Fejezet
1 I | anyjának. – János elöl megy, én hátul, te középen.~Mikor
2 I | mutassa az utat; mert ha én most elesem, akkor hárman
3 II | Csak nem teszed azt?~– Én nem, de teszi a Devla. Megyek
4 II | csuma szuflája az. Érzem én azt az ujjam hegyével. Nem
5 II | rebegé Zoltán.~– Bánom is én most, hogy mi történik a
6 II | nem jöhet tovább.~– Akkor én is itt maradok az anyámat
7 II | adjak, drágaságom?~– Ajh, ha én még egyszer uborkalével
8 II | nem látom – a purdét. Az én kis angyalkámat. Aztán vihetsz
9 II | gondodat, szegény féreg, ha én meghaltam?~Az anya ravaszul
10 III | kopogtasson az ajtón, s ha én azt mondom „herein!”, akkor
11 III | Instálom, nem instálok. Én már magam elvégeztem.~–
12 III | kigolyóztak.~– Hiszen meghozok én onnan minden hírt kedves
13 III | álmodja, hogy velem beszélt, én kötelességemnek tartom ugyanakkor
14 III | mondá a gróf –; hiszen én kiadtam a rendeletet az
15 III | elvesztettük. Élni csak kell. Az én elvem csak az, hogy ne engedjük
16 III | ilyen kérdést.~– Kérem. Én az elnökségért folyamodtam.~–
17 III | felsorolása között.~– De hisz én nem tehetek semmit. Én nem
18 III | hisz én nem tehetek semmit. Én nem vagyok a helytartóságnál.~–
19 III | helytartóságnál.~– Jobban tudom én ennek a sorját, kedves öcsémuram.
20 III | grófnő! Bejelentetlenül!~– Én? Édes fiam!~– Itt, ebben
21 III | Itt, ebben a szobában én nem vagyok a grófnőnek fia,
22 III | szolga eltávozott.~– Hová? Én nem küldtem.~– A világba.
23 III | elbocsátólevél nélkül?~– Én adtam neki elbocsátólevelet.~–
24 III | neki elbocsátólevelet.~– Az én irodaszolgámnak?~– Huszonöt
25 III | Huszonöt évig volt az én hűséges cselédem. Ő joggal
26 III | Ő joggal kívánhatta, s én joggal adhattam ki azt a
27 III | bejelentse.~– Hát hisz azt végzem én éppen a szolga helyett.
28 III | fogadni mellém.~– Nem az én hibám volt. Tudod, fiam,
29 III | nagyon szerette.~– Hát’sz én is szeretem a mi népünket;
30 III | vették; menekült az erdőbe, s én ott születtem egy aranymosó
31 III | kunyhójában. Rendkívüli eset, de én nem dicsekszem vele.~– Én
32 III | én nem dicsekszem vele.~– Én az életemet köszönhetem
33 III | harapás helye. Az is az én fogam nyoma. No hát mindjárt
34 III | nyalj engem! Nem vagyok én mézesbáb!~A tejtestvérével
35 III | hogy amerre az uram jár, én is arra járjak. Mindig azt
36 III | közbelépett.~– Félre, asszonyok! Én tudom, mi a taksa.~S azzal
37 III | hanem nőül fogom venni.~– Az én beleegyezésem nélkül?~Simon
38 III | Bárdy grófné volnál, és én fiad, egy Bárdy gróf, akkor
39 III | bőséges okot adtál. – Azért én nem szűntelek meg téged
40 III | feleségedet e házba behozod, én abban az órában elhagyom
41 III | Tégy, amit akarsz. – Az én átkom nem fog téged érni
42 IV | a Nudlpflanzlt. S ez az én Leibspeisom, az én Leibspeisom.~–
43 IV | ez az én Leibspeisom, az én Leibspeisom.~– Én is imádom.~–
44 IV | Leibspeisom, az én Leibspeisom.~– Én is imádom.~– Ma az lesz
45 IV | Ez a regula. Inkább még én is hoztam egy írást, amivel
46 IV | jutalma, lenne jutalma. – Én azonban tekintve a rokonságot:
47 IV | kegyelmet, kegyelmet. Ez az én elvem, az elvem.~Simon báró
48 IV | szó. Flagrans perduellió! Én azonban, mint afféle subalternus
49 IV | emberek, jó emberek. Voltam én már olyanok között is, akik
50 V | az előszobában.~– Csak az én kalucsniaim. Tessék bejönni –
51 V | egy szivarral?~– Köszönöm. Én nem szivarozom.~– No hát
52 V | behozták, nem dohányzik többet. Én bámulom Mucius Scaevolát,
53 V | dohányzásról.~– Hát már én ilyen vagyok.~– Magukra
54 V | vonatkozás nem volt benne. – Én most tehozzád egy igen kényes
55 V | Arankáról akarsz beszélni, én veszem a kalapomat, s itthagylak
56 V | lesz nevetségessé, csak én magam. Hogy megtudjam róla
57 V | bölcs ítéletet mondhatsz az én hebehurgyaságom fölött.~–
58 V | Hallgatok rá.~– Mikor én olyan idős voltam, mint
59 V | idős voltam, mint te most, én is halálig szerelmes voltam.
60 V | hűséget esküdtünk egymásnak, s én megfogadtam az imádottamnak,
61 V | Természetesen. Csakhogy én rászolgáltam, mert én korhely,
62 V | Csakhogy én rászolgáltam, mert én korhely, garázda, tékozló
63 V | apa-anyai ágon. Haha!~– Hanem én hát ebben a tárgyban nem
64 V | külföldre menni?~– Nem tudom én azt megmondani, mi volt?
65 V | folyvást levelezésben álltam az én jegyesemmel. Leveleink áradoznak
66 V | értesültem róla, hogy az én ideálom réges-régen, rögtön
67 V | azzal az emberrel, akit én a világon legjobban gyűlölök,
68 V | tanácsot, öcsém, mit tegyek én ezzel a nővel?~Ezzel odanyújtá
69 V | meglátta.~– Ez Aranka!~– Én nem mondtam ki a nevét –
70 V | Őszintén megmondtam, hogy én csak a saját tragikomédiámról
71 V | furfanggal útját állni az én házasságomnak Arankával?~–
72 V | erkölcsprédikátori pulpitust. Én a szerelemben nem ismerem
73 V | amit most elmondtál, ez az én programom. Rémképet akartál
74 V | festeni, s eltaláltad az én prospektusomat. – Apám után
75 V | ami nekem jutott. – De én gyorsan akarok előrehaladni.
76 V | volt, de vagyontalan. – Az én apám szép ősi birtokot hagyott
77 V | Menjünk gazdálkodni. – Én megosztom veled a jövedelmemet.
78 V | akarsz emelkedni. No hát én egyszerre úrrá emellek.
79 V | hangon beszélt.~– Más szóval: én hagyjak itt most minden
80 V | megpillantom? – Hisz ettől én megőrülök!~Zoltán lecsüggeszté
81 V | fájdalmainkat nem érzed, s én azokat beléd nem olthatom. –
82 V | meg is fogod tartani. Ámde én óvatosabb vagyok a szavam
83 V | összeesküvésen töröd a fejed!~– Én? Badarság! Mért esküdnénk
84 V | finomul van szőve, hogy én egy szálát sem látom.~–
85 VI | meghallgassam.~– Most hát én kényszerítelek, hogy hallgass
86 VI | meg engem. Hallgasd meg az én védelmemet, s légy ítélőbírám.~–
87 VI | Nem! Aranka!~– De igen. Én ismerem a vádat. S ha egy
88 VI | bárónéhoz társalkodónőnek; én elfogadtam. – A báróné igen
89 VI | rend fölfordult, s mely az én vőlegényemet is elszakítá
90 VI | maradt a székvárosban. – Én, ki éveken át kényelemhez,
91 VI | föl, hogy tegyem meg. – S én fölkerestem a hatalmas nagy
92 VI | Kérlek. Mondjad tovább.~– Én diadallal tértem vissza
93 VI | hogy ehhez a visszatéréshez én nyitottam neki utat, azt
94 VI | nélkül mondta volt el, s én csak ez arcképről, mely
95 VI | ekkor sem lett pirossá.)~– Én az egészet felbontatlanul
96 VI | melyben kezedet megkérem.~– Én is tettem valamit, hogy
97 VI | hogy azt előmozdítsam. Én is hoztam a számodra egy
98 VI | szólt.~– De mit beszélek én most hivatalos allotriákról?
99 VI | háztartásra nem elég. Ha én hozzád nőül megyek, a színháznál
100 VI | kinevezik kerületi főnöknek, én pedig elfoglalhatom az ő
101 VI | hogy a tűzbe dobnád: – én téged kerületi főnökké teszlek. (
102 VI | kaptál Szentpétervárra. S én ugyanakkor közöltem veled
103 VI | ugyanakkor közöltem veled az én titkomat, amit még kívüled
104 VI | kívüled senki sem tud, hogy én is kaptam szintén Szentpétervárról
105 VI | Nagysád lelkesedett, de én nem. Rosszul emlékezik rá.~–
106 VI | Magam miatt is aggódom; bár én sokáig és alaposan kitanultam
107 VI | jó énekmestertől.~– Ejh! Én tudok annyit, mint Alboni
108 VI | akkor!~– Nagysád beszélt, én pedig hallgattam.~– Hallgattad,
109 VI | most egyszerre elutazol.~– Én csak azt teszem, amiről
110 VI | nagysádat.~– Nos! Mit szólsz?~– Én szaladnék Szentpétervárra.~–
111 VI | Bécsben kell láttamozni, s én sietek.~– Beírathatsz a
112 VI | arcod ég miatta.~– Úrnőm! Én keleti faj vagyok, mely
113 VI | Hagyd itthon a nődet, s én veled megyek Oroszországba.~
114 VI | Durchlaucht meg ne haragudjon. – Én kezdem a nyitányt.~Aranka
115 VI | ezen a világon, mint hogy én valakinek a sorsára befolyással
116 VI | van.~– Az enyimben?~– Ha én úgy akarom. Még most én
117 VI | én úgy akarom. Még most én tartom kezemben. Én, aki
118 VI | most én tartom kezemben. Én, aki őt gyűlölöm. Akit megrontott,
119 VI | van tiltva!” – hát akkor én összetépem ezt a papírt,
120 VI | mikor a szentmise alatt én énekeltem a kórusban az
121 VI | Milyen jó fiú voltál akkor, s én milyen rossz leány! Mennyit
122 VI | eljöjjön a páholyába. – Mert ha én őt ott ma meglátom, akkor
123 VI | fejét.~– Arnóti kisasszony! Én öntől utasítást nem kérek.
124 VII | kártyáknak sem hiszek. Ha te az én gondolataimat nem tudod
125 VII | Elfogadta – de csak az én nagy rimánkodásomra. A mágnás
126 VII | urak barátságát. – Hja, az én fiam úgy hozzá van már szokva
127 VII | keresztelve. – Péter és Pál.~– Én meghívtam az asszonyt is
128 VII | kegyelmes asszony, hogy én is hallgathassam, mikor
129 VII | úrnak a címere. – Ismerem én azt jól. – Errül a fehér
130 VII | tudná a kegyelmes úr, hogy én őtet milyen nagyon szeretem!~
131 VII | értik. – Légy nyugodt. – Én rajta leszek, hogy könnyítsek
132 VII | örökkévalóságnak tetszik!~– Én mindent megteszek érte;
133 VII | az ügyét.~– Mivel rontom én?~– Mivel? Hát ezzel az öltözettel. –
134 VII | fekete ruhát viselni? – Én nagyon kérem a grófnőt,
135 VII | Kérlek, mamán, maradj. – Én azt kívánom, hogy a grófnő
136 VII | is, hogy a paskvillokat én csempészem önnek a kabátzsebébe?~–
137 VII | csinált magával? Hiszen én csak azt mondtam, hogy azt
138 VII | felelt. Aki eljött, mind az én alantosom vagy aki a protekciómat
139 VII | látom itt, akinek a lapját én tartom a víz színe fölött.
140 VII | elefánt, akinek a tiszteletére én fölteszem az ordómat.~Ollósi
141 VII | sandító szemei beszélnek: „Én ezt a másik szép asszonyt
142 VII | föltűnik. Aztán külföldön az én asszonyom néma; de itthon
143 VII | olyan hegedűjátszó, mint én, csak kontárkodik. – De
144 VII | jobban tudják előadni, mint én. Hanem aztán, mikor a hazai
145 VII | elkapatva folytatá a muzsikus:~– Én pedig, mintha csak annak
146 VII | hadverő vitézeknél. – Nem az én győzelmem, nem az én érdemem
147 VII | az én győzelmem, nem az én érdemem volt az, hanem ezeké
148 VII | borultak, és megöleltek. – Én csak a hegedűm húrjaiban
149 VII | hegedűm húrjaiban éltem. Az én nótáimat csókolták azok
150 VII | csókolták azok meg, nem az én orcámat.~A hallgatóság tapsolt.~
151 VII | fakadt ki Simon báró.~– Az én feleségem is megcsókolta,
152 VII | esetet Lebegut úr.~– De én kikérem magamnak az ilyen
153 VII | magam kompromittálni. Az én házamnál se művész, se cigány
154 VII | nem összeegyeztethető az én hivatalos állásommal.~–
155 VII | erre.~– Ah nem! Mit tudom én? – A fiam érkezett meg! –
156 VII | térparancsnokkal piketíroztam.~– S én azt hittem, hogy te éhezel,
157 VII | forintja jár egy hóra. De én azt sem tudtam mire elkölteni
158 VII | hiszen mindezt megírtam én neked. Minden héten írtam
159 VII | Hát a kis feleséged? Az én kis komámasszonyom? Csodálkozol
160 VII | hogy két fiad született, s én rendelkeztem, hogy írjanak
161 VII | hoznod, a medvebőr takaróval. Én azon tudok csak jól aludni.~
162 VII | kösöntyűláncot pedig az én kedves sógorasszonyom számára
163 VII | rólam annyiszor, ahányszor én terólad, amíg ezt kifaragtam.~
164 VII | emelkedett a sarkairól.~– De én még jobban örvendek, biz’
165 VII | tökéletessé tennéd vele az én boldogságomat a mai napon.~
166 VII | arca.~– Igen! Igen! Hiszen én vagyok itt a háziasszony!
167 VII | Gyorsan meglesz. Mármost majd én traktálom meg a vendégeket!~
168 VII | asszonyom? Nagy hamis az én Bala bátyám. Szeret félrekacsingatni.~
169 VII | hónapi letartóztatásért, én pedig szépen megköszöntem
170 VII | Milyen híven tapsoltam én akkor „Fides”nek! Emlékezetes
171 VII | Folytassák a mulatságot, ahol én megérkezésemmel félbeszakítottam. „
172 VII | táncolni, zálogosdit játszani. Én magam is mulatni akarok
173 VII | megisszuk ma az áldomását. – Az én szeretteim között, akik
174 VII | whistasztal felterítve. Ez az én kedvenc játékom. – Mindjárt
175 VII | esze volt, nem állt rá:~– Én nagyon gyöngén játszom a
176 VII | hangon szólt oda:~– Uram? Én a kerületi főnök vagyok!~
177 VII | tudsz. Húzd el nekem az én kedvenc nótámat: „Megvirrad
178 VIII| vecsernyét! No majd a seprűjét én töltögetem ki nekik.~Aztán
179 VIII| főhadiszállását áthelyezni. Én pedig nem mondtam meg neki.~–
180 VIII| megírni, kinyomatni, és az én lábtyűmbe becsempészni.
181 VIII| küldeni a kerületi főnököt!~– Én ezért megtorlást követelek.~–
182 VIII| megtisztel azzal a báró úr, hogy én szerezzek önnek elégtételt…~–
183 VIII| egymás iránt. Mármost az én kezemben van a dolog. A
184 VIII| van a dolog. A gróf úrral én végzek. Ne beszéljünk erről
185 VIII| hirtelen találni.~– Vegye át az én szállásomat. Ez úgyis üresen
186 VIII| marad? – hebegé.~– Igen. Én holnap délután költözöm
187 VIII| többé vissza?~– Soha! – Mert én szeretem a komédiát nagyon –
188 IX | eszköz áll a rendelkezésére. Én sejtem, hogy mit fog tenni,
189 IX | hozd elő. Majd elmondom én neki.~Aranka egészen visszanyerte
190 IX | Mit olvasnék rajta? Hisz én magam írtam.~Simon báró
191 IX | hogy ezeket a gúnyverseket én magam írom? Azt akarom,
192 IX | alatta.~– Igen. Kardra. – Én a kardot választottam. –
193 IX | De hát mit magyarázom én ezt önnek, aki heidelbergi
194 X | akkor a művész azt mondta, én pedig ezt átadom a megnevezett
195 X | szóljon:~– És ezt mind az én uram hegedülte össze.~–
196 X | megindult adakozni. S ha én zsémbeltem vele, hogy mért
197 X | hangzott minden oldalról.~– Én nem tehetem azt; mert ha
198 X | mosolygással mondá:~– Hogy én ne tudnék ilyesmit?~A hölgyek
199 X | levetve a tartózkodást. – Hát én elvállalom a koszorú átadását.
200 X | elvállalom a koszorú átadását. Én megszoktam a színpadot,
201 X | nevezünk, mutogatott neki.~– Én már megírtam előre a referádát
202 X | el, nagysám.~– Nem tudom én ezt olvasni.~(Nem mintha
203 X | morgolódik a kataszter; – ez az én hátamat használja pultnak!
204 X | hölgyek emlékének átadásával én lettem megbízva.~– Ez oly
205 X | Egy más világ lakója az. Én is laktam egykor e szép
206 X | értelmét jól.~– Ön ma az én kedvenc dalomat fogja eljátszani –
207 X | hogy énekeljek egy dalt. – Én vonakodni fogok. – De hogyha
208 X | iróniás mosoly látszott.~– Én is hoztam egy meglepetést
209 X | napon! Ah, kedves úr. Ez az én napom! – Megbolondult ez
210 X | Kisztihand! Jó leszek én ilyen borostás pofával is.~
211 X | országból kivonultak.~– Én nem ismerem Bercsényit,
212 X | S ön azt hiszi, hogy én el fogom ezt tűrni, ameddig
213 X | fogom ezt tűrni, ameddig az én kezem elér?~Ez mind magas
214 X | mi közöm nekem ehhez? – Én asszony vagyok, politikához
215 X | pedig engemet talált. – Én természetesen a te szekretáriusod
216 X | szégyenled magad?~– Azt én kérdezem tetőled. – Nagyon
217 X | impozáns figurát csinált.~– Én tudni fogom, hogyan kell
218 X | engem nőül akart venni, én önnek elmondtam őszintén,
219 X | ágaihoz ragaszthat, de hogy én egy kóbor minsztrel, egy
220 X | ezt a játéksort össze?~– Én.~– Mikor adta ön be a cenzornak?~–
221 X | aki ezeket megengedte! Én megtiltom önnek e zeneművek
222 X | előadását.~– Kegyelmes uram. Én ugyanezeket a császárvárosban,
223 X | a városban is eljátszom én ugyanezeket a darabokat
224 X | visszavagdal. Megállj! Majd tartok én neked ovációt! Majd azt
225 X | a koszorút tedd el, amit én kötök a számodra.~A Manga
226 X | fordul feléd.~– Grófnő! Én nem játszom el Coriolant!
227 X | nem játszom el Coriolant! Én ezekért a rám néző szép
228 X | engem a grófnő békével! – Én önnek a világon semmivel
229 X | sértse ön meg a hölgyeket!~– Én csak az anyámnak beszéltem.~–
230 X | anyámnak beszéltem.~– És az én anyámnak!~E nehéz jelenet
231 X | tízig – énnekem csak az én uram, a tisztelt közönség
232 X | cigány! – Majd megmutatom én hát neked, hogy ezt a te
233 X | lehetett meghátrálnia.~– Én felszólítom önöket, hogy
234 X | önök a fölszólításomnak, én a hatalom eszközeihez fogok
235 X | lesz-e önnek bátorsága az én testemen keresztülgázolni?
236 X | Ne felejtsd el, hogy az én fiam vagy! Az Istenre kérlek!~–
237 X | vagy! Az Istenre kérlek!~– Én nem ismerek semmi rokoni
238 X | meg Isten! Mert különben én magam ölöm meg magamat! –
239 X | kell, hogy ezt az embert én hoztam a világra!~A tántorgó
240 X | világra hoztad, hanem engem. – Én szültem ezt az Isten ostorát! –
241 X | ezt az Isten ostorát! – Én tettem azt az átkozott csalást,
242 X | ez a gyehennaember: ez az én fiam! – Azt hittem, jót
243 X | kategorikus hangon mondá:~– Azt én bizonyára nem cselekszem,
244 X | Ön nem engedelmeskedik az én parancsolatomnak?~– Pro
245 X | Pro primo, pro primo én már általánosságban nem
246 X | senkinek, senkinek; mert én ez órában megkaptam a kegyes
247 X | tőlem minden ember, s holnap én reszketek mindenkitől. –
248 X | félig-meddig hívének tarthat?~– Én gróf Ingoványi urat kérem
249 X | Ingoványi urat kérem föl.~– Én pedig Kalászi ügyvéd urat.~
250 XI | a szemébe mondja: „te az én fiam vagy!”~Csak egy ember
251 XI | kedves barátom, Ollósi úr. Én az újságírókat in genere,
252 XI | holnap megjelenik, akkor én önnek minden teketória nélkül
253 XII | a napad csinált mindent. Én főztem, takarítottam, gyerekekre
254 XII | fakadt.~– Hát mit vétettem én, hogy így haragszol rám?~–
255 XII | házadnál. Te itthon lehetsz, de én elmegyek. Én vagyok a bűnös!
256 XII | lehetsz, de én elmegyek. Én vagyok a bűnös! Én vétettem
257 XII | elmegyek. Én vagyok a bűnös! Én vétettem nagyot.~– Mivel?~–
258 XII | karikát húzni rajta keresztül. Én rontottam meg a Barkó Palit!
259 XII | meg ezt a gunyhót. – S én voltam az orgazdátok.~Citera
260 XII | nevess, bolond! Azt hiszed, én most gúnárost játszom veletek – „
261 XII | Citera ismét elrémült.~– Én Istenem! Hát miért! Miért?~–
262 XII | mert úgy érdemeltük. – De én nem várom ám be itten. Nincs
263 XIII| ti valóságos világotok! Én tovább akarom álmodni a
264 XIII| kést – suttogá Manga.~– Az én szívembe verted azt a kést!
265 XIII| érdemeltem ezt tetőled „én”? Nem voltam én teneked
266 XIII| tetőled „én”? Nem voltam én teneked jó fiad, hogy most
267 XIII| ki vagyok? – Nem voltam én tegnapig boldog ember? Volt
268 XIII| palotával cserélni. Hát az én cigányasszonyom? A kis kölykeim?
269 XIII| ha úgy van, ahogy mondod, én inkább megölöm a feleségem
270 XIII| megijesztesz. Hisz nem akartam én, hogy neked fájjon! Bizony
271 XIII| kérne, annak se adnálak. Az én fiam vagy! Tudod, hogy neked
272 XIII| hogy az a hatalmas úr az én fiam: akkor az ellene fordult
273 XIII| Ahány, annyiféle színű. Ha én ezt a hét szem babot feldobom,
274 XIII| cigánykodás. Hát tehetek én róla, hogy cigány vagyok?~
275 XIV | elidegenítette magától. – Én igyekeztem az előkelő hölgyek
276 XIV | engemet erre?~– Bizony nem én. Én azt hittem, hogy önnek
277 XIV | engemet erre?~– Bizony nem én. Én azt hittem, hogy önnek nemes
278 XIV | húzott le az ingoványba. Én egy nagy nevet akartam kapni,
279 XIV | becsületesen meg akar élni. Én is így kezdtem, mint ti.
280 XIV | folytatását dúdolta az anyjuk:~„Én a vajdát nem bánom,~De a
281 XIV | bemutatni.~– Apaka! Apaka! Én egy sósperecet kaptam.~–
282 XIV | adom, apaka! Jó sósperec.~– Én meg a mézeskalács felét!
283 XIV | Petykó prémiéjén!~– Értem én már! Ezt kapunk ma ni! –
284 XIV | Ember! Add vissza nekem az én cigányputrimat! – Add vissza
285 XIV | cigányputrimat! – Add vissza nekem az én cigányasszony feleségemet! –
286 XIV | feleségemet! – Add ide nekem az én cigánypurdéimat! – Add vissza
287 XIV | cigánypurdéimat! – Add vissza nekem az én hegedűmet, amiket elloptál
288 XIV | hidegvérrel válaszolt neki:~– Nem én, édes úr! – S ha te ezt
289 XIV | mégsem adnám oda érte az én cigányasszony feleségemet.
290 XIV | belőle, mégsem adnám oda az én rajkóimat. S ha valamennyi
291 XIV | nekem, mégsem adnám érte az én hegedűmet! Cigánynak nőttem
292 XIV | voltak.~– Sohasem tudom én – mondá Pali. – Olyan egyforma
293 XIV | feketerigó mind a kettő. Én csak azt tudom, hogy ez
294 XIV | kiálta fel a bátrabb. – Mert én vagyok a prímás.~– Ahun
295 XIV | bölcsebb akart lenni.~– No majd én megmagyarázom egész akkurátusan.
296 XIV | rajta.~– Hahaha! Hisz akkor én éppen Rómában voltam.~Az
297 XIV | arcaikat?~– Hát az, hogy én az uramnak hűséges asszonya
298 XIV | nekem két gyémánt függőt, én meg neki két gyémánt fiút –
299 XIV | Hanem majd helyretenném én művész uramnak a fejét rövidenden.~
300 XIV | indulattal szólt:~– Ilyenkor én, ha férfi volnék, egy kést
301 XIV | csendes hangon mondá:~– Uraim. Én a becsületbíróság verdiktjéhez
302 XIV | verdiktjéhez nem ragaszkodom. Én a kihívó urat bátor, lovagias
303 XIV | lovagias férfinak ismerem. Én tehát a verdikt mellőzésével
304 XIV | előtt.~– Ez esetben azonban én nem lehetek a báró úr párbajsegéde.
305 XIV | föld alul is! Ha más nincs, én leszek a segédje.~– Nőt
306 XIV | súgá Aranka Simonnak.~– Én? A cigányt?~– Ő a nemes!~–
307 XIV | rövid. – Ennyiből áll: – „Én meguntam az életemet, önkezemmel
308 XIV | átkozottnak!”. – De hátha ő lő az én szívembe! – Miért dobog
309 XIV | Mi zúg a fejemben? Félek én? – Még tegnap éntőlem féltek. –
310 XIV | ki vagyok cserélve? – Nem én vagyok-e én? – Hát ha én
311 XIV | cserélve? – Nem én vagyok-e én? – Hát ha én nem félek,
312 XIV | én vagyok-e én? – Hát ha én nem félek, ki félt engem? –
313 XIV | Rikácsolt.~– Nem kék az én vérem, hanem fekete! Hahaha!~
314 XIV | hegedülést, virginálást:~„Én a vajdát nem bánom;~De a
|