Fejezet

1 VII|       fecsegése az ős vadembernek Arankára nézve.~– Ne fecsegj annyit
2 VII|       hogy ki ne mondják, amit az Arankára sandító szemei beszélnek: „
3 VII| megnyíltak, kezét fölemelte, hogy Arankára mutasson vele; közel volt
4 IX |          cinikus mosollyal nézett Arankára: „Hát zsenírozzák magát
5 X  |          át: a kegyelmes asszony.~Arankára mutatott.~A báróné hidegen
6 XIV|      félre, uraim – monda Zoltán, Arankára nézve.~Ingoványi vállat
7 XIV|        röhögött, s a nyirettyűvel Arankára mutatott: „Hahahahaha!”~