Fejezet
1 II | csecsemőt.~– Hohó! A te fiadból úr lesz! Méltóságos, excellenciás
2 II | Méltóságos, excellenciás úr! Nem lesz ennek semmiben
3 III | vaskezű férfiú volt.~A titkár úr hivatalszobájában tüntetőleg
4 III | jelenti:~– Méltóságos báró úr, instálom alásan…~– Micsoda
5 III | elkezdés~– Méltóságos báró úr, instálom…~A titkár nem
6 III | borotváltatni.~– Méltóságos báró úr! Ez a bajusz együtt őszült
7 III | Méltóságos Kapotnyaki Balambér úr.~– Vezesse be.~A János ajtót
8 III | János ajtót tárt a várakozó úr előtt.~Kapotnyaki Balambér
9 III | előtt.~Kapotnyaki Balambér úr valódi mintaképe volt az
10 III | természetében van.~Balambér úr közelebb húzta a székét
11 III | csupa őserdő. S ott a gróf úr tizenöt esztendő óta nem
12 III | Durchlaucht, a kormányzó úr pedig szenvedélyes vadász.
13 III | is bajom – monda Balambér úr, vékonyra fogva a hangját –,
14 III | földkóstoláshoz?~Balambér úr igazán haszontalan szószaporításnak
15 III | uramöcsémre?~– Balambér úr odaszorítá a mellét takaró
16 III | felőle, hogy most hivatalos úr.~S a cigánynak senki előtt
17 III | dévajság.~A szekretárius úr akarta mutatni az uraságát.
18 III | talán?~– Nem, méltóságos úr. Muzsikálni megyek.~– Értem.
19 III | semmi köze.~A szekretárius úr nagyot nevetett. Szép asszonyok
20 III | rivallt rá a méltóságos úr.~Ekkor tért eszére az asszony.~–
21 IV | Ah, méltóságos megyefőnök úr! Milyen kiváló szerencse!
22 IV | hajlongni, bókolni.~A megyefőnök úr pedig azzal volt elfoglalva,
23 IV | gyújtani, s azzal a főnök úr szivarát működésbe hozni.
24 IV | szolgált.~Lebegut Ottokár úr elvette az ajándék szivart,
25 IV | Ostobaság volt. De ha a főnök úr anekdotázik, akkor muszáj
26 IV | való! Nevetni való.~A főnök úr nagyot nézett rá, s elkomolyodott.
27 IV | Nagyon kellemetlen. A báró úr bátyja, gróf Bárdy Zoltán,
28 IV | tekintve a rokonságot: a báró úr testvére, testvére, mondok,
29 V | tudtam, hogy a megyefőnök úr itt van. Senki sincs az
30 V | beszéltünk. Hogy a gróf úr, amióta a trafikát behozták,
31 V | háromszor is megrázva.~– Gróf úr! Gróf úr! – Csak annyit
32 V | megrázva.~– Gróf úr! Gróf úr! – Csak annyit mondok, csak
33 V | lagymatagsággal mondá~– Gróf úr! Úgy hiszem, ez az ügy be
34 VI | hogy fogadja el a báró úr ajánlatát: – ma pedig énekelje
35 VII | Simon báróbul „kegyelmes úr” lett. Előkelő születése,
36 VII | okát, miért. A kegyelmes úr ki nem állhatta. – Talán
37 VII | szerencse! – Ugye a gróf úr nem jön többet vissza? Örökre
38 VII | Pedig ha tudná a kegyelmes úr, hogy én őtet milyen nagyon
39 VII | Lebegut Ottokár megyei főnök úr és neje.” Lebegut úr karján
40 VII | főnök úr és neje.” Lebegut úr karján vezette a nejét,
41 VII | az elsők! – monda Lebegut úr. – Ez nekem szokásom, régi
42 VII | egyébre nem valók.~Lebegut úr kedélyes elégültséggel mondá
43 VII | Mikuláj Márton járásbíró úr és neje.”~Tisztességes úriemberek
44 VII | Tisztességes úriemberek voltak, az úr nagyon rövid derekú frakkban
45 VII | Tens Kalácsi fiskális úr és gróf Ingoványi kancalista
46 VII | gróf Ingoványi tökéletes úr volt, fél szemébe szorított
47 VII | pantomimiát nem értem.~Lebegut úr aztán előállt a magyarázattal.~–
48 VII | a feleségem, hogy ez az úr egy gróf, akinek kilencágú
49 VII | Jonathán, adóvégrehajtó úr és neje.”~No ezeket leírni
50 VII | kataszterbizottsági elnök úr és neje.”~Balambér urat
51 VII | ínséges időknek.~Balambér úr ide is díszmagyarban jött,
52 VII | egy biliárdgolyó!~Balambér úr tudta a regulát.~– Instálom!
53 VII | fölteszem az ordómat.~Ollósi úr azonban megérkezett. Az
54 VII | Odafurakodott a kegyelmes úr mellé, s megsúgá neki: „
55 VII | hangosan:~„Barkó Pál művész úr!”~S a várva várt belépett. –
56 VII | frakkban – jegyzé meg Lebegut úr. – De mennyi ordója van
57 VII | fetterkém? – mondá erre Mikuláj úr, a járásbíró.~Mely tréfás
58 VII | tréfás malíciára Lebegut úr jóakaró nehezteléssel mondá,
59 VII | a gonosztett a kegyelmes úr előtt.)~Lebegut úr nagyon
60 VII | kegyelmes úr előtt.)~Lebegut úr nagyon behúzta az összeszorított
61 VII | mondá magában a kegyelmes úr.)~Barkó Pali a háziasszony
62 VII | remekek! – magyarázá Lebegut úr (szakértő) a társaságnak.~
63 VII | eleget zúgolódtak a kegyelmes úr rendszabályai miatt. Kicsinykedés
64 VII | mitigálta az esetet Lebegut úr.~– De én kikérem magamnak
65 VII | a reporter. Amint Ollósi úr meghallá, hogy zenekíséret
66 VII | hegedűjét, amit Lebegut úr erélyesen kétségbe vont.
67 VII | zeneművészt.~– Kedves művész úr. Bátor vagyok önt figyelmeztetni,
68 VII | akit innen a kegyelmes úr elkergetett. Most is csak
69 VII | kiszabadult? – kérdezé Lebegut úr Simon bárótól.~– Az ördögök
70 VII | egymás szeme közé.~Lebegut úr naiv malíciával mondá Mikuláj
71 VII | Aranka mellett állt Lebegut úr, ahhoz fordult joviális
72 VII | Ah, drága jó megyefőnök úr! Mennyire örvendek, hogy
73 VII | látta meg.~– Kedves Mikuláj úr! Még nem voltam olyan szerencsés,
74 VII | Kedves barátom, édes Ollósi úr. Ugyebár nem fogja az esetemet
75 VII | vele beszélgetést.~– Gróf úr. Minő szerencsés fordulat
76 VII | báróné a ház asszonya. Az úr Zoltán.~Hát a kegyelmes
77 VII | Zoltán.~Hát a kegyelmes úr? Meg a neje? Mi itten már
78 VII | mondá Zoltán.~Lebegut úr odatoppant egyszerre.~–
79 VII | ember?~– Tán a kegyelmes úr? – monda Lebegut. – A gróf
80 VII | monda Lebegut. – A gróf úr öccseura?~– Ah, az öcsém
81 VII | buzdítá fel magát:~– A gróf úr szerencsés hazaérkeztére!~
82 VII | küld, az egy excellenciás úr!~Erre Zoltán a legártatlanabb
83 VII | nem állta ki a kegyelmes úr.~– Menjünk innen – mondá
84 VII | az ő háza.~És a kegyelmes úr a kegyelmes asszonnyal együtt
85 VIII| látott és hallott.~Ollósi úr titkos besúgója volt Simon
86 VIII| végrehajtva.~Azzal Ollósi úr nyargalt a nyomdába, megírta
87 VIII| három óra, mikor Ollósi úr előkerült a dáridóból. –
88 VIII| ivást követnek el! Lebegut úr magyar nótákat dalol, a
89 VIII| sietett elmondani:~– Kegyelmes úr! A Durchlaucht az éjjel
90 VIII| míg azt elolvassa.~Ollósi úr hüledezése strófáról strófára
91 VIII| hogy a feleségem?~Ollósi úr súgva mondá:~– Mikor művésznő
92 VIII| emlékezni, hogy a megyefőnök úr irodájában van egy kézisajtó,
93 VIII| volt.~Ilyenformán Ollósi úr szépen hamis nyomra vezette
94 VIII| dünnyögött a teljhatalmas úr. – Ez a bonhomme nem hiába
95 VIII| megtisztel azzal a báró úr, hogy én szerezzek önnek
96 VIII| kézszorításnál azt ígérte a magas úr Simon bárónak, hogy pontban
97 IX | végződött a búcsúzás; a nagy úr áttette látogatása színhelyét
98 IX | sarrtőz után belépett a fényes úr in médiász resz.~– Minden
99 IX | retorzióra gondolt.~A magas úr azonban tetőtől talpig katona
100 IX | csak le tökéletesen a magas úr előtt. Ismét sietett őt
101 IX | hónap említésére.~A magas úr vette észre, hogy kivel
102 IX | megsérti őket.~Ámde a magas úr ettől az órától kezdve ki
103 IX | számára rendezett a magas úr, ott neki is muszáj volt
104 IX | súgá a fülébe a magas úr, ki párbajsegédkezett mellette.)~
105 X | ismerősök érkeztek.~Jött Lebegut úr (aranyos magyar egyenruhában)
106 X | tornyos főkötő volt; Balambér úr, aki ismét bajuszt viselt
107 X | sleppjét valamennyinek; Ollósi úr, aki egy óriási babérkoszorút
108 X | jöttünk – mondá Lebegut úr. – Ez nekem szokásom, szokásom.
109 X | Ah, aranykoszorú!~Ollósi úr azt tartá, hogy ha már koszorút
110 X | fog bele a ház!”~Ollósi úr eközben Citerát vette körül:
111 X | Citera, hanem az Ollósi úr szarkalábjait nem tudta
112 X | kényelem okáért Balambér úr széles hátára helyezett
113 X | asszonynak. A kegyelmes úr hazaérkezett.~Aranka oly
114 X | a mai napon! Ah, kedves úr. Ez az én napom! – Megbolondult
115 X | Minthogy a kegyelmes úr nincs otthon, megteszem.~
116 X | melegíttessen-e a kegyelmes úr számára a feleségével vizet
117 X | ebben az országban.~Ollósi úr visszatért Zoltán gróffal
118 X | tiblábolt Ollósi.~– Édes Ollósi úr – mondá neki rettenetes
119 X | levegővé változni.~Ollósi úr sietett a felsőbb óhajtásnak
120 X | odafurakodott a kegyelmes úr elé, katonásan szalutálva.~–
121 X | mártott tollat.~Lebegut úr átvette mind a két levelet,
122 X | elolvasom otthon.~Lebegut úr visszament a feleségéhez,
123 X | kintornázni, furulyázni?~Lebegut úr aztán megnyugtatá jelbeszéd
124 X | most mívelni?~Csak Ollósi úr figyelte meg a Lebegut-pár
125 X | felé és még egypár előkelő úr.~Lenke Simon három lépést
126 X | hatalmas főúrhoz!~– Kegyelmes úr! Ahogy méltóztatott megparancsolni,
127 X | erőteljes visszhang.~Mikuláj úr ökölre szorított keze és
128 X | összevissza.~Csak Balambér úr nem kiabált semmit. Nagyon
129 X | hidegvért színlelt.~– Megyefőnök úr! Fogassa el ezt a szemtelen
130 X | őrültnek mondani.~– Megyefőnök úr! Vitesse ön ez őrült nőt
131 X | államköltségen.~Lebegut úr azonban nagy lelkinyugalommal
132 X | páholyaikat elfoglalni. A művész úr sürgeti az előadás megkezdését.~
133 XI | Muszkaországban. Kegyelmes úr! Inkább megyek kapálni!”
134 XI | vasra veretni a kegyelmes úr! – monda Pali.~– Nem veret
135 XI | senkit vasra a kegyelmes úr, mert az kegyetlenül megbukott.
136 XI | megcompareált a társaságban Ollósi úr is.~Ilyen a hivatását felfogni
137 XI | Hallja kedves barátom, Ollósi úr. Én az újságírókat in genere,
138 XIII| mondtam, hogy az a hatalmas úr az én fiam: akkor az ellene
139 XIV | volnának ezek? A kegyelmes úr és a kegyelmes asszony!
140 XIV | szemeteket! Ha ezüstgombos úr jön, annak húzzátok a Luiza-csárdást,
141 XIV | rá félvállrul.~– De nagy úr az úr, nem adna egy krajcárt?1~
142 XIV | félvállrul.~– De nagy úr az úr, nem adna egy krajcárt?1~
143 XIV | Ez egy cilinderkalapos úr volt, táritoppos viseletű
144 XIV | válaszolt neki:~– Nem én, édes úr! – S ha te ezt a fényes
145 XIV | ezek itt most össze.~A két úr azonban, amint meglátta,
146 XIV | pisztolyokba.~– Ön teheti azt, gróf úr.~– Nem ezért az úrért itt –
147 XIV | hogy kiszabadult.~Ingoványi úr erre meghajtá könnyedén
148 XIV | azonban én nem lehetek a báró úr párbajsegéde. Üdv önökkel,
149 XIV | fordulva. – Itt van Barkó Pál úr. Független dzsentlemen,
150 XIV | lovagja. Ő lehet a báró úr segédje.~– Nincs ellene
151 XIV | kifogásom – válaszolt rá Kalászi úr.~– Fogadd el! – súgá Aranka
152 XIV | meghajtá magát.~– Leszek a báró úr segédje.~Azzal Citerának
153 XIV | kedves barátom, Barkó Pál úr gyermekeinek hagyományozom.”~
154 XIV | bizonyos nyilatkozat.~Kalászi úr átvette a tárcát, s a zsebébe
155 XIV | tenyerébe temetve.~– Báró úr! Bátor vagyok önt hasonló
156 XIV | káprázott a szeme.~Kalászi úr sűrű hajlongások között
157 XIV | Mire való ez?~Kalászi úr csupa udvariasság volt.
158 XIV | Fej vagy írás? A báró úr választ.~– Írás!~A feldobott
|