Fejezet
1 I | Egyszer aztán az a hír terjedt el a nép között, hogy az urak
2 I | szándékosan is mulasztá ezt el. Nagy indulatrohamoktól,
3 I | ellen, az egész zendülést el fogja nyomni.~Ez be is következett:
4 I | abból olyan lárma lesz, hogy el leszünk árulva. Itt van
5 I | elő.~A mély vízmosásnál el kellett hagyni a palánkot
6 I | ahol görgeteg kő állta el az utat.~Így haladtak lefelé
7 I | elesem, akkor hárman esünk el.~Így haladtak tovább: elöl
8 II | biztosabban szállíthatná el az eszméletlen bárónőt.~
9 II | Máskor a zátony szélét lepték el a gázlók, azok holdvilágnál
10 II | Jaj, csak addig ne vigy el, amíg meg nem látom – a
11 II | odafönn Szent Péter apostol, el ne mondd, amit tudsz.~Az
12 II | azt az úri hölgy foglalta el. Az pedig a halál révén
13 II | cigányasszonyok. Nem felejtett el egy garabót teleszedni málnával,
14 II | De ahhoz nem nyúlt. Ezt el fogja vinni magával a Haricska
15 II | Zoltán lábnyomait taposta el a saját lépteivel. Nem tudhatta
16 II | adni a porontyát. Vigyék el, ha már az apját elvitte
17 III | Huszonkét esztendő múlt el azóta: íránk 1853-at.~A
18 III | érte.~– No, hát most tegye el ereklyetartóba. Az irodaszolgának
19 III | hogy halkabban mondhassa el a veszedelmes titkot.~–
20 III | a gróffal, s nem titkolá el a sikertelen vadászat fölötti
21 III | hivatalos információt.~Annyira el volt merülve a levélírásban,
22 III | hivatalos iratok közé keverte el, s durván kiáltá:~– De grófnő!
23 III | mondta, hogy te bocsátottad el. A livrée-jét levetette,
24 III | katonaságból?~– Nem vihetik el katonának, mert egyik lábára
25 III | párizsalma!~Simon mérgesen tolta el magától a hízelkedő asszonyt,
26 III | kendőd alá, s aztán vidd el a színházba, add át annak,
27 III | neked, se másnak nem mondtam el soha, hogyha valami fájt,
28 III | forradalmat.~Anna mélyen el volt keseredve.~– Akkor,
29 IV | szalonrokkot: nem mulasztva el folyvást hajlongni, bókolni.~
30 IV | minden szót kétszer mond el, kétszer mond el.~Rátért
31 IV | kétszer mond el, kétszer mond el.~Rátért a tárgyra.~– Hát
32 IV | gróf Bárdy Zoltánt rögtön el kellene fogatni, elfogatni,
33 IV | Csúnya egy fajzat! Simítsuk el a dolgot, simítsuk el a
34 IV | Simítsuk el a dolgot, simítsuk el a dolgot. Fogja, barátocskám,
35 IV | hivatalnokokra.~– Hagyja el! Akik élcelnek, jó emberek,
36 V | Megmondom, öcsém. Nem foglalok el holmi erkölcsprédikátori
37 V | katrincái után? –Tagadjam el, hogy írni-olvasni tudok;
38 V | annak az ütése éget, és el nem múlik soha! – Hadd vegyem
39 VI | egy nő vádolva van, az már el van ítélve. A társadalom
40 VI | kegyelmet, az életfogytig el van ítélve, annak csak egy
41 VI | Tudta ő jól, hogy „kit” vesz el. Alapjában szkeptikus volt,
42 VI | gróffal. Ő akkor kezdett el a világban szerepelni. –
43 VI | következése az lett, hogy nekem el kellett hagynom a házat. –
44 VI | A gróf nem bocsátott el. – Körülvett pompával, úri
45 VI | tanulni. – Nem fogadtam el, hű maradtam a grófnak adott
46 VI | elszakítá tőlem. – Így mondta el a gróf előtted?~– Így mondta.~
47 VI | kikísért, s azzal bocsátott el, hogy bármikor legyen valami
48 VI | említése nélkül mondta volt el, s én csak ez arcképről,
49 VI | fel a tárcát, s olvassam el a tartalmát, vagy dobjam
50 VI | színpadi zsarnok sem szíveli el, hogy kinevessék!~– Hátha
51 VI | Durchlauchthoz. Ma nem fogad el senkit. De a leveledet várja.~
52 VI | elszörnyedés torzította el a vonásait. Ideges reszketegség
53 VI | Ideges reszketegség állta el a termetét.~– Megbocsáss! –
54 VI | sikátorában.~– Ma nem énekelhetek. El vagyok rekedve.~– Ne tréfáljon,
55 VI | kisasszony hangja nem veszett el.~– Nem a hangom veszett
56 VI | Nem a hangom veszett el, hanem a lelkem.~– Majd
57 VI | Keresheted azt! Te vesztetted el!~– Drága nagysád.~(Aranka
58 VI | kisasszony, hogy fogadja el a báró úr ajánlatát: – ma
59 VI | ajánlatát: – ma pedig énekelje el szépen Fidest, hogy a Durchlaucht
60 VI | állok. – Még nem mondtam el mindent. – Bennem kétféle
61 VI | méregpohárt. s raboljuk el az istenektől azt, ami édes,
62 VI | magam is árulást követek el. Mégis megmondom. Orozva
63 VI | megmondom. Orozva loptam el ezt az iratot a báró asztalárul.
64 VI | Azt akarod, hogy fogadjam el Lenke báró kezét? A tejtestvéredét.
65 VI | búcsút végy tőle. Mondd el neki, amit tőlem megtudtál –
66 VI | töméntelen sok.~A parterre-en már el volt terjedve a híre, hogy
67 VII | kegyelmes úrnál~Tíz hónap múlt el azóta, s ez idő alatt nagy
68 VII | tízesztendei várfogságra, el is vitték Josefstadtba.
69 VII | ott lakott. – Nem hagyta el a házat, midőn Simon fia
70 VII | az első próba.~Kik jönnek el?~S ezt előre nemigen lehetett
71 VII | között van, azzal tölté el Aranka, hogy Mangával kártyát
72 VII | szép dolgokat mondtatok el nekem. Ehun van ni! A báróné
73 VII | Mamán!~– Nem engedhetnéd el nekem, hogy részt vegyek
74 VII | ilyesmit sürgetni nem lehet. El kell találni a kedvező pillanatot
75 VII | esztergályozhat, minden szükségessel el van látva. Hiszen még csak
76 VII | csak tíz hónapot töltött el odabenn.~Anna szomorúan
77 VII | bántotta.~– Kérem, ne rontsa el a mai napomat.~Az özvegy
78 VII | emiatt Palit.~– Ön nem hozta el magával a szép nejét.~–
79 VII | cigányban egy diplomata veszett el! – mondá magában a kegyelmes
80 VII | kivételével), s mindenki el volt ragadtatva a precíz
81 VII | társaságnak.~Fruzina asszony is el volt ragadtatva. Ő a szemeivel
82 VII | Mikor arra kérte, hogy vigye el magával, s tartsa meg a
83 VII | Ilyenkor a diadal mámora állta el minden idegeimet. – Nagyobbnak
84 VII | díszterem előtti szobában el is helyezkedének.~Ezalatt
85 VII | átkarolták, mintha soha el nem akarnák ereszteni. Érteni
86 VII | mozzanata titkokat árult el az „édesanya” fürkésző szemei
87 VII | azt, amit jól tudsz. Húzd el nekem az én kedvenc nótámat: „
88 VIII| sem jött ki a tollából. El volt a feje butulva. Azt
89 VIII| Azt sem tudta, hol kezdje el?~Előtte lobogott a meggyújtott
90 VIII| S micsoda ivást követnek el! Lebegut úr magyar nótákat
91 VIII| magukat amalgamázni, járjanak el a mulatságokba, táncoljanak,
92 VIII| kell.~– Ugyan miként?~– El kell a kezükről licitálni
93 VIII| báró! Aztán ne felejtse el a tisztelt nejét beíratni
94 IX | impertinens paskvillrul el is felejtett panaszt tenni
95 IX | szilaj paripa sörénye. „Ezt el is vártam!” – dörmögé a
96 IX | ráfanyalodott, hogy maga kezdje el a haját rendbehozni, leült
97 IX | Tessék, kedveském. Olvassa el. „Estély a kegyelmes úrnál.”
98 IX | rendszabálynak tartsa, és el nem képzelhette, hogy lehessen
99 IX | bizonyítványával tündököljön.~Aztán el sem lehetett tagadni az
100 IX | félelem vakmerőségével kezdett el csapkodni a kardjával Zoltán
101 IX | Lépj közelebb: úgy nem érsz el.~Az lett belőle, hogy Simon
102 IX | most egy hőstettet követett el, először életében, maga
103 X | vadállat.~A medve nem hagyja el a feleségét, s a medvenőstény
104 X | láthatatlan kormány. Egy nap alatt el volt helyezve minden színházi
105 X | Már tegnap minden jegy el volt adva. – Hát még ha
106 X | összeget zárt levélben küldte el, aláírás nélkül.~Sokan arra
107 X | mai koncertről, olvassa el, nagysám.~– Nem tudom én
108 X | széles hátára helyezett el.~– No nézd! – morgolódik
109 X | egy kéz, amely megragadna, el tudnám hagyni ezt az egész
110 X | szólítani, hogy énekeljek el egy dalt a társaságnak. –
111 X | feleségének mondta volna el, hogy látta Simon bárót
112 X | fodrait, mint aki teljesen el van készülve arra a kettős
113 X | egy dologban számította el magát.~Arra nem gondolt,
114 X | szerencsét szalaszt most el! Még csak bérkocsit sem
115 X | sem hozatott, gyalog ment el a színházba, nem is a főutcán,
116 X | vissza a programot.~– Holnap el lesz csapva a cenzor. Hájfejű.
117 X | rendezett állam kormánya el fogja tűrni!~– Hát olyan
118 X | nyomtatva nem mondhatják el a panaszukat, elsírják zenében,
119 X | S ön azt hiszi, hogy én el fogom ezt tűrni, ameddig
120 X | feleségét. Ez csalfaságot árult el.~Aranka bizalmasan ölté
121 X | koncesszióért ő maga jönne el – egyedül. – No – nem a
122 X | Mendemonda!~Aranka nem bocsátá el még Simon karját. Tovább
123 X | Cithére” éppen akkor jött el a koncesszióért esedezni –
124 X | Ki vagyok? Ki leszek? – El nem titkoltam ön előtt semmit. –
125 X | milyen szép eredményt értünk el! A mai hangverseny bevételével
126 X | a programot nem játszod el.~S azzal a színlapot kettészakítva,
127 X | asszonyok szoknyái mögé sáncold el magad! – küldé utána a dölyfös
128 X | Majd azt a koszorút tedd el, amit én kötök a számodra.~
129 X | Grófnő! Én nem játszom el Coriolant! Én ezekért a
130 X | Nem bánom, csapjanak el! Inkább kapálom krumplit!~
131 X | eléje.~– Simon! Ne felejtsd el, hogy az én fiam vagy! Az
132 X | Megyefőnök úr! Fogassa el ezt a szemtelen cigányasszonyt,
133 X | megfigyelő osztályba. Helyezzék el a tébolydába, államköltségen.~
134 X | humoros flegmával mondá el a derék emberke.~Simon hasonlított
135 X | törülni a sáros talpukat. – Ha el vagyok temetve már, mért
136 X | Aranka megrettenve utasítá el magától a hangjegyet. El
137 X | el magától a hangjegyet. El volt árulva, hogy ő itt
138 X | Aranka kezét. Sietve tűntek el mindketten a társaságból.~
139 XI | ránézésből, úgy terjedt el egyszerre az izgalom a színházi
140 XI | azt Palinak sohase árulják el.~S talán nem is volna lehetetlen
141 XII | házat, hanem őt magát is el lehetett volna lopni.~No
142 XII | bölcsőben. Ez már egyéves, el is volt választva.~– Most
143 XII | a menyének Manga. – Rakd el szépen az almáriomba. Sok
144 XII | kóstolgatod, hogy nagyon el ne legyen sózva. – Mielőtt
145 XIII| a babona. Ez a viaskodás el van rontva. Nem fognak azok
146 XIV | letelepedhetének. Ki-ki maga hozta el a zsendicés bögrét s a karaj
147 XIV | Hadd hallom. Próbáljátok el; még most senki sincs a
148 XIV | aminek a nyakát alig érte el az apró kis ujjaival, az
149 XIV | most magatokban játsszátok el – monda Pali.~A két rajkó
150 XIV | nótifikálása nélkül húzzátok el egyszer.~A gyerekek azt
151 XIV | várunk még? Miért nem hagytuk el rögtön ezt a várost? Még
152 XIV | kibékítést. A felek nem fogadják el. – Akkor előveszik a pisztolyokat.
153 XIV | a fegyverkovács senkinek el nem tudott adni. Azokról
154 XIV | hallották, szemérmesen takarták el az arcukat a legyezőikkel.
155 XIV | hölgy eltávolítására; ha az el lett mulasztva, nem felelősek
156 XIV | segédje.~– Nőt nem fogadnak el párbajsegédül.~– Ajánlok
157 XIV | rá Kalászi úr.~– Fogadd el! – súgá Aranka Simonnak.~–
158 XIV | a rémmosoly azt hitette el a szekundánssal, hogy a
159 XIV | hegedűsért? Hogy ne foglalja el a helyét. Az ősz asszonynál
160 XIV | érdemrend veres szalagja.~El lehet dobni.~Semmi fényesnek
161 XIV | alóla.~– Urak! Foglalják el a helyeiket – monda Kalászi. –
|