bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 I | olyan sárga az ég nappal. De hogy ezeket a „monas”-okat
2 I | elég volt egy százados is; de egyes országrészekben tábornokra
3 I | korában deli legény lehetett, de még negyvenöt éves korában
4 I | erről hírt adni a nejének. De tán szándékosan is mulasztá
5 I | Azokban még volna lélek. De ha mi most hintóval hajtatunk
6 I | fölött rabolni, dorbézolni. De azonkívül a kolomposaiknak
7 I | vadászkarabélya.~– Az egy gyermek.~– De tud az lőni, volt már medvevadászaton
8 I | szederindával benőtt kövek között; de éjjel, sötétben ez mind
9 I | pillanatnyi fény csak elvakít, de nem világít.~A hajdú valamit
10 I | akkor nem volt kitalálva. De volt acél és kova.~A János
11 II | bért fizet az uraságnak; de azt is visszakapja busásan
12 II | embert.~Furcsa név biz az! De hát „rizskásának” csak nem
13 II | nem teszed azt?~– Én nem, de teszi a Devla. Megyek már,
14 II | kiadtam a lelkemet. Jaj de rossz volt! Még a születésem
15 II | cigányasszonyt kiszólítsa.~De odabenn egyszerre csak kisgyermek
16 II | várj. Elébb bepólálom.~– De nem várok ám soká. Visznek!~–
17 II | az uborkalével.~– Jajh! De jól esett – nyögé a beteg. –
18 II | főkötőcske selyemből.~– Nézz rá! De hozzá ne érj! – Suttogá
19 II | Volt egy fazék uborka is. De ahhoz nem nyúlt. Ezt el
20 III | tisztelték.~Tisztelték, de csak úgy távolból: nemigen
21 III | állást a megyefőnök mellett.~De Lenke Simon nem sokat törődött
22 III | átgázolt száraz lábbal, de onnan meg elcsapták mint „
23 III | hogy őt mindenki kerüli, de maga sem akar szeretetre
24 III | a haja is, a bajusza is; de azért tartja magát. Odamegy
25 III | piros az egészség teljétől; de az orra még azon is túltesz
26 III | korán alkalmatlankodom. De olyan nevezetes titoknak
27 III | ahogy a költő mondja: „De hiába, vad nem tűn ki, És
28 III | Hát ez a bátyám baja.~– De nekem is bajom – monda Balambér
29 III | belőle hazádra derül fény”.~– De már mégis melyik pályát
30 III | ágrul-végről atyafiak vagyunk.~– De urambátyám a forradalmi
31 III | elvállalt.~– Elvállaltam; de semmit sem hajtottam végre.
32 III | érdemeim felsorolása között.~– De hisz én nem tehetek semmit.
33 III | keverte el, s durván kiáltá:~– De grófnő! Bejelentetlenül!~–
34 III | más látogató nincs nálam; de elébb izenjen be az irodaszolga
35 III | türtőztette magát. – No de a grófnővel nem perelhetek. –
36 III | igen derék ember volt.~– De szegény ördög.~– S a mi
37 III | szeretem a mi népünket; de csak hidegre téve.~– A kolerajárvány
38 III | kunyhójában. Rendkívüli eset, de én nem dicsekszem vele.~–
39 III | sem lehetett utazni.)1~– De a felesége is vele akar
40 III | földesúr neki mindegy, de a szolgabíró maga a császár,
41 III | haja. Termete karcsú volt, de izmos, csak jártában lehetett
42 III | valami kevés biccentést, de az is egész előkelő negédet
43 III | cigány egy hegedűvel! – De hát akkor minek jössz hozzánk,
44 III | feloldotta a nyelvét.~– De köszönöm alásan a gondviselést.
45 III | ki a másik szemét.~– Ejh, de hegyes nyelvecskéd van,
46 III | megvan – mondá Simon. – De hát ezért nekem fizetség
47 III | azután szaván akarta fogni, de Citera kisiklott az ölelése
48 III | levél tartalmát.~– Ejh, de éles tekinteted van. Kitaláltad.~–
49 III | átkod súlyt vetne a latban. De te most özvegy Lenke báróné
50 III | sem fogok felőle szólni. – De annyit mondok teneked, fiam,
51 III(2)| születésénél fogva megilleti; de írva a férje rangja szerint
52 IV | használta; hibás kiejtéssel, de helyes syntaxissal.~Kedélyes,
53 IV | szivarát működésbe hozni. De biz az tovább is megmaradt
54 IV | azt teszi, hogy „drága, de rossz; – drága, de rossz!”~–
55 IV | drága, de rossz; – drága, de rossz!”~– Szolgálhatok?
56 IV | önkéntelen ez a beszédmodor, de az is feltehető, hogy csupa
57 IV | nevetést. Ostobaság volt. De ha a főnök úr anekdotázik,
58 IV | elkomolyodott. Gondolta magában, de furcsa szokása van ennek
59 V | Scaevolát, Mucius Scaevolát; de jobban bámulom azt a magyart,
60 V | kezet nyújtani a grófnak, de fél is tőle. Ez karakán
61 V | Johann! A kalucsniaim.~De biz ott se János, se Johann
62 V | észrevétel nélkül, hogy „de nagyon megszorongattad a
63 V | márványnak is láttad?~– De eleven márványnak! – És
64 V | haragudott e viszonyért?~– No de mennyire! Fenyegetőzött,
65 V | akkor mi bajod velem?~– De ennek a hölgynek nincs szíve. –
66 V | előre, ami nekem jutott. – De én gyorsan akarok előrehaladni.
67 V | atyád derék tábornok volt, de vagyontalan. – Az én apám
68 V | Zoltán lecsüggeszté a fejét, de még nem adta fel a sakkjátszmát.~–
69 V | megélni. – Helyeslem. – De akkor térj át a helyes útra.
70 V | egyszer fáj, elfelejtjük; de ha a vérünkből való vér
71 V | mondott meleg szavak voltak! De hát az amfibiumoknak az
72 V | nagybirtokosoknak a koronaországban; de egy meggondolatlan lépés
73 V | egyetértünk!~– Tagadni szokás azt; de mi jól vagyunk értesülve.
74 VI | te azt meghallgattad.~– De visszautasítám.~– Elmondta,
75 VI | ítélőbírám.~– Nem! Aranka!~– De igen. Én ismerem a vádat.
76 VI | letelik, s akkor szabad lesz; de a nő, akit a társadalom
77 VI | szép leány, aki éhezik.~– De hiszen megmaradt a művészeted.~–
78 VI | beálltak komédiásnak. – De ám az új rend mellett a
79 VI | Olaszországból visszaérkezett. – De hogy ehhez a visszatéréshez
80 VI | ments fel, vagy ölj meg! – De ő felém se jött. A kósza
81 VI | fel indulatosan Aranka. (De barna arca még ekkor sem
82 VI | megbánta, hogy szólt.~– De mit beszélek én most hivatalos
83 VI | hivatalnok neje, az már „állás”, de ez egy vándortrupp, mely
84 VI | Ma nem fogad el senkit. De a leveledet várja.~Ez rendes
85 VI | Adják hát Ernánit.~– De a Durchlaucht express a
86 VI | Nagysád lelkesedett, de én nem. Rosszul emlékezik
87 VI | lehet kiolvasni semmit.~– De világosan beszéltem. Magam
88 VI | bolond nélkül is tudom. – De mi másról beszéltünk akkor!~–
89 VI | hallgattam.~– Hallgattad, de nem mondtál ellent! Közös
90 VI | orgyilokhoz nem nyúl soha.~– De ha ez a levél illetékes
91 VI | határon: Havasalföldön. – De csak attól a rossz gondolattól
92 VI | És légy örökre átkozott!”~De azt mindenkinek észre kellett
93 VII | nemzetiségi velleitásoktul. De legnagyobb érdemül számíttatott
94 VII | elítéltnek felolvasták, de minden indokolás nélkül.
95 VII | szeretete még erősebb ragaszték, de hát ki kér azoktól tanácsot?)~
96 VII | írtam neki.~– Elfogadta – de csak az én nagy rimánkodásomra.
97 VII | kaszinóba megy muzsikálni; de az a kis levél mégis erősebb
98 VII | érdemrendet is kapott?~– Jaj de mennyit! Mikor azokat felrakja,
99 VII | olvasni és harisnyát kötni. – De azért alig hiszem, hogy
100 VII | kegyelmes asszony.~– Értem, de nem tudom – szólt Aranka,
101 VII | össze a csészéket. – Jaj de drágalátos szép porcelánedények! –
102 VII | sok ezüst is mind? – Ej de nagy szerencse! – Ugye a
103 VII | ott tartják a tömlöcben? – De jó, hogy van egy derék öccse,
104 VII | az a nagy, úri birtok? – De jó, hogy azt a nagy ribilliót
105 VII | körülhordozhatod a teát, de a vendégeket ne tegezd.
106 VII | jóindulattal vagy hozzá. – De hát „az”,amire kértelek.~–
107 VII | Anna szomorúan mondá~– De mikor az énnekem egy örökkévalóságnak
108 VII | mindent megteszek érte; de hát a grófnő is tegyen valamit.
109 VII | feleségem néma, egészen néma, de azért beszél az mindig,
110 VII | azért beszél az mindig, de mindig.~S a két hölgy azonnal
111 VII | neki ugyan a foga fájt, de inkább kihúzatta, csakhogy
112 VII | Azt nem lehetett tudni. De az mindegy, egy konzorciumot
113 VII | elmosolyodik a láttára.~– De! Édes urambátyám! Mit csinált
114 VII | nagy szakállát vetesse le, de nem, hogy az egész fejét
115 VII | viselni a parókát; akkor de regula leteszem, s októberig
116 VII | most egészen fráj vagyok.~– De legalább a bajuszt meghagyhatta
117 VII | Simon mosolyogni igyekezett, de amellett a fogait csikorgatta.
118 VII | előreszaladt kengyelfutónak?~De már nyílt a szárnyajtó,
119 VII | felelt:~– Üdvözlöm önt.~De az egyik kezét a mellényébe
120 VII | jegyzé meg Lebegut úr. – De mennyi ordója van neki!~
121 VII | szokták megajándékozni.~De Lebegut úrnak ez sehogy
122 VII | kintornázással szolgálta a közügyet. De ez rágalom! Az klarinét
123 VII | külföldön az én asszonyom néma; de itthon megjön a szava, s
124 VII | én, csak kontárkodik. – De ami a külföldi közönséget
125 VII | zsarnokoskodásnak az elítélése volt.~De azért senki sem merte efölötti
126 VII | még Fruzina asszony is.~– De már ez több az elégnél –
127 VII | az esetet Lebegut úr.~– De én kikérem magamnak az ilyen
128 VII | kifizetem, s odább mehet. – De nyilvános karakteremben
129 VII | politikához semmi érzéke nincsen, de van valami helyes ösztöne,
130 VII | szokatlan kiáltások által, de legjobban a háziúr.~– Nos!
131 VII | Zoltán? Hisz az lehetetlen.~– De hallom jönni már. Ismerem
132 VII | harminc forintja jár egy hóra. De én azt sem tudtam mire elkölteni
133 VII | az ordonáncomnak adtam. De hiszen mindezt megírtam
134 VII | bőrfeltöréssel menekültem.~– De te láncra voltál elítélve.~–
135 VII | frázis! Hivatalos formaság! – De apropó „lánc!” Kérlek Jánosom! (
136 VII | között. A többit is látta; de ez tetszett meg neki legjobban.
137 VII | és elfusson a teremből; de a gróf egyszerre szerepet
138 VII | emelkedett a sarkairól.~– De én még jobban örvendek,
139 VII | Megígéri?~– Megígérem; de nem hiszem, hogy megtarthassam.~
140 VII | hebegé Aranka.~– „Azóta!” De hát milyen dátumról számítjuk
141 VII | Ezer örömmel, ezer örömmel! De csak fél krajcárban, fél
142 VII | akit nem illet meg semmi, de akivel szívesen megosztja
143 VII | uram, ha szolgád nincs!” De idegen volt annak teste-lelke. –
144 VII | mindig éjszaka A magyarnak.”~De már ezt az inzultust nem
145 VII | húzatják és aki húzatja.~De nem tehetett ellenük semmit.
146 VIII | közte, ami kihullt a rostán, de mag is csak maradt.~Héj,
147 VIII | fülébe húzza a nótáját.~De hisz ez még álomnak is képtelenség!~–
148 VIII | semmit sem tud a paskvillról.~De nem várt arra Ollósi, hogy
149 VIII | Elég elmésen van írva. De azt szeretném tudni, hogy
150 VIII | énnekem van szimatom, de nem merem nyilvánítani.~–
151 VIII | Geniális dolgok voltak.~– De hisz velem jött. Itt van
152 VIII | csillapító kúra nekik.~– De hogyan juthatott volna ki
153 VIII | meglátott, elszaladt.~– De hol nyomtatták ki? Hisz
154 VIII | Jó. Figyeljen tovább is, de ne közölje a tapasztalatait
155 VIII | érzés feltámadhatott. – De még inkább gyanakodhatott
156 VIII | vehemens előterjesztés.~– De leginkább az a Lebegut!~–
157 VIII | már annyi hivatalos orrot, de ugyan átkozottul jó szaglása
158 VIII | kívánságainak?~– Arról szó sincs. De meg akarjuk tudni, hogy
159 VIII | szeretem a komédiát nagyon – de csak nézni –, játszani benne
160 IX | feje tarka selyemkendővel, de csak hátul, elöl szabadon
161 IX | magát ezek a pletykák?” – De nem mondta ki. – Mást is
162 IX | csehországi kisvárosba! De hát lehet az?~– Ha lehetett
163 IX | volna fényes elégtétel, de igen ügyes sakkhúzás.~–
164 IX | odanézett Simon szemébe. (Ejh, de pokoli szép volt, mikor
165 IX(1) | Coup de Jarnac-nak nevezik azt a
166 IX | nézet – úgy általánosságban, de Simon bárónak esze ágában
167 IX | életébe kerülhetett volna! De önnek drágább volt a rendszer,
168 IX | mellet, kart vagy arcot. – De hát mit magyarázom én ezt
169 IX | a kezébe, elájult bele.~De már ebből a fatális állapotból
170 IX | aludt, mint egy darab fa. De nem sokáig alhatott, mert
171 IX | testvérnek a vére kellett hozzá. De hát maradt még ennek elég,
172 X | kútforrásból meg kellett tudni.~De hiszen nem volt az titok
173 X | büszkeség féltékennyé tette (de nem szerelemféltővé), addig
174 X | megmosolyogták ezt az ömlengést; de Anna komolyan vette.~– Ez
175 X | programot fogják olvasni. – De mi is ki fogjuk fejezni
176 X | hangzott minden ajkon. De legjobban elbámult a pénztárnoknő.~–
177 X | hátamat használja pultnak! De csak élelmes is az ilyen
178 X | Én vonakodni fogok. – De hogyha ön is szól egy szót,
179 X | Tán csalódott ön?~– De láttam őt a kocsival a palotájába
180 X | meglátta.~Elébb megrettent, de aztán egyszerre mosolyogni
181 X | komédia szokott lenni.~– De azt nem mi játsszuk, hanem
182 X | valami gyönyörű zene.~– De hisz az őrült gondolat:
183 X | nagy tapsot aratna vele. – De minek vesztegeti ezt a nemes
184 X | Azt látom, és elhiszem. De hogy ehhez a magas politikának
185 X | visszapattan és megüt! – De hát mi közöm nekem ehhez? –
186 X | teremtésnek; a művész nejének.~– De csak föltételesen.~– Hát
187 X | szerelmeskedés” ki van felejtve. – De a nőnél még a tréfa is bűn!
188 X | koronája ágaihoz ragaszthat, de hogy én egy kóbor minsztrel,
189 X | óhajtásnak eleget tenni; de azért bizonyosan ott tartotta
190 X | reporternek, ha maga eltűnik is, de a füle meg a szeme ott marad.~
191 X | szivarozni is szabad mindenütt; de a lőporos toronyban mégsem.~–
192 X | lőporos toronyban mégsem.~– De hiszen itt, ebben a városban
193 X | adakozást a borozóasztaloknál! – De ha ezekkel a rendjelekkel
194 X | urakkal – mondá Pali.~– De ne az asszonyok szoknyái
195 X | nézte egy szögletből.~– Jaj de csúnya vagy, mikor így haragszol!
196 X | cenzúra ki nem törölné! – De paskvilltárgynak se kutya!”~
197 X | tányérozni az asztalok körül. De ma! Este hét órátul tízig –
198 X | mellé. Nem szólt senki, de tenni kész volt.~És ekkor
199 X(1) | fölnevelte úriembereknek. De a hegedűjét és a zsenijét
200 XI | elcserélt purdéiról. Váratlanul, de nem hívatlanul beköszöntött
201 XI | karácsonyi ajándékoknak! – Hajh, de most a nagy embereknek volt
202 XI | jöttek hozzá hálálkodni, de azok közt hiába kereste
203 XI | amin Pali nagyot nevetett, de senki más nem nevetett,
204 XI | tárcában volt, a vonalon alul.~De már Palit nem találta a
205 XII | a gyerekekre vigyázzon, de az már ilyenkor olyan mélyen
206 XII | lehetett volna lopni.~No de hát ki jár a cigány házába
207 XII | házadnál. Te itthon lehetsz, de én elmegyek. Én vagyok a
208 XII | rontottam meg a Barkó Palit! De úgy megrontottam, hogy semmi
209 XII | hallotta. Csak ő nem hallotta. De majd meghallja, ha az egész
210 XII | eszik kend libahúst!”2 – de majd mindjárt itthon terem.
211 XII | mert úgy érdemeltük. – De én nem várom ám be itten.
212 XII | éltek. Oh mennybeli Jehova, de bolondot tettem, de bolondot
213 XII | Jehova, de bolondot tettem, de bolondot tettem.~Az öreg
214 XIII | fölébresztették belőle. De hát nincs arra hatalma az
215 XIII | ember? Volt kis gunyhóm, de tele örömmel, szeretettel.
216 XIII | örömtől ragyogott.~– Jaj de szép vagy, mikor így haragszol.
217 XIII | Mangát. – Édes jó szülőm.~– De megállj! Megállj! Egy nagy
218 XIII | fognak jönni, azt is tudom. De ne félj. Megrontom ezt a
219 XIV | asztalkához, két átelleni lócára, de nem szemközt, hanem úgy,
220 XIV | megnyerni igyekezett volna, de elidegenítette magától. –
221 XIV | hangversenyben közreműködni is; de saját magát nem tiltotta
222 XIV | írta meg, ami kellemetes, de nem igaz. Soha egy valóságnak
223 XIV | hóna alatt hozta a hegedűt, de nem ám azt a straduariót,
224 XIV | Én a vajdát nem bánom,~De a lyányát sajnálom.~Piros
225 XIV | lábára.~Ihajja, hajja!”~– De már most az anyátok nótifikálása
226 XIV | odanézett rá félvállrul.~– De nagy úr az úr, nem adna
227 XIV | nyolcadikból lesz katonatiszt – de furvézer.~Citera elszörnyedve
228 XIV | Nem hagyod abba már?~De az csak folytatta rendén~–
229 XIV | mellét díszítő érdemjelekre, de még többet a szép cigányasszony
230 XIV | Citera elérté a célzást, de nem vette sértésnek, nagyot
231 XIV | folytatta Simon az udvarlását.~– De hát megfordítva, hogy áll
232 XIV | engemet szeret igazán.~– De hátha egyszer rájönne a
233 XIV | megfogva Citera kezét. – De hisz az ilyen kedves kacsóktól
234 XIV | öngyilkossági nyilatkozattal, de amellett takarékoskodni
235 XIV | Rajtavesztettek. Most is ülnek! De ilyen ügyetlenség!~Ezzel
236 XIV | életben maradt, felépült?~De nem szabad mutatni a félelmet.~
237 XIV | szívébe az átkozottnak!”. – De hátha ő lő az én szívembe! –
238 XIV | megfogták kétfelől a karjait.~De az őrjöngő nem hagyta magát
239 XIV | Én a vajdát nem bánom;~De a lyányát sajnálom.~Piros
240 XIV(2)| Vasút még nem volt, de villanytávíró már volt.~
|