Fejezet

 1 II  |           nárdusgyökeret. Ismerik azokat a cigányasszonyok. Nem felejtett
 2 II  |          lábnyomaiba, s eltaposta azokat a maga mezítlábas ellenjegyeivel.~
 3 V   |     fájdalmainkat nem érzed, s én azokat beléd nem olthatom. – Magas
 4 VII |             Jaj de mennyit! Mikor azokat felrakja, úgy néz ki velük,
 5 VII | viseletekbe, szokásokba, dalokba, azokat üldözi makacsul.~S az a
 6 VII |         fölötti rekviemét s aztán azokat a pusztai dalokat, amiknek
 7 VII |   okvetlenül kell valami kíséret, azokat egy szál hegedű nem adhatja
 8 VII |        egy szóló cimbalmost is, s azokat elkalauzolta a főúri palotába.
 9 VIII|        neveznek.~– Hát nem tudják azokat is a többiek közé felfűzni?~–
10 X   |      tartásához. Kár az utókornak azokat elfeledni!~Művésznők és
11 XI  |           ő a tilalom dacára adja azokat most elő.~Egészen megerősíté
12 XI  |           énekhangok döntötték le azokat a bástyákat, amikről az
13 XII |         választva.~– Most vesd le azokat a cifra ruhákat – mondá
14 XII |     lefoly addig a Szamoson, amíg azokat még egyszer fölveszed.~Citera
15 XIV |      észre benne az iróniát. Hisz azokat az ön legjobban fizetett