Fejezet

 1 X  |       urat kérem föl.~– Én pedig Kalászi ügyvéd urat.~A két megnevezett
 2 X  |     szomorú nap ez!~Ingoványi és Kalászi urak előjöttek a zugból,
 3 XIV|          állva kérek bocsánatot.~Kalászi és Ingoványi urak jöttek.~
 4 XIV|        reggelt – viszonzák azok.~Kalászi az óráját nézte.~– Pontosan
 5 XIV|         kifogásom – válaszolt rá Kalászi úr.~– Fogadd el! – súgá
 6 XIV|     eltűntek a bokrok sűrűjében.~Kalászi odalépett Arankához:~– Kegyelmes
 7 XIV|        kiszakítá belőle.~Ezalatt Kalászi meglépte a távolságot. Tíz
 8 XIV|          a bizonyos nyilatkozat.~Kalászi úr átvette a tárcát, s a
 9 XIV|     akkor már káprázott a szeme.~Kalászi úr sűrű hajlongások között
10 XIV|      lelkemnek.”~– Mire való ez?~Kalászi úr csupa udvariasság volt.
11 XIV|       Budáról úgy, mint Bécsből.~Kalászi várt, míg Zoltán elolvassa
12 XIV| Foglalják el a helyeiket – monda Kalászi. – Háromszor fogok tapsolni.