rá, s elkomolyodott.
 7 VII |          nem tudom – szólt Aranka, nagyot sóhajtva.~– Jaj, ha énnekem
 8 VII |        láthatónak kell lenni.~Anna nagyot sóhajtott.~– Ma van szegény
 9 VIII|     tudomány.~Az első meglepetésre nagyot ugrott Simon báró dühében,
10 VIII|           üresen marad.~Simon báró nagyot bámult.~– Üresen marad? –
11 X   | megtorlásra méltó zendülés!~Aranka nagyot kacagott rá.~– Uram! Ez
12 XI  |     címezte a – cigányt, amin Pali nagyot nevetett, de senki más nem
13 XII |    haragszol rám?~– Te is vétettél nagyot, mert ott jártál, ahol nem
14 XII |        vagyok a bűnös! Én vétettem nagyot.~– Mivel?~– Mivel? A nyelvemmel.
15 XIV |            de nem vette sértésnek, nagyot nevetett rajta.~– Hahaha!