Fejezet

1 VI |    legutolsó szám volt a Barkó Pál külföldre szóló útlevelének
2 VI |    megyek Oroszországba.~Barkó Pál arra fölemelte a fejét,
3 VII|        keresztelve. – Péter és Pál.~– Én meghívtam az asszonyt
4 VII|       jelenté hangosan:~„Barkó Pál művész úr!”~S a várva várt
5 VII|         s vagyok megint „Senki Pál”.~– Óh, mi nagy aggodalommal
6 XIV|  Minden hírlap tele volt Barkó Pál diadalaival. A szép hölgyek
7 XIV|      fordulva. – Itt van Barkó Pál úr. Független dzsentlemen,
8 XIV|    pedig kedves barátom, Barkó Pál úr gyermekeinek hagyományozom.”~
9 XIV| országos eseményeit.~– Sennyei Pál tárnokmester! Vay Miklós