Fejezet

  1 III |           bíráskodás és a többi.~Lenke Simon bárót éppen azért golyózták
  2 III |           megyefőnök mellett.~De Lenke Simon nem sokat törődött az aura
  3 III |               tábornokot.~Ezért nevezi Simon bárót minden ember Vatermördernek.
  4 III |         ablakán ki nem könyökölt. – És Simon báró megtette azt, hogy
  5 III |                 Az óra kilencet mutat; Simon már az íróasztalánál ül,
  6 III |                  rivall rá felförmedve Simon. – Egész az orromig jön
  7 III |              mellét takaró szakállához Simon kezét.~– Azonban egyre figyelmeztetem
  8 III |             Olyan csendesen jött, hogy Simon csak akkor vette észre a
  9 III |             megszólalt.~– Kedves fiam!~Simon zavarodottan ugrott fel,
 10 III |           adhattam ki azt a szolgának.~Simon mérgesen dobbantott.~– Most
 11 III |            szóra egyszerre átváltozott Simon arca. A két szájszöglete
 12 III |         gömbölyűvé, mint a párizsalma!~Simon mérgesen tolta el magától
 13 III |          szerződése háromhavi idényre.~Simon báró végignézte az iratokat
 14 III |                piros kendőt a fejéről.~Simon nem állhatta meg, hogy meg
 15 III |                 Nono! Meg ne tépássza.~Simon beírta az útlevélbe: „haja
 16 III |             nem szükség azt megcsípni.~Simon tovább folytatta az oculátát.~„
 17 III |                   No ez megvan – mondá Simon. – De hát ezért nekem fizetség
 18 III |             mondá nevetve a menyecske.~Simon azután szaván akarta fogni,
 19 III |              banya, a pokolba! – szólt Simon mérgesen. – Megállj, te
 20 III |      útlevélért. Urasan viselte magát.~Simon mégiscsak fenn akarta tartani
 21 III |                hogy utána kell mennie.~Simon ráförmedt:~– Ne hágj a sarkamra!
 22 III |           Parancsolj, te drága uraság!~Simon elővette azt a rózsaszínű
 23 III |              most már mehettek – mondá Simon, átadva az útlevelet a zenésznek.~
 24 III |        riasztottak fel. Visszafordult, Simon bárót találta a háta mögött.~– „
 25 III |               cigánycsalád eltávozott, Simon bárónak az arca ismét visszanyerte
 26 III |               én beleegyezésem nélkül?~Simon báró cinikus flegmával ült
 27 III |        dölyfösen ugrott fel a székéből Simon.~– Grófnő! Megtiltom önnek
 28 III |                s velem, ha abbahagyod.~Simon báró olyan önérzettel beszélt,
 29 IV  |     természetesen nem vette ezt észre.~Simon báró készséggel futott a
 30 IV  |                jobb lesz? – kínálkozék Simon báró, az íróasztala kis
 31 IV  |           ravasz oldalpillantást vetve Simon báró felé, fejcsóválva mondá:~–
 32 IV  |          igazítá helyre a balvéleményt Simon.~– Nagyon jó, nagyon jó.
 33 IV  |                 legyen szerencsém.~Már Simon báró is duplázta a szót.
 34 IV  |            Mikuláj: valami „komondőr”.~Simon báró is erőltette a nevetést.
 35 IV  |          barátocskám!” – mondá magában Simon báró. – Ez bizonyosan előléptetésem.~–
 36 IV  |              Ez az én elvem, az elvem.~Simon báró fanyar képet csinált
 37 V   |             mostohatestvére volt Lenke Simon bárónak.~Két ellentétesebb
 38 V   |                karszékbe leereszkedve.~Simon nem hagyhatta észrevétel
 39 V   |      testvérhez akarok veled beszélni.~Simon féloldalt sandított Zoltánra.~–
 40 V   |                No ugye? – kapott rajta Simon.~– Az volt hozzá a végszavam,
 41 V   |        viperacsípés hatása, mint mikor Simon azt az arcképet meglátta.~–
 42 V   |                nem akarsz, nem okulsz.~Simon végigjárt a szobában, s
 43 V   |                önmagát emelje fölfelé.~Simon báró most már egészen visszanyerte
 44 V   |             testvéred keze! Elfogadod?~Simon indulatosan rántotta ki
 45 V   |                Talán ez a fekete vér?)~Simon a tükör elé állt a haját
 46 V   |          gondolsz, öcsém? Nem értelek.~Simon erre határozott mozdulattal
 47 V   |            mondani?~– Nemesi szavamra!~Simon egy lépést tett az íróasztala
 48 VI  |           szeret. – Tehát hallgass ki.~Simon megfogta Aranka kezét, s
 49 VI  |               feszület is ott van már.~Simon elfanyalodva ült le, nem
 50 VI  |                előttem?~Válasz helyett Simon megfogta Aranka kezét, s
 51 VI  |         fölöttem, ha bűnösnek találsz.~Simon e szóknál fölkelt Aranka
 52 VI  |     arckifejezés meghazudtolta a szót.~Simon megszorítá Aranka kezét.~–
 53 VI  |                  kapott a szón Aranka.~Simon megbánta, hogy szólt.~–
 54 VI  |             Hadd lássam azt a levelet.~Simon fölvette az íróasztalról
 55 VI  |            ennek a palotának az urává…~Simon letérdelt a Nefitim leánya
 56 VI  |                várja.~Ez rendes dolog. Simon azonnal az íróasztalához
 57 VI  |                S azzal nem várva, hogy Simon kikísérje, elsuhant a szobából,
 58 VI  |                visszaadta azt.~– Lenke Simon báró nőül kéri nagysádat.~–
 59 VII |            változások történtek.~Lenke Simon báróbul „kegyelmes úr” lett.
 60 VII |               provisorie azonban Lenke Simon báró kezelése alatt hagyták.
 61 VII |               hagyta el a házat, midőn Simon fia odahozta a nejét, ahogy
 62 VII |        csináljon szemetet a szalonban.~Simon szót fogadott, s a papírrongyokat
 63 VII |           termeinkben az estély alatt.~Simon ingerült volt.~– Hogy mint
 64 VII |                nézve a renomé kérdése.~Simon a közönséges jellemek durva
 65 VII |           okosan teszi, grófnő – monda Simon.~Ezzel Anna báróné visszavonult
 66 VII |               ketten egyedül maradtak, Simon odafordult Arankához, mint
 67 VII |                ön fel az érdemrendjét.~Simon kivette a mellényzsebéből
 68 VII |               homlokáig sima.~Még maga Simon báró is elmosolyodik a láttára.~–
 69 VII |                viselek, kérem alássan.~Simon mosolyogni igyekezett, de
 70 VII |         celebrált művészt kölcsönösen.~Simon panaszhangon mondá Lebegut
 71 VII |                mennyi ordója van neki!~Simon fitymálva veté oda:~– Azok
 72 VII |          itthon találja magát! – mondá Simon Lebegut úrhoz fordulva.~–
 73 VII |               szép asszonyt értettem.”~Simon meg is interpellálta emiatt
 74 VII |                urak” is hallgatnak rá. Simon különösen figyelmére méltatá
 75 VII |            több az elégnél – fakadt ki Simon báró.~– Az én feleségem
 76 VII |             súgá hevesen Aranka fülébe Simon.~– Micsoda?~– Megcsókolni
 77 VII |    szentimentális kitörésekről – mondá Simon, visszavonulva inggallérja
 78 VII |                Majd összekaptak rajta.~Simon szétválasztotta őket, s
 79 VII |                Istenatyám! Ah, a fiam!~Simon báró azt hitte, hogy róla
 80 VII |            Pártolja a menye kapricait?~Simon báró azt hitte, hogy még
 81 VII |         Micsoda fia? – kérdé elbámulva Simon.~Anna hevesen mondá:~– Hiszen
 82 VII |               az! – Ő. A Zoltán fiam!…~Simon bárónak szeme-szája elmeredt.~–
 83 VII |      kiszabadult? – kérdezé Lebegut úr Simon bárótól.~– Az ördögök keveredtek
 84 VII |               ebbe a játékba – dörmögé Simon.~Anna két keze közé fogta
 85 VII |            csak a saját házában volna.~Simon báró ingerülten rágta a
 86 VII |              Háta mögött állt a férje, Simon báró, akinek vastag vonásokkal
 87 VII |            csak éppen most venné észre Simon bárót, vagy mintha folyvást
 88 VII |               neki~– Ugyan édes öcsém, Simon, légy olyan jó, eredj az
 89 VII |                elő az alárendelteknél.~Simon e szóra mérgesen fordult
 90 VII |                   Ostoba lúd! – kiálta Simon Mangára, mintha az volna
 91 VII |        Kifordított bundában.”~És Lenke Simon ott hallgatta a vendéglői
 92 VIII|           FEJEZET ~A méreg-vetés~Lenke Simon, mikor első furiájában rögtön
 93 VIII|                úr titkos besúgója volt Simon bárónak.~Egész a hotelig
 94 VIII|                szobában; rosszul volt! Simon pedig leült az asztal mellé
 95 VIII|              mint a Gracchusok anyját.~Simon kacagott dühében, s a papucsokat
 96 VIII|             meglepetésre nagyot ugrott Simon báró dühében, s ki akart
 97 VIII|                ajtón. Belépett Ollósi.~Simon báró olyan közönyös arcot
 98 VIII|                háttérbe lett taszítva. Simon bárónak várva várt hír volt
 99 VIII|              rebegé:~– Ez már infámia!~Simon báró a közönyöst játszotta.~–
100 VIII|                tollforgató jól ismerte Simon báró gyengéit. Féltékeny
101 VIII|        féloldali fejfájás után, amidőn Simon báró elment a Durchlauchtnál
102 VIII|           kihallgató szobába vezették. Simon báró nagy emfázissal adta
103 VIII|               tréfát.~Ezúttal azonban, Simon báró nagy megütközésére,
104 VIII|        különösen szolgálatba veszitek.~Simon báró összecsapta a kezeit.~–
105 VIII|                 Ez úgyis üresen marad.~Simon báró nagyot bámult.~– Üresen
106 VIII|   kézszorításnál azt ígérte a magas úr Simon bárónak, hogy pontban tizenkét
107 IX  |            FEJEZET ~A fényes elégtétel~Simon báró sietett vissza a vendéglőbe.~
108 IX  |            Rosszabb ez a hajótörésnél.~Simon ügyesen kerülte meg a veszedelmes
109 IX  |              cakumpakk költözzünk oda?~Simon a két zsebébe dugta a kezeit,
110 IX  |               bírni az „ellenséget”. – Simon csak előhúzta a zsebéből
111 IX  |               nevetés közben odanézett Simon szemébe. (Ejh, de pokoli
112 IX  |            rajta? Hisz én magam írtam.~Simon báró csak elámult.~Aranka
113 IX  |             lesz, mint Balambér bácsi.~Simon báró már most igazán nem
114 IX  |                 Másfelé kell nyomozni!~Simon báró aztán megemlékezett
115 IX  |                tette búcsúlátogatását.~Simon báró egyedül hagyta őket,
116 IX  |             fog adatni, úgy, ahogy azt Simon báró maga kívánta.~Azzal
117 IX  |          áttette látogatása színhelyét Simon báróhoz.~Amint egyedül voltak,
118 IX  |             grófhoz? – kérdé elbámulva Simon báró.~– Természetesen. Ilyen
119 IX  |       verekedni.~– Verekedni? – hebegé Simon báró, s egyszerre fél fejjel
120 IX  |                úgy általánosságban, de Simon bárónak esze ágában sem
121 IX  |          járnak a teste körül. – Lenke Simon pedig éppen az az ember
122 IX  |         paskvill már közkézen forgott.~Simon bárónak azonban mégis nagyon
123 IX  |             megadták az összecsapásra.~Simon báró a félelem vakmerőségével
124 IX  |               el.~Az lett belőle, hogy Simon kiejtette a kezéből a kardot.~
125 IX  |               tanítványát.~Akkor aztán Simon is összeszedte magát. Elébb
126 IX  |               Mikor a kard kettétörött Simon kezében, akkor egyszerre
127 IX  |         tüntetéssel járt így az utcán.~Simon báró pedig komolyan vette
128 X   |                a korban.~Azonban Lenke Simon még ezt is meg tudta akadályozni.
129 X   |             igen jól voltak fölosztva. Simon volt az üldöző, Aranka az
130 X   |             jegesztő szellem.”~Ez volt Simon lelkében is. A szenvedélyéért
131 X   |            büszke úrhölgyek között.~És Simon egészen utána volt bolondulva.~
132 X   |      hűtlenségig már csinált út vezet.~Simon még arra sem adott engedélyt
133 X   |                reszketett a haragtól.~„Simon megjött? Gyorskocsival!
134 X   |            mondta volna el, hogy látta Simon bárót hazajönni. Citera
135 X   |           nyakravalót újrakötni.~Amint Simon a lakására megérkezett,
136 X   |              Pali aranykoszorújára.~És Simon a sok jó tulajdonságai hegyébe
137 X   |         megérkezett? Ez igazán kedves!~Simon pedig fuldokolva a sietségtől
138 X   |                 Mit? Tessék idenézni! (Simon kivette a zsebéből a neje
139 X   |             hát halljam, mihez értesz?~Simon tegezni kezdte a feleségét.
140 X   |                Árgusok és Dionysiusok!~Simon csak a bajuszát rágcsálta
141 X   |              Aranka nem bocsátá el még Simon karját. Tovább suttogott
142 X   |           mondá~– Don Sylvát játsszuk?~Simon kidüllesztette a mellét,
143 X   |        Simonnak.~– Azt is fogom.~Azzal Simon odalépett az egybegyűlt
144 X   |              otthona meg van alapítva.~Simon szatírás dölyffel válaszolá:~–
145 X   |              visszatért Zoltán gróffal Simon báróhoz.~Zoltán egész nyugalommal
146 X   |                s elment Palit keresni.~Simon előtt ott tiblábolt Ollósi.~–
147 X   | Parancsolatjára állok, kegyelmes uram.~Simon báró eléje tartotta színlapot.~–
148 X   |            utána a dölyfös sértegetést Simon.~– Férfiakkal fogok beszélni –
149 X   |             elvegyült a társaság közé.~Simon báró egyre tüzelte magát,
150 X   |              mind egyszerre odakínálta Simon bárónak.~Az pedig most éppen
151 X   |              Dignetur excellentissime!~Simon mérgesen elkapta a levelet,
152 X   |              figyelme oda volt ragadva Simon báróhoz. Mit fog az most
153 X   |                Bárdy Zoltán közeledett Simon felé és még egypár előkelő
154 X   |               egypár előkelő úr.~Lenke Simon három lépést hátrált előlük.~–
155 X   |                foyer-ból a színpadra.1 Simon arca a dühtől úgy fénylett,
156 X   |                ami akkor történni fog.~Simon már benne volt az erőszakoskodásban,
157 X   |         referádába, nem voltam itten.”~Simon báró fölcsapta a kalapját
158 X   |            hozzá, s letérdelt eléje.~– Simon! Ne felejtsd el, hogy az
159 X   |      fölsikoltott.~– Minő meggyalázás!~Simon hidegvért színlelt.~– Megyefőnök
160 X   |         zsugorodni, mint a gilvagomba!~Simon fölemelte az öklét, hogy
161 X   |                őrültet. Nemesember ön?~Simon eszére tért e szótól. Jó
162 X   |              bizonyára nem cselekszem.~Simon elképedt e hallatlan refraktáriusságra.~–
163 X   |              mondá el a derék emberke.~Simon hasonlított a hipnotizált
164 X   |                Nevezze meg a segédjét.~Simon széttekintett. Van-e még
165 X   |               súgtak azoknak a fülébe.~Simon és Zoltán szótlanul intének
166 X   |                fekete véredet kiontja!~Simon összeborzadt. Babonás volt.
167 X   |       Csók-keringőt! Kinek a kedvéért?~Simon szikrázó szemekkel nézett
168 X   |            elrejtve annak a kendőjébe.~Simon durván kapta meg Aranka
169 XI  |       cigányasszony goromba kifakadása Simon ellen okozott.~A legtöbb
170 XI  |               bölcsőben a cigánydajka. Simon maga is hallotta azt, s
171 XI  |                fényárban úszik.~…Lenke Simon a katonai parancsnokhoz
172 XIV |              tollak, a szalagok ellen.~Simon egy fűszálat vett a fogai
173 XIV |             nyomdáján sokszorosította.~Simon kiköpte a megrágott fűszálat
174 XIV |         bűnlajstromomon? – förmedt fel Simon. – Még azt is szememre veti?
175 XIV |              senki sincs a promenádon.~Simon és Aranka neki „senki” volt.~
176 XIV |             gyerekek azt is megtették.~Simon az átelleni asztaltól bosszúsan
177 XIV |              uraság?~Pali odasandított Simon felé féloldalt fordított
178 XIV |              az a maga kereste kenyér.~Simon irigy keserűséggel nézett
179 XIV |              hajigálnak meg bennünket?~Simon halkan dörmögve mondá:~–
180 XIV |              illett egy hitvestárshoz. Simon háttal fordulva a feleségéhez,
181 XIV |              Citera is értett mindent.~Simon egészen ki volt fáradva
182 XIV |             tartott.~Amint őt meglátta Simon, abbahagyta a cigánnyal
183 XIV |          férjre nézve.~Itt hozzájutott Simon báró, hogy a szép indus
184 XIV |              dicsőség.~Azzal folytatta Simon az udvarlását.~– De hát
185 XIV |          Isteni naivság! – sóhajta fel Simon, megfogva Citera kezét. –
186 XIV |             kézbeli útitáska.~Láttukra Simon felugrott a helyéről.~–
187 XIV |            hangzik: „Miután báró Lenke Simon egy, a múlt évben nejét
188 XIV |                a cédulát és elolvasta. Simon a magáét odaveté Aranka
189 XIV |                ez a végső meggyalázás?~Simon erőltette a szörnyülködést
190 XIV |            teljes szívemből gyűlöljem!~Simon mint a vízbehaló kapkodott
191 XIV |        szükségtelen.~Aranka megragadta Simon kezét, s odasúgott a fülébe
192 XIV |                lapot.~– Mi ez? – kérdé Simon, kinek akkor már káprázott
193 XIV |                még jobban fokozva lett Simon ideges izgatottsága.~Még
194 XIV |               látta az urát megőrülni. Simon folytatta a hegedülést,
195 XIV |               közül. Amint őt meglátta Simon, egyszerre féktelen kacagásba